Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
Politika 2000. március 1. 3--------------------------------------------------Tisztelt Ház----------------------------------------------------Köt eles László Áldozatos munkával sikerült csak a szlovákiai magyar kultúrának a Meciar-kormányzat éveit túlélnie, sőt újabb értékekkel még gyarapítottuk is nemzeti kultúránkat. Amit örököltünk: minden racionalitást nélkülöző központosított kulturális intézmények, gazdasági és politikai visszaélések, indok nélkül eltávolított igazgatók, párthűség alapján kinevezett csinovnyikok sáskahada. A kormányváltás után mindannyiunk által jogosan elvárt „kiegyenlítést” a koalíciós partnerek nemzeti érzékenysége és elfogultsága mellett az ország gazdasági helyzete sem tette maradéktalanul lehetővé. Ettől függetlenül sikerült koráhban elbocsátott vezetőket - pályázat alapján - állásukba visz- szahelyezni; a minisztériumban létrehozni az ún. kisebbségi kultúrákkal nemcsak jelszavak szintjén foglalkozó szakosztályt. Igaz, csak a parlamenti munka többnapos akadályozása árán sikerült az állami költségvetésben garantálni a nemzetiségi kultúrára szánt pénzt. Azt is be kell ismerni, a meciari örökségnek, a rossz döntések következményeinek felszámolását illetően nem tudtunk minden szinten megnyugtató megoldást találni. Az MKP parlamenti frakciója e szempontból is többször értékelte az elmúlt időszakot. A szlovákiai magyar kultúra megtartása és sokoldalú fejlesztése hosz- szabb távra tekintő gondolkodást igényel, kormánypártként pedig országosan működő kulturális rendszer megteremtésére kell törekednünk. A szlovák politikai és kulturális elitnek is tudatosítania kellene: egy sokban közös, ugyanakkor eltérő szellemi és kulturális élet csak gazdagíthatja az országot. Sajnos, amíg a másság gyűlöletéből egészen jól meg lehet élni, addig ez utópiának tűnik. Viszont csak szövetségeseinkkel együttműködve érhető el, hogy értékeink védelmét olyan törvényekkel biztosítsuk, amelyek nem kerülnek veszélybe minden politikai hatalomváltáskor. Hiszen látnunk kell: a kulturális tárca költségvetésében szereplő, évi 50 millió korona célirányos támogatás csak addig szavatolt, míg a magyar koalíció a kormány teljes értékű tagja. A parlamentben arra törekszünk, hogy még az idén törvénybe foglaljuk a „kisebbségi”, vagyis a nemzeti közösségeket képviselő kulturális szervezetek jogállását. Keressük a módját, hogyan lehet garantálni a köz- igazgatási reform keretében létrejövő területi önkormányzatok esetében a számbeli kisebbségben lévők anyanyelvi és nemzeti kultúrához való jogát. Arányaiban, perszonálisán és jogilag is garantálni kell a kultúráért felelős állami intézmények tevékenységét, áttekinthetővé téve az eszközfelhasználásukat. Államilag kell szavatolni a megalakuló területi egységeken kívül is aktívan tevékenykedő színházak - Thália, Jókai, Romathan - működésének szakmai és gazdasági feltételeit. Támogatjuk a kulturális tárca törvényjavaslatát, amely megnyirbálná a kulturális munka helyett politizáló, nemzeti gyűlöletet szító, az állami támogatással gyakran visszaélő Matica privilégiumait. Célunk egyenjogúvá és egyenrangúvá tenni a szlovákiai kulturális értékeket. Készülnek azok a törvények és rendeletek, amelyek a jövő évtől lehetővé teszik a jövedelemadó 1%-ának belátás szerinti felhasználását, ez a lehetőség a mi kulturális és civil szervezeteinkre is vonatkozik. Lépések történtek azért, hogy - akár a számvevőszék bevonásával is - áttekinthetővé tegyük az állami költségvetésből a kisebbségi kultúrára szánt tételek felhasználását. Községeink többségében valamikor jól működő művelődési házak, könyvtárak léteztek. Sajnos, az anyagilag ellehetetlenülő ön- kormányzatok gyakran az általuk feleslegesnek tartott kulturális intézményeiktől igyekeznek először megszabadulni. A helyi kultúraápolást jobbik esetben a Csemadokra bízzák, rosszabbik esetben a kultúrát lefokozzák a haknizó, lehetőleg magyarországi művészek ripacskodására vagy a gombamód szaporodó címer- és zászlószentelésekre. A jövőben a költségvetésben törvényes garanciát szeretnénk teremteni a kultúra támogatásához - helyi és regionális szinten -, s egyben gazdaságilag is érdekeltté kell tenni községeinket ebben a tevékenységben. A szerző az MKP kulturális bizottságának elnöke. Megtartani és fejleszteni Ne kerüljenek veszélybe minden hatalomváltáskor. Iránban győztek a reformerők: elsősorban a fiataloknak és a nőknek köszönhetően a február 18-án megtartott parlamenti választások első fordulójában máris abszolút többséget szereztek. A felvételen: Abdollah Nurit, az „iszlámellenes propaganda” miatt bebörtönzött volt belügyminisztert ábrázoló falragasz mellett egy teheráni diáklány osztogatja Dzsamile Kadivar asszony választási röplapját. A kampány sikeres volt, a kulturális miniszter felesége képviselő lett. TA SR/EPA Duray Miklós: „A vüágszövetséget úgy kell átalakítani, hogy a magyarság újraintegrálásának fontos elemévé váljon.” Veszekedő szervezetből szolgáltató szervezetet Malinak István Mindeddig csak feltételes módban volt szó arról, hogy Duray Miklós, az MKP ügyvezető alel- nöke is megpályázza a Magyarok Világszövetségének elnöki posztját. Már döntött? Ellentétben másokkal én nem vagyok elnökjelölt. Jól ismerem az MVSZ-t ahhoz, hogy tudjam, teherbíró képességem mire tesz alkalmassá. Másrészt az MVSZ- en belül folyik a veszekedés, nem koncepcionális kérdéseken vitatkoznak, hanem zömmel személyi ellentétek és ambíciók munkálnak. Csak akkor vagyok hajlandó fontolóra venni az elnökjelöltséget, ha esély van arra, hogy a világszövetséget át lehet alakítani. A mások alatt Patrubány Miklóst, az MVSZ alelnökét és Tőkés Lászlót, az RMDSZ és az MVSZ tiszteletbeli elnökét értette? Patrubány egyértelműen közölte, már elnökjelöltnek tekinti magát, csupán arra vár, hogy a Világszövetség Erdélyi Társasága ezt megerősítse; Tőkés László pedig a minap a Magyar Hírlapnak nyilatkozott, s szavait úgy lehet értelmezni, hogy ő is kacérkodik az elnökjelöltséggel. Engem zavar, hogy az elnökjelöltség körül kialakult egy kampányhangulat, ebben a kampányban nem akarok részt venni. A világszövetség abból a szempontból érdekel, miként tehető alkalmassá arra, hogy a magyarság újraintegrálásának fontos elemévé váljon. Mi az ön reformkoncepciójának a lényege? 1996-ban részt vettem az MVSZ által szervezett világtalálkozó részeként tartott nemzetstratégiai tanácskozáson, itt tartott előadásom után kért fel a világszövetség arra, hogy legyek a stratégiai bizottság elnöke. Az MVSZ elnökségének megbízásából jó egy éve ez a bizottság is azzal kezdett foglalkozni, milyennek kellene lennie az MVSZ-ről szóló törvénynek, hogy az kiemelhesse a világszövetséget a társadalmi szervezetekről szóló törvény keretei közül. A világszövetséget szerintem másként kell kezelni, mint a többi társadalmi szervezetet, már csak azért is, mert mintegy félszáz állam területén szerveződik. Amikor elkezdtünk gondolkozni azon, milyen legyen ez a törvény, rá kellett döbbennünk: előbb meg kell vizsgálni, mennyire alkalmas a jelenlegi világszövetség a feladatok teljesítésére. Ekkor dolgoztam ki azt az elképzelést, amelyet azóta elég széles körben megismertek, s amely több részre osztaná az MVSZ-et. Meghagyná azt a részét, amely összefogja a világban szerveződő magyar szervezeteket, ezt Világkongresszusnak neveztem el, konzultatív szerkezeti eleme lenne a világszövetségnek, s élén a Világkongresszus elnöksége és elnöke állna. E mellett lenne az MVSZ-nek egy monokratikus szerkezeti eleme, amely intézményi és hivatali feladatokat teljesítene. Ezzel lehetne ún. szolgáltató szervezetté alakítani a világszövetséget, hogy mind a magyarságkutatásra, a nemzetstratégiai vizsgálatokra, mind a nyelvművelésre és a kultúra terjesztésére, mind pedig a magyar nemzeti kataszter létrehozására alkalmas legyen. Továbbá - és ez a harmadik - meg kellene teremteni a világ- szövetség anyagi függeúenségét, ez az előfeltétele annak, hogy az MVSZ elnyerhesse a ENSZ NGO (nem kormányszervezet) státusát. Az anyagi függetlenséget egy alapítvánnyal lehetne elérni, amelyet közpénzekből, adományokból, örökségekből lehetne felépíteni. Ezt a három elemet fogná össze a világszövetség szenátusa, amely közismert, nagy tekintélynek örvendő személyiségekből állna. Ha az ön koncepciója szóba kerül, gyakran elhangzik a radikális jelző. Éppen csak hozzá nem teszik, hogy Duray úgy viselkedik, mint elefánt a porcelánboltban. Lehet, hogy egyesek így fogják fel, mert az elmúlt évek során sokan kerültek a világszövetség belső köreibe olyanok, akik az MVSZ-et vagy ugródeszkának tekintik, vagy pótcselekvést végeznek, vagy ide menekülnek, mert máshonnét már kibuktak. Egész más igényekkel kell fellépnünk, ha az MVSZ-et hatékony, a magyarság integrációjáDömötör Ede felvétele ra alkalmas szervezetté akarjuk tenni - ugyanis pillanatnyilag inkább a magyarság dezintegrációját segíti elő. Ön az egyéni tagságot szorgalmazza a kollektív tagsággal szemben. Mit jelent ez a gyakorlatban? Egy szervezetet nem lehet felépíteni kollektív tagsággal, mert nem követhető nyomon a szavazói erő. Jelenleg, úgymond, alulról felfelé építkező szervezet az MVSZ, ezért a kollektív tagsággal vissza lehet élni, sőt mondhatnám azt is, hogy pénzért lehet venni szavazatokat. Ha azt akarjuk, hogy a világszövetség szolgáltató szervezetté váljon, a kollektív tagságot meg kell szüntetni, viszont lehetséges a tag- szervezet kategóriája, amely nem hozza magával a világszövetségbe a tagjait. A tagszervezetek a világkongresszusi szerkezetben lelnék meg a helyüket. Az egyéni tagság azért is fontos, mert a világszövetség joggal tart igényt arra, hogy elkezdje építeni a magyarság nemzeti kataszterét, ami csak akkor lehetséges, ha minden tag néven nevezhető. Tudomásom szerint bárki jelentkezhet az MVSZ-be egyéni tagként. Jelenleg az országos tanácsok intézik az ilyen ügyeket. Úgy képzelem, a jövőben létre kellene hozni egy irodahálózatot, amely egyrészt a világszövetség tagnyilvántartását vezetné, másrészt a nemzeti katasztert állítaná fel. Nem új irodaházra, titkárnőkre meg portásra gondolok, hanem arra, hogy ezek az irodák ráépíthetők a már meglévőkre, amelyek megbízatás alapján végezhetnék ezt a munkát. Hozzátenném: ha megszületik a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvény, akkor ezt a nyilvántartást nagyon jól lehet majd hasznosítani. Hajlandó kompromisszumot kötni azokkal, akiknek az ön elképzelései túl radikálisak? Ha lehetséges a kompromisz- szum, akkor meg kell kötni. Az én elképzelésem egy komplett struktúrára vonatkozik, ami nem azt jelenti, hogy minden elemét létre kell hozni. De kettőt mindenképpen, az egyik a konzultatív szerkezet, amelyben megjelennének a tagszervezetek, a másik monokratikus szervezet, amely a szolgáltatást, a koordinációs és a magas pro- fesszionalitást igénylő munkákat végezné. E kettőt úgy kellene megteremteni, hogy közvetlenül ne függjenek egymástól, különben a világszövetség képtelen lesz megújulni és pro- fesszionalizálódni. Világszövetség Patrubány már jelölt A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) a múlt héten Világtanácsot hozott létre, amely a VET tanácsadó testületéként fog működni. A Világtanácsba azok kapnak meghívást, akik Erdélyből elszármaztak, de erdélyi gyökereikhez, az erdélyi szellemiséghez hűek maradtak, és új hazájukban is vállalták a köz szolgálatát. Hasonlóképpen meghívhatok azok is, akik nem Erdély szülöttei, de életük a köz- szolgálat jegyében telik. A Világtanács tagjai közé eddig mintegy ötven személyt hívtak a világ különböző országaiból, közülük több mint harmincán elfogadó nyilatkozattal válaszoltak. A VET Országos Tanácsa Patrubány Miklóst, a szervezet elnökét jelöli a Magyarok Világ- szövetségének elnöki tisztére. Patrubány a Bécsi Napló legújabb számában közölt cikkében megállapítja: az MVSZ kommunizmus utáni történetében az első szakasz a végéhez közeledik. A rendszerváltás utáni időszakban a világszövetség mai értéken számolva mintegy évi egy- milliárd forint támogatást kapott. A hiányosságok már akkor botrányízű figyelmet keltettek a sajtóban, és megtépázták a szervezet hírnevét, egyebek között a visszás pénzügyi helyzetekről szóló hírek. Az MVSZ vezérkara beérte azzal, hogy a számvevő- szék szerint sikkasztás nem történt, de a források felhasználását nem vizsgálták. Az anyagiak kapcsán továbbá megállapítja: több alapítvány született, mind életképtelenné vált, s jogilag lezáratlan történetük időzített bomba lehet. A legsúlyosabb válság az MVSZ tulajdonában lévő kft. létrehozása körül tört ki, amikor véletlenül derült ki, hogy a szóban előadott és a tényleges terv között nagy a különbség. Ez az új MVSZ erkölcsi mélypontja volt, és személyi következményekkel kellett volna járnia.
