Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
2000. március 1. 2 Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor A kilencvenkilencedik Szűcs Béla ____________ Ki s hazánkban burjánzanak a politikai pártok és mozgalmak. A lakosság többsége némelyiknek a nevét sem ismeri, nemhogy a programját, célkitűzéseit. A napokban a belügyminisztériumban bejegyezték kilencvenkilence- dikként Dzurinda miniszter- elnök pártját, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniót, amely alapos vitákat és átrendeződést okoz a kormánykoalíció pártjaiban. De nemcsak ez az új párt szerepel naponta az újságok hasábjain, hanem a baloldali SDL-ből kivált Róbert Fico által szervezett Smer is, amely a közvélemény-kutatásokban a HZDS-t követi. Miközben Dzurinda pártja nem halogatja a pártszervezést, és már a tagfelvételt tervezi, a kormányt alkotó Szlovák Demokratikus Koalíció 42 tagot számláló képviselőcsoportjának jelentős része nem ellenzi az új pártot, amely a felmérések szerint az anyapártok között a legnagyobb támogatottságot élvezi (9,8%). A választók jelenlegi állás- foglalása szerint a kormánypártok közül csupán a KDH és az MKP lépné át a parlamenti küszöböt, ezért az anyapártok táborában meglehetősen nagy a zűrzavar. A Demokratikus Unió már azt latolgatja, hogy beolvad Dzurinda pártjába. Ki tudja, rajtuk kívül hány párt hajlandó kockáztatni, hogy egyetlen képviselője se legyen? Ilyen bonyolult helyzetben folyik a HZDS aláírási hajszája, hogy kikényszerítse az előrehozott választásokat. A kormányfő felszólította a lakosságot, ig- norálja Meciarék kormánybuktató mesterkedéseit, és búja ki ezt a gazdaságilag legnehezebb évet. Szerinte jövőre már megmutatkoznak a kellemetlen megszorítások első pozitív eredményei, és Szlovákia bejuthat az európai struktúrákba. Aki bedől Me- ciaréknak, az a bizonytalanságot támogatja, és a demokratikus fejlődés útjába gördít akadályokat. A választók többsége remélhetőleg józan, és nem óhajtja Meciar negyedik visszatérését. Jegyzet Nem minden út vezet Rómába? Mészáros Károly________ A kisváros szeméttelepén ismét felbukkant egy halott. Az átlőtt homlokából kicsor- gó vér ellepte az arcát. Nem idevalósi. A vére sem az. De ez már kit érdekel, ha egyszer idejött ezen az apró Volkswagenen? Itt van, s mindmáig nem tudható, miképp irányította pont ehhez a szeméttelephez a kocsiját a csomagtartóból. Mert ott volt az istenadta, szépen hanyatt fekve, fejében a golyóbissal. Még azonosítani is lehetett, mert jogosítványa is volt. Azt mondják, a tettes visszatér a tett színhelyére, csak ki kell várni. Lehet, hogy korábbi életében már járt itt a szerencsétlen? A halottak vonzzák egymást, s ez a város vonzza a halottakat. Mind idejárnak a meglövöttek, a lefejezettek, a megszúrtak. A kukák, a ládák, a szeméttelepek, mindmind teli vannak velük. Jó nekik itt, szeretnek itt lenni. A tornyos kisváros lakói pedig már fel sem veszik, ha fülükbe jut az ilyesmi. Jön a kispap, s eltemeti őket. Ők is a mi gyermekeink, mondja szelíden a pap, s megy elöl a lila reverendában. Sötét varjak követik. Nem fél tőlük, az Isten országába vezeti őket. Imádkozik, könyörög érettük. Reményteljes nap. A szeméttelepen még nem olvadt el a hó. Dühöng a tél. A halott pedig kinéz a kocsi csomagtartójából, s csak csodálkozik: Hogy kerültem ide? Lehet, hogy nem minden út vezet Rómába? A szerző írója Csallóköz szerkesztője. A hét aranyköpése „Ezek beteg emberek, pszichiátriai kezelésre szorulnak. ” (Ján Slota képviselő, Zsolna főpolgármestere nyilatkozta Juraj Hrabko kormánybiztosról és Juraj Trokán jogászról, akik kifogásolják, hogy Tiso-emléktáblát helyeztek el a zsolnai Katolikus Ház falán.) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314), Urbán Gabriella (582-38-338) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Riport, Modern élet: Klein Melinda (582-38-314) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bradslava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. Előrehozott választások - de minek? Kár a benzinért Klein Melinda Javában folyik Meciarék újabb aláírás-gyűjtő akciója, hogy ismét az urnákhoz tereljék a polgárokat. A HZDS nem képes elviselni, hogy ellenzéki szerepre kényszerült, s ha már Szlovákia lakossága a legutóbbi választásokon úgy döntött, nem bízza rá az ország irányítását, legalább megpróbálja megkeseríteni a koalíciós kormány életét. A népszavazás kicsikarásával célja egyértelműen az öntet- szelgés, a zavarkeltés, a választók elbizonytalanítása, hiszen maga is tisztában van vele, hogy a polgárok döntő többsége nem óhajtja az előrehozott választásokat. Az eredmény pedig: újabb kidobott milliók. A sikertelen, a meghiúsított és a fölösleges népszavazások országa vagyunk? Egyáltalán szükség van-e előrehozott választásokra Szlovákiában? Q Szükség van rá. O Értelmetlen és fölösleges. Inkább arról kellene népszavazást tartani, normális volt-e, aki kitalálta, hogy a munka nemesít... Rajz: MS-Rencín Cséplő Ferenc közgazdász: A Semmi értelme ennek a w népszavazásnak, hiszen Meciar célja nem egyéb, mint hogy megmutassa magát a választóinak, nehogy a négy év alatt megfeledkezzenek róla. Egyébként a tervezett 80 milliós kiadáshoz hozzá kell még adni az eddigi eredménytelen referendumok költségeit, és akkor kiszámítható, hogy körülbelül 400 millió koronára tehető az a kár, amelyet Meciar mozgalma okozott az országnak. Kidobott pénz, amelynek ezer helye volna ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Ha a népszavazásra mégis sor kerülne, és a HZDS megnyerné is az előrehozott választásokat, az az ország gazdasági és politikai állapotának további romlásához vezetne. Remélem, a kormánykoalíció pártjai a következő hónapokban mindent megtesznek potenciális választóik felvilágosításáért, és meggyőzik őket, hogy a referendumon részt venni elhibázott lépés lenne. Mivel mint tudjuk, kutyából nem lesz szalonna - Meciarékból sem lesz pozitív, államépítő párt. Pék Zoltán újságíró: 0^ A népszavazás kiírása eleve ™ kudarcra ítéltetett. Valószínű, hogy a referendum érvényességéhez szükséges létszámban nem járulnak majd az urnákhoz a választópolgárok, magyarán az erre szánt milliókat kidobnák az ablakon. Remélem, aki kicsit is jártas a politikában, annak nyilvánvaló, hogy ez a népszavazás az előzőekhez hasonlóan nem hoz semmiféle eredményt. Kár a fáradságért, és kár a pénzért. Ráadásul a referendumot szorgalmazók számára is nyilvánvaló, hogy ezzel nem érhetnek révbe. Remek manpver viszont ahhoz, hogy eltereljék a figyelmet a lényeges dolgokról, és újra ők kerüljenek a figyelem középpontjába. A „mi előre megmondtuk” politikáját folytatják, és a megváltó szerepében szeretnének tetszelegni. Katona István koreográfus: 0^ Példaként Olaszországot ^. hoznám fel. Gazdasága szilárd alapokon nyugszik, Olaszország tehát megengedheti magának azt a szórakozást, hogy évente két kormánya legyen. Szlovákia ugyanezt nem engedheti meg magának. Ezt a szamárságot az adófizető állampolgárok fizetnék ki. Békén kellene végre hagyni az embereket, hagyni őket nyugodtan dolgozni. Ebben az országban így sincs nyugalom, nincs harmónia, minek még ezzel is szítani a kedélyeket? Bár a mostani kormány demokratikusabb, mint a me- ciari volt, ugyanolyan tehetetlen. Ha úgy végezné a dolgát, ahogyan ígérte, nem kellene tartania egy újabb válságot előidéző Meciar-féle referendumtól. Nagy Ildikó újságíró: A Ennek a referendumnak semmi értelme. Egyrészt mert populista céllal indították be Meciarék, hogy újra a figyelem középpontjába kerüljenek, hiszen a sajtó naponta foglalkozik az üggyel. Másrészt semmi konkrétumot nem tudnak felmutatni, ami az ellenzéki politizálást illeti. Viszont megvan a dolognak az a veszélye, hogy tovább fokozza a feszültséget. A HZDS a „minél rosszabb, annál jobb” elvet vallja. Bízom benne, hogy nem lesznek előrehozott parlamenti választások, mert ennek a kormánynak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy bizonyítson. Remélem, a nehezén már túl vagyunk. Olvasói levél Egy becsapott ember a sok közül Aktív résztvevője voltam az 1989-es bársonyos forradalomnak. Bíztam a régen várt demokráciában, mint mindenki, aki átélte a második világháborút, s utána a kommunista rendszert. Sajnos, egy rövid, eléggé bizonytalan csehszlovák-magyar összefogás után jött a Meciar-éra, az emberek butítása, a gazdaság szétosztása, kirablása, majd a hazu- dozás korszaka. Ezt követte a koalíciós találmány, ami igaz, (félő, csak ideiglenesen) megbuktatta a Meciar-érát, de bevezette a becsapások korát. Becsapták egymást a kényszerből létrehozott koalíciós pártok, majd sok vita után „aki bírja, marja” alapon beültek a kisebb- nagyobb bársonyszékekbe. Sajnos, becsaptak minket, választópolgárokat, megígérve, hogy visszaszerzik a szétlopott vagyont. S hogy alakul a mi jólétünk? Minden vezető elsírja, hogy itt a baj, de sajnos, nem tud mást kieszelni, mint hogy húzzuk a nadrágszíjjal lefelé az életszínvonalunkat. Ezt bizonyítja a drasztikus áremelés, amely köztudott, hogy a szegényebb réteget érinti, s ezekkel- szemben megtehetik, hogy ha nem fizet, kikapcsolják az áramot, a gázt. A nagy fizetésű gazdasági vezetők nagy része állítja, hogy az adósságra nincs pénze, sőt még a rájuk bízott üzemeket is tönkreteszik. A pénzügyminisztérium meg sem próbál magyarázatot adni, hogy a nép miből fizesse a többletkiadást. A mezőgazdasági miniszternek a szóbeli megegyezés nem számít, tehát nincs szavahihetőség. Az igazságügyminiszter zsarol egy szobor végett. Ami még szomorúbb, Csáky úr tiltakozik egy újságcikk ellen, remélem csak azért, hogy megtarthassa a bársonyszékét. Ő kell, hogy tudja, hányszor keresztbe tesznek az itt élő kisebbségeknek, de főleg a magyaroknak. Nagyot viszont nem csalódtam, mert sajnos, volt szerencsém megismerni az MKP megalakulásának körülményeit, főleg az MKDM és az Együttélés vezetőinek harcát a pozíció megszerzése végett. Ezért nem lettem az MKP tagja, de megmaradtam magyarnak. Nagy József, Kalonda Magyar-magyar ellentét Nagy érdeklődéssel olvastam a Vasárnap 6. számában Duray Miklós úrnak, az MKP ügyvezető alelnökének cikkét Megmaradni a szülőföldön címmel. Komáromban voltam nemrég rokoni látogatáson, és sajnos, megbetegedtem. Kénytelen voltam gyógyszert vásárolni. A gyógyszerésznő rideg és kimért lett hozzám, mikor merészkedtem az árakról érdeklődni. „Odaátról van, kisnyugdíjas, már megleptek újból!” - hallottam kifelé menet az ajtónál. Igen, kisnyugdíjas vagyok, és mindig magyarnak éreztem és vallottam magam. Az őseim is azok voltak, és itt éltek. Sokszor ellátogatok Magyarhonba az ide kitelepített rokonaimat meglátogatni. Gyakran tapasztaltam, sok az ellentét magyar és magyar között, a jogállásbeli is; kevés a közelítés, a megértés. Vajon a kettős állampolgárságot hogyan fogadják majd Magyarországon? Emlékszem, hogy 1939-1944-ben se voltunk kedvencei a magyar kormánynak, csak „senkiföldjéről” származók - ezt most nem ecsetelem -, ám az ottani magyaroknak sem. Nálunk az asszimilációról nemigen lehet szó. Az igazi magyar megmarad magyarnak, nem változtat hazát és nevet, hiszen a szülőföldjén él. De legyen igaza most is Duray úrnak. Kónya Andrásné
