Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-03-01 / 9. szám
Vasarnap . március 1. • 33. évfolyam Riport Szobrot állítani nehéz feladat. Petőfinek a legnehezebb. Lírai riport 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. március 4-étől 10-éig. Szlovákiai magyar családi magazin Sport A dél-amerikai válogatottak a vb-re rendszerint összeszedik magukat. 16 Hogyan vész el az ember a szlovákiai magyar közösség számára? Vegyes házasság Vojtek Katalin _____________ Szép számmal gyűltünk össze az érettségi találkozón. Az obiigát „Ó, te semmit sem változtál!” felkiáltások után az ember mustrál- gatni kezdi a szomszédait: te jó ég, ezt hogy is hívják? Egyáltalán, ki ez? Akad persze, aki valóban alig változott. Például L. Pénzben számítva ő vitte a legtöbbre közülünk, saját bevallása szerint neki „egy millió ide vagy oda”. Ha jól meggondolom, a vállalkozói kedv és hajlam már az elemiben is ott mocorgott benne, örökké adott-vett, csereberélt. Ma is ezt csinálja, csak nagyban. „Két dolog a fontos: ne hazudj, és ne verj át senkit. Akkor nem történhet semmi bajod” - magyarázza. Az üzleteiről nem beszél, csak az emberekről, akik üzleti ajánlatokkal keresik fel. „Hagyni kell őket beszélni, mondják el, mit akarnak. Aki gyorsan és túl sokat beszél, az nem jó. Aki zöld zoknit hord, az se jó. Azokat se szeretem, akik túl drága autóval járnak. Rongyrázó hochstaplerek, nem érdemes kikezdeni velük. A németeket meg egyenesen utálom. Leül az übermensch, elterpeszkedik a fotelban, és úgy tárgyal veled, mintha mosogatórongy volnál, vagy holmi harmadik világból szalajtott nímand. Mintha csak ő tudná, mi az üzlet, és ezért arcátlanul diktálhatja a feltételeket, amelyek csak neki jók. Ilyenkor felállók, meghajtom magam, és udvariasan közlöm, hogy nagyon örültem a találkozásnak, de nem érdekel a dolog. Na, ilyenkor látnod kellene az arcukat. Észbe kapnak, de már késő, nálam többet nem rúgnak labdába. Az olaszok mások. Rengeteg köztük a szélhámos, de legalább tudnak viselkedni. Tőlük tanultam meg, hogy az üzletember nem siet. Ráérősen beszélget - nem üzleti dolgokról. Afrikai majmokról, tigrisvadászatról, bármiről. Én is így csinálom. Beszélek erről-arról, és közben fiOk ugyan itthon maradtak, de elszlovákosodtak. gyelem a szemben ülő kezét, lábát. Az többet elárul, mint az arc. Ha sokat mocorog, az nem jó.” L.-t hallgatva csak bámulok. Lefogadnám, fogalma sincs, hogy azt, amit olyan tüzetes aprólékossággal megfigyel, és sebesen működő agyában nyomban kiértékel, úgy hívják, hogy testbeszéd. Nem hiszem, hogy olvasott volna róla egyetlen könyvet is, ahogy azt sem, hogy napilapon kívül szokott egyáltalán olvasni. Mégis született pszichológus, az alkalmazott pszichológia mestere, ahogy ebben a szakmában az ősidőktől fogva mindenki, aki valóban sikeres. Két fiát az érettségi után kiküldte Ausztráliába, tanuljanak meg angolul. Az utat és a nyelviskolát megfizette, ezenkívül egy hónapra elegendő pénzt adott nekik, azzal, hogy a többit keressék meg maguk. „Tudnak a gyerekeid magyarul?” - kérdem. „Nem tudnak. A feleségem szlovák, nekem meg soha nem volt időm” - mondja. Nincs egyedül. Az egyik asztalnál, a magyar gimnázium érettségi találkozóján, szlovákul folyik a társalgás. „A feleségem szlovák, a munkahelyemen is csak szlovákul beszélek, már nem tudpk jól magyarul” - magyarázkodik egyikük. Érdekes, hogy épp a diplomások közül kötöttek legtöbben vegyes házasságot. Szlovák nemzetiségű párjukat az egyetemen ismerték meg, és a gyerekeiket nem tanították meg magyarul. Az érettségi találkozókat leszámítva magyar körökben nem forognak, teljesen elszlovákosodtak. Épp most folyik a győzködés, hogy a továbbtanulni vágyó magyar fiatalok maradjanak Szlovákiában, látogassák a hazai felső- oktatási intézményeket, ne menjenek Magyarországra, mert esetleg nem találnak visszajönni, és „elvesznek a szlovákiai magyar közösség számára”. S hogy jobban ösztönözzék őket az itthon maradásra, magyar állami ösztöndíjat is kapnak tanulmányaikhoz. Hogyan is lesz ez? Visszafizettetik-e velük az ösztöndíjat, ha szlovák nemzetiségűvel kötnekházasságot? Nem csinos, de termetes. Nizzában is dühöng a karnevál. Fotó TA SR/AP Vezércikk A nemzet és a többiek Kövesdi Károly ___________ Bá r még nincs lefutva a mérkőzés, nyilvánvaló, hogy a koalíciós kormánypártok egyike sem meri vállalni a felelősséget, hogy kimondja, meg kell változtatni az alkotmány pre- ambulumát, amely a Szlovák Köztársaságot a szlovák nemzet országaként aposztrofálja. Sem a KDH, sem az SDK, sem az SDL, sem az SOP. A Magyar Koalíció Pártjának nem marad más, mint az újabb „kompromisszum”, azaz a meghátrálás. Immár a sokadik. Földügyben, nyelvtörvényügyben, kollektív bűnösségében, közigazgatási felosztáséban, nyitrai tanító- képzésében már tapasztalhattuk, mit jelent Szlovákiában kisebbségiként kormánytényezőnek lenni. Akár legyinthetnénk is, ott egye meg a fene, megszoktuk már a kudarcokat, különben sem ezen a fránya egy mondaton múlik, hogy milyen a közérzetünk, s hogy mit hoz a gyakorlati élet. Ettől ugyan nem lesz sem gazdagabb, sem okosabb a szlovákiai magyarság, ráadásul a preambulum egy mondatának hangzása csekély befolyással van a GDP növekedésére és a munkanélküliségi arány javulására. Egyébként is, hangzott el már sokszor a magyarázkodás, mire volt jó a névhasználat körüli cirkusz is, amikor a szlovákiai magyarság nagy része nem él a lehetőséggel, hogy átírassa a nevét magyarra? A Csallóköz, a Bodrogköz és Gömör továbbra is teli van magyar Stefa- nokkal, Jozefekkel és Molná- rovákkal. Csakhogy. A nyelv- használati törvény elfogadásakor is meglobogtatták előttünk (illetőleg inkább az Európai Unió megfigyelői előtt) a szépségtapaszt, amely szerint nem lezárt ügyről van szó, hanem valaminek a kezdetéről, s a törvényt tovább lehet majd töké- letesítgetni. Azóta is várjuk, javasolja már valaki a további tö- kéletesítgetést. A magyar egyetem ügyét az MKP azzal .jegelte”, hogy majd Nyitrán megoldódik a tanítóképzés. Azóta is oldódgat: az oktatási miniszter szerint a kormány nem szólhat bele egy egyetem belügyeibe, az pedig nyilvánvaló, hogy amíg egy rektor kezében lesz a magyar felsőoktatás kulcsa, addig hiába várunk megoldásra. S így lesz ez az alkotmány preambulumával is. Pedig nem is olyan régen még a győzelemre készülő ellenzék azt szajkózta, hogy hatalomra kerülésekor rendet teremt, felelősségre vonja a politikai bűnözőket, feltárja a gazdasági visz- szaéléseket, s egyebek mellett bebizonyítja, hogy Szlovákiában is lehet normális, polgári társadalmat építeni. A polgár meg türelmesen várja, mikor jön el az ő országa. A magyar, a roma és a német polgár pedig továbbra is lesheti, mikor találtatik méltónak arra, hogy államalkotóvá kegyeskedjenek fölemelni, ha már egyszer itt él, ezt az országot ép íti, és ennek az államkasszának fizeti az adóját. Jut eszembe ennek kapcsán az ország elnöke, aki pártokon felüli közméltóságnak tartja magát, legalábbis ezzel magyarázza olykor érthetetlen aktivitásait. Hogy ez mennyire menti fel a Meciarral űzött veszélyes játék alól, lelke rajta. De ha már olyannyira elkötelezettje a szlovákiai polgárnak, ismét lesz egy esélye ezt bizonyítani. Ha őexcellenciája kegyeskedett besétálni Meciar csapdájába, s ha annak idején nem adta vissza a parlamentnek a nyilvánvalóan rossz nyelvhasználati törvényt, még az idén kiköszörülheti valamelyest a csorbát. Az ország legfőbb közméltóságaként ugyanis joga van beleszólni, legalábbis kezdeményezni, hogy az a bizonyos preambulum ne maradjon kirekesztőén nemzeti. Már most összetrombitálhatja jogi szakértőit, hogy vizsgálják meg, helyénvaló-e nemzetinek deklarálni egy multietnikus, multikultúrájú országot. Hiszen jómaga is német származású. Ha ezt is szó nélkül hagyja, rábólint arra, hogy Szlovákia az asszimiláció deklarált rezervátumaként vonuljon be a harmadik évezred egységesülő Európájába.
