Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)

2000-02-23 / 8. szám

10 2000. február 23. Kópé Gondolkodom, tehát... Az ábra víz­szintes sorai csupa négy­betűs szavak­ból állnak. Ezekből há­rom betűt be­írtunk, neked a negyediket kell kitalál­nod, és a he­lyére írni! Hajói dol­goztál, a füg­gőleges osz­lopban egy budapesti la­kónegyed ne­vét kapod. Nos, mi a megfejtés? Tudod-e? A világ leghosszabb szavai Japán: Csi-n-csi-ku-ri-n (12 betű). Nagyon alacsony. Francia: Anticonstitutionnellement (25 betű). Alkotmányellenesen. Horvát: Prijestolonasljednikovica (25 betű). Trónörökös. Olasz: Precipitevolissimevolmente (26 betű). Olyan gyorsan, ahogy csak lehet. Portugál: Inconstitucionalissimamente (27 betű). Az alkotmánytalanság legmagasabb fokával. Orosz: Röntgenoelektrokardiograficseszkovo (33 betű). Radioelektrokardiográfnak a (birtokos eset). Török: Cekoslovakyalilastiramadiklarimizdan- miymissiniz (47 betű). Nem azon emberek csoportjából való, akikről azt mondták nekünk, hogy nem csehszlovákosíthatók? Magyar: Legeslegmegszentségteleníttethetetlenebbeiteknek (48 betű). Holland: Kindercarnavalsoptochtvoorbereidingswerkza- amheden (49 betű). Gyermekkarneváli események előkészítő tevékenysége. Német: Donaudampfschiffahrtselectrizitaetenhauptbe- triebswerkbauunterbeamtengesellschaft (80 betű). Duna-gőzhajózási Elektromos Szolgáltatási vezérképviselet beosztottjainak klubja. Svéd: Nordöstersjökustartilleriflygspaningssimulatoran- lággningsmaterielundernhallsuppföljningssystemdiskus- sionsinlággsförberedelsearbeten (130 betű). Előkészítő munkálatok azon tárgyalásokon történő hoz­zászóláshoz, melyek a Baltikum északkeleti parti tüzérségi repülésszolgálati rendszerének fenntartását támogatják. Mi gyávább a nyúlnál? Egy sűrű, hatalmas rengeteg közepén lakott a nyulak kiterjedt nemzetsége. Tudjuk jól, hogy nemcsak egyetlen er­dőben élnek a nyulak, nagyon-na- gyon sok erdő van, ahol ugyanilyen kiterjedt nyűlcsaládra lelnél, azonban ebben a bizonyos erdőben valahogy a szokásosnál is gyávább nyulak ta­nyáztak. Ha egy őzike véletlenül megriadt mellettük, máris az inukba szállt a bátorságuk; ha meglátták egy csiga előbukkanó szarvát, ijedtükben két mérföldet futottak egyfolytában. S elég volt egy falevél rezdülése, és hősnek nem nagyon nevezhető nyula- ink úgy kezdtek remegni, hogy szinte abba se tudták hagyni. A legöregebb és legbölcsebb nyúl tanácsára elhatá­rozták, hogy világgá mennek, és olyan helyet keresnek valahol a nap alatt, ahol nem kell többé félniük. Egy okos nyuszinak az jutott eszébe, hogy építsenek egy bárkát, és ússza­nak ki a tenger közepére, de a többi­ek nem egyeztek bele, azzal érvelvén, hogy ott nincs se fű, se saláta, márpe­dig mihez kezd egy nyuszi saláta nél­kül - no, nem igaz? Meg aztán eset­leg madarak is járnak arra, és akkor nem az őzektől vagy a csigáktól meg a levelektől, hanem a madaraktól ria- doznának, azoktól dobbanna meg a szívük.- De hát ez mégsem élet! - siránko­zott egy idős nyúl uraság, aki melles­leg a leggyávább is volt valamennyi között.- Nem bizony! - kontráztak neki si­ránkozva a többiek.- Mindenki az életünkre tör! - zoko­gott a leggyávább. S a többiek kórus­ban sivították rá:- Az emberek!- A kutyák!-Az őzek!- A csigák!- A falevelek!- Az árnyékunk!- Egyszóval minden és mindenki! - hallatszott innen is, onnan is a keserű panasz.- Belepusztulunk a félelembe! - ösz- szegezte a gyávák gyávája. - Nincs más hátra, világgá kell mennünk eb­ből az erdőből! S ezzel nekiindultak. Ahogy mentek, mendegéltek, egyszer csak egy nagy tó partjára értek. Hanem ahogy odaér­tek, a parton kuksoló békák figyelme­sek lettek a közeledő nyuszisereg-re, és ijedtükben egymás után - zsupsz! zsupsz! zsupsz! - beleugráltak a víz­be. Hanem erre a főgyáva nyúl hirte­len megálljt intett.- Kedves nyúl barátaim - emelkedett szólásra -, úgy látszik, elhamarkodtuk a dolgot! Minek vándorolnánk el in­nen messze vidékre, hiszen ezek a bé­kák még nálunk is gyávábbak! A saját szemetekkel láthattátok, hogy még tő­lünk is megijedtek! Azt tanácsolom ezért, hogy hátra arc! Térjünk csak vissza kedves, megszokott erdőnkbe. Ne vágyjunk máshová, legyen jó ne­künk az a hely, ahol születtünk. A nyulak és nyuszik megfogadták a bölcs tanácsot, és szépen visszabal­lagtak katonás rendben az erdőbe. Azóta is ott élnek, néha még ma is megijednek a saját árnyékuktól, de most már el is viselik ezt, mert tud­ják, hogy náluk gyávábbak is élnek a földön. (Olasz mese) A magyar történelem nagy alakjai Károly Róbert (1308-1342) Az 1288-ban született Ká­roly Róbert az Anjou-dinasz- tiából származott. Rokoni kapcsolatban állt az Árpád­házzal, ezért III. András ha­lála után trónkövetelőként lépett fel. 1301-ben királlyá koronázták Esztergomban, de a hatalom a tartomány­urak kezében maradt. Ká­roly Róbert törvényesen 1310-ben lett magyar király. Uralkodásának elején a tar­tományurakkal folytatott küzdelemmel volt elfoglal­va. 1312-ben a rozgonyi csa­tában legyőzte az Amadé-fi- akat, de Csák Máté hatalmát nem tudta megtörni. A harc 1321-ben Csák Máté halálá­val véget ért, és a király megóvta az állam egységét. A központi hatalom megerő­sítése végett pénzügyi refor­mokat vezetett be. 1325-ben aranyforint kiadását rendel­te el. A földesurakat nemes­ércbányák feltárására ösztö­nözte. A XIV. században fel­lendült az ország külkeres­kedelme, de a nyugat felé irányuló árukivitel Bécs áru­megállítójoga miatt akado­zott. Ezért 1335-ben Viseg- rádra hívta a lengyel és a cseh királyt, egy új kereske­delmi útvonal kijelölésének ügyében. A három király a Habsburgok ellen is szövet­ségre lépett. Károly Róbert 1339-ben Lajos fia számára biztosította a lengyel trónt. Kisebbik fiát, Andrást a ná­polyi király unokájával, Jo­hannával jegyezte el. 1342­ben bekövetkezett halála után fia, I. (Nagy) Lajos örö­költe a trónt. 1330 tavaszán a kiályné egyik udvarhölgyének apja, Zách Felicián karddal támadt a királyi családra. Károlynak a jobb karja megsérült, Erzsébet királynénak négy ujját vágta le a merénylő, a kis királyfia­kat nevelőik mentették meg. Verssarok Dénes György Fűrészelik áfát Jégen ugrál a téli napsugár, csüng a gallyakon nagy fehér szakáll. Kémény füstölög, fogy a fa, a szén, rönköt fűrészel két deli legény. Fölsajdul, sziszeg holtan is a fa, ahogy roncsolja a fűrész foga. Egy-egy rönkdarab távolabb gurul, s hóba hanyatlik vigasztalanul. Szitkozódik a két izmos legény, hogy az öreg tölgy oly szívós, kemény. Kőkemény bizony, száz vihart kiállt, végül rámérték a fűrész-halált. Forr a levegő a kályha körül, sír a tölgyhasáb, ha tűzre kerül. Míg a parázsból ömlik a meleg, tűnődve sóhajt szálerdő, berek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom