Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-27 / 297. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 27. ÚJ KÖNYVEK Hannah Arendt Kari Adolf Eichmann 1961-es jeruzsálemi peréről szóló tudósításainak ja­vított és bővített kiadását ma­gyarul is kezükbe vehetik az ol­vasók. Az eredetileg a New Yorkerben publikált cikkekből összeállított könyv témája a theodicaea gondolatkörében mozgó európai filozófiai ha­gyományban szükségképpen ir­racionálisnak tetsző gonoszság fogalma, ahogyan az európai történelem katasztrófája során egy ember tevékenységében testet öltött. Arendt, aki az em­lített újság tudósítójaként vé­gigülte a tárgyalásokat, szem­tanúként számol be Eichmann viselkedéséről, gondolkodásá­ról, szembesítve ezzel az olva­sót történelmünk feldolgozat­lan vagy csak többé-kevésbé feldolgozott fejezetével. Fiatal előadóművészek hangversenye Pozsony. Holnap 18 órától a pozsonyi vár koncerttermében a Fiatal Előadóművészek Fóruma elnevezésű koncertciklus idei évfolyama Bernadetta Sunavská orgonaművész és Pavel Brslík tenor hangverse­nyével fejeződik be. A műsoron Johann Sebastian Bach, Ivan Parik, Adolph Adam és Alessandro Stradella művei szerepelnek. (SITA) Ösztöndíjak újságíróknak és diákoknak Individuális ösztöndíjakat kínál a Nyitott Társadalomért Alapít­vány (Open Society Fond) azon 50 év alatti aktív újságíróknak, va­lamint negyed- és ötödéves újságírás szakos hallgatóknak, akik külföldi vagy belföldi tanulmányok során, részképzéseken, szemi­náriumokon szeretnék elmélyíteni ismereteiket. Az ösztöndíj fede­zi az oktatás költségeit a kiválasztott intézményben, ugyanakkor nem vonatkozik az útiköltségre, a szállásköltségre, valamint a megélhetési költségekre. A pályázatokat február 28-ig lehet be­nyújtani, további információk az alapítvány irodájában kérhetők (Bastova 5, Pozsony). (SITA) Német oktatási nyelvű egyetem indul Budapest. A tervek szerint a jövő év második felében vagy 2002 elején nyitná meg kapuit a hallgatók előtt a magyarországi német oktatási nyelvű egyetem. A munkaanyagban egyelőr^ Duna Egye­tem néven szereplő budapesti székhelyű oktatási intézményben a tervek szerint a diákok egyharmada magyar, egyharmada német ajkú lenne. Az intézmény ugyanakkor a közép-európai régió orszá­gaiból - Szlovákiából, Horvátországból, Lengyelországból, Szlové­niából, Romániából - is befogadja majd a hallgatókat. A diákok összehasonlító államjog, nemzetközi tanulmányok, közgazdaság- tan, bölcsészetfilozófia-államelmélet karon folytathatják a tervek szerint tanulmányaikat. (MTI) Magyar nyelvű elektronikus könyvkiadó Megkezdte szolgáltatását az első magyar nyelvű elektronikus könyvkiadó, a Vikk.net. A www.vikk.net weboldalon szépirodalom és szakirodalom is megtalálható. Az e-könyvtár látogatói hozzá is juthatnak a web-helyen publikált művekhez, természetesen a ter­jesztés és a kereskedés útja is virtuális. Már olvasható a webolda­lon Chi Wicca alkotása, a NewS negyedek című érzelmes napló, Gligorics Teréz Szimultán című kisregénye, Szilágyi Vilmos Intim kapcsolatok című szakkönyve, Nógrádi Gábor Galambnagymama című gyermekkönyve, valamint Sztolár Miklós elbeszélés-gyűjte­ménye, a Jelzálogjog. (MTI) SZÍNHÁZ ________________POZSONY________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Tosca 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Tíz kicsi néger 19 KIS SZÍNPAD: Lüiom 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Diótörő 14.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet 18.30 MOZI POZSONY HV1EZDA: Királylány a malomból 2 (cseh) 13 Dínó (am.) 15,16.30 Charlie angyalai (am.) 18 Blöff (am.) 20.30 MLADOST: Boiler Room (am.) 15,17.30 Magnólia (am.) 19.45 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.) 18 Öcsém születése (cseh) 17.15 Temetetlen múlt (am.) 18.15 Cella (am.) 20.30 Metró (ff.) 20 Szurkolók lesen (szlov.) 19.30 KASSA ÚSMEV: A keresztapus (am.) 16, 18.15, 20.30 CAPITOL: Dínó (am.) 16,18 Amerikai szépség (am.) 20 DRUZBA: Bölcsek kövére 2 -A Klump család (am.) 15.30,17.45 Gladiátor (am.) 20 TATRA: Ki­rálylány a malomból 2 (cseh) 15.30 Űrcowboyok (am.) 17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dínó (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Shaft (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Outsiderek (am.) 15.30, 17.30 KTRÁI.YHF.I.MKC - PRIVÁT: Én és én meg az Irén (am.) 18 Hannah Arendt: Eichmann eruzsálemben - Túdósítás a onosz banalitásáról. Osiris radó, Budapest, 2000) Sütő András Káin és Ábel című drámája a kassai Thália Színház előadásában, Gáli László m. v. rendezésében „Miért, a kettő nem egy?”- kérdezi Arabella, a távoli csillagról jött szőke démon, amikor Ádám bemutatja ne­ki két fiát, Káint és Ábelt, majd felszólítja, hogy vá­lasszon egyet közülük. A két testvér egymáshoz és Isten­hez való viszonya az első perctől kezdve világos a né­zők előtt; akik ismerik a bib­liai történetet, nagyobb meglepetést nem várva dől­nek hátra a székben. JUHÁSZ KATALIN Sütő parafrázisa azonban elgondol­kodtató látószögeket kínál. Egy tri­lógia befejezéseként 1979-ben szü­letett a mű, amely virágnyelven író­dott, és az önmagát istenségnek képzelő mindenkori hatalommal szembeforduló embert mutatja be, aki szerint „az alázat gyalázat”, aki nem hajlandó lehajtott fejjel szol­gálni, és aki ragaszkodik álmaihoz, az elveszett éden valamüyen for­mában való visszaszerzésének le­hetőségéhez. Az álomkergetés Sütő szerint mindig olyasvalaminek a megsejtése, ami végül társadalmi cselekvéshez vezet. A keretként szolgáló ószövetségi történet nem­csak a történelem előtti, hanem a mai világunk pusztulását követő időben való „kalandozásra” is al­kalmas, bonuszként pedig ott talál­juk egy szűk családi közösség vi­szonyrajzát, pszichológiai alapos­sággal formált jellemekkel. Az éle- medett korú Éva múltbéli félrelépé­se miatt örök bűntudatot érez, a „kígyómarta szívével” alkoholistá­vá lett Ádám, a magát oltárépítő­nek és Isten kedvencének tartó, fa­natikus Ábel, a lázadó Káin, kinek „fejtartása, mint az oroszlánkölyö- ké”, és az Isten ajándékának hitt, valójában viszont a végső tragédia okozójává váló Arabella, akire Sütő a héber mitológiában talált rá - ők öten szigorú ok-okozati viszonyok mentén teremtenek drámát. Valamennyi szerep igazi jutalomjá­tékká vált a színészek számára, bár a kassai Thália Színház részéről meglehetősen merész választás volt ez a darab. A veretes szöveg ugyan­is könnyen elsodorhatja a színészt a pátosz felé, vissza a hetvenes évek színházába, a közönség pedig, amellett, hogy nem azt a történetet kapja, amit várt, kénytelen első hal­lásra befogadni és megemészteni a súlyos, filozofikus gondolatokkal teli előadást. A madáchos motívu­mok, a Tragédiával való szellemi rokonság nem engedi azt sem, hogy túlmodernizált, hétköznapi nyel­ven életre keltett figurák lepjék el a színpadot, hiszen itt mégiscsak az első emberpárról és a keresztény­ség legelső lázadójáról van szó. Gáli László, a magyarországi vendég­rendező szerencsére e két pólus kö­zött tudta tartani az előadást, a né­ző figyelme egy pillanatra sem lan­kad, mivel a darab szövegcentri- kussága és a puritán díszlet ellené­re is mozgalmas, amit látunk. Ábel szerepében Öllé Erik tért vissza a társulatba, főiskolai diplo­mával a zsebében, debütálása pará­désra sikeredett. Eszköztára gaz­dag, figurája néhol egyszerre szim­patikus és ellenszenves, a szerelem­ben megmutatkozó ambivalencia pedig elsöprő erővel jelenik meg nála. Tépelődése, majd Arabella vé­delmében a telhetetlen Istennel va­ló első szembeszegülése a darab legemlékezetesebb pillanatai közé tartozik. Tóth Tibor, aki egy év szabadúszást követően „megtért” régi társulatá­hoz, Káin szerepében maga a meg­testesült féktelenség, a szolgaság minden formáját elutasító, minden fentről érkező parancsot megkér­dőjelező, felvetett fejű ember. Olyan, mint nevének jelentése, a kalász, amely első tapintásra érdes ugyan, de belül kenyeret takar. Testvérével ellentétben ő nem ud­varol Arabellának szép szavakkal, ezért marad alul a lány szívéért fo­lyó rövid vetélkedésben. Á távoli csillagról küldött, a Világ dolgairól mit sem tudó tiszta és ár­tatlan démont Bandor Éva jeleníti meg. Ez talán mind közül a legne­hezebb szerep, hiszen Arabellának két és fél felvonás áll rendelkezésé­re, hogy végigélje az életet, hogy megismerkedjen a szerelemmel, az önzéssel, a csalódással, a képmuta­tással, a fájdalommal és végül a ha­lálfélelemmel. Gyorsan tanul, téve­déseire hamar rádöbben, egy ta­vasz és egy nyár elegendő, hogy a mézes szavú Ábel helyett az őt gon­dolatban imádó, bátor és őszinte Káin felé forduljon, s ő mondja ki, hogy „a szavak ragacsosak”, amely kijelentés manapság egy külön mi­sét is megérdemelne. Ádám és Éva (Pólós Árpád és Kövesdi Szabó Mária) szerepe azért különleges, mert le kell rombolniuk az első emberpárról kialakult, gyemekkorunk óta bennünk élő ké­pet. Az édenből kiűzött, az örök élettől megfosztott Ádámban nyo­mot hagy egy másik régi konfliktus is. Megbocsát ugyan feleségének, ám feledni nem tud, az alkoholhoz menekül, pondróként él a földön, mígnem hosszú megaláztatást kö­vetően halottnak hitt fia siratása közben perelni kezd az Úrral, mert rádöbben, az miért nem szívleli Ká­int. „Gyűlöletesnek nézted a felve­tett homlokával? Csak a te szemöl­dököd rándulhat villámként: a mi­énk örökké sima legyen és örömtől repeső?” A gyönyörűen csillogtatott magyar nyelv, a nemes patinájú mondatok néha szavalásra készte­tik, elsodorják Pólóst, szerencséje, hogy amint már említettük, ő az el­ső ember, Ádám, akinek ez elnézhe­tő. Kövesdi Szabó Mária Évája egy­szerűbb, emellett titokzatosabb. A harmadik felvonás - s ezzel együtt az egész darab - egyik kulcsjelene­tében, amikor bevallja Káinnak, hogy az éden kristályfái nem létez­nek, hogy mindaz, amit éveken át mesélt neki, csak képzeletének szü­lötte, megértjük, honnan ered Káin makacs álomkergetése. A fiatal Éva ugyanilyen volt egykor, aggódó anyaként most kezd el félni a folya­matosságtól, attól, hogy az ő tragé­diája ismétlődik meg fiának sorsá­ban. Ugyanakkor ő is ragaszkodik álmaihoz, ember-voltához, a fájda­lom és a remény úgy kergetőznek benne, ahogyan annak idején két fia verekedett méhében. A néző pedig mindeközben hajla­mos belefeledkezni a szövegbe, él­vezni Sütő mondatait, melyek a mai, közönségességtől, pongyola­ságtól sem visszariadó színházi kö­zegben bizony fehér hollók. A ma­gyar nyelv diadala ez, bár a pozitív összbenyomás nem kis részben kö­szönhető Harag Györgynek, a ko­lozsvári ősbemutató rendező-dra­maturgjának, és persze Gáli László radírjának, aki szintén tisztában van azzal, hogy a mai néző nem ül végig egy négyórás előadást. A pár­beszédek súlyosak, de pergők, a gesztusok emberiek, nem szentes- kedők. Az egyetlen felesleges elem­nek a darab elejére kreált videó- klipet tartom, ahol a búzát vető Káin látható. A méregdrága projektort még kétszer használják az előadás során, egyszer egy ijesztő vulkánt, egyszer pedig egy búzatáblát látunk közeliben, mindkettőt el tudtuk vol­na képzelni magunk is. Mint ahogy zene nélkül is működtek volna a kulcsjelenetek, a vészjósló menny­dörgés untig elég lett volna a ki- hangsúlyozandók kihangsúlyozá­sára. A kassai Thália színpadán lá­tottak ennek ellenére dicséretet és sok-sok „gondolkodó”, aktív nézőt érdemelnek, Sütő darabja pedig egy jó szlovák fordítást érdemelne, méghozzá minél hamarabb. 2001-ben a nyolc ország tizenhat képzőművészétől összeválogatott anyag további helyszíneken is látható lesz Kortárs magyar művészek vándorkiállítása RUDA GÁBOR Nyolc különböző ország tizenhat képzőművésze vett részt kiállító művészként a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület és a Pár­kányi Képzőművészkor által szer­vezett Kortárs magyar művészek Bugyács Sándor: Érkezési oldal című kiállítássorozaton. A Sző- gyénben, a régi községháza kiállí­tótermében január 11-ig megte­kinthető kiállítással a szlovákiai vándorkiállítás 2000. évi utolsó ál­lomáshelyére jutott el. A szlovákiai kiállítássorozat a Muravidék Bará­ti Kör 1999-es Határon túli kortárs (Reprofotó) magyar művészek című vándorki­állításának folytatása. A Pilisvö- rösváron (Magyarország) működő Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület közhasznú társadalmi szervezet. A szlovéniai Muravidé­ken élő magyarok és más magyar közösségek, valamint a magyaror­szági nemzeti és etnikai kisebbsé­gek kultúrájával foglalkozik, a né­pek közötti kölcsönös megértés elősegítése céljából. Már az 1999- es kiállításukon is részt vettek a Lábik János festőművész vezette Párkányi Képzőművészkor tagjai. Az ezévi vándorkiállításhoz csatla­koztak a Kör további alkotói, vala­mint kiállítanak az Esztergomi Művészek Céhe tagjai is. Idén az első tárlatra a Párkányi Városi Ga­lériában került sor, a következő ál­lomás áprilisban a hetényi Lilla Galéria, szeptemberben az ud- vardi mezőgazdasági szakközépis­kola, októberben a nagykéri kul- túrház, novemberben végétől de­cember elejéig pedig a Szímői Köz­ségi Galéria volt. A kiállításokon a tapasztaltabb művészek mellett (mint például Kocsis Ernő festőművész, a nyitrai egyetem tanára, Lábik János, Bu­gyács Sándor és Ottmár Sándor szlovákiai, valamint Barcsai Tibor magyarországi festőművészek) helyet kaptak fiatalabb alkotók is, például az erdélyi Sólyom Attila, aki monotípiáival mutatkozott be, valamint a kárpátaljai Iszák István, aki akvarelljeivel lépett a dél-szlo­vákiai közönség elé. A vándorkiál­lításon a fotóművészek közül „rea­lista” alkotóként a párkányi Gyű- gyi László, a fotogram műfaj egyik legjelesebb képviselőjeként pedig a muravidéki Hagymás István fo­tóművész, író volt jelen. 2001 fo­lyamán a tervek szerint az anyag további helyszíneken is látható lesz: Ipolyszalkán, Komáromban, Érsekújváron, Dunaszerdahelyen, Ipolyságon és Pozsonyban. Ä kiállítássorozat a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériuma és Pest Megye Önkor- mányzáta támogatásával valósult meg. Öllé Erik, Kövesdi Szabó Mária és Tóth Tibor a darab egyik próbáján (Svátopluk Písecky felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom