Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-04 / 279. szám, hétfő

Hétfő, 2000. december 4. 9- oldal A profi ökölvívó Kovács Kokó István vallomása az elmaradt világbajnoki címmérkőzésekről Kézilabda vb-selejtező: Szlovákia-Görögország 35:13 Egyértelmű mérkőzés Öt hónapja tart a bizonytalanság Hosszú ideig úgy tűnt, Ko­vács István már az idén vég­hez viheti élete újabb nagy dobását, és felkapaszkodhat a WBO (Bokszvilágszerve­zet) pehelysúlyú trónjára. MONCZ GÁBOR A pehelysúlyú profiboksz egyik leg­nagyobb alakja azonban az idén már nem lép a kötelek közé. A Steve Ro­binson elleni, júniusi győzelmét kö­vető öt hónapban többször is nekive­selkedett a világbajnoki címmérkő­zést megelőző felkészülésnek, de hi­ába. Klubja, az Universum Box-Pro- motion ugyanis - többnyire rajta kí­vülálló okok miatt - nem tudott meg­állapodni Kokó egyetlen riválisával sem. A hányattatások hátteréről, a színfalak mögött zajló eseményekről az ügyben leginkább érintett sze­mély, Kovács István ránlja le a leplet. Emlékszik még arra, hogy mikor kezdődött a világbajnoki cím­mérkőzésekkel kapcsolatos kál­váriája? Immár öt hónapja, amikor Budapes­ten megvertem Steve Robinsont. Előtte is már én voltam az akkor a WBO pehelysúlyú trónján ülő Prin­ce Naseem Hamed hivatalos kihívó­ja, hiszen Robinson márciusban ki­kapott Juan Carlos Ramíreztől, így kénytelen volt átengedni a helyét nekem a világranglista élén. Hamed még a budapesti gála előtt úgy nyi­latkozott, hogy ha megverem Ro­binsont, kiáll ellenem. Ön teljesítette „Herceg“ feltéte­lét, hiszen júniusban emlékezete­sen szép bunyóval legyőzte Ro­binsont... Igen, és akkor Hamedék megint ki­találtak valamit. A brit bokszoló azt mondta, oké, kiáll ellenem, de elöt­Hamburgban remete életet él, ott­hon azonban felszabadultabb te szeretne még egyet bunyózni. Rá­bukkantak Augie Sanchezre, aki legfeljebb annyira ismert az USA- ban, mint én, ugyanakkor verhető ellenfél volt. Hamed még a Sanchez elleni meccse előtt is állította, hogy ha győz, akkor a hivatalos kihívója következik. Ennek a vele szerződés­ben álló HBO televíziós társaság is örült, hiszen egy olimpiai bajnokkal sokkal könnyebb eladni egy gálát, mint egy ismeretlennel. Miért nem jött össze mégsem a Hamed-Kovács csata? Hamed legyőzte Sanchezt, ezt kö­vetően az HBO kurta november vé­gére a mérkőzést, amelyre London­ban került volna sor. A társaság azért döntött London mellett, mert két európai bokszoló összecsapása sokkal nagyobb üzlet ezen a konti­nensen, mint Amerikában, ráadásul Hamed szerződése is úgy szól, hogy évente két mérkőzést kell Európá­ban vívnia. Ekkor azonban jött Prin­ce, és új ötlettel állt elő. Kitalálta, hogy ha velem bokszol, akkor a tele­vízió nem fizet neki annyit, mint amit ő - legalábbis szerinte - meg­érdemelne. Ez azonban azért nem igaz, mert neki fix szerződése van, maximum annyi változhat, hogy a menedzsmentjének mennyit kell fi­zetnie az ellenfélnek. Az ön esetében ez mennyi lett volna? Mivel én voltam a kötelező kihívó, ez pontosan szabályozva volt. A mérkőzés díjalapjának hetven szá­zaléka őt illette volna meg, harminc pedig engem. így elfogadható, hogy kevesellte az összeget, hiszen egy, a rangsorban nálam hátrébb álló bok­szoló kevesebbet kap, ráadásul én veszélyes voltam rá. Csak az az ér­dekes, hogy Hamedék azt mondják, az HBO miatt bukott meg a meccs, holott korábban még ő ajánlgatott milliókat azoknak, akik ki mernek állni ellene. Mit lépett erre az Universum? Peter Hanraths, a klubom gazdasági főnöke elkezdett erőszakoskodni a WBO-nál. Ekkor Hamed új változat­tal állt elő, mondván, Ramadan ide­jén nem szeretne bokszolni, holott már bunyózott a nagyböjt alatt. Meglehetősen furcsán viselkedett a világbajnok­Valóban, és ezt a Bokszvilágszerve­zet sem nézte jó szemmel. Figyel­meztették, hogy ha nem áll ki elle­nem, akkor megfosztják a címétől. Erre ó kijelentette, nem érdekli a WBO trónja, inkább Marco Antonio Barrérával bokszolna, ezért visszad­ta az övét. Újabb váratlan helyzet állt elő. így van, és az Universum is feltette a WBO-nak a kérdést, hogy akkor most mi lesz? A szövetség erre azt mondta, bokszoljak a kispehely- súlyból a pehelysúlyba tartó Barré­rával az ideiglenes világbajnoki Övért, aztán a győztes mehet Ha­med ellen. Az Universum azonban ragaszkodott a világbajnoki cím­mérkőzéshez, és mivel erős klub, el­érte, hogy a WBO rábólintson a Ko- vács-Barréra vb-csatára. A meccs fel is került a december másodikai, Las Vegas-i bokszest programjára, de nem lett belőle semmi... Hogyhogy? Hamedék ugyanis oldalról becser­készték Barrérát. Azt mondták a mexikóinak, hogy csak bukhat elle­nem, és ugyanazért a pénzért, amit tőlünk kap, bokszolhat Hamed ellen is. Barréra kapott az alkalmon, és le­mondta az összecsapásunkat. Mi történt ezután? Ekkor már jócskán benne voltunk az októberben, és én az idén még bok­szolni akartam. A WBO azt mondta, mi rendezhetjük a világbajnoki cím­mérkőzést, a klubom pedig ellenfél után nézett. Először Angel Vazquez volt a célpont, ám ő kikapott Victor Pólótól, és kiesett a kalapból. Ez­után párhuzamosan kapcsolatba léptünk Juan M. Márquezzel és An­tonio Díazzal, közülük végül az utóbbival sikerült is megállapodni. A szerződés aláírását azonban ő is halasztgatta. Mire várt, hiszen élete nagy le­hetősége előtt állt? Díaznak akkor még nem volt pro- moteri szerződése Frank Warren- nel, vele csak akkor egyezett meg, amikor három világszervezet egy­szerre tartott konferenciát Mexikó­ban. Ezt követően az ellenfél ré­széről Warren folytatta a tárgyalá­sokat, aki Angliába szerette volna vinni a meccset, miközben mi Né­metországban akartuk megrendez­ni a gálát. A vitát végül a WBO dön­tötte el, az Universum Box-Promoti- on javára. Feltehetően az döntött, hogy Klaus-Peter Kohl, a klub első embere a televíziós szerződésekből több pénzre tudott szert tenni. War- renék egyébként ezzel az egész ten­derezéssel jobban jártak, hiszen na­gyobb bevételhez jutottak. Miköz­ben mi tárgyaltunk, szerintem Díaz a háttérben lázasan készült a mérkőzésre, mivel tudtak arról, hogy mi december tizenhatodikán szeretnénk sort keríteni a világbaj­noki címmérkőzésre. Ennek ellenére az idén már nem kerül erre sor. Frank Warren taktikai okból ra­gaszkodott a szabályokhoz, ahhoz, hogy a találkozóra leghamarabb a megegyezést követő negyvenötö­dik napon kerüljön sor. Ebben csak az a gond, hogy mint már mond­tam, tudtak a decemberi időpont­ról. Ez azonban már nem túl nagy probléma, feltehetően január hu- szonhetedikén összecsapok vele, legfeljebb másfél hónappal később verem meg. A januári időpont egyébként azért valószínű, mert a WBO mindenképpen a jövő év első hónapjában, jóval Hamed márciu­si meccse előtt szeretné tető alá hozni a Kovács-Díaz párharcot. Ha én netán Hamed meccse után in­dulnék harcba a világbajnoki koro­náért, akkor sokan megkérdezhet­nék, miért kellett a britnek lemon­dani a trónjáról. Mi az oka, hogy a Díaz-meccs után a sokak által biztosra vett Európa-bajnoki címmérkőzés is kútba esett? Az biztos, hogy az Universum egy vonalon mozogott, és az Európa- bajnoki címmeccsel, illetve kihí­vómmal, Manuel Calvóval nem is foglalkozott. Amikor kútba esett a Barréra elleni mérkőzésem, elmen­tem Hanraths úrhoz, és kértem, hogy az idén még szervezzenek ne­kem egy találkozót, mert nem aka­rom, hogy kárba vesszen a felkész­ülésem. Megígérték, hogy ha nem jön össze a világbajnoki címmeccs, akkor december tizenhatodikán megvédhetem az Európa-bajnoki koronámat. A klub felvette a kap­csolatot Calvóékkal, megnyerte a tendert, igaz, ez már csak amolyan ujjgyakorlat az Universum számára. Hogy végül is miért nem bokszolok az idén? Azért, mert a december kö­zepi és a január végi időpont között mindössze hat hét van. Az esedeges decemberi meccsen bármi történ­hetett volna, például megsérülök, netán - igaz, erről ne is beszéljünk - beleszaladok egy vereségbe, és ak­kor kárba veszne a három év alatt befektetett munka. Ennyi halogatás után mikor vív­hatja élete első világbajnoki címmérkőzését? Csak azt tartom elfogadhatónak, ha január huszonhetedikén megrende­zik az összecsapást. Az Universum fél éven keresztül csak az én károm­ra tévedett, lemaradtam az olimpiá­ról, elmaradt az Európa-bajnoki címmérkőzésem is, sőt, június óta egyeden komoly meccset sem vív­tam. Közöltem is Hanraths úrral, hogy előbb a világbajnoki cím­mérkőzés megállapodását szeret­ném látni, azt követően beszélhe­tünk a szerződéshosszabbításról. Mi történk, ha nem lesz világbaj­noki címmérkőzés? Akkor komolyan el kell gondolkoz­nom. Huszonévesen érzelmi okok­ból, illetve a bokszba vetett hitből adódóan még törés nélkül át lehet vészelni ezt a tortúrát, ám így, har­mincévesen már nehezebb. Egy- szer-egyszer felvetődött már ben­nem, hogy ha nem jön össze a csa­ta, akkor keresek magamnak egy másik klubot, vagy befejezem az egész pályafutásomat, de aztán új­ra átgondoltam az egészet. Tudom, hogy az Universumnak is az a leg­fontosabb, hogy világbajnok le­gyek. Egyébként is, ha más klubba mennék, akkor a nulláról kellene kezdenem ismét az egészet, a felho­zó meccsekhez pedig már nincs kedvem még egyszer. Különben is, a világ egyik legjobb klubjában, a világ legjobb profiedzőjével dol­gozhatok együtt, a szakmai munka minden igényt kielégít, nincs okom panaszra. Ha összejön a cím­mérkőzés, akkor gond nélkül há­rom évvel megújítom a szerződése­met. A tervezetet már láttam, még­hozzá a Robinson elleni győzel­mem másnapján. Hanraths úr a ke­zembe nyomta a papírt, és azt mondta, tanulmányozzam. Én elol­vastam, majd visszavittem Ham­burgba. Mondtam a vezetőknek, hogy jó, tetszik, de térjünk rá vissza, ha vüágbajnok leszek. Jól teszik, ha vigyáznak az orrukra (Archív felv.) ta SR-JELENTÉS Nagymihály. Szlovákia női kézi­labda-válogatottja lejátszotta a vb­selejtező visszavágóját Görögor­szág ellen, s az elmúlt heti szuve­rén győzelem után (33:24) min­den megerőltetés nélkül nyert 35:13 (16:7) arányban, és bejutott a világbajnoki selejtező második Zágráb. Olimpiai bajnokhoz mél­tó, imponáló módon, időnként ki­fejezetten jó játékkal, a vártnál lé­nyegesen könnyebben verte a ma­gyar vízilabda-válogatott az Euró­pai Nemzetek Ligájának zágrábi döntőjében a házigazda horvát együttest, s ezzel elhódította az elsőséggel járó trófeát és a 25 ezer márkás pénzdíjat is. A fináléban: MAGYARORSZÁG- HORVÁTORSZÁG 11:8 (3:2, 3:2, 3:0, 2:4). Góldobók: Benedek 3, Kiss 2, Kásás, Fodor, Varga, Vári, Márcz, Biros 1-1, illetve Boskovic, Stritof 2-2, Kobescak, Barac, Hinic, Oreb 1-1. A magyar csapat összeállí­tása: Szécsi-Kásás, Steinmetz, Fo­dor, Kiss, Varga I Zs., Benedek. Cse­rék: Molnár, Székely, Vári, Márcz, Biros, Kosz (kapus). Kiss akcióból, Benedek emberelőny­ből lőtt góljával gyorsan vezetést szerzett a magyar csapat, de a má­sodik játékrész elejéig sikerült a vendéglátóknak felzárkózniuk (3:3). Ettől kezdve azonban az tör­tént a medencében, amit a magya­rok akartak és fokozatosan sikerült elhúzniuk. Különösen a harmadik negyed hozott rendkívül meggyőző fölényt és már-már az olimpiai Johannesburg. A várakozásoknak megfelelően az AC Pannában ide­genlégióskodó Patrick Mbomát vá­lasztotta az Év játékosának az Afri­kai Labdarúgó Szövetség (CAF). A voksoláson Mboma mögött újabb három kameruni végzett, Etámé Mayer (Arsenal), Etomo (Mallorca) és Fotso (Real). Valamennyien tag­jai voltak a sydneyi olimpiát meg­nyerő együttesnek, valamint az Af­rika Kupán diadalmaskodó váloga­tottnak. A 2000-es szavazás leg­jobbjai: 1. Patrick Mboma (Parma, Kamerun) 123 pont; 2. Lauren Etá­mé Mayer (Arsenal, Kamerun) 36; 3. Samuel Eto’o (Real Mallorca, Ka­MTI-INFORMÁCIÓ Madrid. Valerij Karpin, a spanyol élvonalbeli Celta Vigo labdarúgó- csapatának középpályása megkap­ta azt a státust, amellyel Európai Unió tagállamaiból érkezett játé­kosok rendelkeznek. A 31 éves észt származású, orosz válogatott futballistát egy madridi bíróság határozata értelmében egyenrangúként kell kezelni EU- tagországból szerződtetett társai­val. A bíró a döntést azzal indokol­ta, hogy Oroszország és az EU kö­zött együttműködési megállapo­dás van, ezért az uniós tagsággal körébe. Ellenfelét az idei Európa- bajnokság utolsó napján jelölik ki. Tomás Kufka edző csapata a követ­kező összeállításban szerepelt: Kud- rocová, Gubová-Reisenbüchlerová 7 gól, Uhráková 5, Glankovicová 5, Vlcková 4, Dubajová 4, Hrabovská és Caltíková 3-3, Flaska 2, Fecová és Mravíková 1-1 gól. A mérkőzést 1300 néző előtt rendezték. döntőre emlékeztető jó játékot: ek­kor az ellenfél három létszámfölé­nyes helyzetét is kihagyta, a másik oldalon Biros és Benedek akcióból, Fodor emberelőnyben volt ered­ményes. Megnyugtató, ötgólos előnynyel kezdte a hajrát Kemény Dénes legénysége és a befejezést már nyugodtan lehetett könnyen venni, csak a győzelem gólkülönb­sége volt kérdéses, s csökkent vala­melyest a végére. Messze a várako­zást felülmúlóan játszott a magyar válogatott. Sokan féltették az olim­piai bajnokokat, hiszen az elmúlt két hónap a jogos ünnepléssel telt, de bebizonyosodott: felesleges volt az aggodalom. Az elődöntőben: Magyarország- 01aszország5:4 (2:1,1:2,1:0,1:1), góldobók: Molnár 2, Kiss, Fodor, Vá­ri, ill. Sottani 2, Postiglione, Calca- terra 1-1; Horvátország-Jugoszlá- via6:5 (2:0,2:2,1:2,1:1). A 3. helyért: Jugoszlávia-Olaszor- szág 12:11 (1:2, 3:4, 3:1, 2:2, 1:0, 1:2, 1:0). Végig kiélezett nagy csa­tát vívott a két csapat, s a szerencse a jugoszlávoknak kedvezett, akik aranygóllal nyertek. Az Éurópai Nemzetek Ligájának végeredménye: 1. Magyarország, 2. Horvátország, 3. Jugoszlávia ,4. Olaszország. merun) 29; 4. Geremi Fotso Njitap (Real Madrid, Kamerun) 27; 5. Nwankwo Kanu (Arsenal, Nigéria) 21; 6. Nouredine Naybet (Deportivo La Coruna, Marokkó) 20; 7. Hossam Hassan (Zamalek, Egyiptom) 17; 8. Shabani Nonda (AS Monaco, Réu- nion-szigetek) 11; 9 Shaun Bartlett (Charlton Athletic, Dél-afrikai Köz­társaság) és Hani Ramzy (Werder Bremen, Egyiptom) 10-10. Az eddigi győztesek: 1990-től - 1990: Milla (Kamerun), 1991: Pe­lé (Ghána), 1992: Pelé, 1993: Pe­lé, 1994: Weah (Libéria) és Amu- nike (Nigéria), 1995: Weah, 1996: Kanu (Nigéria), 1997: Ikpeba (Ni­géria), 1998: Hadji (Marokkó), 1999: Kanu. járó jogok megilletik Karpint is. A spanyol bajnokságban szigorú előírások korlátozzák a külföldi já­tékosok szereplését: a profi csapa­tok öt nem EU-tagországból szár­mazó sportolót igazolhatnak, de mérkőzésenként csupán hármat jelölhetnek keretükbe. Az EU-nak 18 országgal van társu­lási szerződése, s a Spanyol Labda­rúgó Szövetség attól tart, hogy a közeljövőben más nemzetek'játé­kosai is érvényesíteni kívánják majd jogaikat. Hasonló eset már előfordult Spanyolországban, ak­kor két litván kosarasnak enged­élyezték az „EU-besorolást”. Vízilabda ENL: alaptalanul féltették az olimpiai bajnokot Imponáló magyar siker MTI-JELENTÉS Kameruni labdarúgók dominálnak az afrikai kontinensen Mboma az Év játékosa MTI-TUDÓSÍTÁS Spanyolország: az észt Valerij Karpin EU-státuszt kapott A kosarasok kezdték Miért félnek tőlem az ellenfelek?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom