Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-04 / 279. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 4. Monte-Carlóban került sor arra a gálaestre, amelyen a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség kihirdette az Év atlétája ankét női és férfi győztesét Jonest és Zeleznyt kínálták az első hellyel Marion Jones három aranyat nyert Sydneyben, Jan Zlezny csak egyet, kettőt az előző két olimpián Egy héttel ezelőtt, Monte- Carlóban adta át a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) az év atlétája díjat. A hölgyek mezőnyében az amerikai Marion Jones sprinter, a férfiaknál a cseh gerelyhajító, Ján Zelezny vehette át a kitüntetést. A gálaesten életműdíjat kapott a német Heike Drechsler női távolugró, valamint Szergej Bubka ukrán rúdugró. PETER SAJDÍK A Sporting Clubban rendezett díjátadást egy sor megható pillanat kísérte. Ján Zelezny és Szergej Bubka könnyes szemmel vette át az atlétikai szövetség kitüntetését; az ukrán veteránt soha nem volt az év atlétája, pedig több világcsúcs is fűződik a nevéhez. Bubka az díj átvétele után bejelentette: végleg felhagy az aktív sporttal. Marion Jones köszönő beszéde sem volt heves érzelmektől mentes. A fürge lábú futónő férje, C. J. Hunter doppingtesztje pozitív eredményt mutatott az idei olimpiai játékokon, s ez a trauma a mai napig meglátszik Joneson, amikor a nyilvánosság előtt kell szerepelnie. Az év adétája választás a szponzorok nyomására idén új szabályok szerint zajlott. A nemzetközi szövetség és a hozzá tartozó alapítvány most más kulcs szerint kereste meg a sportok királynőjének uralkodópáiját. Korábban a szövetségi vezetők, a menedzserek és az újságírók szavazatai alapján döntötték el, ki a legjobb, idén azonban külön szakértőkből álló csoportot hoztak létre, amely a két kategóriában 10-10 jelöltre szűkítette a kört. A díjátadás napján azután 3-3 adétára csökkent az aspiránsok száma, és a helyszínen dőlt el a győztesek sorsa. A „zsűri” négy újságíróból, két statisztikusból, az IAAF két tagjából, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság képviselőjéből és Szergej Bubkából állt. Ezúttal - éppen az új szavazási rendszernek köszönhetően - még a sajtó képviselőivel sem tudatták előre a két sportoló nevét, pedig évek óta az volt a szokás, hogy a díjátadás előtt külön sajtótájékoztatót tartottak a szervezők, ahol előre „leleplezték” a két győztest. Ennek az volt az előnye, hogy az újságíróknak sikerült lapzárta előtt továbbítaniuk a hírt, amely már másnap megjelenhetett a lapokban. Idén a televíziós lobbi erősebbnek bizonyult, s az utolsó pillanatig sikerült titokban tartani, ki lesz az év adétája. így azok, akik nem jutottak belépőhöz, biztosak lehettek benne, hogy hiába veszik meg a másnapi újságokat, azokból semmi sem derül ki. Ám ha végignézik a tévéközvetítést, nem maradnak le semmiről. A tíz legjobb férfi atíéta listáján a követkézzé nevek szerepeltek: Virgilius Alekna (diszkoszvető), Jonathan Edwards (hármasugró), Michael Johnson (sprinter), Robert Korzeniowski (gyalogló), Noah Ngeny (hosszútávfutó), Maurice Green (sprinter), Haile Gebrselassie (hosszútávfutó), Erid Nool (tízpró- bázó), Ivan Pedroso (távolugró), Ján Zelezny (gerelyhajító). A pálmát végül Ján Zelezny vitte el, aki elsősorban a harmadik olimpiai bajnoki címével szolgált rá a megtiszteltetésre. Pedig nem is hitte, hogy a „dobogó” közelébe férhet. Két nappal a gálaest előtt betegen ébredt fel otthon, és az is megfordult a fejében, hogy fel sem ül a monacói repülőgépre. A rendezők azonban tudták, hogy jobb lesz elókeríteni, mivel azonban nem tudták Zelezny telefonszámát, a menedzserét, Ján Pospísilt riadóztatták. Neki sikerült rábírnia a világ- és olimpiai bajnok gerelyhajítót, hogy utazzon el a hercegi városba.- Szerencsés ember vagyok, mert a hivatásom a hobbim is. Természetesen, most, hogy megkaptam az Év atlétája díjat, nem kívánok „múzeumba” vonulni, érzek még magamban annyi erőt, hogy folytassam a pályafutásomat ott, ahol Sydneyben abbahagytam. Már most lázasan készülök az edmontoni fedettpályás világbajnokságra, amelyen, Sydneyhez hasonlóan, jó eséllyel pályázom a harmadik aranyéremre. Év elejétől kizárólag az olimpiára összpontosítottam, s ez a taktika eredményesnek bizonyult. Jövőre is hasonló elvek szerint készülök majd a versenyekre - mondta a monte- carlói gála után Ján Zelezny, aki négy évvel ezelőtt is a jelöltek között volt. Ám hiába lett akkor világcsúccsal első az atlantai ötkarikás játékokon, a díjat nem neki ítélték oda. Rossz nyelvek szerint azért, mert az atlétikai szövetséget akkor Primo Nebiolo vezette, s neki az amerikai sprinterek voltak a gyengéi. így hosszú ideig - Nebiolo közbenjárása révén - mindig az amerikaiak közül került ki a győztes. Maurice Green és Michael Johnson távollétében most Ján Zeleznynek „mérföldekkel” nőttek meg az esélyei. - Nem egyszer előfordult már, hogy a legjobb atléta nem tudott eljönni a díjátadásra, ezért nem láttam okát, miért ne nyerhetne olyan amerikai, aki nem volt jelen - mondta a tengerentúli sportolók távolmaradásáról Zelezny. A 2000. év atlétájának három olimpiai aranyérem mellett két világbajnoki cím és fél tucat világcsúcs boldog tulajdonosa. Tavaly őt választották az évszázad második legjobb cseh atlétájának. Az első helyen a nemrég elhunyt Emil Zátopek végzett. Gerelyhajításban továbbra is Zelezny tartja a világcsúcsot: a 98,48 méteres mércét négy évvel ezelőtt, egy németországi viadalon állította fel. A gerelyhajítás egyébként a „génjeiben van”, szinte az egész család ezt a sportot űzte, édesanyja sokáig csúcstartó volt Csehszlovákia női mezőnyében. A „kis” Ján a maga 186 centiméterével és 77 küójával tizenöt évesen döntötte el, hogy a jégkorong és a kézilabda után az atlétikánál horgonyoz le. A sok siker mellett pályafutásának kellemetlen színfoltja is voltak: 1998-ban előbb két csigolyája repedt meg, majd amikor talpra állt, a válla hagyta cserben. Ezek a sérülések kényszerítették arra, hogy több mint egy évig félreálljon. Vállműtétje és az azt követő rehabilitáció sikerességének köszönhetően nem kellett végleg bedobnia a törülközőt. Saját bevallása szerint az aranyérmek és világcsúcsok azonban sokkal kevesebbet jelentenek számára a családjánál. Feleségét, Martát akkor ismerte meg, amikor Besztercebányán katonáskodott. Boldog házzasságuknak egy fiú- és egy lánygyermek „alakjában” termett gyümölcse. Az Év adétája díj női győztese, Marion Jones nem először vehette át ezt a kitüntetést, az amerikai sprinter az idei első hellyel mesterhármast ért el. Bár 100 méteren már három éve nem tudták megelőzni, a tavalyi eredményhirdetéskor a romániai Szabó Gabriella leszorította az első helyről. Marion Jones eredetileg kosárlabdával próbálkozott. Gyorsaságára és rugalmasságára hamar felfigyeltek a futóedzők, és sikerült rábeszélniük, hogy inkább a sportok királynőjével próbálkozzon. Jones annyira megszerette az atlétikát, hogy a sydneyi olimpián öt aranyérmet szeretett volna szerezni. Nem sokkal számította el magát: a játékokat három arannyal és két ezüsttel zárta. Ne felejtsük el, hogy elég nagy nyomás nehezedett rám, amikor férjét, C. J. Huntert doppinghasználaton érték. A botrány kirobbanása után több spekuláció látott napvilágot, olyanok például, hogy ha Hunter csalt, a felesége tiszta-e, és hasonlók. Ezek persze csak találgatások, Jones eddig valamennyi tesztelésen ártatlannak bizonyult. A monte-carlói gálaest eredménye is arról tanúskodik, hogy a szakemberek nagyra értékelik a teljesítményét. Nincs is más választásuk. A szurkolói meg csak reménykedhetnek abban, hogy tényleg nem vétett a szabályok ellen. Marion Jones egykori példaképéről, a fiatalon elhunyt Florence Griffith-Jeynerről is mindenki ezt hitte. Marcus Grönholm pályafutása során idén először diadalmaskodotta rali-vb-n; az első helyet végül egy második hellyel harcolt ki brit vetélytársával, Richard Burnsszel szemben Hét finn huszonkét év alatt tizenhárom világbajnoki címet nyert JÁN HUDOK Hasonlóképpen, mint a Forma-1- ben, idén a rali világbajnokságon is trónfosztásra került sor. A két eset között azonban egy lényeges különbség van: a raliversenyzők mezőnyében nem szűnt meg a finn autósok hegemóniája. A Forma-1- ben Mika Hákkinentől a német Michael Schumacher vette el az elsőséget, a raliban azonban a finn Marcus Grönholm honfitársát, a korábban megdönthetetlennek hitt Tommi Mákinent fosztotta meg a dicsőségtől. Idén az utolsó futamon dőlt el a világbajnoki cím sorsa. A Brit Nagydíjon már csak két jelölt volt az első helyre, a hazai Richard Burns és Grönholm. Az újdonsült vüágbajnok valójában nem is egészen finn. Bár az ezer tó országában jött a világra, svéd szülők gyermeke. Édesapja únszolására kezdett versenyezni, aki szintén a raliban volt érdekelt, hazájában bajnoki címet is szerzett. Marcus tizenegy éves volt, amikor édesapja váratlanul meghalt. A tragédia ellenére Marcus nem hagyott fel a motorsporttal. Egy térdsérülés miatt azonban le kellett letennie motor- versenyzői ambícióiról, ekkor tért át az autókra. Amint megkapta gépjárművezetői engedélyét, Ford Escort- jával azonnal rajthoz állt. Tizenkét évvel ezelőtt, 1988-ban hívta fel magára először a szakemberek figyelmét, amikor Finnország junior bajnoka lett. Egy évre rá egy Lanciával szerencsét próbált a világbajnokság Finn Nagydíján. Az elkövetkező tíz szezonban többször is autót cserélt (Opel, Seat, Toyota, Peugeot), de hiába, eggyel sem tudott komoly eredményt elérni. Hazai pályán valamivel sikeresebben ment neki a versenyzés, négyszer is ő lett a sportág finn bajnoka. A világbajnokságon azonban mindösz- sze a tizedik helyre futotta erejéből, annak is már négy éve. Hozzá kell tenni, hogy egyik idényben sem indult az összes futamon, s az idei vé- bé előtt sem volt biztos, hogy minden állomáshelyen megáll - illetve elindul. A .januári, monte-carlói nagydíjon szinte szó szerint befagyott a kocsija: az éjjeli lehűlés miatt reggel nem tudta beindítani a motort. Az utána következő svéd ralin azonban a Peugeot minden hibát elhárított, Grönholm pedig - a vetélytársak és a szurkolók hatalmas meglepetésére - elsőként ért célba. - Kétszer teszteltünk ezen a pályán, éreztem, hogy jó helyezést érhetek el - mondta a finn pilóta. Pályafutása éppen ezzel a győzelemmel vett fordulatot. Ugyan Kenyában még fel kellett adnia a versenyt (hét kilométerrel a cél előtt elromlott a sebességváltója), amelyet Richard Bums vígan megnyert (sőt, a brit vüágbajnokjelölt egy hónappal később, Portugáliában is mindenkit lehagyott, Grönholmot mindössze 6 másodperccel), Spanyolországban viszont a Peugeot- val versenyző finn az ötödik lett, majd Argentínában - megint csak Burns mögött - a második helyen végzett. Bums ekkor összetettben 38 ponttal vezetett Grönholm előtt. Az új-zélandi és a finn ralin Grönholm a dobogó legmagasabb fokáról nézhetett le vetélytársaira. Közülük a legfőbb ellenfele, Burns Új- Zélandon technikai malőr miatt visszalépett, Finnországban pedig karambolozott. A későbbi világbajnok ennek köszönhetően ugrott az összetett pontverseny élére. Korzikán Burns lett a negyedik, Grönholm viszont csak egy hellyel maradt le mögötte. San Remóban a finn pilóta végzett negyedikként, Burns pedig nem tudott pontot szerezni. Az utolsó viadal előtt Grönholm előnye kilenc pontra nőtt Burnsszel szemben, mert Ausztráliában kizárták az eredeti győztes Mákkinent, s az első hely így Grönholm ölébe hullott. A döntés tehát a végére maradt. A Brit Nagydíjon, amelyet a walesi Cardiff közelében rendeztek, Burnsre rengeteg hazai szurkoló volt kíváncsi. Ahhoz, hogy ő nyerje meg a világbajnokságot, az első helyen kellett végeznie, Grön- holmnak pedig nem volt szabad az ötödiknél előkelőbb helyezést elérnie. A rajt előtti sajtótájékoztatón Burnsnek feltették a kérdést, elképzelhetőnek tartja-e, hogy a közönség oly módon próbál majd segíteni rajta, hogy köveket fog hajigálni Grönholm autójára. A brit versenyző erre így reagált: - Egyáltalán nem örülnék, ha ilyen jellegű segítségnek köszönhetném a győzelmemet. Ez nem lenne tisztességes. Különben is, jövőre is lesz finn rali... Remélem, hogy végig minden a legnagyobb rendben lesz. Nem is történt semmi. Burns becsületesen küzdött, a Peugeot WRC legénysége azonban hiba nélkül autózta végig a versenyt, s a második hely bőven elegendő volt ahhoz, hogy a finnek ünnepelhessenek. - Korához képest elég későn került fel az élmezőnybe, mindazonáltal rengeteg tapasztalatot gyűjtött ösz- sze - mondta a Peugeot sportigazgatója, Corrado Provera. Grönholm rutinja mellett persze nem elhanyagolható a társpilótája, Tim Rautia- nen sem, akivel évek óta együtt versenyez. Kettejüket egyébként rokoni kapcsolatban állnak egymással. Rautanen Grönholm testvérét vette feleségül. Markku Alen, Ari Vata- nen, Hannu Mikkola, Timo Salonen, a négyszeres győztes Juha Kankkunen és Tommi Mákkinen után a 32 esztendős Grönholm a hetedik finn autóversenyző, aki 1978 óta rali vüágbajnoki címet szerzett. Marcus két éve esküszik a Peugeot- ra, amely már a harmadik finn pilótával diadalmaskodott. 1985-ben Salonen, egy évvel később Kankkunen végzett Peugeot-val az élen. Corrado Provera nagyon elégedett Grönholm munkájával: - Sosem képzelte magát sztárnak, s ettől olyan nagyszerű versenyző. Marcus a csapatért dolgozik, ez pedig azért jó, mert a rali tényleg csapatsport. A Peugeot még sokáig szeretne vele együttműködni. Az újdonsült világbajnok (balról) nem is egészen finn, svéd szülök gyermeke (Archív felv.)
