Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-04 / 279. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 4. ÚJ KÖNYVEK Az 1970-ben született Madách- díjas szerző harmadik kötete egyrészt olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek a kritika általános kérdéseivel, a kritikaírás elméletével és gyakorlatával foglalkoznak, másrészt olyan írásokat, amelyek konkrét szövegek kapcsán fejtik ki véleményüket az irodalom és az irodalmi érték időbeliségének kérdéseiről. A könyv első tanulmánya az egyes irodalomelméleti irányzatokat veszi számba, a továbbiakban viszont a szerző már „élesben” foglalkozik az irodalmi szöveg és érték kérdéseivel. Esterházy Péter, Grendel Lajos, Tálamon Alfonz prózájával, Tőzsér Árpád, Hizsnyai Zoltán, Peer Krisztián, Csehy Zoltán, Cselényi László, Kulcsár Ferenc költészetével, Zalabai Zsig- mond írásaival. (Németh Zoltán: Olvasáserotika, Esszék, SZÍNHÁZ ____________________KASSA____________________ TH ÁLIA SZÍNHÁZ: A szürke ló (vendégjáték Bodrogszerdahelyen és Borsiban) 10, 17 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A Titanic gyermekei (a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház vendégjátéka) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dínó (am.) 15, 17 Frekvencia (am.) 19, 21 OBZOR: Árnyék nélkül (am.) 15.30,18,20.30 MLADOST: Segíts, majd segítek (cseh) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 10 Sasszem (dán) 17 Charlie angyalai (am.) 17, 18.45 Blöff (am.) 19, 20.45 Viharzóna (am.) 20.30 Szenvedélyes tánc (am.) 17.15 Alakét a Nap meggyötört (or.-fr.) 20 A gát (szlov.) 19.30 KASSA ÚSMEV: Dúló (am.) 16,18,20IMPULZ: Faithful (am.) 16.15,19.15 CAPITOL: Charlie angyalai (am.) 15.45, 18, 20.15 TATRA: Blöff (am.) 15.30, 20 A kanári (cseh) 18 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Temetetlen múlt (am.) 17, 19.15 KI- RÁLYHELMEC - PRIVÁT: Film (magy.) 18 Gyarmathy Lívia rövidfilmje kategóriagyőztes lett A mi gólyánk sikere MTI-HÍR kritikák, tanulmányok - az élvezet szövegei. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000) Alapvető információkat közvetít a diákoknak, úgy a történelem mint az életmód, a szokások tárgyköréből Roma história fekete csíkokkal Párizs. A Chaillot-palotában szombaton este osztották ki az Európai Filmakadémia által alapított Európai Filmdíj 13. versenyében győztesnek nyilvánított alkotóknak, színészeknek és műveknek odaítélt elismeréseket. A rövid- film-kategóriában Gyarmathy Lívia A mi gólyánk című alkotása vitte el a pálmát. Gyarmathy Lívia két évvel ezelőtt, a dunántúli Mesztegnyőn forgatott lírai rövidfilmje fölényesen győzött kategóriájában. A Bognár Endre operatőrrel kettesben készített történet a kis somogyi faluban télre ottrekedt gólya és a falusiak között kialakuló különleges kapcsolatról, az európai ember számára mitologikus jelentést hordozó madár és a megmentésére szövetkező emberek viszonyáról vall szeretetteljes lírával és iróniával. Az embermadár kapcsolatot mindkét fél oldaláról, a gólyafészek magasságából is bemutató alkotás az előző évben számos nemzetközi fesztiválon aratott nagy sikert. A legjelentősebb európai filmszemlén, melynek tekintélye az amerikai Oscaréval vetekszik, harminc európai ország filmtermése mérkőzött meg egymással. A 2000. év legjobb európai filmjének az Európai Filmakadémia zsűrije a dán Lars von Trier Tánc a sötétben című alkotását minősítette, a film a legjobb rendezői díjat is elvitte. A legjobb európai filmszínész díját a katalán Sergi Lopez nyerte el Dominik Moll Harry un ami qui vous veut du bien című filmjében nyújtott teljesítményéért, a legjobb európai moziszínésznőnek járó elismerést az izlandi énekesnő, Björk kapta a Lars von Trier filmjében játszott szerepéért. Akkor, amikor mi, magyarok, az idei, millenniumi év jegyében tulajdonképpen egy sikeres asszimiláció betetőzésének az évfordulóját ünnepeljük- azaz azt, őszinte igyekezettel miként váltunk ázsiai eredetű nomád népből végérvényesen az egyes korok kihívásainak többé-kevésbé maradéktalanul megfelelő, európai értékrendű és életmódot folytató nemzetté - „sikertelenebb” átalakulásokkal is szembesülnünk kell. LAKATOS KRISZTINA Csaknem nyolcszáz éve él velünk egy helyszínen (és persze Európa számos további pontján), mellettünk - mert azt hiszem, az „együtt” kifejezés nem fedi teljesen a valóságot - egy olyan népcsoport is, amely nem tudhat magáénak ilyen siker- történetet. Sikertelenebbek a romák, amennyiben mentalitásukkal, életmódjukkal változadanul idegen testnek számítanak a,fehérgádzsó” többség körében, ugyanakkor a sikertelenség kifejezés fenntartással kezelendő, mert azt hiszem, sőt biztos vagyok benne: én nem tudnám eldönteni, vajon a civilizáció pillanatnyi csúcsának tekinthetem-e adott esetben például magamat, pusztán azért, mert képes vagyok az hitemet és az angolvécé használatára, valamint - mivel tudom, hogy a tisztaság fél egészség - rendszeresen tisztálkodom. Félreértés ne essék, jómagam maximálisan PC vagyok, azaz politikailag korrekt, érintsen az bármilyen minoritást a világon, s a fentiekben nem arra akartam célozni, hogy a romák piszkosak és tudatlanok - azt viszont állíthatom, mert rövid, ámde tapasztalatokban gazdag tanári pályafutásom során, néhány tanórát szentelve a romakérdésnek, felmérhettem, hogy ezek a sztereotípiák, kiegészítve azzal, hogy a romák csalnak, lopnak, hazudnak, azoknál a gyerekeiméi, pontosabban tizenéves fiataloknál, akik amúgy is hajlamosak az uralkodó tendenciák kritikátlan be- és elfogadására, olyannyira általánosak és természetesek, hogy pillanatnyi habozás nélkül, szinte büszkén hangoztathatnak, még egy olyan formálisnak teJUHÁSZ KATALIN Kassa. Előre elnézést kérek mindazoktól, akik nehezen viselik a hosszú bevezetőket, akik a szigorú hangnemű, csapongástól mentes, tárgyra törő, képzőművészeti szakkifejezésekben gazdag recenziókat szeretik, és akik Miklosovits László kassai kiállításáról akarnak megtudni valamit, vagy netán Márai Sándorról, akinek gondolatai e képeket ihlették. Egy grafikát szavakkal megjeleníteni épp olyan nehéz, mint egy író szavait felfesteni a vászonra, vagy kicsalogatni a tustartóból. A könyvillusztrátorokat, ezeket a gyakran semmibe vett, „lekicsinyelt” mestereket épp e beleérző képességük miatt, valamint bátorságuk miatt tisztelem. Ritkán jön össze olyan szerencsés találka, amikor az író és a képzőművész gondolatvilága egybeolvad a rajzlapon, hogy egymást erősítve, közösen fogalmazzák meg az adott üzenetet. A művészeti ágak fúziója napjainkban világjelenség, a könyvillusztrátorok mégis háttérbe szorulnak, mert sajnálatos - és általam nem igazán értett - okból sem a képzőművészszakma, sem pedig az irodalmárok tábora nem tartja ténykedésüket valódi művészetnek. Nos, a tamás- kodók nézzék meg Miklosovits László Márai-gondolaíképeit a kassai Thália Színház társalgójában: garantáltan megváltozik a véleményük, mondhatnám, és ezzel kinthető helyzetben is, mint amilyen egy tanórán a tanár-diák viszony. Á romák, illetve identitásuk megőrzésének, megmaradásának szempontjából ugyanennyire veszélyes jelenség, hogy a többségi társadalom hajlamos mindazokat a romákat, akikre nem húzhatók rá a fentebb említett előítéletek, nemromákként (vagy ha mégis, akkor, erősítve a különállásukat, például „ezek rendes romák” kitétellel) elkönyvelni. Nem is beszélve arról, hogy számosán a roma származásúak közül sem vállalják szívesen hovatartozásukat, miután életmódjukkal már elszakadtak eredeti közösségüktől. Erre a Kalligram Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent, Ame B. Mann által jegyzett roma történelemtankönyvben is találunk példát: több, a könyvben megemlített zenész, illetve leszárvégre rá is térhetnék a tárgyra. Ám a történet nem itt kezdődik. A művész-társadalomról mint olyanról kell szólni előbb, legalább egy bekezdés erejéig. Úgy veszem észre, az egyes művészeti ágak képviselőinek' általában fogalmuk sincs, mi zajlik a „szomszédban”, az irodalmárokat nem érdekli a kortárs zene, a zenészek le se fütyülik a kortárs festészetet, és így tovább. Ebben az egészségtelen, belterjes, különálló kis bolygókból összetevődő világban valóban kuriózumnak számít, ha egy képzőművész olyan mély, őszinte érdeklődést mutat egy író munkássága iránt, mint az Albertirsán élő Miklosovits a mostanában reneszánszát élő emigráns író és költő iránt. Már az Arany János költeményeihez készített, sikerkönyvnek bizonyult album képei is egyszerre voltak „aranyi” és „miklosovitsi” alkotások, ám Márai esetében, ha lehet, még erősebb a szellemi kapocs. Olvasmányélményt vizuali- zálni, láttatni, felfesteni rendkívül nehéz feladat, annak ellenére, hogy a költői kép, ahogy nevéből is látszik, vizuális természetű valami. Miklosovits László grafikái inkább gondolati elemeket ragadnak meg Márai, a polgár alkotásaiban, kulcsszavakat, visszatérő dilemmákat, filozófiai kérdéseket jelenítenek meg, foglalnak össze, tömörítenék egyetlen alakba vagy gesztusba. A szimbolika néhol vimazottaik tiltakoztak amiatt, hogy roma származásúként tüntették fel őket, illetve családjukat. A kiadó a költséges bezúzás és újranyomtatás helyett a fekete filctoll probléma- megoldó erejében bízva a kifogásolt neveket kihúzta - így legalább me- mentóként megmaradtak a könyvben. Mementójaként annak, hogy lényeges különbség van sikeres egyéni életstratégia és egy nép, egy szétszórt, s már önmagában is tagolt közösség problémáinak a megoldása között. Természetes, hogy Ame B. Mann egyelőre csak szlovákul hozzáférhető könyve - noha nem lenne hiábavaló a magyar nyelvű kiadása sem - nem világmegváltó szándékkal készült. Kiegészítő tankönyvként ajánlják az alapiskola felsőbb évfolyamai, valamint a középiskolák számára, s ennek a ténynek megfeszonylag könnyen felfejthető, másutt az irodalmi mű beható ismerete nélkül nem hat igazán. Nézzünk egy-egy példát. Az Emigráns című kép hat kockára oszlik, egy emberi alak földtől való távolodásának hat fázisát láthatjuk rajta. A Valami megörtént és a Valaminek vége önmagukban is élvezhető grafilelően nem valamiféle rendszeres roma történelem, hanem a legalapvetőbb információkat közvetíti a diákoknak, úgy a históriából mint az életmód, a szokások tárgyköréből. Külön fejezetekben tárgyalja a romák eredetét és vándorlásait, letelepedésüket Közép-Európában, a különösen a „felvilágosult” 18. században felerősödő erőszakos asszimilációs törekvéseket, a második világháború éveinek romaüldözését és a roma holokausztot, érinti a hagyományos roma foglalkozásokat, a legismertebb zenészeket, a roma nyelvet, az életet a roma telepeken, a családi élet jellegzetességeit, a hiedelmeket és hagyományokat. Felvázolja az 1945 utáni helyzetet, azaz az erőszakos le- és áttelepítések újabb, végső hullámát, az elmúlt évtizedekben kibontakozó roma mozgalmakat, röviden bemutatja az ismert roma írókat, sportolókat, közéleti személyiségeket, valamint kitekint a nemzetközi roma szervezetekre is. Nagy előnye a kiadványnak, hogy csaknem valamennyi, a könyv lapjain fellelhető írásbeli információ illusztrációs anyag, azaz képek formájában is megjelenik, legyen szó Cinka Pannáról, a hagyományos roma ételek elkészítésének módjáról, térképekről, dokumentumokról, gyermekrajzokról... Már maga az a tény, hogy ez a könyv ilyen „komoly” formában jelent meg, segíthet abban, hogy a célközönsége, azaz a tizenéves diákok ne csak az utcán felszedett, vagy a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó kényszerképzetekkel közelítsék meg a roma kérdést, és a gyakorlatban, a mindennapi életben mindazt, ami emögött van, hanem a megismerés által talán meg is értsék, hogy amikor egy társadalom esetében annak sokszínűségéről múlt értékről van szó, az nem vonatkozhat csak a tökéletesen eurokonform jelenségekre. Némi tanári kiegészítéssel (például az egyes fejezeteket egy-egy beszélgetés kiindulópontjának tekintve) ez a roma történelemkönyv hasznos segítség lehet az egymás mellett éléstől az együttéléshez vezető úton. Elsősorban azokban az iskolákban, ahol roma gyerekek is tanulnak, de úgyszintén ott is, ahol ez nem jellemző. (Ame B. Mann: Rómsky dejepis. Kalligram, Pozsony, 2000) kák, ám tartozik hozzájuk egy Márai-történet, mely még kerekebbé formálja az élményt. Ezt a Kassához fűződő történetet viszont most nem mesélem el, nincs is rá jogom egy egyszerű napilap hasábjain. Vegyék kézbe inkább az utolsó kassai polgár, a nagy gondolat-provokátor köteteit. Montserrat Caballé, a világhírű spanyol szoprán először járt Szlovákiában. Tegnap este a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház Operájának gálakoncertjén Peter Dvorskyval lépett színpadra. (TA SR-felvétel) Miklosovits László Márai Sándor által ihletett gondolatképei a kassai Thália Színház társalgójában láthatók Visszatérő dilemmákat jelenítenek meg Hommage a Márai... (Reprofotó)
