Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-28 / 298. szám, csütörtök
Csütörtök, 2000. december 28. 2. évfolyam, 11. szám A fesztivál fő témája az emberi test és az elektronika különleges párosítása volt. Az első, mint a legősibb művészeti kifejező eszköz és a második, mint a legmodernebb Merész gondolat a vasfüggöny idejéből születik, ha sikerül a várossal megegyezni akkor januártól teljes erővel folytatódik tovább a K49-es kiállítás sorozata, ha nem sikerül megegyezni akkor sajnos kénytelenek vagyunk bezárni. Mindenképpen egy munkával teli évet zárunk, amikor a legfontosabb esemény a Kassák Központ létrehozása volt. Ennek az első nagyon komoly eredményét már ma a kezemben tarthatom (szó szerint), ugyanis ma érkezett meg Jon Rose Violin Factory CD-je, amit a központ jelentetett meg. A hivatalos bemutatója Brünnben lesz. A Kassák Központ keretén belül sikerült összefogni azokat a szervezeteket, amelyek Szlovákiában hasonló témával foglalkoznak. Célunk összehangolni a rendezvényeinket, munkánkat, valamint dokumentálni mindazt, ami eddig történt (vagyis mindezt elektronikus formában elérhetővé tenni az internet segítségével). ekkor már értesültek rólunk, bíróságra került a dolog. Novemberben lett volna a tárgyalás, közvetlenül a forradalom után, úgy hogy ettől „megmentetett” minket a forradalom. A tavalyi évig töretlenül emelkedett a fesztivál minősége, tavaly mintha valahogy megtorpant volna ez a folyamat. Kicsit átalakult a helyzet a művészeti életben, s ez nem a Stúdió érté számlájára írandó. A fesztivál specializálódott, volt egy felfutás amíg egyáltalán elsősorban a szakma, másodsorban a közönség fel tudta dolgozni ezt a nekik újfajta műfajt, melynek a kialakulása a világban egyfajta művészeti folyamatnak a következménye volt (ami nálunk hiányzott az elmúlt 40 évben). Eljutottunk egy olyan pontra, amikor már nekünk is specializálódni kellett. Az akcióművészetek mellett 1995- ben választottuk a multimediális művészeteket elsődleges műfajnak. 1997-ben tizedik születésnapunkat ünnepeltük, ennek köszönhetően nagyobb volt a felhajtás a fesztivál körül. A következő évben két komolyabb szervezet hozta össze a fesztiváljait, így két-két fesztivál zajlott egyidejűleg a Sound Öff nevezetű kortárs zenei fesztivál és a Transart. Ez volt az eddigi csúcs, közel száz művész lépett fel a költőkkel, zenészekkel és perfor- merekkel együtt. Ezután jött a böjt az 1999-es év, amikor már egyrészt vissza kellett fognunk a fesztivál, mert a gazdasági helyzet a legszembetűnőbben a kultúrában jelentkezett - nagyon kis költségvetésből kellett létrehozni a rendezvényt. Az idei évben megpróbáltuk visszahozni a színvonalat. Tavaly havonta egy- egy nap alatt zajlott a fesztivál, így nemcsak időben volt szétszórt, hanem tartalmában is, mert minden hónapban más műfajt mutattunk be. Idén is az érsekújvári Klikk Pu- bot választottuk helyszínként, így a közönség körében sok volt a fiatal érdeklődő. Idén is két részre osztottátok a fesztivált. Melyek voltak a fő irányvonalai ? Két fesztivált sikerült tető alá hoznunk, de most már a saját szervezésünkben, tehát nem más szervezet fesztiválját kötöttük össze a miénkkel, hanem egy új dolgot próbáltunk ki. Az első nap az „első lépés” alcímet kapta. Ez a V4- es fesztivál része volt, mely a visegrádi országok fesztiválja volt. Minden országból más műfajból érkeztek fellépők, Lengyelországból színház, Magyarországról zene, Csehországból performance, ill. Szlovákiából installáció. Az első lépés jól sikerült, érdekes volt összepárosítani ezt a négy különböző műfajt. Az egész elnevezése Step by Step volt Ez egy nagyobb projekt részeként indult amit remélhetőleg tovább tudunk folytatni. A nagy projektet a másik három országgal összefogva szeretnénk megvalósítani. Budapesten elkezdődnének az események, ahogy vége van a programnak, naponta menne tovább az egész lezajlott műsor a következő országba. így egyszerre négy országban zajlana a fesztivál, ezért is neveztük el Step by Stepnek, mert nap nap után mennek tovább az szereplők (Budapesttől Érsekújváron vagy Pozsonyon keresztül Prágába, majd Krakkóba). Mi zajlott a másik két nap alatt ? A klasszikus Stúdió érté fesztivál tehát a Transart, melynek a témája az ezredforduló ill. a saját érdeklődési körünk okán a Human Body Electronics, tehát az emberi test és az elektronika volt. Az emberi test (a legrégibb művészeti kifelejő eszköz) és az elektronika (a legújabb eszköz) párosításából próbáltunk egy kétnapos fesztivált létrehozni. Itt volt a Theater Guricht nevű német performance színház, amely a főtéren lépett fel. Szintén a testről szólt Marian Palla előadása, aki bemutatta mi Juhász R. József és írógépe Az álarcos mindenre használható a emberi köldök. Festett, magnót kézéit zenélt és egy csomó érdekes dolgot végzett vele a vidám kis perfor- mancén. Saját műsoromban egy 1946-os Kontinental írógépet szerkesztettem át számítógépes billentyűzetté és ezen keresztül egy számítógépes kivetítő fel- használásával írtam egy levelet és küldtem el e-mailon- mindezt kizárólag írógép segítségével a mamának. Mi a helyzet a K49 galériáddal ? Dariusz Gorczyca lengyel művész kiállítása a fesztivál ideje alatt nyílt meg rajzolt fotográfiákból, címe „A rabul ejtett forma másodszori bizonyítása”. Terveink vannak, jelenleg részben a várossal hadakozunk, közel egy éve próbáljuk elintézni azt, hogy az elég magas bérleti díjat engedje el a város, mert egyszerűen nem győzzük fizetni. Erről még az idén döntés A hangok akár Marián Palla gyomrából is jöhetnének Mennyire volt ez merész dolog a vasfüggöny leomlása előtt ? Izgalmas éveket éltünk annak idején, 1988-ban, mivel a központtól távol voltunk, nem figyeltek fel ránk. Akkortájt olyan művészek léptek fel nálunk, akik azóta már a politikai életben vesznek részt. 1989-ben közvetlenül a forradalom előtti nyáron volt a fesztivál, ROSKÓ PÉTER emrég rendezték meg Érsekújvárban a tizenkettedik Transart Communication Festi- val-t. A fesztivál fő szervezőjét Juhász R. Józsefet először a fesztivál történetéről kérdeztem: Nagyon messzire kell visszaemlékeznem, 1988-ban alakult a csapat. Még abban az évben megcsináltuk az első fesztivált. Azóta az 1994-es év kivételével, amikor rajtunk kívül több fesztivál is megszűnt, minden évben megrendeztük a multimediális rendezvényt. 1995-ben kezdük a Transart Communicationt, aminek lényege a művészeteken keresztül való kommunikálás. A versenytársak elismerése legalább olyan fontos, mint a szakmai zsűri értékelése. Sokak szerint a rimaszombati Butterfly együttes szerepelt a legjobban A győztes díja stúdiószerződés, rádió- és televíziószereplés, turné BŐD TITANILLA ovember végén negyedik alkalommal rendezték meg a győri Balázs Béla Általános Művelődési Központban a Poprock fesztivált. Az eseményen, melynek fővédnöke Győr város alpolgármestere, Dési Csaba András volt, huszonnégy együttes versengett a díjakért. Újdonság volt, hogy az eddigi évekkel ellentétben idén nem tárgyi ajándékokat osztottak szét a díjazottak között. A fődíj stúdiószerződés, rádió-és televíziószereplés, valamint országos turné volt. A két fődíjon kívül még különdíjakat is odaítéltek, a legjobbak részt vehetnek többek közt egy gálaesten, melyre februárban kerül sor, s melyet a televízió is közvetít. A díjazottak között nagy örömünkre ott volt a Butterfly együttes is, melynek tagjai a rimaszombati gimnázium végzős diákjai, az énekes és szövegíró Seres Éva Nagybalogról, a zeneszerző Kovács Tamás Balogfaláról és a háttértáncos Nagy Anita Bátkából. A győri élményekről Kovács Tamást fagattuk. Hogyan jutottak el erre a rendezvényre? Az Új Szóban megjelent felhívásra elküldtem néhány számunkat kazettán a győri bíráló bizottságnak. Nemsokára levelet kaptam, melyben közölték, hogy minket is beválasztottak a döntősök közé. Természetesen nagyon boldogok voltunk, és nagy izgalommal készültünk a fesztiválra. A fellépés napján, gondolom, fokozódott az izgalom... Engem is meglepett, hogy aznap már egyáltalán nem izgultunk, bizakodva, jó hangulatban vártuk a fellépést. A barátaink, akik eljöttek A színpad egyáltalán nem idegen számunkra, hiszen több rendezvényen felléptünk már Rimaszombatban, Párkányban és másutt. Most is nagyon jól éreztük magunkat, Anita meg is jegyezte, hogy régen volt már ilyen jó fellépésünk. Melyik számot adtátok elő? A Te+Én című dalunkkal álltunk színpadra. A közönségnek nagyon tetszett a produkciónk, nagy tapsot kaptunk, és sokan gratuláltak is. Mikor tudtátok meg, hogy ti is a díjazottak között vagytok? Miután valamennyi együttes bemutatkozott, az öttagú zsűri majdnem egyórás tárgyalásra vonult. Mikor végre döntést hoztak, először külön-külön értékelték a fellépő csapatokat. Itt szeretném megjegyezni, hogy nem volt műfajok szerinti kategorizálás, ami talán egy kicsit hátrányt jelentett számunkra a sok rock-banda könekünk szurkolni, sokkal izgatot- tabbak voltak. A próbán minden rendben ment? Sajnos, kellemetlen meglepetésként ért, hogy a művelődési központban nem volt drót nélküli mikrofon, de szerencsére meg tudtuk oldani ezt a problémát. Milyen érzés volt igazi szakemberek előtt a színpadra lépni? A szerző felvételén a Butterfly együttes zött. Szóval, a zsűri az értékelésben kiemelte, hogy Évának nagyon egyedi alt hangja van, és megdicsérték az egész együttest. Végre sor került a győztesek kihirdetésére. Amikor meghallottuk a Butterfly nevet, s tudatosítottuk, hogy mi is részt vehetünk a gálaesten, nagyon-nagyon megörültünk. Ölelgettük egymást, ujjongtunk, boldogok voltunk. Milyen volt a vetélytársak reakciója? Nagyon jólesett, amikor az egyik együttes tagjai odajöttek hozzánk, és azt mondták, hogy ők ránk szavaztak volna, mert szerintük mi voltunk a legjobbak. De rajtuk kívül többen is elismerően szóltak a teljesítményünkről. Az ó véleményük legalább annyit ért, mint a zsűri értékelése, elvégre vetélytársak voltunk! Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok! (A szerző felvételei)
