Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-23 / 296. szám, szombat
Szombat, 2000. december 23. www.ujszo.com Ára 8,50 korona • 53. évfolyam, 296. szám A Komáromban december 28-án tartandó 3 órás gálaműsorban 20 értékes díjat és a Főzzünk együtt olvasói verseny nyerteseit sorsoljuk ki. CSALÁDI KÖR 11. OLDAL ♦ Bánattá szelídülő fájdalom 12. OLDAL ♦ Ünnepeljünk fitten! 13. OLDAL ♦ Nagytakarítás a hasban 14. OLDAL ♦ Régi karácsonyi képeslapok JEGYZET Hová tűnt a ballagó idő? Fáradtan, rosszkedvűen azt mondja az ember, mókuskerék, taposómalom. Alig örültünk a szombatnak, itt a hétfő, a nyári szabadságnak, itt a karácsony. Nem tudjuk, milyen is lehet a nyolc óra munka (már akinek van munkája), nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. 2. oldal NTERJÚ Tökéletesíteni a jót is lehet A budapesti Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) élén december 20. óta Doncsev Toso utódjaként Báthory János áll. 5. oldal Báthory János Többnyire derűs égbolt, az alacsonyabban fekvő területeken reggel ködképződés. A nappali hőmérséklet -3 és 1 fok között várható. 3. oldal 8 588001 690014 Igaz ugyan, hogy Katalin tocsogott, és karácsonykor fagyni fog, ám hó aligha hull majd Valószínűtlen, hogy fehér lesz a karácsony Pozsony. Az időjárás egész évben hálás téma, ám karácsony előtt valóban mindenkit foglalkoztat annál az egyszerű oknál fogva, hogy a fehér karácsony a legszebb. A meteorológusok szerint most erre aligha van kilátás, csak abban reménykedhetünk, hogy ezúttal tévednek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Igaz ugyan, hogy Katalin tocsogott, és valószínű, karácsonykor fagyni fog, ám annak kicsi a valószínűsége, hogy vastag hótakaró borít majd mindent. A meteorológusok a következő három napra hideg, téli időt jósolnak, viszont havazásra csak elvétve, és inkább csak a magasabban fekvő területeken lehet számítani. Ehelyett gyakoribb lesz a napsütés. Sajnos, azok sem vigasztalódhatnak, akik a hegyekben töltik az ünnepeket, hiszen a hóréteg vastagsága csak néhány helyen éri el a 30 centimétert, síelésre pedig csak a Csorba-tónál alkalmasak a feltételek. Meglepő, hogy a legmagasabban fekvő sípályán, a Lomnici nyeregben is legfeljebb hógolyózni lehet. A mínusz tíz fok körüli hőmérsékelet azonban lehetővé teszik a műhó alkalmazását. Mivel a síközpontok üzemeltetői a karácsonyi ünnepek alatt mindenképpen szeretnék megnyitni a síidényt, három-négy napja a Magas- és az Alacsony-Tátra lejtőit folyamatosan hóágyúkkal bombázzák. Mégis elképzelhető, hogy igyekezetük a sok műhó semmiért munkacímet kapja, a hegyi üdülők üzemeltetői ugyanis előre rettegnek a gyenge szezontól. Ehhez nemcsak a hóhiány, hanem az is hozzájárulhat, hogy a Magas-Tát- rát évről-évre elárasztó orosz és ukrán újgazdagok idén elkerülik Szlovákiát a vízumkényszer bevezetése miatt. Egyetlen vigaszuk az lehet, hogy akik már előre szállást foglaltak, elmennek telelni, ha lesz hó, ha nem. De vissza a karácsonyhoz, és azokhoz, akik számára az ez év legszomorúbb ünnepe. A különféle jótékonysági szervezetek, szeretszol- gálatok, menhelyek idén is megszervezik a hajléktalanok karácsonyát. Viszonylag új nak számít az Ételt fegyverek helyett elnevezésű szervezet kezdeményezése. A szervezetnek már több csoportja működik Szlovákiában, csakúgy, mint a világ számos országában, aktivistáik ma is igyekeznek majd több város utcáin megállítani az utolsó karácsonyi ajándékokért rohahnó- kat, hogy élelmiszert gyűjtsenek a hajléktalanoknak. Filozófiájuk szerint csak akkor érezhetjük át az ünnep meghittségét, a biztonságot nyújtó otthon melegét, a családtagok szeretetét, ha ételünket megoszjuk az arra rászorulókkal. Hogy valóban békés legyen A statisztikák szerint a gyermekeket érő balesetek 40 százaléka nem a játszótéren, hanem otthon történik, és az arány tovább növekszik karácsony idején. Az ünnepek utáni tudósítások közül sosem hiányoznak a karácsonyfatüzek, további veszélyforrást jelentenek a villanyégők, a gyertyával díszített adventi koszorúk, a csillagszórók. Nem kisebb veszélyforrás a konyha sem, ahol ilyenkor a legnagyobb a sürgés-forgás, hiszen a háziasszonyok figyelme az ünnepi vacsorára és az ajándékok becsomagolására korlátozódik. Megérkezett a karácsony(fa) (TA SR/EPA-felvétel) A legmeghatározóbb karácsonyi élményem az volt, amikor apám az ünnepi asztalhoz ültetett egy koldust - mondja Bárdos Gyula Politikusok a család és a szeretet ünnepéről ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Pozsony. Hogyan és hol töltik a politikusok az ünnepeket, az ajándékozással kapcsolatban milyen fogásokat alkalmaznak, s melyik a legmeghatározóbb karácsonyi emlékük - erről faggattunk néhány ismert közéleti szereplőt. Csáky Pál arról, hogy lányai mit találnak majd a fa alatt, illetve mit szeretne ő kapni, titokzatosan csak annyit mondott: általában előre megbeszélik, hogy mi az, amire a családnak feltétlenül szüksége van. „De mindig van meglepetés is, amiről senki sem tud” - tette hozzá a miniszterelnök-helyettes. A családfőnek idén állítólag nem voltak komoly kérései. „A család tagjai ártatlan beszélgetésekkel előre felmérik, hogy örülnék-e egy általuk kiszemelt könyvnek, vagy egy CD-nek, így nagyjából sejteni lehet, milyen ajándékot kapok.” Csákyék az idén is Pozsonyban, a legszűkebb családi körben ünnepelnek. Hagyományos ünnepi asztalukról nem hiányzik majd a bejgli és a hal sem. A családfő - saját bevallása szerint - csak a hallal kapcsolatos munkálatokba kapcsolódik be, a többi konyhai teendő, valamint a nagytakarítás a lányok feladata. „Nem azért van négy lányom, hogy én készítsem a bejglit” -jegyezte meg Csáky. Dolník Érzsébet gyermekei és négy unokája körében fogja tölteni a karácsonyi ünnepeket. Hozzávetőleg fél évente jön össze a család apraja- nagyja, ezért számomra a legnagyobb ajándék a meghitt, otthoni légkör - vallja az MKP képviselője. Nem is annyira kedves, mint inkább emlékezetes, sőt megrázó gyermekkori emlékként őrzi azt a második világháborús karácsonyi estét, amikor Lévánál állt a front. „Nem volt se karácsonyfánk, se szaloncukrunk, de anyánk a lehetőségekhez mérten bebiztosította az ünnepi hangulatot: a falra egy kockacukorral díszített fenyőágat erősített fel.” - idézi a múltat Dolník Erzsébet. Bugár Béla szigorúan családi ünnepként tartja számon a karácsonyt. „Legfeljebb István napján, azaz 26-án szánjuk rá magunkat rokon- és baráti látogatásra, és csak mértékkel” - enged korlátozott bepillantást az ünnepek magánéleti vonatkozásaiba a parlament alelnö- ke. Karácsonyi emlékek közt kutatva Bugár azt meséli el, miképpen dőlt ágynak náthával a somorjai tűzoltó zenekar rátarti muzsikálása miatt. „Alkalmi Jézuskaként éppen Nem volt karácsonyfánk, szaloncukrunk - idézi a múltat Dolník Erzsébet. a fát díszítettük, amikor meghallottam, hogy a rezesbanda kint játszik az utcán. A kíváncsiságom kicsalogatott az udvarra, úgy ahogy voltam, egy szál lenge otthonkában.” - dideregtet meg a történettel Bugár. A hangulatot fokozandó, még egy üveget is kivittünk a muzsikuskedvű tűzoltóknak, és néhány vidám percet közösen töltöttünk el a ház előtt. Persze, ennek a tréfás-hangulatos közjátéknak is meg volt aztán a böjtje, mivel Szilveszterre teljesen be- náthásodtam - hanzik a karácsonyi sztori szomorkás poénja. Duka Zólyomi Árpád szintén szűk családi körben ünnepel. „Karácsony előtt általában megegyezünk, hogy mindenki csak egy ajándékot kap. A szóbeli szerződést azonban mindannyian megszegjük” - vallja be az MKP elnökhelyettese. A felidézett emlékek közt válogatva Duka Zólyominak hiányérzete egy vonatkozásban támad, ha visszagondol a több mint tíz évig tartó és hozzávetőleg tíz éve befejeződött szovjet- unióbeli kiküldetésére: „Dubnában egy dolog hagyományosan be volt biztosítva. Az ottani karácsonyokat mindig fehérre meszelte a hó. Akkoriban az oroszok nem ünnepelték a karácsonyt, s kissé irigykedtek is ránk az otthonról hozott szokásaink megőrzése miatt. Persze, a rendszerváltozás után már Oroszországban is megtartják az ünnepet, igaz, a pravoszláv hagyományoknak megfelelően a miénkhez képest csak 14 nappal később.” - kalauzol el Duka Zólyomi a politikával átszőtt kultúrtörténet rengetegében. Bárdos Gyula hagyományőrző, mi több konzervatív ember lévén ragaszkodik ahhoz, hogy a karácsonyt családi körben töltse. „Igyekszem ilyenkor bepótolni az évközben felhalmozott elmaradást, s ezért semmilyen más programot nem tervezek be” - adja tudtunkra az MKP parlamenti frakciójának vezetője, a karácsonyi kikapcsolódást illetően nem ismer tréfát. Meghatározónak tartja Bárdos azt a gyermekkori élményt, amikor édesapja betessékelt a házba egy koldust, s az ünnepi asztalhoz ültette. „A meghatódott illető nagyon jól érezte magát, mivel családtagként fogadtuk. Azóta is gyakran fordul elő, hogy a karácsonyi asztalunknál az ünnepeket egyedül töltő barátok, ismerősök foglalnak helyet” - példázza történetével Bárdos Gyula, a karácsony a család és a szeretet ünnepe is. (gyor, sárp) 0 Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk * * * minden kedves olvasónknak! $ $
