Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-23 / 296. szám, szombat

Szombat, 2000. december 23. www.ujszo.com Ára 8,50 korona • 53. évfolyam, 296. szám A Komáromban december 28-án tartandó 3 órás gálaműsorban 20 értékes díjat és a Főzzünk együtt olvasói verseny nyerteseit sorsoljuk ki. CSALÁDI KÖR 11. OLDAL ♦ Bánattá szelídülő fájdalom 12. OLDAL ♦ Ünnepeljünk fitten! 13. OLDAL ♦ Nagytakarítás a hasban 14. OLDAL ♦ Régi karácsonyi képeslapok JEGYZET Hová tűnt a ballagó idő? Fáradtan, rosszkedvűen azt mondja az ember, mókuske­rék, taposómalom. Alig örül­tünk a szombatnak, itt a hét­fő, a nyári szabadságnak, itt a karácsony. Nem tudjuk, mi­lyen is lehet a nyolc óra mun­ka (már akinek van munká­ja), nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás. 2. oldal NTERJÚ Tökéletesíteni a jót is lehet A budapesti Nemzeti és Etni­kai Kisebbségi Hivatal (NEKH) élén december 20. óta Doncsev Toso utódjaként Báthory János áll. 5. oldal Báthory János Többnyire derűs égbolt, az alacsonyabban fekvő terüle­teken reggel ködképződés. A nappali hőmérséklet -3 és 1 fok között várható. 3. oldal 8 588001 690014 Igaz ugyan, hogy Katalin tocsogott, és karácsonykor fagyni fog, ám hó aligha hull majd Valószínűtlen, hogy fehér lesz a karácsony Pozsony. Az időjárás egész évben hálás téma, ám kará­csony előtt valóban minden­kit foglalkoztat annál az egy­szerű oknál fogva, hogy a fe­hér karácsony a legszebb. A meteorológusok szerint most erre aligha van kilátás, csak abban reménykedhe­tünk, hogy ezúttal tévednek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Igaz ugyan, hogy Katalin tocso­gott, és valószínű, karácsonykor fagyni fog, ám annak kicsi a való­színűsége, hogy vastag hótakaró borít majd mindent. A meteoroló­gusok a következő három napra hi­deg, téli időt jósolnak, viszont ha­vazásra csak elvétve, és inkább csak a magasabban fekvő területe­ken lehet számítani. Ehelyett gya­koribb lesz a napsütés. Sajnos, azok sem vigasztalódhat­nak, akik a hegyekben töltik az ün­nepeket, hiszen a hóréteg vastag­sága csak néhány helyen éri el a 30 centimétert, síelésre pedig csak a Csorba-tónál alkalmasak a feltéte­lek. Meglepő, hogy a legmagasab­ban fekvő sípályán, a Lomnici nye­regben is legfeljebb hógolyózni le­het. A mínusz tíz fok körüli hő­mérsékelet azonban lehetővé te­szik a műhó alkalmazását. Mivel a síközpontok üzemeltetői a karácsonyi ünnepek alatt minden­képpen szeretnék megnyitni a síidényt, három-négy napja a Ma­gas- és az Alacsony-Tátra lejtőit fo­lyamatosan hóágyúkkal bombáz­zák. Mégis elképzelhető, hogy igyekezetük a sok műhó semmiért munkacímet kapja, a hegyi üdülők üzemeltetői ugyanis előre retteg­nek a gyenge szezontól. Ehhez nemcsak a hóhiány, hanem az is hozzájárulhat, hogy a Magas-Tát- rát évről-évre elárasztó orosz és ukrán újgazdagok idén elkerülik Szlovákiát a vízumkényszer beve­zetése miatt. Egyetlen vigaszuk az lehet, hogy akik már előre szállást foglaltak, elmennek telelni, ha lesz hó, ha nem. De vissza a karácsonyhoz, és azok­hoz, akik számára az ez év legszo­morúbb ünnepe. A különféle jóté­konysági szervezetek, szeretszol- gálatok, menhelyek idén is meg­szervezik a hajléktalanok karácso­nyát. Viszonylag új nak számít az Ételt fegyverek helyett elnevezésű szervezet kezdeményezése. A szer­vezetnek már több csoportja mű­ködik Szlovákiában, csakúgy, mint a világ számos országában, akti­vistáik ma is igyekeznek majd több város utcáin megállítani az utolsó karácsonyi ajándékokért rohahnó- kat, hogy élelmiszert gyűjtsenek a hajléktalanoknak. Filozófiájuk szerint csak akkor érezhetjük át az ünnep meghittségét, a biztonságot nyújtó otthon melegét, a család­tagok szeretetét, ha ételünket megoszjuk az arra rászorulókkal. Hogy valóban békés legyen A statisztikák szerint a gyermekeket érő balesetek 40 százaléka nem a játszótéren, hanem otthon történik, és az arány tovább nö­vekszik karácsony idején. Az ünnepek utáni tudósítások közül so­sem hiányoznak a karácsonyfatüzek, további veszélyforrást jelen­tenek a villanyégők, a gyertyával díszített adventi koszorúk, a csil­lagszórók. Nem kisebb veszélyforrás a konyha sem, ahol ilyenkor a legnagyobb a sürgés-forgás, hiszen a háziasszonyok figyelme az ünnepi vacsorára és az ajándékok becsomagolására korlátozódik. Megérkezett a karácsony(fa) (TA SR/EPA-felvétel) A legmeghatározóbb karácsonyi élményem az volt, amikor apám az ünnepi asztalhoz ültetett egy koldust - mondja Bárdos Gyula Politikusok a család és a szeretet ünnepéről ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Pozsony. Hogyan és hol töltik a po­litikusok az ünnepeket, az ajándé­kozással kapcsolatban milyen fogá­sokat alkalmaznak, s melyik a leg­meghatározóbb karácsonyi emlé­kük - erről faggattunk néhány is­mert közéleti szereplőt. Csáky Pál arról, hogy lányai mit ta­lálnak majd a fa alatt, illetve mit szeretne ő kapni, titokzatosan csak annyit mondott: általában előre megbeszélik, hogy mi az, amire a családnak feltétlenül szüksége van. „De mindig van meglepetés is, ami­ről senki sem tud” - tette hozzá a miniszterelnök-helyettes. A család­főnek idén állítólag nem voltak ko­moly kérései. „A család tagjai ártat­lan beszélgetésekkel előre felmérik, hogy örülnék-e egy általuk kisze­melt könyvnek, vagy egy CD-nek, így nagyjából sejteni lehet, milyen ajándékot kapok.” Csákyék az idén is Pozsonyban, a legszűkebb családi körben ünnepelnek. Hagyományos ünnepi asztalukról nem hiányzik majd a bejgli és a hal sem. A család­fő - saját bevallása szerint - csak a hallal kapcsolatos munkálatokba kapcsolódik be, a többi konyhai te­endő, valamint a nagytakarítás a lá­nyok feladata. „Nem azért van négy lányom, hogy én készítsem a bejg­lit” -jegyezte meg Csáky. Dolník Érzsébet gyermekei és négy unokája körében fogja tölteni a ka­rácsonyi ünnepeket. Hozzávetőleg fél évente jön össze a család apraja- nagyja, ezért számomra a legna­gyobb ajándék a meghitt, otthoni légkör - vallja az MKP képviselője. Nem is annyira kedves, mint inkább emlékezetes, sőt megrázó gyermek­kori emlékként őrzi azt a második világháborús karácsonyi estét, ami­kor Lévánál állt a front. „Nem volt se karácsonyfánk, se szaloncukrunk, de anyánk a lehetőségekhez mérten bebiztosította az ünnepi hangula­tot: a falra egy kockacukorral díszí­tett fenyőágat erősített fel.” - idézi a múltat Dolník Erzsébet. Bugár Béla szigorúan családi ün­nepként tartja számon a kará­csonyt. „Legfeljebb István napján, azaz 26-án szánjuk rá magunkat ro­kon- és baráti látogatásra, és csak mértékkel” - enged korlátozott be­pillantást az ünnepek magánéleti vonatkozásaiba a parlament alelnö- ke. Karácsonyi emlékek közt kutat­va Bugár azt meséli el, miképpen dőlt ágynak náthával a somorjai tűzoltó zenekar rátarti muzsikálása miatt. „Alkalmi Jézuskaként éppen Nem volt karácsonyfánk, szaloncukrunk - idézi a múltat Dolník Erzsébet. a fát díszítettük, amikor meghallot­tam, hogy a rezesbanda kint játszik az utcán. A kíváncsiságom kicsalo­gatott az udvarra, úgy ahogy vol­tam, egy szál lenge otthonkában.” - dideregtet meg a történettel Bugár. A hangulatot fokozandó, még egy üveget is kivittünk a muzsikuskedvű tűzoltóknak, és néhány vidám per­cet közösen töltöttünk el a ház előtt. Persze, ennek a tréfás-hangulatos közjátéknak is meg volt aztán a böjt­je, mivel Szilveszterre teljesen be- náthásodtam - hanzik a karácsonyi sztori szomorkás poénja. Duka Zólyomi Árpád szintén szűk családi körben ünnepel. „Karácsony előtt általában megegyezünk, hogy mindenki csak egy ajándékot kap. A szóbeli szerződést azonban mind­annyian megszegjük” - vallja be az MKP elnökhelyettese. A felidézett emlékek közt válogatva Duka Zó­lyominak hiányérzete egy vonatko­zásban támad, ha visszagondol a több mint tíz évig tartó és hozzáve­tőleg tíz éve befejeződött szovjet- unióbeli kiküldetésére: „Dubnában egy dolog hagyományosan be volt biztosítva. Az ottani karácsonyokat mindig fehérre meszelte a hó. Akko­riban az oroszok nem ünnepelték a karácsonyt, s kissé irigykedtek is ránk az otthonról hozott szokásaink megőrzése miatt. Persze, a rend­szerváltozás után már Oroszország­ban is megtartják az ünnepet, igaz, a pravoszláv hagyományoknak megfelelően a miénkhez képest csak 14 nappal később.” - kalauzol el Duka Zólyomi a politikával át­szőtt kultúrtörténet rengetegében. Bárdos Gyula hagyományőrző, mi több konzervatív ember lévén ra­gaszkodik ahhoz, hogy a kará­csonyt családi körben töltse. „Igyekszem ilyenkor bepótolni az évközben felhalmozott elmaradást, s ezért semmilyen más programot nem tervezek be” - adja tudtunkra az MKP parlamenti frakciójának ve­zetője, a karácsonyi kikapcsolódást illetően nem ismer tréfát. Meghatá­rozónak tartja Bárdos azt a gyer­mekkori élményt, amikor édesapja betessékelt a házba egy koldust, s az ünnepi asztalhoz ültette. „A meghatódott illető nagyon jól érez­te magát, mivel családtagként fo­gadtuk. Azóta is gyakran fordul elő, hogy a karácsonyi asztalunknál az ünnepeket egyedül töltő barátok, ismerősök foglalnak helyet” - pél­dázza történetével Bárdos Gyula, a karácsony a család és a szeretet ün­nepe is. (gyor, sárp) 0 Békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk * * * minden kedves olvasónknak! $ $

Next

/
Oldalképek
Tartalom