Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-23 / 296. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 23. KOMMENTÁR Békétlen baloldal MOLNÁR NORBERT így, karácsony előtt már semmiképpen sem akartam holmi politi­kai attitűdökkel zavarni az olvasót, az országot irányítani próbálók is már nyugalomra vágynak, elvonultak kis fájuk mellé, hogy leg­alább ilyenkor hagyjuk már őket békén, és ők is békén hagyjanak bennünket. De, egyelőre még csak 19 biztos miniszterünk van, leg­alábbis január másodikától. Bármilyen mélyre túrok is emlékeimben, még nem történt meg Szlovákiában, hogy a miniszterelnök elutasítsa egy partner - koalí­ciós szerződés szerinti - személyi javaslatát egy tárca vezetésére. És ezt először az a Mikulás Dzurinda tette meg, akinek határozat­lanságánál valószínűleg már csak bizonytalansága nagyobb. Per­sze, ehhez kellett a Demokratikus Baloldal Pártja mérhetetlen rá- tartisága is. Pavol Kanis önkéntes lemondatása után rögtön meg­kezdődtek a találgatások, ki ül az áhított NATO-csatlakozás miatt az egyik legforróbb székbe. Anton Hoffmann és Peter Weiss képvi­selők mellett természetesen Meciar egykori belügyminiszterét, majd vezérkari főnökét, Jozef Tuchynát is emlegették. Tuchyna 1982 és 1984 között Moszkvában tökéletesítette mindazt, amit tu­dott a katonaságról, az 1989-es rendszerváltás előtt pedig tagja volt a kommunista hadsereg vezérkarának. A most éppen SDL-es képviselő neve hallatán azonban NATO-körökben fanyalogni kezd­tek, sőt egyenesen elfogadhatatlannak nevezték őt, amit persze a baloldal rögtön megcáfolt, Dzurinda meg nem felejtett el. Ezt talán már ő sem tudta volna meggyónni. Az egész történetben a baloldal viselkedése a legfelháborítóbb. Odáig merészkedett, hogy Dzurindát a sarkára állítsa. Nem akár­milyen teljestmény. Mindkettő részéről az első az évben, és való­színűleg az utolsó is. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni az SDL-t, lépései sorozato­san dühbe gurítanak. A béke és a szeretet ünnepét arra használom majd ki, hogy a lelkemben lobbanjanak fel a baloldallal való meg­békélés lángjai. A belopódzó szeretetet meghagyom másoknak. Kellemes karácsonyt, gazdag jézuskát mindenkinek - bizonyítva el­tökéltségemet még a baloldalnak is. melynek végeredménye általá­ban azt tükrözi, sokkal több időt fordítunk a munkára, mint a családra. Persze, hivat­kozunk. Elsősorban arra, hogy nem az együttlét ideje, hanem annak intenzitása fontos, s es­ténként olyan intenzíven simo­gatjuk meg az alvó gyerek fe­jét, hogy belefájdul a tenye­rünk. Ha véletlenül valakit ott­hon ér az esti mesélés ideje, a könyv kiesik a kezéből, és az édes szülő édesdeden elalszik fia vagy lánya mellett, mielőtt egyjóéjtpuszira futná energiá­jából. Már nem emlékszünk a balla­gó időre, mert mi magunk ro­hanunk el az idő mellett, tele szorongással, lelkifurdalással. Holott szeretnénk adni néhány órát az életünkből azoknak, akiket szeretünk, akik fonto­sak, szeretnénk időt kapni a számunkra kedves emberektől - de ők várnak, gondoljuk, biz­tosan megvárnak. S már későn fáj, hogy sokszor elkésünk. Végül szép lassan megfeledke­zünk álmainkról is, csak „konkrét célok” maradnak, melyeket menedzsermosollyal illik elérni. m Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Gágyor Aliz - politika (58238311), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548, 6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Hová tűnt a ballagó idő? GRENDEL ÁGOTA Fáradtan, rosszkedvűen azt mondja az ember, mókuske­rék, taposómalom. Alig örül­tünk a szombatnak, itt a hétfő, a nyári szabadságnak, itt a ka­rácsony. Nem tudjuk, milyen is lehet a nyolc óra munka (már akinek van munkája), nyolc óra pihenés, nyolc óra szóra­kozás. Már csak azt tudjuk, mi­lyen a tíz-tizenkét óra munka, ágyba zuhanás, vekkerszóra hajnali, fejfájós ébredés. „Sze­gények voltunk, de jól éltünk”, emlékezett a régi szép munka- nélküli időkre külföldre sza­kadt volt honfitársunk némi iróniával, annál több ke­serűséggel a hangjában, rá­döbbenve, hogy egyetlen sza­bad perce sincs, üdüljön bár­hol, maroktelefonja mindig kéznél, s meglehetősen sűrűn szólal meg. Fogadkozunk minden év vége felé: jövőre, ha addig élünk is, másként lesz, mégsem megy. Pedig számvetést is készítünk, Két véglet találkozik a karácsonyi megszületésben: a remélt hatalom és a látható gyöngeség NÁRODNÁ OBRODA Mint aki jól végezte a dolgát... (TA SR/AP) A nemrég botrányba fulladt Rosta televíziós vitaműsor telefonos sza­vazásának ügye - Milan Knazkót, a kulturális és Lubomír Harachot, a gazdasági tárca vezetőjét a mi­nisztériumi vonalakról támogat­ták - valószínűleg új, meglepő for­dulatot vesz. A közlekedési és hír­közlési minisztérium jogi osztálya ugyanis jelezte, azzal, hogy a Markíza televízió nyilvánosságra hozta azokat a telefonszámokat, amelyekről a szavazatok érkeztek, megsértette a telekommunikáció­ról szóló törvényt. Hiszen a szlo­vák alkotmány szerint a telefoná­lás is magánügy, amit „csak úgy” nem szabad ellenőrizni és nyilvá­nosságra hozni. A telefonos ügy iránt már a rendőrség is érdeklő­dik, de egyelőre még a minisztéri­um és a távközlési vállalat szakvé­leményére vár. Az ügy másik olda­la, hogy a botrány kirobbanása idején mind Knazko, mind Harach megígérte, belső ellenőrzést ren­delnek el a minisztériumokban, hogy kiderüljön, miért is telefo­náltak annyit, miért voltak olyan magasak a számlák. Ebben az ügy­ben mind ez ideig nem volt ko­moly előrelépés, és senkit sem vontak felelősségre. TALLÓZÓ Ügy szerette Isten a világot Megszületett! Talán ez az a kifejezés, mely legjobban jel­lemzi a keresztyén kultúra legbensőségesebb ünnepét. Talán ez az a kifejezés, ame­lyet a karácsonnyal kapcso­latban még nem sajátított ki magának egyetlen ideológia, izmus és eszmeáramlat sem. SOMOGYI ALFRÉD Ezt még nem tette frázissá az em­ber. Nem merte, mert ez az alap, ez a szegletkő. Erre a fogalomra épül mindaz, amit 2000 év során a karácsonyhoz ragasztottunk. A vi­lágosság születésétől kezdve a ka­rácsonyfa napján és az ajándéko­zás szokásán keresztül egészen a szeretet ünnepéig. Ez a szó, kará­csonnyal kapcsolatban, annyira igaz és annyira szent, hogy nem sikerült közhellyé tenni. Valami nagyot és titokzatost érzünk ben­ne, valami nem mindennapit, va­lami többet, mint amit az emberi tudat képes felfogni, valami Isten­hez kötődőt! A szó mögött a visszafojtott várakozás beteljese­dése húzódik meg: pásztorokat elindító és királyokat útra kény­szerítő erő, csillagot mozgató ha­talom. S ezzel együtt az ember ki­szolgáltatottsága, a kirekesztett­ség nyomorúsága, a jászol egy­szerűsége, az emberi lét porszem- nyi volta is. Két véglet találkozik a karácsonyi megszületésben: a re­mélt hatalom és a látható gyönge­ség. Talán ez a roppant feszültség őrizte meg a karácsony csöndes bensőségét és nagyszerű hangula­tát. Mert olyan érzéseket ébreszt az emberben, amelyeket nem le­het kifejezni. Rejtelmességéről csak a szeretet szó lebbenti fel kis­sé a titokzatosság fátylát. Az a sze­retet, amely családokat képes egyesíteni az ünnep idejére, amely mosolyt képes csalni a má­sik ember arcára, amely vissza- tarthatatlan és kikívánkozik a szívből. Az a szeretet, amelyet jó érezni, jó adni és jó benne lenni. Mert amikor az ember szeretetet ad, akkor hatalmasnak érezheti magát, és amikor szeretetet kap, akkor az feledtetni tudja vele gyengeségét. De csupán ez lenne a karácsony? Kizárólag az egymás iránti szeretet ünnepévé degradá­lódott volna? Akik így érzik, gon­Nem azt kell hinni, hogy megszületett, hanem azt, aki megszületett. doljanak csak arra, miből egy­szerűsödhetett a karácsony a sze­retet ünnepévé. Mi lehetett az az ősibb és hatalmasabb, amiből a „leforgácsolódás” után is ilyen nagy, nem mindennapi maradt? A válaszért át kell lépnünk az embe­ri dimenziókon. A szeretet a kará­csonyi megszületésből fakad, amelyet tudatunk gyöngesége és érzékeink, tapasztalataink korlá­tái képtelenek feldolgozni. Ehhez már a hit hatalmára van szükség. Nem a jászol látható egyszerűsé­gét, hanem a bölcsen elrendezett körülmények láthatatlan nagy- szerűségét. Nem a szeretetet, ha­nem a szeretet forrását. Nem a pásztorok és a királyok menetelé­sét, hanem az őket elindító öröm­üzenetet. Nem a csillag mozgását, hanem a csillagot vezérlő hatal­mat. Nem azt kell hinnem, hogy megszületett, hanem azt, aki meg­született. És ehhez kevés a kétezer éves keresztyén kultúra, kevés az értelem, kevés az emberi érzelem­világ. Ehhez arra a gyermeki őszinte hitre van szükség, amely valóságként éli meg, hogy a ked­ves ajándékot az angyalka lopta a feldíszített fa alá. A megszületés­ben maga Isten hajolt le az ember­hez, és ez több, mint a szeretet ün­nepe. Ez a féltésnek, a gondosko­dásnak, a kegyelemnek, az igaz­ságnak, a megbocsátásnak, az új­nak, az időnélküliségnek is az ün­nepe: az élet ünnepe. Karácsonykor, a téli napforduló alkalmával még nem látjuk a ta­vaszt, de tudjuk, hogy be fog kö­vetkezni. Tudjuk, hogy egyre rövi­dülnek az éjszakák és hosszab­bodnak a nappalok. Tudjuk, mert ezt évről évre megtapasztaljuk. De karácsonykor, a megszületés alkalmával hiába halljuk az új élet lehetőségének örömüzenetét, ta­pasztalat híján, ezt nem akarjuk meglátni. Pedig „csak” hinni kel­lene az üzenetet: „Üdvözítő szüle­tett ma néktek, aki az Úr Krisz­tus.” A naptárból képesek va­gyunk olvasni, s a szavakból nem akarunk érteni. Pedig a kará­csonykor kiáradó egymás iránti szeretetünknél van erőteljesebb szeretet is: „úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne A naptárból képesek va­gyunk olvasni, s a szavak­ból nem akarunk érteni. vesszen, hanem örök élete le­gyen”. Ha a megszületésben rejlő ajándékot képesek lettünk volna elfogadni, akkor a keresztyénség kétezer év alatt nem torzult volna „csupán” kultúrává és mentalitás­sá. Ha nem elégednénk meg a szeretet jó érzésével, hanem ke­resnénk a karácsonyi megszüle­tésben rejlő igazi életet, minden­napjaink többet jelentenének az éjszakák és a nappalok váltakozá­sánál. Valami olyannak lehetnénk részesei, amit nem lehet szavak­kal kifejezni. Rejtelmességéről csak a szeretet szó lebbenti fel kis­sé a titokzatosság fátylát. Például ilyenkor, karácsony alkalmával. A szerző apácaszakállasi refor­mátus lelkész Michal Martikán nyugodt lehet a szeretet ünnepén, az elgázolt gyalogosért pedig biztos gyújt valaki gyertyát Erkölcstelen karácsonyi ajándékok BUCHLOVICS PÉTER Karácsony közeledtével politiku­saink és közjogi méltóságaink kö­zül sokan magukba szállnak (egyesek zuhannak és mellées­nek), egyszeriben mindenki jós­ágos lesz, tisztességes, megbo­csátó, bűnbánó és kegyelmet osz­tó. Kanis miniszter egy mártír ko­molyságával jelentette be, hogy január elején távozik posztjáról, hiába, a közvélemény nem vette be azt a zseniális kamut a nyertes Niké-szelvényekről. Schuster el­nök kegyelemben részesítette a halálos közlekedési balesetet okozó Michal Martikánt. Ehhez persze joga van, csak az indoklás megmosolyogtató: olimpiai baj­nok, aki méltón képviselte az ál­lamot. Hm. Igaz. Ám az is igaz, hogy Martikánt pénzbüntetésre ítélték, amit kifizetett, és elvették a jogosítványát is, megtiltották, hogy autót vezessen. Ehhez ké­pest a feltételes szabadságvesztés idejében a rendőrök már rajta­kapták egy kis autókázáson, ezért nagy valószínűséggel le kel­lett volna töltenie a hét hónapos börtönbüntetését. Az elnök köz­belépett, Martikánnak nyugodt karácsonya lehet, az elgázolt gyalogosért pedig biztos gyújt va­laki gyertyát. Kisebb eíőszilveszteri komédiá­val is felért viszont Harabin bíró ügye. A parlament keddi döntése értelmében továbbra is a leg­felsőbb bíróság elnöke marad ez a politikai nyomásra kinevezett, kétes egyén, akit a bírói testület zöme sem fogad el autoritativ módszerei, „a törvény én vagyok, a legfelsőbb bíróság pedig a hűbérbirtokom”-féle arroganciá­ja miatt. Ezért is tűnik hihetőnek az az elmélet, amely szerint az SDL és az SOP néhány képvi­selőjének jóvoltából a baloldaliak így álltak bosszút Kanisért a koa­líción belül. Harabin bíró úr pe­dig most röhög a markába, az el­lenzék bájologva és önelégülten A baloldaliak így álltak bosszút Pavol Kanisért a koalíción belül. kürtöli világgá, hogy győzött az igazság (miközben Malíkováék alig győzik takargatni Maslonka alelnököt a valószínűleg hamisí­tott szavazólapok miatt), Juráj Majchrák, a legfelsőbb bíróság al- elnöke pedig keserűen állapítja meg, hogy a képviselők kedden lényegében jóváhagyólag rábó­lintottak arra a morális csődre, amely a szlovákiai bíróságokat jellemzi. A parlament mindig ar­ra hivatkozott: azért nem válthat­ják le a főbírót, mert ahhoz a Szlovákiai Bírók Tanácsának és a Legfelsőbb Bíróság Bírói Tanácsá­nak az állásfoglalása kell. Ám ezt a két testületet csak a legfelsőbb bíróság elnöke hívhatja össze. Vagyis maga Harabin úr. A főbíró ezt ügyesen kihasználta, hónapo­kig labdázott a kollégákkal, Strasbourgba és az enszbe sza­ladgált, továbbá a mai napig nem vonta vissza azt a zsarolásízű hel­sinki feljelentését, amelyben iszonyatos összeget követel a kor­mánytól - fájdalomdíjként. Nem baj, most már neki is boldog ka­rácsonya lesz. Halleluja. JEGYZET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom