Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)

2000-12-21 / 294. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 21. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Diótörő 11 Traviata 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Káin és Ábel 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Jozko Púcik karrierje 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kölyök 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 13, 19.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dínó (am.) 16 Királylány a malomból 2 (cseh) 18 A ke­resztapus (am.) 20.30 OBZOR: Űrcowboyok (am.) 15.30, 18 Bér­gyilkos a szomszédom (am.) 20.30 MLADOST: Megszállottság (fr.) 15,17.30,20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.) 18 Öcsém szüle­tése (cseh) 17.15 Temetetlen múlt (am.) 18.15 Cella (am.) 20.30 Fargo (am.) 20 Pszichodráma (szlov.) 19.30 KASSA ÚSMEV: A keresztapus (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Faithful (am.) 16.15, Í9.15 CAPITOL: Dínó (am.) 16, 18 Segíts, majd segí­tek (cseh) 20 DRUZBA: Bölcsek kövére 2 - A Klump család (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Űrcowboyok (am.) 15.30,17.45, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Flintstones - Viva Rock Vegas (am.) 17 Boiler Room (am.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Amerikai psycho (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Sasszem (dán) 16.30, 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Cool túra (am.) 18 ÚJ KÖNYV VÁVÁVÁ - ezt a fantáziamozgató címet viseli Szarka Tamás első kö­tete. A népszerű Ghymes zenekar szövegírója, énekese és zenésze először jelentkezik önálló kötettel. A játékos szófordulatokban bővel­kedő versek mellett jó néhány köz­kedvelt Ghymes-dal szövege is he­lyet kapott a bemutatkozó köny­vecskében, köztük a zenekar leg­újabb, héhány hete napvilágot lá­tott CD-je, a Smaragdváros dalszö­vegei is olvashatók a VÁVÁVÁ-ban. A cím egyébként - bármennyire meglepő - pontos idézet a kötet egyik verséből. A verseskötet Bu­dapesten jelent meg a Szellemkép könyvek sorozat ötödik darabja­ként, Medgyesi Gabriella szerkesz­tésében. A VÁVÁVÁ egyik érdekes­sége, hogy a borító a szerző rajzá- postán rendelhető meg a követke- nak felhasználásával készült. Üz- ző címen: Agentúra Forte, Svá- letben nem kapható a könyv, csak toplukova 1, 903 01 Senec. (ú) Mítoszok és szindrómák Leonardo Mona Lisája körül Ki mentette meg? MTI-PANORÁMA Egy csaknem ötven évvel ezelőtti dokumentum szerint egy, a német hadseregből dezertált tiszt mentette meg a pusztulástól a második világ­háború idején a nácik által elrabolt Mona Lisát. A Louvre cáfolja, és Le­onardo remekművének hányattatá­sait másképpen tálalja. A döntőbíró szerepét egy angol „mítosz-szakér- tő” vállalta, de az újabb rejtélyről csak feltételezései vannak. William McKenzie a brit titkosszolgálat kü­lönleges egységéről, a Special Ope­rations Executive-ről írt könyvében egy, a titkosítás alól nemrégiben fel­oldott dokumentum alapján meséli el a történetet, amelyet a londoni The Times rögtön felkapott. Az SOE azt állította, hogy a Mona Lisát a ná­cik az osztrák Bad Aussee közelében elrejtették egy sóbányába. Visszavo­nulásukkor felrobbantották volna a többi lopott műkinccsel együtt, ha nem lépett volna akcióba egy bizo­nyos Albrecht Gaiswinkler, aki meg­szökött a Wehrmachttól, csatlako­zott a francia ellenálláshoz, majd együttműködött a brit titkosszolgá­lattal. Gaiswinkler a háború utolsó heteiben visszatért Németországba, és sok borsot tört a nácik orra alá. Visszaszerzett számos műkincset is, köztük a Mona Lisát. A Louvre ille­tékesei mindezt cáfolták. A múze­um ugyan tud Gaiswinkler létezésé­ről, de tagadja, hogy a Gioconda va­laha is a nácik kezében lett volna. Saját változatuk szerint 1939. au­gusztus 28-án a franciák maguk vit­ték el a képet a múzeumból, és többi 4000 műkinccsel együtt öt francia kastélyban rejtették el. Egy állítás, egy tagadás, mindkettő hitelesnek tűnő forrásból. A milánói Corriere della Sera döntőbírónak Donald Sassoont, a londoni Queen Mary and Westfield College professzorát kérte fel, aki szakértője a kép körüli mítoszoknak. A professzor nem is­meri a Gaiswinkler-verziót, ismeri viszont a hírverés technikáját. Véle­ménye szerint ez a hír is egyike azon fogásoknak, amikor a műalkotás hírnevét használják fel egy áru, je­len esetben McKenzie könyvének el­adására. Sassoon, aki nemrégiben tartott előadást a kép népszerűségé­ről Bolognában, az Umberto Eco ál­tal vezetett kulturális központban, alaposan tanulmányozta mindazo­kat a mítoszokat és szindrómákat, amelyek körülveszik a Mona Lisát. Legenda szól arról is, hogy Leonar- dónak annyira megtetszett saját műve, hogy másolatot készített ró­la, amit azóta is keresnek. De leg­jobban az döbbenti meg, hogy mennyien használják ki a kép szép­ségét, hogy „Mona Lisa hátán érkez­zenek el a sikerhez”. Az utóbbi 20 évben Leonardo műve több mint ezer reklámkampányban szerepelt. És a végső paradoxon: a Gioconda lesz minden alkalommal híresebb. Egész napos rendezvénnyel ünnepelte megalakulásának harmincadik évfordulóját a Fókusz színjátszó csoport Máig a játékos fejlődésről szól Drámapedagógiai foglalkozások kicsiknek... ...és nagyoknak (Burger Imre felvételei) Dunaszerdahely. Jól ünnepel­ni stílus kérdése. A Fókusz­nak sikerült. Nem a dicső múltat emlegették fel számo­sán, nem a csoport sikerek­ben gazdag pályafutására emlékeztek. Nem volt tehát tömjénfüst, könnycsepp is csak néhány. LAKATOS KRISZTINA A városi művelődési központban megtartott egész napos rendezvény központi témája, így utólag megfo­galmazva, inkább az a tágabb közeg volt, amelyben a Fókusz harminc éve létezik - azaz a hazai magyar színjátszás, azon belül is az öntevé­keny színjátszó csoportok léte. Arról szólt a nap, amiről a Fókusz történe­te: játékos fejlődésről, játékos mun­káról (avagy munkás játékról), kre­ativitásról, akaratról, valamint ar­ról, milyen utak vezet(het)nek to­vább egy amatőr színjátszó csoportból, amelyet az adott eset­ben Fókusznak hívnak. Ennek meg­felelően alakult a nap programja is: délelőtt a legkisebbeket játszóház várta, majd pedig drámapedagógiai foglalkozások következtek, kis és nagy fókuszosoknak egyaránt. A szlovákiai magyar hivatásos és amatőr színjátszás jelenét és jövőjét boncolgató szimpóziumnak is teret adott a rendezvény: Solténszky Ti­bor dramaturg bevezetőjében a te­hetség felismeréséről és ápolásáról szólt, valamint azt fejtegette, hogy színházaink arculatának megterem­tése elképzelhetetlen koncepciózus rendezők, dramaturgok nélkül. Czajlik József rendező szakos főis­kolai hallgató arra kérte a résztve­vőket, felejtsék el végre azt az elkép­zelést, hogy a színház feladata a magyar szó megmentése, s fogadják el, hogy a színház elsősorban a szín­házi formákról szól. Az öntevékeny mozgalom vizeire átevezve többen kifogásolták az éves országos ren­dezvények (fesztiválok, versenyek) szervezését, elsősorban azért, mert sem a szakmai programok, sem a szórakozás szintjén nem megfelelő a színvonaluk. Szóba került, hogy a Duna Menti Tavasznak a gyerekek számára inkább játékos seregszem­lét kellene jelentenie: szerencsé­sebb lenne, ha a kisebbek nem ver­senyként élnék át, hanem könnye­debb bemutatkozásként, a rendez­vény szigorúbb, szakmai része az ér­tékeléssel együtt pedig a csoportve­zetőknek szólna. , Késő délután a megzenésített verse­ket előadó Vándor együttes kívül azok a fiatalok mutatkoztak be, akiknek a pályája egykor a Fókusz­ban indult, mint például Gál Tamás, a Pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatója, akit az elmúlt évadban a komáromi Jókai Színház több elő­adásában is láthattunk, valamint Balaskó Edit, aki a komáromi társu­lat tagja. A rendezvény további ré­szében, az esti programban Mátis Iván és Nagy Anikó, a fiatal előadó- művészek Márai hazája elnevezésű idei versenyének első és második helyezettje - szintén exfókuszosok - adták elő a Kassán nyertes Márai- szövegeket. Ezt követően a Fókusz jelenlegi tagsága lépett színpadra az idei Jókai Napokon nagydíjat nyert Fehérlófia című előadással. Annak ellenére, hogy a Fókusz jubi­leumi rendezvénye a mának szólt, villantsuk fel legalább e helyütt a csoport működésének históriai di­menzióját: A Fókusz 30 éves törté­nete összefonódott Jarábik Gabriel­la nevével. 1970-ben, elvégezve a lé­vai óvónőképzőt, ahol a Juhász Gyula Irodalmi Színpad tagja volt, a Dunaszerdahelyi járásba került volt osztálytársaival megalakítja a Fó­kusz Irodalmi Színpadot - rendez, szerepel. 1979-től gyermekcsopor­tot működtet, a Kis Fókuszt, amely számos díjat nyert a Duna Menti Ta­vasz egyes évfolyamain. („Az iro­dalmi színpad tagjai fokozatosan családot alapítottak, s egyre kevés­bé voltak képesek teljes erőbedo­bással dolgozni a csoportban. Ne­kem is született két fiam, jártak ve­lem a próbákra, s nagyon fogékony­nak mutatkoztak. Arra gondoltam, ha szervezek egy gyerekcsoportot, megoldódnak a gondjaim: a gyere­keim is jól járnak, a színháznak is marad hely az életemben” - mesé­li.) 1988-ban már a dunaszerda­helyi magyar gimnáziumban műkö­dő Fókusz diákszínpaddal, a Tanár úr, kérem című előadással nyeri el a Jókai Napok nagydíját. Az ificsoport azóta is működik, sőt, néhány éves kihagyás után a „kiscsoport” is újjá­alakult, Fókusz Stúdió néven. Jarábik Gabriella azóta két együt­test rendez, munkájához olyan kre­atív és érzékeny segítőtársakat ta­lált, mint Molnár Judit, aki az ificso­port megalakulása óta annak veze­tője, valamint Takács Tímea, aki im­már három éve a kisebb gyerekek­kel foglalkozik. Az ő tevékenységük­nek hála folyhatnak folyamatosan a próbák, mert azt vallják, a rendsze­resség elengedhetetlen az eredmé­nyes munkához. Ennek a rendszerességnek évente látható a gyümölcse is: legyen szó kitűnő vagy kevésbé sikerült pro­dukcióról, az elvitathatatlan, hogy a Fókusz minden előadása mögött re­mek csapatmunka, alapos szakmai és pedagógiai felkészültség áll. „Amikor a győri tanítóképző főisko­la hallgatója voltam, egy szemeszte­ren át drámapedagógiával is foglal­koztunk. Természetesen előtte is rengeteg, a témába vágó könyvet ol­vastam, leginkább Gabnai Katalin módszere fogott meg - meséli Jarábik Gabriella. - Gyakran jár­tunk fesztiválokra, Magyarországra is, csapatokkal tartottuk a kapcsola­tot - a tapasztalataimból is sokat ta­nultam. Az, hogy gyerekekkel fog­lalkozom, már az óvónői hivatásom által is adott volt. 1974-ben a peda­gógiai bábjátékkal kezdtem foglal­kozni, többek között közreműköd­tem ennek meghonosításában a Du­na Menti Tavaszon. A pedagógiai bábjáték közel áll a drámapedagógi­ához, két összefüggő pedagógiai­művészeti ágról van szó: a báb, ugyanúgy, mint a játék, eszköz a gyerekek személyiségének a fejlesz­téséhez, segít, hogy a gyermek elfo­gadja magát, hogy fejlődjön a beleélőképessége, a beleérzőképes­sége. Természetesen mindig a gye­rekek korához kell alkalmazkodni, és meg kell teremteni azt a miliőt, amelyben a gyerek biztos lehet ab­ban: nem érheti semmi baj, ha a bá­bon vagy a szerepén keresztül meg­mutatja önmagát. Annak ellenére, hogy magam is gyakorló pedagógus voltam, soha nem úgy közeledtem hozzájuk, mint a tanáruk. Velem dolgozni lazább kapcsolatot jelen­tett - elsősorban szabadságot, ami­vel a gyerekek képesek voltak élni. Felszabadulttá váltak, s nekem pont erre volt szükségem a közös munká­hoz: hogy kreatívak legyenek, hogy véleményük legyen, s azt el is mondják. A csapatmunka nem csak egy-egy előadás létrehozását jelen­tette, legalább ilyen fontos, sőt, fon­tosabb volt a gyerekek személyisé­gének, véleményének és életfilozó­fiájának a formálása - s bizonyos fo­kig a befolyásolása, de jó hányba - a nyitottabbá válás felé, hogy a vilá­got sokféleképpen ismerjék meg. Természetesen személy szerint ne­kem is sokat adott a munka a Fó­kuszban: a gyerekek folyamatosan tréningben tudnak tartani. Amikor olyan helyzetbe kerül az ember, hogy éppen begyúrnák a húsdaráló­ba, a gyerekek akkor is elvárják, hogy mindenre naprakészen tudjon felelni, mindig újat mutasson, ké­szenlétben legyen, akár a művészi munkáról, akár a mindennapi gon­dokról van szó. Megfelelni nem mindig lehet az elvárásoknak, de az ember igyekszik...” Jövő év április 23. és 25. között rendezik meg a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyt a zeneszerző szülővárosában Várják a fiatal előadók jelentkezését TALLÓSI BÉLA Komárom. Lehár Ferencre, aki megújította a bécsi operett stílusát, aki olyan darabokat írt zenés szín­padra, mint a Luxemburg grófja, A mosoly országa, ma is büszke a szü­lőváros, Komárom. Igyekszik is éb­ren tartani szellemét. Születésnap­jához időzítve rendezik meg a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekversenyt. Teszik ezt azzal a többes szándék­kal, hogy egyrészt a zeneköltő emlé­ke előtt tisztelegjenek, másrészt, hogy a műfajt népszerűsítsék, har­madrészt, hogy fórumot teremtse­nek az ifjú tehetségeknek a megmé­rettetésre. Kell a fórum a műfajnak is és a művelőinek is. Hiszen Szlová­kiában a zenés műfajok között nem olyan népszerű az operett, mint Ausztriában, Magyarországon, O- roszországban, Japánról nem is be­szélve. Pedig olyan nagy operaéne­kesek is szívesen csempésznek be műsorukba egy-egy Lehár-dalt, mint Montserrat Caballé, Jósé Carreras vagy Kirí Te Kanawa. Ope­rettet énekelni azon a fórumon is le­het, amely Középkelet-Európában egyedülálló, s amelynek Komárom ad otthont immár hatodik alkalom­mal. 2001. április 23. és 25. között rendezik meg a Lehár Ferenc Nem­zetközi Énekversenyt, amelyre 2001. február 20-ig jelentkezhetnek szlovákiai, magyarországi, csehor­szági és természetesen bármely más országból érdeklődő énekesek. Aje- lentkezés csupán korhatárhoz van kötve, végzettséghez nincs, tehát nem feltétel a konzervatóriumi vagy a zeneművészeti főiskolai végzett­ség. Mivel e verseny egyik célja, hogy fiatal tehetségeket karoljon fel, férfiak esetében az alsó korha­tárt 18, a felsőt 35, a nőknél az alsót 18, a felsőt 30 évben határozták meg a rendezők. A verseny háromfordulós. Az első fordulóban az előadó egy Lehártól szabadon választott áriával vagy dallal és egy másüt, valamely klasszikus operettből szabadon vá­lasztott áriával vagy dallal lép majd a közönség és természetesen a zsűri elé. Azok, akik továbbjutnak a má­sodik fordulóba, ugyancsak két sza­badon választott dal előadásával mérkőznek meg a továbbjutásért. Ez esetben egy klasszikusoperett- részletet kell választania kinek-ki- nek saját hazája zeneszerzőitől, va­lamint egy dalt bármely klasszikus musicalből. A harmadik forduló­ban, amelyben eldől, kik kapják a Lehár Ferenc Nemzetközi Énekver­seny díjait, már kötelező énekdara­bokat kell bemutatni. A verseny - amely természetesen nyüvános - mindhárom fordulóját a tiszti pavi­lon dísztermében tartják. A három­napos megmérettetést gálakoncert zátja majd április 26-án a városi művelődési központban. A záró- hangversenyen nagyzenekari kísé­rettel lépnek színpadra a VI. Lehár Ferenc Nemzetközi Énekverseny győztesei, valamint szlovák, ma­gyar, osztrák vendégművészek. Ha valakit csupán az éneklés öröme nem ösztönözne a részvételre, ak­kor talán a díjak összege is vonzóan hathat a jelentkezést illetően. Az el­ső díj harminc-, a második húsz-, a harmadik pedig tízezer korona. Ezenkívül kiadják az operett legjobb előadójának, valamint a musical legjobb előadójának a díját: anyagi­akban ez mindkét kategóriában tíz­ezer koronát jelent. A produkciók sorsáról a nemzetközi zsűriben ne­ves előadók, zenészek, karmesterek és zenetudósok döntenek majd.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom