Új Szó, 2000. december (53. évfolyam, 277-300. szám)
2000-12-21 / 294. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. DECEMBER 21. Kultúra 29 Czuczor Gergely költészete fontos összekötő láncszem Kisfaludy Károly zsánerdalaí és Petőfi nép-nemzeti költészete, valamint Vörösmarty és Arany verses epikája között Bölcsőhely, iskola, nemzet, líra, színház Cuczor Gergely arcképe és mellszobra (Archív felvételek) Czuczor Gergely a Nyitra megyei Andód szülöttje, Érsekújvár neveltje, költőként és tudósként nemzetének hű fia. 1800. december 17- én született jobbágy családban. Középiskolai tanulmányait Érsekújvárott, Nyitrán, Esztergomban és Pozsonyban végezte. írásunkkal a jeles költő születésének kétszázadik évfordulójára emlékezünk. í REVESZ BERTALAN Mint az élettel nap mint nap küszködő, két keze munkájából élő emberek általában, költőnk édesapja is szigorú elvek szerint élt, s ezt fiába is igyekezett beleoltani. Parasztember lévén, a serdülő fiút gazdálkodásra akarta fogni, de gyönge testalkata s egyre inkább megnyilatkozó tehetsége - ez utóbbi felismerésében derék tanítójáé az érdem - arra bírja az apát, hogy fiát taníttassa. S ha már így esett a dolog, körültekintően a lehető legjobb iskolákat választotta a fia alma materéül, mindegyikben még egy-egy külön feladatot is lelkére kötve: Nyitrán a szlovák, Esztergomban a német nyelv elsajátítását, Pozsonyban meg mindkettő tökéletesítését. A szünidőben, nyaranta pedig ő maga fogta kemény paraszti munkára, mintha sejtette volna, hogy a majdani költőnek mennyire jól jönnek a népközeiben eltöltött hónapok, a nyiladozó agyban elraktározott elsődleges élmények. A vakáció évről évre megismétlődő sajátos életformája Czuczor számára rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen a szülői háztól 11 éves korától távol diákoskodó ifjúnak így sikerült megőriznie népközelségét, ily módon sikerült egyre inkább elmélyítenie kapcsolatát a nép művészetével, dalaival, meséivel. Ekkor ivódom bele a népi humor, a népnyelv természetessége, tömör és világos stílusa, amellyel győri, majd komáromi tanársága idején Toldynak írott leveleiben oly gyakran találkozunk. Itt, a Mátyusföld kellős közepén szívta magába a népdal, a nép- és történeti monda szeretetét. Nyilvánvalóan ebben a gyermek- és ifjúkori élményforrásban kell keresnünk a magyarázatát annak, hogy a húszas-harmincas évek fordulóján egyértelműen és tartósan el- jegyzi magát a népies dalköltészettel. A népközelség, egy feltörekvő s a maga helyét kereső paraszti család öntudata, a nemesi patriotizmus hatékony szelleme: ezek azok a tényezők, amelyek alapul szolgáltak ahhoz, hogy Czuczor később a nemzet „hősköltőjévé”, a népiesség elkötelezettjévé, a hazafias témájú balladák és társadalombíráló lírai költemények alkotójává váljék a kor követelményeinek megfelelően. Mivel ő tudott legjobban verset skandálni és előadni, osztálytársai már a harmadik grammatikai osztályban „poétának” nevezték. Ebbéli tevékenységét Pozsonyban a humanitás két felső osztályában folytathatta igazán, s akárcsak korábban - hála kiváló memóriájának és talpraesett fellépésének -, ekkor is utolérhetetlen. így emlékszik vissza erre az időre osztálytársa, Jedlik Ányos: „Akkoriban iskolánk tanárai arra serkentették a tanulókat, »hogy a klasszikusokból valamely retorikai vagy poétikai darabot magány szorgalommal hetenkint betanuljanak és azt előleges bejelentés után a szombati nap délutáni órái alatt az egész hallgatóság előtt szavalva felmondják...« Többen megkíséreltük a vele való versenyzést, de Czuczort legyőzni soha senkinek nem sikerült.” A Ratio Educationis mindkét humán osztályban, de különösképpen a „poetica classis”-ban oktató tanároknak nemcsak a latin auktorok minden korábbinál elmélyültebb tanítását-elemzését tette kötelezővé, hanem feladatul adata a latin versírás gyakoroltatását is - különös tekintettel a költői hajlamú ifjakra. A nagy rómaiak, Ovidius, Vergilius, Horatius nyelvén és példájától indíttatva, a humanitás évfolyamait végző Czuczor tehát módszeresen gyakorolja a „versszerzést”. Első kísérletei bizonyára hexameteres sorokba foglalt latin nyelvtani szabályok lehettek, melyek egy- egy fontosabb definíció köny- nyebb és tartósabb bevésését szolgálták. S bár a magyar nyelvű költés nem volt iskolai feladat, Czuczor iskolájában is akadt egy-két olyan hazafias szellemű tanár, aki felhívta tanítványai figyelmét a magyar metrikus költészet eredményeire, aki beavatta osztályát a klasszikus triász elméleti munkásságába. Sőt, egyik tanára - maga is írogató ember lévén - felismerte Czuczor költői hajlamát: „... a hatodik osztályban iskolai feladványul magyar verseket is készíttetett tanítványával”. Toldy szerint is az utolsó pozsonyi tanévre „... esnek költői próbatételei magyar nyelven (elégiák), miután már elébb, Ovidot kedvelve főkép, latinokat írt”. Ámulva fedezhette fel, mint a 16. század óta annyi magyar költő újra meg újra, hogy a latin-római metrum milyen remekül gördül a hosszú magyar szavakon. Ez a friss élmény a tizenhatodik évébe lépő fiatalember életének további alakulását döntően meghatározta. A gimnáziumot befejező ifjú Czuczornak a magasabb műveltség és tudás elérése érdekében A Mátyusföldön szívta magába a népdal, a népmonda szeretetét. vállalnia kellett a szerzetesi-papi életforma merev szabályokhoz igazodó kötöttségét, zártságát. 1817. október 25-én (négy iskola- társával, köztük unokatestvérével, Jedlik Ányossal, a később híressé vált fizikussal együtt) öltötte magára Pannonhalmán Szent Benedek rendjének reverendáját. Pannonhalma történelmi levegője, európai hírű könyvtára bizonyosan megragadta s minden addiginál alaposabb stúdiumra ösztönözte a fogékony szellemű fiatalembert. Erre enged következtetni egy későbbi, Toldyhoz írt levele, melyben - miután közölte, hogy a noviciusoknak milyen tantárgyakat kell tanulniuk - egyebek között ezt írja: „...kinek-kinek elegendő módja és eszköze vagyon kedvelt stúdiumjaival foglalatoskodni”. „Kedvelt stúdiuma” ekkor mindenekelőtt a magyar történelem, s az is marad mintegy két évtizeden keresztül. A próbaév letelte után a kétéves bölcsészeti tanfolyamot (1818-20) a rend úgynevezett házi líceumában, Győrött végezte. Itt mindvégig jó nevű tanárok oktatták, s ami még fontosabb: tantárgyként foglalkozhatott az oknyomozó magyar és az egyetemes történelemmel. A líceum növendékei a rend székházában laktak, melynek főnöke az a Szeder Fábián, akinek éppen ezekben az években jelentek meg - a Tudományos Gyűjteményben - néprajzi, nyelvészeti dolgozatai, s aki később az Urania című zsebkönyv (1823-33) szerkesztőjeként Czuczor több versét közölte. Mint rendházbeli elöljárója és tanára, de különösen mint tudós műveltségű literátor, bizonyára iránytadóan hatott Czuczor fejlődésére. Nyilván nemcsak olvasmányai megválasztásában befolyásolta őt hasznosan - bár az sem kevés, ha a Tudományos Gyűjteményre ráirányította a figyelmét, vagy a legújabb költészet néhány friss kiadványát a kezébe adta -, hanem minden bizonnyal versírásra is buzdítgatta. Jedlik így emlékszik vissza a győri évekre: „Czuczor a gymnázium- ban kitüntetett tanulási szorgalmát és képességét a... philoso- phiai cursusban is megtartotta. Sőt még a táncz-féle mozgások gyakorlatáról sem mondott le...” A főapátsági líceum hallgatóinak a létszáma, az 1810-es évek végén, már meghaladta a harmincat, s „mivel közöttük többen a hangszereket is ügyesen kezelték, Czuczor Gergely 6-8 tánczkedve- lő egyénből álló csoportot toborzott, és a ... társalkodási teremben vasárnap délutánonként vígan járták a toborzót, a verbungost...” íme, egy érdekes és rendkívül fontos adat, melyről az életrajzírók eddig „szemérmesen” hallgattak, gondolván, hogy a szabad idő oly „komolytalan” foglalatossággal való eltöltése méltatlan a szerzetesi fogadalomhoz. Számunkra viszont annál fontosabb, hiszen nemcsak azt bizonyítja, hogy Czuczor tánckörvezetői minőségben a diáktársak szellemi hangadója volt, hanem azt is, hogy ez idő tájt már a rendház falai közé is behatolt a kor hazafias szelleme. A verbunkos muzsika művelése, gyors elterjedése ugyanis egyfajta nemzeti ízlésigényt, ízlésállapotot tükrözött, az egyre izmosodó nemzeti szellemnek a zene és a tánc nyelvén való megnyilatkozását jelentette. Győrből 1820 szeptemberében- októberében „a Pesti Centrale Semináriumban küldettem elöljáróimtól a theologiai tudományoknak tanulására” - írja önéletrajzi levelében. Czuczor költői fejlődésének további fontos, meghatározó körülménye, hogy teológiai stúdiuma egybeesik Pest kulturális-irodalmi központtá válásának kezdeti időszakával. Pest ugyanis ekkor már mind számosabb fiatal költőnek válik állandó otthonává: itt buzgólkodik évek óta Kazinczy triásza, éppen ekkor kezd formálódni Kisfaludy Károly Aurórája körül egy fiatal írócsoport. Czuczor előtt Pesten szinte egy csapásra feltárul az egész magyar irodalom. Pozsonyi diákévei alatt elsősorban a latin remekírókkal ismerkedett, de már ekkor nagy érdeklődéssel olvasta a ponyvakiadású magyar széphistóriákat, különösen az Árgírus királyfit és Ilosvai Toldiját. A győri s még inkább a pesti évek idején olvasmányainak köre alaposán kitágult-el- sősorban a kortárs- és a közelmúlt irodalmának alkotásaival. Pesten már nemcsak Gvadányit és Kisfaludy Sándor olvassa; akkor merülhetett el igazán a deákos költészet, a klasszikus triász, mindenekelőtt pedig Virág Benedek és Berzsenyi tanulmányozásában. Bizonyosan ez idő tájt olvasta a magyar romantika nagy ihlet- és hangulatforrását,, Kazinczy Osszi- án-fordítását, valamint Kisfaludy Károly frissen megjelent műveit, főleg az utóbbiak hatottak rá maradandóan. Tanulmányai befejezése után előbb a győri, később a komáromi bencés gimnáziumban tanított. Komáromi tanársága idején (1830-1835) tevékenyen részt vett a város szellemi-kulturális életében. Kezdettől fogva a Komáromi Kalendárium szerkesztője, s hogy a messze földön híres kiadvány éppen ezekben az években vált kedvelt népolvasmánnyá, az elsősorban a szerkesztő népies költeményeinek és felvilágosítóoktató cikkeinek köszönhető. Méltán írhatta róla Mikszáth: „a legkapósabb könyv lévén Kárpátoktól az Adriáig”. A kiadó, Weinmül- ler Franciska háza volt ekkor Komáromban „az olympusi berek..., ahol Czuczor mintegy a házigazda szerepét játszotta. Itt, ezen a kis helyen ki-ki gyulladt a szent tűz, a kor nagy kérdései kerültek szőnyegre. Sejtelmek, látományok, remények, politika és irodalom...” (Mikszáth). Czuczor gyümölcsöző munkájának az eredménye, hogy Komárom megye már 1832-ben felhívta az Akadémia figyelmét a népköltészet gyűjtésére - több, mint egy évtizeddel megelőzve Erdélyi János kezdeményezését. A harmincas évek elejétől, évadról évadra egyre több színtársulat fordul meg Komáromban. Előadásaikat Czuczor rendszeresen látogatja, sőt észrevételeiről „Színházi tudósítás” címen alkalomszerűen be-beszámolt a Honművészben. Bár Toldynak írt leveleiben több ízben panaszkodik az „irigy kezekére, s hogy egyházi felettesei „megakasztják igyekezetében”; egészében éve a komáromi öt esztendő pályájának legtermékenyebb évei közé tartozik. Egyre szaporodó népies versei, dalai, elbeszélő költészete s fokozatosan izmosodó tudományos munkássága mind-mind erről tanúskodik. Kutatásaink során kiderült, hogy •költőnk a latinon és németen kívül a szlovák nyelvet is beszélte, s ezen nincs semmi csodálnivaló, hiszen középiskolai tanulmányait részint azokban a városokban végezte, ahol a szlovák nyelvvel közvetlen kapcsolatba kerülhetett. Véleményünket két megbízható adattal bizonyíthatjuk, s közülük az egyik éppen komáromi eredetű. 1832 nyarán felkereste Czuczort két győri barátja, „kik a bányavárosokba és a Szepességbe vették útjokat, s minthogy a tót nyelvben egészen járatlanok, engem tolmácsul és társul elhittak” - írja Toldynak küldött levelében. S hogy még idős korában is jól tudhatott szlovákul, erre egyik pesti barátja, Kürzt Vümos visszaemlékezéséből következtethetünk: a költő ugyanis egy alkalommal nála járván, szlovák vers elmondásával lepte meg vendéglátóját, majd ezeket mondta: „Tegnap rósz kedvem volt, hát curiositásból tudnék-e még valamit könyv nélkül megtanulni, elővettem egy tót verses könyvet és rövid idő alatt megtanultam az elmondott verset.” Czuczor 1835 őszén - mint az Akadémia újonnan megválasztott segédjegyzője és levéltárnoka - Pestre költözött. Rosszakarói azonban világias életmódja, valamint az élet természetes örömeinek igénylését és igenlését tükröző költeményei miatt hamarosan könyörtelen rágalomhadjáratot indítottak ellene. A vád egyik mondata így hangzott: „A benczés tanár Pesten világi ruhában jár, magánházban lakik, vendéglőben étkezik, a színházat, a kaszinót látogatja. Klastromba vele! S ne nyomasson egy sort se, melyet főapátja nem látott.” Nos, nem véletlen, hogy a közélet porondján küzdő, nemzeti és demokratikus eszméket hirdető költő ellen ösz- szefogtak a világi és egyházi hatalmasságok; életmódja s költeményeinek, úgymond, a szerzeteshez méltatlan hangvétele ürügyén - bár valójában inkább hazafias-plebejus elvei miatt - a bécsi királyi kancellária szigorú utasítására, alig két év elteltével, el kellett hagynia Pestet, s vissza kellett vonulnia a rend székhelyére. Jó ideig még tanítani sem engdték, s csak mintegy nyolc esztendő múlva kerülhetett vissza ismét a fővárosba, akkor már mint az akadémiai nagyszótár szerkesztője. Toldy, a kortárs és jóbarát találóan írja a költőről mondott akadémiai emlékbeszédében: Czuczornak, kénytelen-kelletlen „a fekete talá- ris alá” kellett rejtenie emberi- poétái érzelemvilágát. Hogy ez Pesten szinte egy csapásra feltárult előtte az egész magyar irodalom. mennyire így volt, meggyőzően bizonyítja egy Czuczorhóz írt főapáti levél, melyben többek közt az áll, hogy fordítsa idejét komolyabb dolgokra, mert „a lyrai bibe- lődések homályt vetnek a szerzőre, főképp ha szerzetes...” Czuczort Pesten érte a 48-as forradalom és szabadságharc; a népforradalom tüze izzásig hevítette, s amikor a bécsi udvar a szeptemberi árulással végképp leleplezte magát, költőnkből kitört az azóta híressé vált Riadó, mely a forradalom harci indulójává vált, s méltán állítható Vörösmarty Harci dala és Petőfi csatadalai, agitatív versei mellé. E verse újabb végzetes fordulatot hozott életébe: a császári hadak Budára való bevonulása után az elsők között fogták el. Néhány hónappal később, Buda visszafoglalásakor kiszabadult ugyan, de 1850 elején ismét bebörtönözték, tavasszal Kufsteinbe vitték, s onnan csak az Akadémia többször megismétlődő közbenjárására a következő év májusában szabadult. Ezután, 1866. szeptember 9-én bekövetkezett haláláig Pesten élt, mindvégig a nagyszótár szerkesztésén dolgozott. Czuczor költészete: epikája és lírája, népdalai és népies elbeszélő költeményei zsáner- és életképei fontos összekötő láncszem Kisfaludy Károly zsánerdalaí és Petőfi nép-nemzeti költészete, valamint Vörösmarty és Arany verses epikája között. Az Aurora, illetve az Atheneaum nagy nemzedékéből Czuczor haladt legkövetkezetesebben a forradalom felé, s ő tartott ki mellette mindvégig „rendületlenül”; kortársai közül ő az egyetlen, aki eljut Petőfiig. Miben lehet ma Czuczor példaképünk? Mindenekelőtt abban, hogy megértette korát, s teljes felelősséggel vállalta korának feladatait: a 20-as, 30-as években a művészetét, később a tudományét. Czuczor Gergely ítélőszék előtt Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti! Hogy hazámat megtagadjam, Megvetés jelét hogy adjam: Azt se követelheti! Főbe lőhet, nyakaztathat, Bitófára fölakaszthat, Ő erősebb, tegye meg! De az érzelem honában, Keblem titkos templomában Én urat nem ismerek! (1849)
