Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)
2000-11-23 / 270. szám, csütörtök
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 23. Diáklapról a Blaha kávézóban Rimaszombat. A Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéház holnap 18 órától tartja novemberi találkozóját az Arany Bika Szálló Blaha kávézójában. A rendezvény vendégei a budapesti Márton Áron Szakkollégium lakói, azaz Magyarországon tanuló felvidéki, erdélyi és kárpátaljai diákok lesznek. Az est folyamán bemutatkozik a Garabonciás című diáklap, melynek főszerkesztője Koncz Diána. Szó lesz a „külhoni magyar állampolgár” státus bevezetéséről is. (ú) Folytatódnak a zenei napok Galánta. A Galántai Zenei Napok keretében ma 18 órától a művelődési központban kamarakoncert lesz. Barbara Lancaricová zongorán és Rigó Sándor szaxofonon klassszikus komolyzenei darabokat, ezenkívül dzsessz- és world music feldolgozásokat ad elő. (-hely) Adventi jótékonysági hangverseny Pozsony. Karácsonyi melódiák csendülnek fel azon az adventi hangversenyen, amely december 1-jén 19 órától lesz a Panenská utcai evangélikus templomban. A komolyzene gyöngyszemein kívül dzsesszművek és gospel is szerepel a programban. Kiváló hazai művészek - Jozef Kundiák, Gustáv Belácek, Jana Jurícková, Dása Livo- rová, Lenka Paulíková, Kamila Zajícková, az Academia kamarazene- kar Adrián Rajter vezényletével, Jozef Lupták, a Diabolské husié, Berco Balogh, Juraj Bartos, Matús Jakabcic, Klaudio Kovác, Jozef Brisuda, valamint Oldó Petrás és a Sklo - lépnek közönség elé. A jótékonysági hangverseny bevételét a gyermekek részére épülő krízisközpont befejezésére ajánlják fel a szervezők és a fellépő művészek, (ú) SZÍNHÁZ _________________POZSONY_________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária 19 KIS SZÍNPAD: Székek 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Hogyan ment a tojás vándorútra 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Páratlan páros 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dínó (am.) 15,17,19 Shaft (am.) 20.30 OBZOR: Ég velünk! (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Blöff (am.) 15.30, 17.30 Rokoni kapcsolatok (ol.) 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.- cseh) 17.30, 18.30, 20.30 Outsiderek (am.) 18 Egy kapcsolat vége (am.) 18 Viharzóna (am.) 20.30 Vorel hetesfogata (cseh) 20 Mesés férfiak kurblival (cseh) 19.30 KASSA DRUZBA: Temetetlen múlt (am.) 16, 18, 20 TATRA: Én és én meg az Irén (am.) 16, 18, 20 ÚSMEV: Dínó (am.) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Luna papa (or.-ném.-fr.-sv.) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Blöff (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Viharzóna (ám.) 16.30,19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Árnyék nélkül (am.) 18 Megjelenik a lapban a régió természeti öröksége is Őszi Gömörország LAPAJÁNLÓ A Gömörország őszi számában több írás kutatja a régió zsidó hitközségeinek a történetét: Gaál Imre a tornaijai, Kardos László a pelsőci, Puntigán József pedig a losonci zsidó közösség bekapcsolódását vázolja fel a helyi társadalmi, gazdasági és kulturális életbe. Pusko Gábor Beje templomai című írásában a református egyház presbitériumának a templom(ok) építési körülményeit dokumentáló jegyzőkönyvei alapján Beje népéletének, a közösség önszerveződésének egy szeletét tárja fel. Pálinkás Tibor és Slavomír Katkin az egykori ipolysági premontrei monostor területén végzett ásatásról számol be. Nemcsak Gömör kulturális-társadalmi eseményei, emlékei, hanem természeti öröksége is helyet kapott a lapban; az őszi szám az új, induló sorozatában először a Felfalpsi-barlangot mutatja be. Irodalomból, irodalomtörténetből is jutott az őszi számba. Csáky Károly a Palócföld irodalmi alkotóit, illetve a magyar irodalom ma már klasszikusnak számító, palóc kötődésű alkotóit veszi számba, a 15. századtól egészen a 20. század első feléig. „A nemzeti lélekre gyakorolt hátása csak Benedek Elekével mérhető... Mindketten ugyanabból, az akkor még egységes, teljes magyar nyelvterületen szervesen élő, tiszta forrásból merítettek” - írja Bettes István „perújrafelvételnek” szánt méltatásában a 150 éve született Pósa Lajosról, akit századunkban, Ady feltűnése után tizedrangú költőként könyvelt el az irodalomtörténet-írás. A Gömörország további lapjain könyvrecenziókat olvashatunk; a Szomorú kapu című rovat Bácskái Barnabás plébánosra és öccsére, Bácskái Béla festőművészre emlékezik; beszámol a lap számos, a nyár folyamán a régióban zajlott rendezvényről is; mintegy zárszóként pedig Mihályi Molnár László elmélkedését olvashatjuk az értelmiség szerepéről és a szabadságról. (as) November 29-től látható a Mirbach-palotában a Dezo Hoffmann, a Beatles szlovák fotográfusa című kiállítás Imázsalakítás fényképezőgéppel Pozsony. Egy évvel ezelőtt a Henkel Slovensko képviselői úgy döntöttek, segítik azoknak a világhírességeknek az itthoni népszerűsítését, akik valamilyen módon kötődnek Szlovákiához - ők vagy őseik itt születtek. Anyagilag támogatják, hogy művészi örökségüket egy-egy kiállításon a szlovákiai közönség is láthassa. TALLÓSI BÉLA A cég vezetői ugyanis úgy vélik, azzal, hogy ragaszkodunk ezekhez a művészekhez, és elismerően viszonyulunk hagyatékukhoz, Szlovákia imázsa is alakítható, sokat változtathatunk - természetesen pozitív irányban - az ország nemzetközi megítélésén. A Henkel Slovensko ez irányba tett egy lépést, amikor úgy határozott, hogy jótékonysági tevékenységét a kultúrára is kiterjeszti, s megalkotta a Henkel Slovensko Szlovákiának elnevezésű projektumát. Ennek kiindulási pontjaként tavaly átmeneti időre, egy kiállítás erejéig a Pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotabeli kiállítótermeibe költöztette a mezőlaborci Andy Warhol Múzeum anyagát, s e tettét megtetézte azzal, hogy két Warhol-szeriográ- fiát vásárolt a mezőlaborci múzeum számára. Idén a cég képviselői Dezo Hoffmann munkásságát célozták meg, ám a show-biznisz egyik legismertebb fotósát lényegesen nehezebb volt felkutatni, „utolérni”, mint a pop-art királyát, Warholt. Szerencsére ráakadtak Marián Pauer újságíróra, aki ugyancsak szívügyének tartotta, tartja Dezo Hoffmann életművének felkutatását és szlovákiai prezentálását. Marián Pauer öt évvel ezelőtt kezdte keresni a lehetőségeket, hogy hozzáférhessen a hoffmanni örökséghez. Sokáig próbálkozott levélben megkeresni különböző londoni címeken olyan személyeket, akikről feltételezte vagy tudta, hogy kapcsolatban álltak az 1986-ban elhunyt fotográfussal. De ki is Dezo Hoffmann? Sokan vágnák rá a kérdésre, hogy nem ismerik. Pedig biztos, hogy szinte valamennyien láttuk már felvételeit, sőt az idősebb, a nagy generációnak nevezett nemzedék tagjai biztos, hogy gyűjtötték is a fotográfiáit. De talán ők sem tudták, tudják, hogy azok a Beatles-ké- pek, amelyeket falra ragasztva vagy füzetbe rejtve csodáltak, Dezo Hoffmann felvételei. Ő volt az, aki azt mondta a négy liverpooli fiúnak: „Jól énekeltek, de ahhoz, hogy híresek legyetek én is kellek. A fekete korong mellé kell a kép, amit én alakítok ki rólatok.” A kép, vagyis az, amit ma az imázs szóval fejezünk ki. És Dezo Hoffmann azt mondta a négy zenésznek: „Olyannak akarlak megmutatni benneteket, amilyenek vagytok, fesztelenek, játékosak, ösztönösek. Szakítunk a hagyománynyal, a bevilágított műteremmel, a beállított pózokkal. Kimegyünk a természetbe.” Arra kérte őket, ugorjának fel a magasba, hogy a mozdulatuk olyan legyen, mintha egy falról zuhannának a mélybe, s közben legyenek a lehető legtermészetesebbek. Kilőtte rájuk az egész tekercset, de csak hat kocka sikerült. Ám ez a hat kocka bejárta az egész világot. A Beatles után Cliff Richard következett, majd a Rolling Stones. Az együttes frontembere, Mick Jagger egyenesen lenyűgözte Hoffmannt. „Már tizenöt évesen olyan izgatóan jól nézett ki, hogy szinte tapadt rá a szem” - mondta róla később. Hoffmann a kor legnagyobb zenészeiről készült fotóival meghódította Hollywoodot is. Sokáig ahhoz a mondáshoz tartották magukat az álomgyár befolyásos személyiségei, és szívtiprói, hogy akiről Dezo Hoffmann még nem készített fotót, annak még nincs meghatározó helye a show-bizniszben. Talán azért mondák ezt, mert Charlie Chaplin és Marilyn Monroe akkor már álltak Hoffmann objektíve előtt. S ha folytatjuk a sztárok sorát, akikről az idő tájt vagy később portrét készített - Marlene Dietrich, Louis Armstrong, Frank Sinatra, Laurence Olivier, Omar Sharif, Sophia Loren -, akkor valóban hihetünk a mondásnak. S miért volt Dezo Hoffmann olyan jó? Mert „élesben” tanulta ki a szakmát. A második vüágháborúban operatőri minősítésben hadi tudósítóként járta a frontokat, az objektívon keresztülpillantó szeme ki volt élezve a helyzetekre, megtapasztalta, melyik az a soha vissza nem térő pillanat, amelyiket nem szabad elszalasztani. Történt azonban, hogy kézi kamerája elromlott, s megpróbálta fényképezőgéppel helyettesíteni. Nem tudni, mennyi a mese, mennyi a valóság abban, hogy a felvételek olyan erősen befolyásolták, hogy soha többet nem vett a kezébe filmfelvevőt, az azonban bizonyos, hogy 1955-ben a Record Mirror című zenei szaklap munkatársa lett, s ettől kezdve fotós karrierje töretlenül fejlődött. Dezo Hoffmann most a Henkel Slovenskónak és Marián Pauernek köszönhetően fényképei révén több mint egy hónapra hazatér. Állítólag jött volna ő személyesen is, már jóval korábban. A legenda szerint egyszer jegyet váltott egy gépre, hogy hazajöjjöj. A repülő lezuhant, s az utasok közül senki se élte túl a légi katasztrófát. Hoffmann valamiféle jelet vélt felfedezni a dologban, és soha többé nem próbálkozott. Híres felvételeit a Pozsonyi Városi Galéria Mirbach-palo- tabeli kiállítótermeiben láthatja a közönség. Dezo Hoffmann 1912. május 24-én született.Selmecbányán. Zsolnán nyomdásznak tanult, de soha nem helyezkedett el ebben a szakmában. A ’30-as évek elején Prágába költözött. Jegyszedőként dolgozott Jiíí Voskovec és Jan Werich színházában. 1935-ben a 20th Century Fox ösztöndíjával már Párizsban ismerkedett a filmes szakmával. Ugyanebben az évben haditudósítóként Abesszíniában készített mozgóképes anyagot a Mussolini-invázióról, majd 1936- ban a barcelonai Olympiad Popularról tudósított. A második világháborúban belépett a Royal Air Force kötelékébe. A háború befejezése után Angliában telepedett le. A show-biznisz egyik legismertebb fotográfusa volt. 1986. március 26-án hunyt el. A tervek szerint három év múlva modern, multifunkcionális intézmény fogadhatja a látogatókat Felúj ítj álc az Egyetemi Könyvtárat MISLAY EDIT Pozsony. Hazai könyvtáraink számos gonddal küszködnek: hiányzik az anyagi fedezet az új könyvek, a műszaki felszerelés vásárlására, nincs elég megfelelő szakember. A modern könyvtári szolgáltatások egyik elengedheteden tartozéka a megfelelő épület is. Az ország legrégibb és leglátogatottabb könyvtára, a pozsonyi Egyetemi Könyvtár működését is már évtizedek óta nehezítik az említett hiányosságok. Mivel egy új, modem könyvtárépület felépítése a mai gazdasági viszonyok között nem jöhet számításba, az intézmény vezetői hosszú ideje kutatnak anyagi forrás után, amelyből megoldható lenne a könyvtár jelenlegi, a belvárosban található épületeinek, a klarisszák kolostorának, a Magyar Országgyűlés volt székhelyének, valamint az utóbbi közvetlen szomszédságában található de Pauli-palotának a felújítása. Amint arról dr. Tibor Trgina, az intézmény főigazgatója a közelmúltban az újságírókat tájékoztatta, a megfelelő hitelezőt már megtalálták. Az Egyetemi Könyvtár mindhárom épülete műemlék, így az intézmény vezetői kihasználták azt a lehetőséget, hogy az Európa Tanács Fejlesztési Bankja műemlék épületek felújítására is nyújt kölcsönt. A felújításhoz szükséges 274 mülió szlovák koronának a felét hitel formájában a bank folyósítja, a másik felét pedig az állami költségvetésből a szlovák kormány biztosítja. A felújítási munkálatok a tervek szerint jövőre indulnak, és bő három évet vesznek majd igénybe. A Klarissza utcai épületre tetőteret húznak, a pincehelyiségeket, amelyek raktárként fognak szolgálni, szigetelik. Ez az épület egyfajta információs központ lesz: továbbra is itt fog működni az Európa Tanács irodája, ezenkívül ide költözik az ENSZ és az UNESCO irodája is. Szó van egy esetleges NATÖ-iroda és egy kábítószer-ellenes tájékoztató központ létrehozásáról is. Könyvet ebből az épületből nem fognak kölcsönözni, viszont az olvasóteremben 200 ezer kötet lesz hozzáférhető. Átalakul a Mihály- kapu utcai épület is, amelyben annak idején a Magyar Országgyűlés ülésezett. A földszinten a tervek szerint internet kávézó, könyvesbolt, tanácsterem, pénzbeváltó és kiállítóterem kap helyet. A Magyar Országgyűlés volt üléstermében, amely történelmi jelentősége folytán a városba érkező bel- és külföldi látogatók érdeklődésére egyaránt számot tarthat, állandó kiállítás lesz a nagyközönség számára. A zenei kabinet jelenlegi helyéről, a Liszt-pavilonból az igazgatóság mostani helyére költözik. Az intézmény vezetőségének irodái a harmadik emeleten kapnak helyet, a gazdasági osztály és a számítás- technikai központ mellett. Új főbejárata lesz a könyvtárnak: a mostani, Mihály-kapu utcai helyett a szomszédos de Pauli-palota kapuja vezet majd az intézménybe. A földszinten lesz a könyvkölcsönző részleg, a ruhatár és a büfé. A barokk udvarház fölé üvegtetőt emelnek, innen a Liszt-kert nyári olvasótermébe juthatnak majd a látogatók. Az első és a második emeletre költözik az ugyancsak megújuló olvasóterem, amelyben az eddigi ötvenezer kötet, dokumentum helyett közel félmillió kiadvány közül válogathatnak majd a látogatók. Az eddigi zárt olvasótermek helyén egy összefüggő, átjárható helyiséget alakítanak ki, ahol nemcsak a tanulásra, hanem a pihenésre, az eszmecserére is lehetőség nyílik. Dr. Tibor Trgina úgy véli, minden esély megvan rá, hogy a felújítást követően egy olyan modem, multifunkcionális könyvtár fogadja majd a látogatókat, amely felveheti a versenyt a szomszédos országok nagy múltú, hasonlójellegű intézményeivel. A rekonstrukció folyamán megújulnak az olvasótermek is, amelyekben az eddigi ötvenezer kötet helyett félmillió kiadvány áll majd a látogatók rendelkezésére. (Dömötör Ede felvétele)
