Új Szó, 2000. november (53. évfolyam, 252-276. szám)

2000-11-16 / 264. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2000. NOVEMBER 16. Tavaszi szél vizet áraszt Pozsony. A Szlovák Rádió magyar főszerkesztősége, a Csemadok OT és a Magyar Köztársaság pozsonyi Magyar Kulturális Intézete november 18-án 15 órai kezdettel rendezi meg a rádió koncertter­mében a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjét. Jegyek a helyszínen 14 órától kaphatók, (ú) Jubileumi hangversenyre készülnek Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa megalakulásának 35. évfordulója alkalmából november 25- én 19 órakor jubileumi hangversenyt ad a városi művelődési köz­pont színháztermében, (ú) A kassai Thália vendégszereplése Dunaszerdahely/Komárom. Nyugat-Szlovákiában vendégszere­pei a kassai Thália Színház társulata. Ma 13 órától és este 19 órától a dunaszerdahelyi városi művelődési központban látható Örkény István Macskajáték című nagy sikerű darabja Árkosi Árpád rende­zésében, Kövesdi Szabó Mária főszereplésével. Holnap este hét órától Komáromban mutatja be a darabot a kassai társulat, (juk) Cseh zenekar a Tükör Klubban Pozsony. A ligetfalusi Tükör Klubban ad koncertet ma este 20 órá­tól napjaink egyik népszerű cseh zenekara, a Minus 123 minút. A Jaroslav Jezek, Václav Zima és Frederik Janácek alkotta trió Shooba Dooba című bemutatkozó albuma tavaly ősszel jelent meg, és még ugyanabban az évben a Cseh Grammy-díjjal tüntették ki. A muzsikusok tehetségének ékes bizonyítéka, hogy műsoruk felét improvizációk alkotják, (ú) Kardos Sándor lett az év operatőre Budapest. A Glamour című magyar játékfilmben nyújtott operatőri munkája elismeréseként Kardos Sándor lett az idén az év operatőre. A 31. Magyar Filmszemle fődíjas filmje, a Glamour ez év szeptembe­rében, a spanyolországi Madridimagen operatőri fesztiválon elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó fődíjat. Az év operatőre díjat 1994- óta adományozzák a Magyar Operatőrök Társasága ajánlására. Kar­dos Sándor egyetemi évei alatt már amatőr filmesként dolgozott. A Balázs Béla-díjas, érdemes művész operatőri munkáját dicséri többek között A kis Valentino, az Álombrigád, az Egészséges erotika, az Eldorado, az Itt a szabadság, a Melodráma, a Zsötem, az Anna filmje és A turné. (MTI) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Giselle 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: Stuart Mária 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Macskajáték (vendégjáték Dunaszerdahelyen) 13,19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Nabucco 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház 11 MOZI POZSONY HVIEZDA: Shaft (am.) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Viharzóna (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Segíts, majd segítek! (cseh) 15,17.30, 20 MÚZEUM: Meghitt fészkek (cseh) 19 CHARLIE CENTRUM: Táj­kép (szlov.-cseh) 17.30,18.30, 20.30 Én és én meg az Irén (am.) 17 Esőcseppek a forró kövön (ff.) 18 Gladiátor (am.) 19.30 Tűzijáték (jap.) 20 A fehér asszony (cseh) Í9.30 KASSA DRUZBA: Sasszem (dán) 15.30 Ég velünk! (am.) 17.45, 20 TATRA: Halálsoron (am.) 16.15, 19.30 USMEV: Shaft (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Sztárom a párom (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: X-Men (am.) 15.45,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A kilencedik kapu (am.) 19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Végső állomás (am.) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Árnyék nélkül (am.) 16.30,19 Ötéves a Rómeó Vérzik zenekar. Ebből az alkalomból szombaton este 19 órától fergeteges születésnapi koncertet rendeznek a Somorjai Műve­lődési Házban. Az ünnepelt mellett vendégként fellép a Story (Győr), a Cool Head Clan (Budapest) és az Action (Budapest) együttes. (Somogyi Tibor felvétele) Komáromban, az Etnológiai Központ szervezésében zajlott a XII. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferencia A határ mint néprajzi probléma Liszka József a szlovákiai magyarok populáris kultúrájának időbeli határairól tartott előadást. (Dömötör Ede felvétele) Komárom. Szimbolikus hely­színen, a földrajzi és államha­tárral kettészelt városban rendezték meg a közelmúlt­ban a XII. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferen­ciát, melynek rövid összefog­lalására Liszka Józsefet, a há­zigazda intézmény - a Fórum Társadalomtudományi Inté­zet Etnológiai Központja - igazgatóját kértük fel. LAKATOS KRISZTINA „Az etnokartográfia, azaz a néprajzi térképészet a 20. század első évtize­deiben alakult ki, többé-kevésbé a Finnországban megalapozott törté­neti-földrajzi iskola keretén belül - vázolta fel a tudományos diszciplí­na mibenlétét Liszka József. - Bizo­nyos néprajzi jelenségeket térképre vetítve különféle kulturális folya­matok, áramlatok irányait lehet nyomon követni. Az elmúlt évtize­dekben több nép elkészítette a ma­ga nemzeti néprajzi atlaszát, példá­ul az osztrákok, finnek, magyarok, szlovákok, és készülőiéiben van a cseh, valamint a lengyel néprajzi at­lasz. A néprajzkutatók észrevették, hogy ezek az atlaszok csak nagyon kis mértékben összevethetők: nem ugyanolyan szempontok szerint, nem ugyanazokkal a módszerekkel hozták létre őket. Hiába teszünk egymás mellé két atlaszt, az egyes jelenségek megállnak a nyelvhatár­nál. A két-három évente rendezett etnokartográfiai konferenciák Ale­xander Fenton edinburgh-i néprajz­professzor kezdeményezésére ép­pen ezért jöttek létre: hogy megol­dást keressünk arra, miként lehetne a nemzeti néprajzi atlaszokat össze­hangolni, illetve hogyan lehetne Eu­rópa néprajzi atlaszát elkészíteni. Amiből az elmúlt harminc évben nem lett semmi, s úgy néz ki, nem is fog elkészülni, mert ahhoz egy új felmérésre lenne szükség, azonos szempontok szerint. A népi kultúra, a hagyományos paraszti kultúra vi­szont már annyira átalakult, hogy új felmérése már szinte lehetetlen.” A kutatók az új felmérés helyett in­kább a meglévő adatok új módsze­rekkel történő feldolgozásához fo­lyamodnak. Borsos Balázsnak (Bonn, Budapest) a konferencián elhangzott beszámolója a számító- gépes feldolgozás lehetőségeit vizs­gálta: a Magyar néprajzi atlasz anyagát táplálta be a számítógépbe, s érdekes eredményeket kapott. „Mint minden népi kultúra, a ma­gyar is eléggé tagolt, vannak tájegy­ségek, néprajzi csoportok - a tudo­mánytörténeti hagyományokból tudjuk és hisszük, hogy ezek létez­nek. A számítógép viszont egész mást mondott az adatok alapján: 68 csoportot különböztetett meg a ma­gyar nyelvterületen, ezek részben fedik az eddigi néprajzi tájegysége­ket, részben nem. Például sokkal egységesebbnek mutatta az erdélyi népi kultúrát, mint azt eddig hittük, az Alföldet viszont eddig a néprajzi kutatás gyakorlatilag egy nagy egy­ségként kezelte, a számítógép ott több kisebb tájegységet mutatott ki. Ha Európa néprajzi atlasza valaha elkészül, akkor számítógépes mód­szerrel, a már meglevő adatok be­táplálásával. A Magyar néprajzi at­lasznak van kilenc mappája, 634 térképlapja, s összességében több mint 1000 jelenséget vizsgál. Egy ember ezt nem tudja áttekinteni, a számítógép viszont pillanatokon be­lül képes értékelni az adatokat” - foglalta össze a kísérlet jelentőségét az Etnológiai Központ igazgatója. A konferencia központi témája a ha­tár volt, pontosabban a határ mint néprajzi probléma. Az'etnográfia ál­tal vizsgált témakörökbe éppúgy be­letartoznak az államhatárok, a köz- igazgatási egységek határai, a föld­rajzi határok, illetve ezek hatásai a népi kultúrára, mint a nyelvhatár­ok, az egyes kulturális jelenségek földrajzi és időbeli elteijedési hatá­rai, vagy éppen a tudatunkban léte­ző szimbolikus határok. Ez utóbbi témát Barna Gábor (Szeged) elő­adása érintette. Ő egyebek között arról számolt be, hogyan vonnak szimbolikus határt Szlovákia déli részén a magyarok millecen- tenáriumi kopjafákkal és egyéb nemzeti vonatkozású emlékekkel, s természetesen a szlovákok is miként igyekeznek nemzeti emlékműveik­kel meghúzni a saját szimbolikus határukat. A régi népi kultúra szűk határainak fikciója címmel Walter Hartinger (Passau) tartott előadást, s azt a néprajztudományban hagyományo­san élő elképzelést cáfolta, mely szerint az egyes tájegységek népi kultúrája egyértelműen nemzeti jel­legű, és jellegzetességei a külvilág­tól való elzárkózás/elzártság követ­kezményei. Hartinger előadásában több olyan külső tényezővel foglal­kozott, amely egész Európában je­lentős szerepet játszott a népi kultú­rák egységesítésében, így például az egyház szerepével. Bizonyos szoká­sok meglétét - amelyek például megvannak a németelmél, magya­roknál, szlovákoknál is - a romanti­kus német kutatók hajlamosak ősi germán mítoszokkal magyarázni, a romantikus magyar kutatók hon­foglalás előtti magyar mítoszokkal, a szlovákok ősi szláv mítoszokkal, noha kimutathatóan egyházi hatás­ra terjedtek el, s fiatalabbak, mint azt akárki sejtené. Az etnicitás mint a lokális és regio­nális identitás összetevője című előadásában Olga Danglová (Po­zsony) saját, Hont megyei kutatásai alapján arra a megállapításra jutott, hogy az etnicitás és a lokális identi­tás kapcsolata mint néprajzi jelen­ség nem ragadható meg. Danglová a népi díszítőművészet egyes eleme­it vetette össze a szlovák-magyar nyelvhatár két oldalán fekvő telepü­léseken, s arra az eredményre ju­tott, hogy a vizsgált jelenségek, a népi díszítőművészet elemei nem állnak meg a nyelvhatáron. Azt, hogy hogyan és miért lettek az etnikai határok a nemzetállamok nemzeti mitológiájának alkotóele­meivé, Keményít Róbert (Debre­cen) jelenlegi délszláv példákon ke­resztül mutatta be. „A határokkal az a probléma, hogy nem léteznek - hangsúlyozta Liszka József -, csak átmeneti zónák vannak. Elképzel­hetetlen, hogy egy település etnikai­lag »tiszta« képet mutasson. Más­részt a nemzet eleve egy mítosz. Eu­rópában a nemzeteket csak a nyelv köti össze, valamint az összetarto­zás mítosza. Ha a néprajz eszközei­vel vizsgáljuk a nemzetet, kulturális szempontból annyira eltérő képet mutatnak az egyedei, hogy egy marslakó vagy mondjuk egy számí­tógép számára biztosan nem jelen­tene homogén egységet.” Liszka József a konferencián a szlo­vákiai magyarok populáris kultúrá­jának időbeli határairól tartott elő­adást: „A populáris kultúra a népi kultúra újabb megnevezése, amely főleg angolszász nyelvterületen használatos. A népi kultúra kifeje­zés alatt hagyományosan a paraszti kultúrát értettük, amely mára gya­korlatilag megszűnt. De a népi kul­túrára jellemző jelenségek hagyo- mányozódása folytatódik. A popu­láris kultúra tágabb fogalom: magá­ba foglalja mind a paraszti kultúrát, mind a városi polgárság nem az ún. »magas kultúrába« tartozó megnyil­vánulásait, például a proletariátus kultúráját, a szalagavatói, ballagási szokásokat. Az időbeli határoknak a kutatók olykor nem szentelnek kel­lő figyelmet. A magyarországi nép­rajzkutatók azt szokták mondani, hogy a határon túli magyarság na­gyon jó terep a kutatás számára, mi­vel peremterületen él, és sok archa- izmust megőrzött. Ez részben igaz, részben nem. 1918 óta egy sor olyan hatás érte a dél-szlovákiai magya­rok populáris kultúráját, ami Ma­gyarországon nem. Azáltal, hogy a dél-szlovákiai legényeket a cseh­szlovák hadseregbe sorozták be, hogy megjelentek a csehszlovák ipar termékei, és tönkretették a ma­gyar kézművesipart, hogy a diákok a csehszlovák iskolarendszerben ta­nultak, más irányba terelődött a kultúra fejlődése. ’38-ban ismét Ma­gyarországhoz kerültünk, újabb ha­tások értek bennünket, bár ezek az időszak rövidsége miatt nem voltak nagyon erősek. 1945/1948 impéri­umváltás és kommunista hatalom- átvétel - újra jelentősen elmozdítot­ta a kultúrát. ’93 nem tűnik olyan markáns változásnak, de nyilván vannak következményei, például a csallóközi és a kisalföldi zöldségter­melők korábban Morvaországba és Csehországba vitték a terményei­ket, ez a lehetőség mára megszűnt, vagy nagyon nehézkessé vált. Eze­ket az időbeli határokat próbáltam vázlatszerűen bemutatni.” A konferencián hallott előadások szövegét - elhangzásuk nyelvén, az­az angolul vagy németül, magyar és szlovák összefoglalóval - az Etnoló­giai Központ az Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvében je­lenteti meg. Mától falusi színjátszó csoportok országos találkozója Esztrád a deszkákon ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Szepsi/Buzita. Két kelet-szlovákiai település ad otthont mától annak a háromnapos országos rendezvény­nek, amelynek célja a hazai magyar amatőr színjátszás újjáélesztése, és amelyet a Csemadok helyi alapszer­vezetei és országos tanácsa a Pódi­um Színházi Társasággal, a buda­pesti Anyanyelvi Konferenciával, valamint a házigazda települések önkormányzataival közösen szer­vez. Az elnevezés önmagáért be­szél: Falusi Színjátszó- és Esztrád- csoportok Országos Fesztiválja. A tavalyi királyhelmeci seregszemle folytatásaként új helyszíneken néz­hetik egymás produkcióit, és hall­gathatják a szakmai zsűri tanácsait a résztvevők, valamint az érdeklődő helyi közönség. Az előzetes prog­ram elsősorban a könnyebb műfa­jok, a humor és az esztrád kedvelői­nek ígér kellemes szórakozást. A szervezők mintegy 130 fellépőt vár­nak, előválogatás nélkül bárki be­mutathatja, mit tud. A ma esti ünnepélyes megnyitót kö­vetően az örösi Tavirózsa eszt- rádcsoport mutatkozik be a szepsi művelődési házban, majd Humor minden mennyiségben című műso­rával a királyhelmeci Kökörcsin cso­port lép fel. Holnap a gesztetei, a nánai, a bód- vavendégi és az ebedi színjátszókat láthatja a közönség, szombaton pe­dig Vezekényből, Diószegről és Ká- lazról érkezett csoportok lépnek fel műsorukkal Buzitán. A szervezők elegendő teret biztosítanak a szak­mai értékelésnek is, az ünnepélyes eredményhirdetést követően pedig fesztiválbállal zárul az országos ta­lálkozó. (juk) Népszerűsítő előadások az új kutatási eredményekről A muzeológia kezdetei ÚJ SZÓ-HÍR Galánta/Diószeg/Szenc. A Má­tyusföldi Muzeológiai Társaság több társrendezővel együtt elő­adás-sorozatot szervez. Áz előadá­sok témája a muzeológia kezdetei és fejlődése a szlovákiai nemzeti­ségek szemszögéből. A témát ne­ves hazai és külföldi szakemberek boncolgatják majd. November huszonegyedikén ti­zenhét órai kezdettel a galántai reneszánsz kastélyban Koday György a zsidók mátyusföldi lete­lepedéséről, Pavol Mesfan pedig a zsidók kulturális értékeiről tart előadást. A november huszonne­gyedikén tizenhét órai kezdettel a diószegi kastélyban elhangzó elő­adások a mátyusföldi és a csalló­közi németek betelepülésének tör­ténetével és a szlovákiai németek kulturális értékeivel foglalkoznak. Előadók: Margaréta Horváthová és Ondrej Pöss, a pozsonyi Kárpáti Németek Kultúrájának Múzeuma munkatársai, valamint Nagy Hildegarda, a vágsellyei járási le­véltár alkalmazottja. December ötödikén 17.30-tól a szenei városi könyvtárban Bodó Sándor, a Bu­dapesti Történeti Múzeum főigaz­gatója és Liszka József, a Fórum Intézet Etnológiai Központjának igazgatója tart egy-egy előadást a szlovákiai magyar muzeológia történetéről, érintve a kezdeteket és a fejlődést egészen a mai napig. Az előadások célja, hogy a nagy- közönség megismerje azokat az új kutatási eredményeket, amelyek a Szlovákiában élő zsidók, németek és magyarok történetével, kultú­rájával és muzeológiájával foglal­koznak. (di)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom