Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-28 / 249. szám, szombat

Tudomány és technika HIRDETÉS ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 28. Ilyen részletességgel még nem láthattuk a vörös bolygót Egy berkeleyi kutatócsoport vizsgálatai szerint esetleg üstököszápor okozhatta a földi élővilág népességrobbanását A Mars a világhálón Először pusztítás, majd teremtés Az élővilág fejlődését nagyban befolyásolták az űrből érkező hatások. Bár a meteoritbecsapódások pusztító hatásúak, mégis, szerencsés eset­ben, jótékony hatásuk is lehet. (Fotó: archívum) MELECSKE ÁKOS Az interneten hatalmas fényképál­lomány vált elérhetővé a Marsról, melyet a Global Surveyor űrszon­da készített a múlt év márciusától egész mostanáig. A szonda képal­kotó berendezésének, a Mars Orbi­ter Cameranak (MOC) köszön­hetően olyan finom felbontású, fe­kete-fehér felvételeket sikerült ké­szíteni, melyeken az 1,4 m-es tár­gyak már észrevehetőek, a 4-7 m- esek felismerhetőek. Ilyen részle­tességgel még sohasem láthattuk a vörös bolygó felszíni alakzatait. A kamerát építő és működtető, illet­ve a képeket feldolgozó Malin Spa­ce Science Systems október köze­pén jelentette be, hogy több mint 30 000 új, nagyfelbontású felvételt készülnek feltenni az internetre. Ez megtörtént, így ezzel megdupláz­ták az elérhető képek számát (ed­dig 27 500 fotó volt fent). A Mars Global Surveyor (MGS) űrszondát 1996. november 7-én indították a Földről, mely 1997. szeptemberé­ben állt Mars körüli pályára. A manőverek lebonyolítása közben különböző problémák keletkeztek, s csak egy esztendő múlva sikerült a tudományos programot elkezde­ni. A Mars-képek pontos internetes címe pedig a következő: http:// www.msss.com/moc_gallery/ . Egy berkeleyi kutatócsoport a Hold meteoritkrátereinek kronológiáját vizsgálva arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a becsapódások gyakoriságának hirtelen nö­vekedése központi szerepet játszhatott a földi élővilág evolúciójában. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az adatok szerint a frissen keletke­zett ütközési kráterek száma 3,5 milliárd évvel ezelőtt folyamatosan csökkenni kezdett, majd mintegy 400 millió éve ez a folyamat hirte­len megfordult, és a becsapódások gyakorisága ismét megközelítette a 3,5 milliárd évvel ezelőtti szintet. Ez a hirtelen változás időben egybee­sett a ,kambriumi népességrobba­nással” - azzal az időszakkal, ami­kor a földi fajok sokfélesége (a di- verzitás) ugrásszerűen megnőtt. „Jóllehet a közhiedelem szerint a gyakori, erőteljes meteoritbecsapó­dások pusztító hatásúak - gondol­junk csak a dinoszauruszok asztero- idbecsapódásnak tulajdonított kiha­lására! - mégis, szerencsés esetben jótékony hatása is lehet. A fokozott stresszállapot ugyanis az élőlénye­ket a korábbinál sokoldalúbb és ru­galmasabb alkalmazkodásra kény­Az eredmények új megvilágításba helye­zik a földi evolúciót. szerítheti, s ezáltal növelheti a bio­lógiai fajok sokféleségét - mondta Richard Muller professzor, a kutató- csoport vezetője. - Piciben hasonló történik például, amikor a gazda megmetszi a gyümölcsfát, hogy több gyümölcsöt teremjen: lehet, hogy amikor az élet már erőre ka­pott, az újra sokasodó becsapódá­sok más, gyümölcsözőbb irányokba terelték az evolúciót.” A professzor szerint az is érdekes egybeesés, hogy az első életnyomok hozzá­vetőlegesen 3,5 milliárd évvel ezelőttiek, abból az időszakból szár­maznak, amikor a becsapódások rit­kulni kezdtek. Ezért elképzelhető, hogy az élet már ennél korábban, akár többször is kicsírázott, csak a viharos ütközések újra és újra meg­akadályozták erőre kapását. Muller eredetileg azért akarta a Holdról származó talajmintákat megvizs­gálni, hogy utánajárjon annak a fel- tételezésnek, amely szerint időről időre sűrű üstököszáporok zúdul­nak a Naprendszer belső vidékei, s ezen belül a Föld felé. Ezt a hipoté­zist a Földön a folyamatos erózió, üledéklerakódás és lemeztektonikai tevékenység miatt szinte lehetetlen ellenőrizni. A holdkráterek viszont gyakorlatilag érintetlenül őrizhetik a becsapódások emlékeit. Eleinte úgy gondolták, hogy a kráterek „korfájának” meghatározásához nagyszámú kráterből kell mintát venni, ehhez pedig egy újabb, rop­pant költséges Hold-expedíciót kell útoak indítani. Muller viszont hatá­rozottan állította, hogy a szükséges adatok a Hold talajának bármely grammjában megtalálhatók, ideért­ve azokat a talajmintákat is, ame­lyeket az Apollo-küldetések űrhajó­sai hoztak a Földre. Érvelése szerint ugyanis a becsapódások emlékeit hűen megőrizték a gömbölyű mik­rotektitek, a szferulák: ezek mik­roszkopikus méretű üveggyöngyök, amelyek akkor keletkeznek, amikor a kráterből a becsapódás miatt meg­olvadt bazalt szétfröcsköl, felrepül a légkörbe, majd visszazuhan, s a ta­lajba fúródva lehűl és megszilárdul. A berkeleyi kutatók a NASA-tól ka­pott egy grammnyi holdtalajmintá­ban összesen százötvenöt szferulát találtak. Az apró üveggyöngyök ko­rát a Berkeley Egyetemen elemzés­sel határozták meg. A minta atomja­it lézeres tömegspektroszkóppal szétválasztva meghatározták az ar- gon-40 és az argon-39 izotópok ará­nyát, amiből egyértelműen megál­lapítható a szferulák keletkezésé­nek időpontja. Az eredmények nem csupán a földi evolúciót helyezik új megvilágításba, hanem a Naprend­szer fejlődését is. Mint a professzor elmondta, az, hogy a kialakulást kö­vető viharos időszak után az ütközé­sek gyakorisága csökkenni kezdett, könnyen megmagyarázható azzal, hogy a Nap, a Jupiter és a közelben elhaladó csülagok gravitációs von­zásukkal fokozatosan megtisztítot­ták a törmelékektől a Naprendszer belső vidékeit. Arra viszont már sokkal nehezebb magyarázatot ta­lálni, hogy mi okozhatta a Naprend­szer belseje felé tartó üstökösök szá­mának hirtelen megugrását. Ez az a pont, ahol az eredmények egy má­sik, egyébként sokat vitatott hipoté­zishez kapcsolódnak. Muller szerint felettébb valószínű, hogy a változást a Nap egyelőre ismeretlen kísérője okozza. Az ötlet már 1984-ben fel­vetődött; Muller akkor ezt a feltéte­lezett égitestet Nemezisnek nevezte el, utalva a Végzet istennőjére a gö­rög mitológiában. Az üstökösök szá­mának megugrása kapcsolatban áll­hat a Nemezis pályájának hirtelen megváltozásával, állítja Muller, aki szerint ez akkor következhet be, ha egy csülag viszonylag közel kerül Naprendszerünkhöz. (É. T.) Megfékezik a kemoterápia kellemetlen mellékhatását Már hajhullás nélkül ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Hamarosan klinikailag is kipróbál­nak egy olyan krémet vagy gélt, amely megakadályozza a kemote­rápia mellett fellépő hajhullást. Ke­vés elszomorítóbb látvány van, mint a kemoterápiától kopasz kis­gyermek. De a felnőtteket sokszor náluk is jobban megviseli lelküeg a kezeléssel járó hajhullás. Hamaro­san azonban klinikaüag is kipróbál­nak egy olyan krémet vagy gélt, amely megakadályozza a kemote­rápia mellett fellépő hajhullást. Stephen Davis és munkatársai a Glaxo gyógyszergyár kutatólabora­tóriumában egy GW8510 nevű ha­tóanyagot tartalmazó krémmel kenték be patkányok szőrét, mielőtt a kemoterápiában széleskörűen használt Etoposide nevű gyógy­szerrel kezelték volna őket. Ennek eredményeként a patkányok fe­lének egyáltalán nem hullott a szőre,.a többieknél pedig a szoká­sosnál jóval kisebb volt a szőrvesz­tés. A kontrollcsoportban viszont, amelyet nem kezeltek a GW8510- tel, az állatok szinte teljesen meg­kopaszodtak. A kemoterápiában használatos legtöbb gyógyszer a gyorsan osztódó sejteket támadja meg. Sajnos, így nemcsak a daga­natos sejtek, hanem a szervezet egészséges, de az átlagosnál gyor­sabban osztódó sejtjei is áldozatául esnek, például azok, amelyek a szórtüszóket veszik körül. Ezért hullik ki a haj. A GW8510 időlege­sen leállítja a sejtek osztódását. A bőrfelületre kenve behatol a hám­sejtekbe, és gátolja egy CDK-2 nevű enzim működését. Ennek következ­tében a sejtek megrekednek a sejt- osztódás egyik szakaszában, ezért a gyorsan osztódó sejteket megtáma­dó gyógyszer már nem hat rájuk. A sikeres patkánykísérletek után a szert most embereken is kipróbál­ják. Ha beválik, Davis szerint hama­rosan megindulhat egy olyan krém vagy gél tömeggyártása, amelyet minden egyes kemoterápiás keze­lés előtt felvisznek a hajra, majd órákkal később leöblítenek. (É. T.) Vasárnap Megrendelőlap Tisztelt olvasóink, akik eddig még nem előfizetői a Vasárnapnak, de szeretnék megrendelni, töltsék ki az alábbi megrendelőlapot és küldjék el a címünkre. Kiadónk címe: Grand Press a.s., Prievozská 14/A, P.O.BOX 49, 824 88 Bratislava 26. További információkkal kapcsolatban hívja ingyenes (zöld-) számunkat: 0800 103103. Szükség esetén hívható még: telefon: 582 38 324, telefon/fax: 07 58238326. Az első ezer megrendelő, aki 2000. november 1-től 2001. március 31-ig megrendeli a Vasárnapot, ajándékcsomagot kap. ^ Megrendelőlap:-ote. Vezetéknév, keresztnév ................................................................................................... Utcanév, házszám .......................................................................................................... . Irányítószám (PSC): ............................Község/város: ........................................ Te lefon: ......................../..................................................Inkasszó- (SIP0-) szám: Me grendelem a Vasárnap című hetilapot. 352,Sk-ért □ Az előfizetés 2000. november 1-től 2001. március 31-ig érvényes Aláírás:.....................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom