Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-25 / 246. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 25. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 42. számában feltett kérdésre összesen 508 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Vincze István gortvai, Sztruhár Eszter párkányi és Timko Mária hími olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: A Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak. SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve 19 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Csipkerózsika 10 Sirály 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Végállomás (ang.) 15.30,17.30,19.30 Az utolsó vacsora (am.) 21.15 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) 16, 18, 20.30 MLADOST: Magnólia (am.) 16, 19.30 CHARME CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 18.30,20.30 Lunapapa (osztr.-ném.-or.-fr.) 20.30 Árnyék nélkül (am.) 18.30 Isten veled, édes otthon (fr.-sv.-ol.) 18 A Föld csatamező (am.) 16.30 Japán filmek 17.30, 20 A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (ang.-fr.) 20 KASSA CAPITOL: Árnyék nélkül (am.) 15.45, 18, 20.15 ÚSMEV: U-571 (am.) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Vad a világ (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: Végállomás (am.) 16,18,20 TATRA: Segíts, majd segítek (cseh) 15.30,17.45 Eleven hús (sp.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Isten veled, édes otthon (ff.) 17, 19.15 LÉVA - JUNIOR: Én és én meg az Irén (am.) 16.30,19 GALANTA - VMK: A hazafi (am.) 19 NAGYMEGYER - SLOVAN: Himalája, karaván (fr.-sv.-ang.) 19 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma pályázatot hirdet a kisebbségi kultúra támogatására. A kisebbségi kultúrára szánt célalap megpályázható: ♦ kulturális és művelődési rendezvényekre (kiállítások, fesztiválok) ♦ lapkiadásra ♦ könyvkiadásra A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma költségvetésének (továbbiakban a minisztérium) célalapjából az SZNT 303/1999- es évi költségvetési szabályokról szóló törvény értelmében anyagi támogatást kaphatnak: ♦ kulturális egyesületek ♦ polgári társulások, alapítványok és jogi személyek érdekszövetségei ♦ fizikai és jogi személyek (gyermekirodalom és folyóiratok kiadói, könyvkiadók, művészeti folyóiratok kiadói, kisebbségi lap- és könyvkiadók) Az anyagi támogatást a minisztérium által kidolgozott rendelet: (Alapelvek MK17/2000 -1 és Feltételek MK 18/2000 - 1) alapján lehet igényelni új adatlapokon, minden rendezvényre külön. A pályázatot a melléklettel együtt egy példányban kell leadni a gazdasági főosztályra. A minisztérium csak a megfelelően kitöltött, a kötelező mellékletekkel ellátott pályázatokat veheti át. A pályázat beküldési határideje: 2000. november 30. A pályázatot a következő címre kérjük beküldeni: Ministerstvo kultúry SR Sekcia ekonomiky Nám. SNP 33 813 31 Bratislava Telefon: 07/59391445, 443 Az új adatlapokat, valamint a minisztérium által kidolgozott Alapelveket és a Feltételeket a Kisebbségi Kultúrák Főosztályán lehet igényelni személyesen vagy levélben, valamint megtalálhatók az interneten ( www.culture.gov.sk ). PÁLYÁZAT Az SZK Kulturális Minisztériumának pályázata 2001-re ♦ művészeti és kulturális folyóiratok ♦ eredeti szlovák irodalom (költészet, próza, irodalomelmélet, irodalomkritika, irodalomtörténet stb.) ♦ ifjúsági művészeti irodalom és folyóiratok ♦ művészeti monográfiák, enciklopédiák, művészettörténeti munkák. ♦ társulások, alapítványok, nonprofit szervezetek (színművészet, irodalom, zene, koncertek, képzőművészet - építészet -, formatervezés, filmművészet, audiovízió, egyéb polgári társulások, nem művészeti irányultságú polgári társulások, hozzájárulás: kulturális tevékenységre, kiállításokra, bemutatókra, fesztiválokra, szemináriumokra, előadásokra stb., tagdíj nemzetközi szervezetekben, katalógusok, tájékoztató füzetek stb.) ♦ egész estét betöltő játék-, dokumentum- és animációs filmek ♦ kisebbségi kultúra (kiállítások, bemutatók, fesztiválok, szemináriumok, előadások stb.), lapkiadás ♦ kulturális tevékenység a vegyes lakosságú területeken (rendezvények, lapok, folyóiratok) ♦ határon túli szlovákok kultúrájának támogatása (rendezvények, tanfolyamok, nyelvtanfolyamok) Pályázhatnak ♦ polgári társulások, alapítványok, nonprofit szervezetek, jogi személyek érdekszövetsége ♦ fizikai és jogi személyek (kulturális és művészeti folyóiratok kiadói, gyermek- és ifjúsági művészeti folyóiratok kiadói, művészettudományi folyóiratok kiadói, kisebbségi lapok kiadói, egész estét betöltő filmek alkotói, forgalmazásuk és teijesztésük támogatói) Támogatási kérelmet kizárólag formanyomtatványon lehet benyújtani, külön-külön minden tervezetre. A nyomtatványhoz mellékelni kell a pályázat leírását, a mellékletek száma a tervezettől függ. Csak a hiánytalanul és olvashatóan kitöltött pályázatokat fogadjuk el. A pályázatokat postán vagy az SZK Kulturális Minisztériumának iktatójába kell benyújtani. Határidő: 2000. november 30. Ministerstvo kulrúry SR Sekcia ekonomiky nám. SNP 33 813 31 Bratislava. Új, 2001-re szóló formanyomtatványok kaphatók a minisztérium iktatójában, az interneten a www. culture.gov.sk címen található meg. Beszélgetés Margaret Atwooddal, napjaink egyik legismertebb írónőjével, akinek könyveit 33 nyelvre fordították le A szavakban keres menedéket „Olyan asszony, aki kéziratát épp olyan pontosan és gondosan adja le, amilyen precízen szervez meg egy kirándulást a skóciai fauna megismerésére. Kiváló előadást tart ezer embernek, és figyelmesen hallgatja olvasóját, aki arról beszél, milyen élményt nyújtott neki ez vagy az a könyve. Profi, aki tökéletes munkát végez. Ebből a mércéből engedni megalázó volna számára” - mondta Liz Calder, az író régi kiadója. LUDO PETRÁNSKY Margaret Atwood a Frankfurti Könyvvásár alatt megállt a Berliner Verlag sátránál, ahol The Blind Assasin (A vak gyilkos) című könyvét mutatták be. Ott beszélgettünk. Legújabb regényének hőse ismét nő - legalábbis ezt jelzi a borító. Ismét a nők érzékenysége kutatásának egy újabb fejezetét mutatja be? Meglehet, bár kutatásról nem beszélnék. Inkább legfrissebb tapasztalataimról. Személyes élményeiről? A könyv Laura szerelmének története, a harmincas években játszódik. A főhős szép, de az élet sok-sok akadályt gördít elé, és arra kényszeríti, hogy elvegye mások életét. Ilyen értelemben természetesen nem beszélhetek személyes tapasztalatokról, de a női emlékezet sok mindent őriz és sok mindent a felszínre hoz. Regénye csaknem hétszáz oldalas, ami azt jelzi, nem zsebkönyveket ír. Úgy gondolja, hogy az embereknek még van idejük az olvasásra, a szépirodalomra? Az olvasókkal és a kiadókkal való találkozásaim azt igazolják, hogy van. Egyes írók néhány oldalon „Megértem a nők világát, ezért Írok róluk.” (TA SR/AP-felvétel) mindent el tudnak mondani. Én nem tartozom közéjük, nincs hozzá tehetségem. Mindig ilyen szigorú önmagával szemben? Ha az ember megelégszik önmagával, akkor már távozhat. Az állandó nyugtalanság előre hajt. De még visszatérek az előző kérdéséhez: a szimpóziumokon azt állítom, hogy a szépirodalom rendíthetetlen. S nemcsak azért, mert kezdetben volt az ige. Főként azért, mivel az ige az ember története. Amíg ez a szál nem szakad el, az irodalom nem hal meg. Gyakran hordozták pajzsként a feminista mozgalmak képviselői. Ön azonban kijelentette, hogy semmiféle felvonulás zászlóshajójában nem óhajt ülni. Ma is ezt vallja? A helyzet, a véleményem nem változott. Ahol programnyilatkozatokat tesznek, ott zsugorodik a szabadság tere. S ha ehhez politikai ambíciók társulnak, kezd elviselhetetlenné válni. Tény, hogy a nő áll verseim és Csehy Zoltán Hárman az ágyban című fordításkötete rá akarja nyitni szemünket az antik érzékiség értékeire Sátáni dimenzió és elementáris életigenlés PÁLYI ANDRÁS Minden új kultúrának megvan a mága „bűne” a múlttal szemben, hisz a régit többé-kevésbé le kell rombolni ahhoz, hogy önmagát megteremtse, ám ez igazán csak bizonyos távlatból látható tisztán. A mai posztkeresztény szemlélet felől nézve azonban így is nyilvánvalónak tetszik, hogy a kereszténység alighanem akkor ütötte az egyik legsúlyosabb sebet az antik tradíción, amelyet máig az európai kultúra szerves örökségének érzünk, amikor a szexualitást gyakorlatilag azonosította a bűnnel. Összefüggött ez a „világias” életöröm nekrofil elutasításával, hisz a jó keresztény a halálban sejtette az igazi élet kezdetét, s furcsa aszexuális felajzottsággal ábrándozott a mennyei üdvösségről, a sátán birodalmának tekintve mindent, ami erről elterelte a figyelmét. Ebben az értelemben a szexualitás valóban „sátáni” dimenzió, magyarán maga az elementáris életigenlés. A helyzetet némiképp bonyolítja, hogy az utóbbi egy-két évszázadban a keresztény eszmeiség hadállásai mögött is beindult bizonyos erjedés a földi siralomvölgy átértékelését illetően, aminek folyományaként szép számmal akadtak olyanok, akik megpróbáltak hidat verni a pogány életöröm és a keresztény nekrofflia közé. A Dunaszerdahelyen élő költő és klasszika-filológus, az 1973-ban született Csehy Zoltán arra jött rá, hogy a magyar fordításirodalom nagyjai, amikor az antik költészet erotikus verseit közvetítették, pontosan e kétes értékű hídverés következtében egyszerűen meghamisították azokat; noha ő sokkal tapintatosabban és szerényebben fogalmaz, amiben nyüván igaza van. Aligha hihetjük például, hogy Babits Mihály hamisítani akart volna, amikor - Csehy szavaival élve - „igencsak körülírta a tömör görög szóhasználatot”, hanem alkalmazkodva bizonyos, ma már könnyen prűdnek minősíthető alapelvekhez, át akarta emelni a verset az egyik kulturális közegből a másikba. Csehy, mondhatnók, ennek épp az ellenkezőjét teszi: rá akarja nyitni szemünket az antik érzékiség rejtett és letagadott értékeire, arra számítva, hogy a hatás katartikus lesz. Miután a szexualitást - keserves lázadások, szexuális forradalmak és ellenforradalmak, emancipációs háborúk után - sikerült a sátán karmaiból visszaszereznünk, meglepetten vesszük észre, hogy ez az „obszcén” és „pornográf’ világ, amely nemcsak nyersen szókimondó, hanem mintegy oltárra emeli magát a gyönyört, mennyire költői és mennyire a miénk. „A szerelem kegyelmi állapot és szent őrület, mely átértelmezi még a mítoszokat is, miközben elvezet a legfőbb jóhoz, a lényegi széphez a földi szép helyes látásának segítségével” — foglalja össze Csehy a kérdés lényegét a kötet utószavában, amely elsősorban azzal a céllal íródott, hogy eligazítson a versek mitológiai hátterét illetően; a legfőbb eligazítást azonban a műfordító Csehy nyújtja, amikor - könnyedén megoldva a nyelvi, mentalitásbeli stb. nehézségeket, például hogy a görögben is, a latinban is sokkal gazdagabb és árnyaltabb a nemi cselekvés szókincse - természetes mai frivolitással merőben új hangon szólaltat meg olyan ismert szerzőket, anülyen Theokritosz, Meleag- rosz, Catullus vagy Martialis, akik most az ő fordításában a testiséget és a „lélek húsáf ’ érző-látó költőkként meglepő nyíltsággal és magától értetődően szólnak az érzékiség transzcendens - a hétköznapok töredékes vüágát meghaladó - dimenziójáról. Csehy egyébként egyrészt az eddig lefordítatlan versekre összpontosítja figyelmét (bőven van szó tehát fiúszerelemről), másrészt reneszánsz, sőt újkori latin verseket is felvesz a gyűjteménybe, amelynek legkésőbbi darabját Baudelaire írta, de akadnak benne olyan érdekességek is, mint a később II. Pius néven pápává lett Süvio Piccolomini pajzán versikéi. Korántsem csupa remekmű ez a Görög és latin erotikus versek alcímet viselő antológia, hiszen akad benne düettáns rímfaragó - például a hírhedt Néró császár -, akadnak benne sekélyes eroto- mánok, természetesen a csúcsok árnyékában; ám a kötet igazi ereje abban rejlik, hogy e közel négyszáz vers a maga eredetiségében tátja elénk azt a burjánzó görög-latin kultúrát, amely még nem tudta, mi következik utána. (Csehy Zoltán: Hárman az ágyban. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony 2000) könyveim középpontjában. Úgy gondolom, megértem a nők világát, ezért írok róluk. A kiállításon bemutatták művei kritikai kiadását, amelyet az amerikai Boydell&Brewer készített elő. Elégedett a művel? Richard Barber és Reinhard Nischik jó munkát végzett. Minden kritikai értékelés benne van, és tartalmazza az alkotói tevékenységemmel foglalkozó emberek vallomását is. Ezek a reakciók sokat segítenek, előrehajtanak és általuk kiküszöbölöm a hibákat is. Előfordult már, hogy élesen bírálták? A felszínes és ostoba kritika nem tud megsérteni, mert semmitmondó. Az a bírálat, amely eléri célját, fölmérgesít, és olyankor megkérdezem magamtól, miért nem jöttem rá én. Ilyenre minden alkotónak szüksége van. Brit kiadója elárulta, hogy egy kiránduláson csaknem elvesztette a lábát. Mi történt? Túlbecsültem hegymászóképességeimet. Ereszkedés közben rövidíteni akartam, és letértem a kijelölt útról. Rosszul léptem, a lábam úgy beszorult a sziklák közé, hogy a barátaim nem tudták kihúzni. Néhány óra múlva már nem éreztem. Pánikba estem, aztán elájultam. Szerencsére a társaimnak sikerült segítséget hívniuk, végül megmentettek. Azóta tudom, mi a félelem. Egyszer azt írta, az ember azért van a földön, hogy keresse a kapcsolatot másokkal. Ha tudok, segítekjótékonysági akciókat szervezni. Tudom, hogy nem tehetem jóvá a világ minden bűnét, de legalább igyekszem. Mit csinál olyankor, amikor úgy érzi, a világnak nincs szüksége a segítségére? A szavakban keresek menedéket.
