Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)
2000-10-21 / 243. szám, szombat
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 21. Ma délután játszóház a RÉV-ben Komárom. Ma 14 órától a RÉV Magyar Kultúra Házában játszóház lesz Varjú Tamással. A rendezvény vendége a gutái Csontos Gábor kosárfonómester, valamint a Pihegő. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A segéd szombat, vasárnap 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen sz. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy v. 15 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A haty- tyúk tava sz. 19 Hamupipőke v. 14.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Páratlan páros sz. 19 A Capelia Light - jótékonysági koncert v. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Végállomás (amerikai) szombat, vasárnap 15.30, 18, 20.30 OBZOR: Segíts, majd segítek (cseh) sz., v. 16, 18, 20.30 MLADOST: Magnólia (amerikai) sz., v. 16, 19.30 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlovák-cseh) sz., v. 18.30, 19.30, 20.30 Luna papa (osztrák-német-orosz-francia) sz., v. 20.30 Árnyék nélkül (amerikai) sz., v. 18.30 Isten veled, édes otthon (ffancia-svéd-olasz) sz., v. 18 A Föld csatamező (amerikai) sz., v. 16.30 Brian élete (angol) sz., v. 20 KASSA CAPITOL: Árnyék nélkül (amerikai) szombat, vasárnap 15.45,18, 20.15 ÚSMEV: U-571 (amerikai) szombat, vasárnap 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Vad a világ (amerikai) sz., v. 16.15,19.15 DRUZBA: Végállomás (amerikai) sz., v. 16, 18, 20 TATRA: Segíts, majd segítek (cseh) sz., v. 17.45 Himalája, Karaván (svéd-angol) sz., v. 15.30, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - NFG-l-FILM: Schindler listája (amerikai) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Amerikai pite (amerikai) sz. 17, 19 Halálsoron (amerikai) v. 16.30, 19.30 LÉVA - JUNIOR: Sakáltanya (amerikai) sz., v. 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Tolvajtempó (amerikai) sz. 17.30 sz., v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Egy kapcsolat vége (amerikai) sz., v. 19 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Titan - időszámításunk után (amerikai) v. 17 Kötetet jelentetett meg Karol Lovas, a TWIST riportere Egy fiatal rádiós versei ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Csütörtökön mutatták be Karol Lovas, a TWIST rádió népszerű szerkesztő-riportere Clovek című verseskötetét a Mihálykapu utca egyik galériájában. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen, hiszen a Vox Populi gondozásában megjelent kötetet Sára Saudková fotói díszítik. Milka Zimková rövid monodrámával alapozta meg az est hangulatát, majd Pavol Hammel adott elő náhány dalt. Jan Saudek fotóművész nem locsolta meg pezsgővel, csupán szavakkal bocsátotta útjára Karol Lovas versprózáinak gyűjteményét., ,A kötetben szereplő felvételek nagyon szépek, de azt kell mondanom, Karol versei nagyságrendekkel jobbak Sára fotóinál”- mondta Jan Saudek. Karol Lovas- saját bevallása szerint - egy órával a könyvbemutató előtt még egy Pozsony melletti réten szedte azokat a napraforgókat, amelyeket az est vendégei kaptak ajándékba a harminckét verset tartalmazó vékony kötet mellé. „Az életben az egyik legfontosabb dolog az esély. Én már kaptam néhányat, ezúton köszönöm mindenkinek, aki esélyt adott nekem” - mondta zárszóként a 24 éves Karol Lovas, (jéel) Az óvodások és a kisiskolások lapjának októberi száma Indul a Tücsök-Randevú LAPAJÁNLÓ Érdekessége az e havi számnak, hogy október 1-től létrejött a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége Randevú című műsora és a Tücsök szerkesztősége között egy együttműködés, melynek értelmében közös feladatokat közölnek a szerkesztők (a Tücsök valamilyen formában minden vasárnap jelen van a Randevú című műsorban). Az októberi Tücsök a 12. és a 13. oldalon közzé tesz egy Cím nélküli mesét, melyet a randevús gyerekek is felolvasnak majd, s az olva- sóknak-rádióhallgatóknak meg kell állapítaniuk a három felsorolt cím közül, melyik a helyes. A 8. és a 9. oldalon a lap köszönti a hetvenéves Dobos László írót és a hatvanöt éves Tőzsér Árpád költőt. Az ipolybalogi óvodában nincs már alternatív oktatás, tudhatjuk meg a 2. és a 3. oldalról. A szokásos rovatokon kívül a Világirodalom legszebb meséi címűben ezúttal Ludwig Bechstein A királyfiból lett pásztorfiú című mesét olvashatják a legkisebbek. A poszter ezúttal egy festményt közöl, és V. László udvarába enged bepillantást. Folytatódik a Tanulj meg kottából olvasni című rovat, melynek első részét a júniusi számban találjuk. A sok érdekes játékon kívül a lapban találhatnak az óvodások és kisiskolások kifestót, fejtörőt és ü- gyességi feladványokat is. (T. Á) Idén a Fórum Intézet Etnológiai Központjának szervezésében zajlik a Nemzetközi Etnokartográfiai Konferencia A határ mint néprajzi probléma ' A konferencia résztvevői és előadói a határok fajtáival, a határtörténetekkel, a néprajzi atlaszokkal és a kulturális tagolódással foglalkoztak. (Archív felvételek) Komáromban, a sportcsarnok klubhelyiségében tartották csütörtöktől a XII. Nemzetközi Etnokartográfiai Konferenciát, amely ma - Komárom, Martos, Gúta útvonalon - tanulmányi kirándulással zárul. A határ mint néprajzi probléma volt az idei konferencia témája. A tanácskozást Liszka József néprajztudós nyitotta meg. Az alábbiakban az ő nyitóbeszédét közüljük. LISZKA JÓZSEF Már megint nem tudod, hol a határ!? - szidom pajkosságban határt nem ismerő kilencéves fiamat. Dehogynem - vágja rá -, itt van Komáromnál. Számára még csak egyfajta, kézzelfogható, saját bőrön tapasztalható határ létezik: az országhatár. Alig több mint kilenc éve ellenére viszonylag sokat utazott, s egész pici kora óta, az autóban aludva, számtalanszor arra ébredt, hogy no, itt vagyunk a határon. Ezek a határok (a szlovák-magyar, a magyar-osztrák, az osztráknémet, az osztrák- olasz, később a szlovák-cseh határ) jelentik számára a par excellence határt. Tudjuk azonban, az emberi kultúrát (kultúrákat) általában is gyakorlatilag a határok határozzák meg. Ismereteim szerint a magyaron kívül semmilyen nyelv nem képezi a definíciót a határ szóból: definiálni = meghatározni. Rendkívül találó kifejezés pedig, hiszen bármilyen definíció esetében egy adott tárgy kiterjedési határait írjuk körbe, határoljuk körül azt. Határ alatt automatikusan egy vonalat értünk (valós és átvitt értelemben): az eddig és nem tovább vonalát, holott a valóságban az ilyen vonalak rendkívül ritkák. Gyakorlatilag csak a mesterséges határvonalakra (mint pl. ország-, birtok- és közigazgatási határokra) vonatkoztathatjuk ezt, s ez esetekben is csak némi fenntartásokkal. Az igaz ugyan, hogy az országhatárokat általában csak útlevéllel lehet áüépni, ám ez az átlépési aktus nem jelent egyszersmind PÁLYÁZAT A Szlovákiai Magyar írók Társasága és a Magyar írók Szakszervezete pályázatot hirdet középiskolások számára két kategóriában: 1. Vers kategória -1. díj 2000 Sk, II. díj 1000 Sk, III. díj 500 Sk 2. Próza kategória - I. díj 2000 Sk, II. díj 1000 Sk, III. díj 500 Sk Pályázni eddig még meg nem jelent alkotásokkal lehet. Mellékelni kell a pályázó pontos címét és személyi adatait. Ä pályázat lezárásának határideje: 2000. november 25. Az eredményhirdetésre és a díjak átadására december folyamán kerül sor. A pályamunkákat az alábbi címre kérjük küldeni. Spolocnosf madarskych spisovatefov na Slo- vensku; Laurinská 2; 815 08 Bratislava 1. A boríték bal sarkán kérjük feltüntetni: „Pegazus”. FELHÍVÁS A Barcsay Jenő Alapítvány felhívással fordul fiatal, pályakezdő festőművészekhez, hogy jelentkezzenek a Barcsay-díj elnyerésére. Az alapítvány létrehozásához Barcsay Jenő festőművész testvére, Erzsébet tett közérdekű felajánlást. Ennek célja, hogy erkölcsi elismerést és anyagi támogatást nyújtson azoknak a pályakezdő festőművészeknek, akik mukássága őrzi és továbbviszi Barcsay Jenő szellemi örökségének értékeit. A Barcsay-díj elnyerésére történő jelentkezés határideje 2000. november 24. A jelentkezéshez kérik mellékelni a pályázó munkásságát bemutató portfoliót. A pályázatokat postán vagy személyesen lehet eljuttatni a Magyar Alkotóművészek Örszágos Egyesületéhez (1054 Budapest, Báthory u. 10.) A díj átadására 2001 januárjában, Barcsay Jenő születésnapján kerül sor. egy homlokegyenest más világba való kerülést. Hogy helyi példánál maradjunk: mindkét Komáromban a határ közelében megszámlálhatatlan mennyiségű pénzváltóhelyet találunk. Az, hogy a szlovákiai Komáromban az üzletek feliratai általában kétnyelvűek (szlovák és magyar), alapvetően (bár valószínű, hogy nem kizárólag) az itt élő het- venszázaléknyi szlovák állampolgárságú magyarnak köszönhető. Az viszont, hogy a magyarországi RÁCZ VINCE Napjainkban újra keresettekké váltak a naplók, melyek az intimitás élményét nyújtják, egy másik emberi lélek elérhető közelségét. Az egyéni és nemzeti szinten egyaránt jelentkező identitászavarok során hasznos és útmutató olvasmánynak bizonyulhat a napló, melynek írása, olvasása mindig önmagunk keresése is egyben, nemcsak idegen sorsminták, ha léteznek ilyenek egyáltalán, lepárlása és tanulságként való értelmezése. Az önazonosság-problémák kialakulása saját kánonunk keresésére késztet, és ebben jelenthet nagy segítséget olyasvalaki naplója, aki magyarként, magyar alkotóként és gondolkodóként az egyetemes, de különösen a francia kultúra ismeretével felvértezve már évek óta Hollandiában él. „És a napló akkor, vajon mire jó?” - ezzel a kérdéssel indítja a Kalligram Kiadónál megjelent Amszterdami krónika 1999 című könyvét az elsősorban költőként és a strukturalizmussal foglalkozó írásairól ismert Kibédi Varga Áron. Mert nemcsak a szó, az írás sem tartós, lásd a napi sajtó híranyagának jelentőségét másnap - örökkévalósága csak egy napra szól. Vajon az irodalom mire számíthat ennek tükrében? A globalizáció okozta jelenségek hatása, valamint az egyszerre több kultúrához való tartozás, a többirányú megfelelési vágy és az ellene történő hadakozás képezi javarészt a napló lelki hátterét. A mű az autonóm szöveg és a dokumentum műfaja határán mozgó Komáromban a cipőüzletre szlovákul is ki van írva, hogy obuv, már az északról jövő szlovák anyanyelvű bevásárlóknak szól. Ugyanígy mindkét oldalon lehet sok esetben szlovák koronával és magyar forinttal is fizetni. Bizonyos átmenetiség (határzóna, kontaktzóna) tehát még a mesterségesen meghúzott államhatárok mentén is megfigyelhető (hasonló jelenségek a legtöbb európai határövezetben megtalálhatóak). Miközben tehát kultúráinkat alapvetőn a köztük/ben- nünk húzódó határok jellemzik, az is igaz, hogy a határok semmilyen típusa nem definiálható éles vonalhatárként. Erre utal a határeset kifejezés, mely azokat a jelenségeket sűríti magába, amelyek egy adott határ egyik oldalára sem sorolhatóak egyértelműen. Ezért határesetek. Nos, ezek a határesetek általában határsávokat alkotnak. A néprajz hagyományosan ezekkel a határokkal, bizonyos kulturális, nyelvi stb. jelenségek elterjedési határaival foglalkozott. Vannak azonban láthatatlan, inkább bennünk húzódó határok is. Ilyenek például az egy-egy településen, egy-egy tájegységen belül élő, különböző val- lásúak, különböző nemzetiségűek között húzódó határok, ilyenek a különböző társadalmi rétegekhez, csoportokhoz tartozóak között húzódó határok, és ilyenek az egyes korcsoportok, generációk között ^ húzódó határok. Ezek kutatása nem lehet ugyan a néprajzi kartográfia feladata (hiszen kartogra- fikus ábrázolásuk gyakorlatilag le- heteden), ám mégsem hagyhatja őket figyelmen kívül, amikor egy- egy jelenség földrajzi (tehát horizontális) elterjedéséhez gyűjti és értelmezi az adatokat. Ezeknek a, mondjuk, vertikális határoknak a figyelembe nem vétele egészen fals eredményeket hozhat. Ilyen vertikális határok az időbeli határok is, ám ezeket azért a néprajzi kartoVannak láthatatlan, inkább bennünk húzódó határok is. gráfia is igyekszik jól-rosszul figyelembe venni. (A szerk. megj.): A tanácskozás már lezajlott két napja után megállapíthatjuk, hogy az előadások, amelyek a határok fajtáival, a határtörténetekkel, a néprajzi atla- szokkal, a kulturális tagolódással, valamint az etnikai, a földrajzi és a kulturális határokkal foglalkoztak, a Liszka József bevezetőjében jelzett problémákhoz nyújtottak konkrét adalékokat. Amszterdami krónika 1999 - egy év közéleti vonatkozású történéseiről közvetít Színesen a napló műfajában szépprózai vállalkozásként a ’99-es év személyes jellegű, valamint közéleti vonatkozású történéseit villantja fel a szerző látószögén keresztül, és nyújt átfogó képet a személyes élet térfogatában feltáruló valóságról olvasmányos stílusban. A szellemiekben gazdag ember élete jelenik meg a könyv lapjain, kedvcsinálón a tudás megtapasztalásához, szellemi csavargásokhoz, építő jellegű vitákhoz. Az olvasó belekóstolhat egy érdekes, ingergazdag élet mindennapjaiba, bepillantva egy másik ember univerzumába. A szerző színesen, érzékletes eszközökkel jeleníti meg az eseményeket, a látott és hallott vüág érdeklődésre számot tartható jelenségeit, mindazt, amit fontosnak vél a csupán egy évet átfogó időszak történései közül. Kibédi Varga Áron ír az állandó amszterdami szélről, a megvalósítandó tervekről, a mindent elöntő retorika tudatmanipulációs hatásáról. Beszámol nyári látogatásáról lErdélyben. Foglalkozik az otthonról szivárgó hírekkel, a magyar léttudattal, meditál a művészet és hatalom sajátos viszonyáról az egyes politikai rendszerek tükrében. ír divatról, a magyar nép különös helyzetéről, amelyet Európában a többi nép között elfoglal. Koszovó kapcsán szól a nacionalizmus veszélyéről, a megtévesztett ember- csoportok anakronisztikus rögeszméjéről, mely pusztulásba sodorhat jobb sorsra érdemes kultúrákat. A háború ellen fellépő humanista értetlenül áll a beláthatatlan következményekkel járó agresszió ténye előtt. A fejlett nyugati társadalmakból szemlélve különösen távolinak tűnő szerb önkény valóban elborzasztja a szerzőt. ír a néha vajmi kevéssé megtapasztalható politikai korrektségről, annak kínos hiányáról, a francia szellemi fölényről, mely kétséget kizáróan jelen van a világ, de kiemelten az Egyesült Államok egyetemein. Észrevételeit fogalmazza meg írókkal, költőkkel, filmrendezőkkel kapcsolatban. ír állandóságról, változásról. Színes képet nyújt az őt körülvevő társadalmi élet eseményeiről, tudósok, művészek és politikusok körében tartott fogadásokról és rendezvényekről, belülről szemléltetve azokat. A napló kapcsán, mely sajnos, felettébb rövid, a Kalligram Kiadó igényes munkák kiadását megcélzó törekvésének lehetünk ismét tanúi.
