Új Szó, 2000. október (53. évfolyam, 226-251. szám)

2000-10-21 / 243. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2000. OKTÓBER 21. TÉMA: EGZOTIKUS ÜDÜLÉS Becslések szerint jövő nyárra megduplázódik a világban az „Indiana Jonesok" és más kalandorok száma. Aki sok pénzt képes kiadni, az elvárhatja az „idegcsiklandozó" élményeket Egyre többen keresik az extrém kalandokat Vannak, akik az áthatolhatatlan dzsungelben akarnak rettegni, félni, izgulni - üdülni. (Archív felvételek) A statisztikai adatok szerint a legnépszerűbb turisztikai célállomások a külföldi, kü­lönösképpen a földközi- és égei-tengeri, valamint az ad­riai üdülőhelyek. Idén nyá­ron a legtöbben Horvátor­szágba utaztak, utána sor­rendben Görögország, Spa­nyolország, Olaszország, Tö­rökország és Tunézia követ­kezett. Az európai városok közül a legtöbben Londont és Párizst választották. ÖSSZEFOGLALÓ Nálunk még álomországnak szá­mít Egyiptom, Jordánia, Ciprus, vágyálomnak Madagaszkár, Mau- rícius, máshol, nyugatabbra eső tájakon, már ráuntak a turisták az efféle „hagyományos“ úticélokra. A túraszervezőktől olyan progra­mokat várnak, mint például az át­kelés a forró Szaharán, kirándulá­sok Kamcsatkán, vagy az észak-in­diai Karakorum felfedezése. Az extrém kalandokat kedvelők szíve­sen utaztak a Galápagos-szigetek- re az iguánák fényképezésére, a norvég fjordokra bálnanézőbe vagy a vietnami strandokra is. Becslések szerint jövő nyárra megduplázódik a világban az „Indiana Jonesok“ és más kalan­dorok száma. Vannak, akik az Amazonas folyó mentén, a világ leghatalmasabb, megannyi vadállatot és veszélyt rejtegető dzsungelében akarnak rettegni, félni, izgulni - üdülni. Az unalmas, egyhangú hétköznapok­ból, a munkahelyi mókuskerékből szeretnének kitörni, behatolni az áthatolhatatlan erdőrengetegbe. Másokat elhagyatott szigetek vonzzanak, vagy a mély tengerek, melyek kincseket rejthetnek, megint másokat bizarr telepek, ahol pár ezer dollárért cserébe képzeletbeli hadifoglyok bőrébe bújhatnak, ahol kínzásoknak vetik alá magukat, ahonnan nincs me­nekvés, csak az előre megállapított időpont - egy-két hét - eltelte után. Az Egyesült Államokban sor­ra nyílnak az efféle telépekre invi­táló „utazási irodák” száma, mint ahogy egyre gyarapodnak a külön­féle virtuális űr- és időutazásokra vagy veszélyes vadászatokra csábí­tó cégek, szervezetek. A tornádók, ugye, pusztítanak, la­kóházakat döntenek romba, autó­kat röpítenek a levegőbe, embere­ket ölnek, tesznek földönfutókká. A halandó természetesen igyek­szik kitérni e veszélyes forgószél elől, ám akadnak olyanok is - és egyre többen vannak -, akik egye­nesen keresik, hogy hol találkoz­hatnak vele. Ők a tornádóvadá- szok, akiket az átlagpolgárok nagy része persze bolondnak tart. A tornádóvadászokat (storm chaser) toborzó, veszélyes kirán­dulásokat szervező társaságok iránti érdeklődés különösen a „Twister” című katasztrófafilm si­kere után nőtt meg az Egyesült Ál­lamokban, a szervezők pedig ko­moly összegeket tesznek zsebre. Aki ilyen útra vállalakozik, annak rugalmasnak, teherbírónak és ki­tartónak kell lennie. Kis autóbusz­Az átlagpolgárok nagy része bolondnak tartja a tornádóvadászokat. okban öt-öt turista indul el egy ve­zetővel. A túra általában tíznapos, és ezer dollárba kerül. A tornádó­vadászok ilyenkor több államot is beutaznak: Texast, Oklahomát, Kansast, Nebraskát, Missourit, Arkansast és Louisianát. Mivel az időjárás alakulása kiszámíthatat­lan, s nem mindig lehet egy torná­dó nyomára bukkanni, a vadászok motelekben éjszakáznak, vagy no­mád módon élnek. A technika per­szejelen van, az interneten keresz­tül több meteorológiai központtal tartják a kapcsolatot, figyelik az előrejelzéseket, s ezek alapján ha­tározzák meg azután az útirányt. A profi tornádóvadászok, a szakér­tők kiválóan értenek a meteoroló­giához, és a legapróbb jelből is fontos következtetéseket képesek levonni. Ez persze nem mondható el tornádóvadászatokon részt vevő kíváncsi kalandorokról és kivagyi­ságban szenvedőkről. Ám aki eny- nyi pénzt képes kiadni, az elvár­hatja az „idegcsiklandozó” élmé­nyeket. Ilyen élményeket ígérnek a cápalesre hívó amerikai, dél-afri­kai és ausztráliai utazási irodák is. Hogy mit kínálnak? Motorcsóna­kos kirándulást a nyílt tengerre, egy vasketrecet, amelyben leeresz­tik a mélybe a búváröltözékbe búj­tatott turistát, hadd csodálja az odacsalogatott cápákat. Cápalesen Egy sajátságos iparág, amely legalább 87 ország 500 településén virágzik Bámulják a bálnákat Hangos ünnepek, egzotikus fiesták, veszélyes játékok Élvezzük a Tomatinát! INNEN-ONNAN ♦ Suomenlinnán, svéd nevén Sveaborgon, a finnek kedvelt vasárnapi kirándulóhelyén ta­lálható az 1748-ban alapított erőd, amely eleinte a svédek számára szolgált védőpajzsul Oroszország ellen, mígnem a svéd-orosz háborúban (1808- ban) az oroszokhoz került, és egészen 1918-ig már őket véd­te. Suomenlinnára természete­sen hajóval lehet eljutni, ám ha télen támad kedvünk ellá­togatni a hat szigeten elterülő erődhöz, a befagyott tengeren, gyalogosan tehetjük meg az utat. (i-t) ♦ A Németország keleti tarto­mányaiban garázdálkodó szél­sőjobboldali huligánok híre el­jutott az angolszász útiköny­vek szerkesztőségeibe is. A Lonely Planet megjegyzi, hogy „Németország keled részén, il­letve bizonyos városokban, így Magdeburgban, az Odera menti Frankfurtban vagy Ber­lin keleti felében homoszexuá­lisok akár erőszakos támadás­ra is számíthatnak”. A From­mer’ s Germany kiadása sze­rint „Drezda sajnos neonáci bőrfejűek központjává vált. Le­gyenek különösen óvatosak, amikor éjszaka az utcán gyalo­gosan közlekednek.”. (MTI) ♦ A magánrepülőgép már nem igazán jele a gazdagság­nak. A legújabb státus-szimbó­lum a magán-tengeralatjáró. Az új hobbi első hódolója Paul Allen, a Microsoft társalapító­ja. Az amerikai multimilli­árdos, aki a 4. helyen áll a vi­lág leggazdagabb embereinek listáján, a tenger szerelmese. Olyan tengeralattjárót rendelt, amelyben kényelmesen elfér tíz utas. És frissiben vásárolt is hozzá egy „kis kelléket”, egy helkikopter fel- és leszállására is alkalmas yachtot, amelyhez tengeralattjárózás után ki le­het komi a búvárhajót. (PAN) MTI-AP A bálnák megfigyelése világszerte egyre nagyobb üzlet: mind több or­szág kapcsolódik be ebbe a kecseg­tető vállalkozásba és veszi rá a szá­razföldi embereket a tengeri emlő­sök nyomon követésére. Az amerikai Massachusetts állam­ban működő nemzetközi állatvé­delmi alap tanulmánya szerint a bálnabámulás - whale watching - mértéke megkétszereződött 1994 és 1998 között. Ez a sajátságos ipar­ág most legalább 87 ország 500 te­lepülésén virágzik, míg 1991-ben az idegenforgalom e fejlődő ágaza­tában részt vállaló államok száma csak 31 volt. Mint az AP hírügynökség jelentette, változatíanul az Egyesült Államok áll az élen a bálnák megfigyelésé­ben, ugyanis a bálnabámulók 9 mil­liós táborának majdnem a fele ame­rikai volt az 1998-as adatok szerint. Az óriás vízi emlősök hódolói rend­szerint a zsúfolt hajófedélzetekről szemlélik a nyűt tengeren a bálná­kat és a delfineket. FELDOLGOZÁS A szexturizmus nem számít újdon­ságnak, legalábbis a férfiak köré­ben. Manapság azonban egyre több amerikai és nyugat-európai nő kere­si az efféle kalandot távoli egzotikus tájakon. A bevásárlóturizmust las­san felváltja a szexturizmus. A kísértés az utazási irodák gyara­podásával arányosan növekszik: a távoli vidékek Tunézia, Kenya, Tö­rökország, Rodosz, Jamaica pár óra alatt elérhető. Ott várakoznak ők, a part menti fiúk. A nők is a nyers szex miatt utaznak? Nem. Ők sokkal inkább emberi me­Az amerikai tanulmány szerint e bámulatos tengeri állatok bámulá­sa egyre népszerűbb még Japán­ban és Norvégiában is, pedig eb­ben a két országban a nemzetközi tilalom ellenére is tovább folyik a bálnavadászat. Izlandon, ahol a 80-as évek végén hagytak fel a bál­navadászattal, robbanásszerűen terjed bálnabámulás, az 1994-es 200 főről 1998-ra több mint 30 Japánban és Norvégiá­ban tovább folyik a bál­navadászat. ezerre növekedett a kecsesen úszó óriás állatokban gyönyörködő sze­mélyek száma. Az amerikai állat- védelmi alap képviselője szerint ennek nagyon egyszerű oka van: „A bálnák sokkal értékesebbek él­ve, mint halva.” Japánban is megkétszereződött a bálnabámulók száma. Ez az ország még mindig egyike ama kevés ál­lamnak, amely megengedi a bálnák legséget és bizalmasságot keresnek. Nem csípik fel a strandon az Adoni- szokat, hanem azt szeretik, ha elcsá­bítják őket. Romantikus szerelmet várnak a nyaralástól. A part menti fiúk pedig udvarolnak. A hölgyek gyakran a halállal flörtölnek a pálmafák alatt. A turistanők nem fizetnek a szerel­mi szolgáltatásért, még ha a jamai­cai ágyasok szívesen el is fogadnak alkalmakként 30-40 dollárt. A vadászatát, az amerikai állatvédel­mi alap adatai szerint a japánok évente mintegy 500 bálnát ejtenek el „tudományos kutatás” címén. Az Egyesült Államokban törvény védi a bálnákat attól, hogy megse­besítsék és „zaklassák” őket. Nem­rég pedig az amerikai tengeri halá­szati szolgálat egyenesen azt java­solta, hogy Alaszkában még a bál- nabámulóktól is óvják az ottani kü­lönleges púpos bálnákat. Hawaii ál­lamban, a bálnák nyári szaporodási helyén külön törvényekkel szabá­lyozták ezeknek a tengeri emlősök­nek a védelmét. Még szigorúbb ren­delkezések óvják a bálnák jogait az Egyesült Államok észak-keleti álla­maiban. Sok más országban azonban nem illeti meg ilyen védelem a bálnákat és egy amerikai szakértő szerint a gond az, hogy az egyes államok kü­lönbözőképpen kezelik őket. Van ahol megeszik őket, van ahol egy­általán nem vesznek tudomást ró­luk és ismét máshol minden mó­don védelmezik ezeket a tengeri emlősöket. beach boy a szeretőt, a kísérőt játssza, csak mindenütt a nő fizet. Ez az itallal és a vacsorával kezdő­dik, és persze nem ér véget márkás tornacipővel. A német egészségügyi minisztérium megbízásából egy vizsgálatot vé­geztek az országban - hatvan „szexturista” nőt kérdeztek ki. Az erdemény eléggé megdöbbentő: kö­zülük egyetlen egy használt óvszert az egzotikus szerelmi játék közben. Pedig az Egészségügyi Vüágszerve- zet (WHO) adatai szerint Kenyában a part menrti fiúk 70 százaléka HIV- pozitív. A hölgyek a halállal flörtöl­nek a pálmafák alatt, (ő-a) ÖSSZEÁLLÍTÁS Helybeliek gyülekeznek a főutcán. Várakoznak, órákig ácsorognak. A főutca tele kifeszített huzallal, raj­ta csillagszórók, petárdák, színes lampionok. Megindul a Mária-na- pi körmenet, komótosan vonul a tömeg, örökkévalóságnak tűnik, míg elhömpölyög. Lassan elhalkul az andalító ének, a csoszogás is, hirtelen támadt ricsaj, dübörgés szakítja félbe. Szünet nélkül füs­tölnek, tüzet hánynak, robbannak az óriáspetárdák. A helybeliek őrjöngenek, tetszik nekik a dirr- durr, a San Severinóba, e parányi olasz városba tévedt idegen pedig csodálkozik, kicsit fél és tétovázik. Meneküljön? Maradjon? Élvezni lehet ezt a félelmetes robbantga- tást? Lehet. Csodálkozik az idegen akkor is, ha spanyol arénába lép, ha bátorítják a nádszálvékony csinos torreádort: „szúrd meg, öld meg a bikát”, ha fokozódik az eksztázis, ha hango- sodik az „olé” egy döfés láttán. Állatkínzó bikaviadal, kakaspárbaj vidám fiestákon, bikafuttatás, rob- bantgatás - honi embernek mindez furcsának tűnhet. Mégis, ha teheti, elmegy, megnézi, mert kíváncsi. Kalandvágy ég benne, vonzzák a különös dolgok: hangos ünnepek, egzotikus fiesták, veszélyes és ke­vésbé veszélyes játékot. Mondjuk a Tomatina is, a bunoli „háború”, melyben helybeli és idegen eszeve­szettül szedi marokba, ölbe a para­dicsomot, mindenki dobja, hajítja, vágja, ahova tudja - szomszédba, barátba, ellenségbe, ismerősre, is­meretlenre, megszabadulva harag­tól, sztressztől, fölösleges energiá­tól, meg ki tudja mitől. Csupa para­dicsom a dühöngő tömeg; vörös masszában úszik, kiabál, énekel. Élvezik a Tomatinát, nem baj, hogy lucskosak, ragacsosak. Pocsékolás? Dehogy, szórakozás. A fiesta után lucskos emberek zu­hanyozni mennek. Kiürül az utca, locsolókocsik lemossák. Eltűnnek a turisták - máshol keresnek más ka­landot. (ug) A bevásárlóturizmust lassan felváltja a szexturizmus. Mindenütt a nő fizet Boldogító beach boyok Csupa paradicsom a dühöngő tömeg (TA SR/AP) Az oldalt összeállította: Urbán Gabriella

Next

/
Oldalképek
Tartalom