Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-14 / 212. szám, csütörtök
19 ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 14. Sydney 2000 Fernyák István, a pozsonyi Dunajplavba bősi szabadfogású birkózója a sydneyi ötkarikás játékokon nem akarja csupán a statiszta szerepét játszani Óriási bravúrnak számítana az érem Fernyák István (felül) ilyen pozícióban nem kegyelmez ellenfelének (Somogyi Tibor felvételei) SZABÓ ZOLTÁN huszonhét esztendős Fernyák István sikeresen vette az olimpiai selejtezőket, így pályafutása során első alkalommal indul az ötkarikás játékokon. „Minden sportoló álma, hogy szőnyegre léphessen az olimpián. Nagyon boldog vagyok, hogy két sikertelen kísérlet után ott lehetek Sydneyben” - nyilatkozta. Annak idején szinte üstökösként robbant a legjobbak köz;é, tizennyolc esztendősen dunaszerdahelyi színekben csehszlovák felnőttbajnokságot nyert, 20 évesen az isztambuli kontinensviadalon bronzérmet szerzett. A szakemberek szép jövőt jósoltak neki. Később viszont megtorpant. „Elismerem, lényegesen sikeresebb lehettem volna, ám valami mindig közbejött, sokszor sérülés miatt nem tudtam hozni megszokott formámat. Talán a kezdeti sima menetelés is megzavart; azt hittem, majd maguktól jönnek az eredmények. A trencséni évek alatt valamelyest lazítottam. Egyébként őrmesterként és alhadnagyként mindössze egyszer vettem fel az egyenruhát, amikor fényképeztek bennünket. Hosszú hajjal és fülbevalóval jól mutattam...” Ezt követően a Dunajplavbához igazolt. „Közelebb akartam kerülni Bőshöz. A pozsonyiak kedvező feltételeket kínáltak, így gyorsan megegyeztünk. Jól döntöttem, hogy igent mondtam, mert klubomban Jozef Lohyna irányításával színvonalas munka folyik. Emellett egy kaszinóban biztonsági emberként dolgozom; elárulhatom, eddig még nem kellett bizonyítanom, hogy milyen fogásokra vagyok képes.” Hogy anyagilag megéri-e birkózónak lenni, így válaszolt: „Közel sem keresünk annyit, mint például a futballisták és a jégkorongozók, ám amióta Jozef Svoboda lett a szlovák szövetség elnöke, nincs okunk panaszra. Pechemre én még az ő színre lépése előtt lettem Eu- rópa-bajnoki bronzérmes; amiért tízezer koronát kaptam. Persze a sikeres olimpiai szereplésért lényegesen több jár.” A 63 kilogrammosok mezőnyében versenyez, mivel testsúlya ennél hattal több, a viadalok előtt fogyasztani kell. „Ez egyáltalán nem okoz problémát, aránylag könnyen leadom a felesleges kilókat.” Bizakodva utazott Ausztráliába. „Rendkívül keményen dolgoztunk, Jozef Lohyna edző főleg a bajmóci edzőtáborozáson alaposan meghajtott bennünket. Már reggel hét órakor futással, erősítéssel kezdtünk, délelőtt és délután kétórás gyakorlások vártak ránk. Együtt gyakoroltunk a magyarokkal és az ukránokkal, így megfelelő edzőpartnerekkel csiszolhattam a technikámat. Természetesen a felkészülés utolsó szakaszában a szakvezetők visszavették a tempót. Alig várom, hogy már szőnyegre lépjek.” Ami az esélyeit illeti, így nyilatkozott: „Legalább az első hat között szeretnék végezni, az éremszerzés óriási bravúrnak számítana. Maximális erőbedobással készültem az olimpiára, bízom benne, hogy Sydneyben nem okozok csalódást. Persze ez egyáltalán nem ígérkezik könnyűnek, hiszen a húszas listán csupán az afrikai és az ausztrál birkózó számít a gyengébbek közé. Nagyon sok függ majd a sorsolástól, kis szerencsével két győztes mérkőzés is elég lehet a négy közé jutáshoz. Az mindenesetre optimizmussal tölt el, hogy míg korábban gyakran nyerő állásból veszítettem, az utóbbi időben a rossz kezdést követően általában sikerül fordítanom.” Legnagyobb ellenfeleinek egyértelműen a szovjet utódállamok sportolóit tartja: „Az orosz versenyzők ellen a legnehezebb bpl- dogulni, nekik saját iskolájuk van. Annak idején közülük csak egy indulhatott, most viszont ukrán, moldáv, azerbajdzsáni és kazah színekben is orosz birkózó indul. Mellettük a törökök, az irániak és a románok is erős csapattal rendelkeznek.” Példaképének Növényi Norbertét és Komáromi Tibort tartja, az előbbi a nyolcvanas moszkvai olimpián győzött, míg Komáromi nyolc évvel később Szöulban az ezüstéremig jutott. Sikerül a nyomdokaikba lépnie? Csehszlovákia és Szlovákia vízilabda-válogatottjának eddig még nem sikerült pontot szereznie a nyári ötkarikás játékokon - idén talán megtörhet a jég Szenzáció lenne a Bottlik vezette csapat nyolc közé jutása Sok múlik majd Gergely István kapuson (Berenhaut Róbert felvételei) ZSIGÁRDI LÁSZLÓ ár Szlovákiában mostohagyerekként kezelik a vízilabdát, meglepően jó eredményeket érnek el a „vizes” sportág képviselői. A pénzhiány és a szponzorok érdektelensége ugyan egyre jobban fojtogatja a pólósokat, ők azonban nem csüggednek, kitartóan küzdenek tovább. Valamennyien tisztában vannak azzal, hogy egy váradan kudarc reménytelen helyzetbe sodorná a honi vízilabdasportot, melynek talpon maradása - a szó legszorosabb értelmében - néhány fanaBóttlik László (elöl) és Vidumansky László irányítja a szlovák vízilabdaválogatottat tikus sportvezetőnek köszönhető. A május közepi hannoveri olimpiai selejtezőn is - ki tudja, hányadszor már - a lenni vagy nem lenni volt a tét. Az érintettek tisztában voltak azzal, ha nem sikerül kiharcolni az ötkarikás részvételt, akkor ez valódi pólótragédiát eredményezett volna. Nem volt irigylésre méltó helyzetben Bottlik László és Vidumansky László edzők legénysége, hiszen a három viszonylag gyengébb ellenfél legyőzése után következett a házigazda Németország, valamint Kuba válogatottja. A kvalifikáció sorsdöntő összecsapásain önmagukat múlták felül Gyurcsiék, és mindkét rangadón bravúros győzelmet arattak. Le a kalappal a csapat előtt, hiszen öt nap alatt ötször nyert, s erre nemigen volt példa a múltban. A hátralévő három találkozón aztán már vereséget szenvedett a gárda, de valljuk be őszintén, az oroszok, a jugoszlávok és a görögök ellen nem sok esélye volt a sikerre. Mindent összevetve: a selejtező torna első felében nyújtott szenzációs teljesítményének köszönhetően teljesen megérdemelten harcolta ki az olimpiai részvételt a szlovák válogatott. Vlastimil Kratochvíl, a Szlovák Vízilabda Szövetség elnöke kerek perec kijelentette, kisebb csoda történt Hannoverben, ugyanis a selejtezőn részt vevő együttesek közül a szlovák csapat évi költségvetése a legkisebb. Kratochvíl egyik szeme nevetett, a másik viszont sírt, hiszen rövid időn belül nem kis összeget kellett előteremtenie az olimpiai felkészülésre, amelynek keretében bonyolították le az Európai Nemzetek Ligáját. A négy sorozatból álló seregszemlén - a horvátok, az Eu- rópa-bajnok és Világ Kupa-győztes magyarok, valamint az olimpiai és világbajnok spanyolok ellen - ugyan nem szerezett pontot a Bottlik-legénység, ám minden helyszínen, Splitben, Budapesten, Logronóban és Kassán volt egy felettébb jól sikerült mérkőzése, amelyen alaposan ráijesztett a favoritra. Az edzők véleménye szerint igencsak tanulságos volt ez a viadal, habár félő, hogy a sztárcsapatoktól elszenvedett vereségek megtépázták az együttes önbizalmát. Bottlik László azt nyilatkozta az ENL-ről, hogy az európai szövetség döntése értelmében az olimpiai részvételt kiharcolt együtteseknek kötelező volt a tornán való részvétel. Ha a LEN egy kis pénzzel is támogatta volna ezt a nem éppen olcsó sorozatot, akkor talán a tizenkét (várt) verséget is könnyebben megemésztenék a szlovák gárda vezetői, játékosai... A zsinórban elszenvedett 17 vereség (talán csak a románok és a ka- zahok elleni volt váratlan és meglepő) ellenére bizakodva utazott második olimpiájára a válogatott, mert a trénerek szerint szeptember közepén lesz csúcsformában a válogatott, s éppen ezért szinte biztos, hogy jobb teljesítményt nyújt Sydneyben, mint Barcelonában. 1992-ben ugyanis a közös csehszlovák csapat (egy cseh pólós sem volt a keretben) ötkarikás bemutatkozása nem a legjobbra sikeredett, hiszen pont nélkül tért haza a katalán városból. Viszonylag sikeres volt a perth-i olimpiai főpróba, hiszen a olaszoktól, valamint a görögöktől elszenvedett (várt) vereség után következett egy bravúros döntetlen a ausztrálok ellen. Vasárnap tehát véget ért az együttes 19 elvesztett mérkőzésből álló rossz sorozata. A házigazdákkal a csoportküzdelmek során is találkoznak a szlovákok, s a 6:6-os eredmény mindenképpen derűlátásra ad okot. A ka- zahokat szintén legyőzhetik Gergelyük, viszont az olaszok, a spanyolok és az oroszok ellen nincs sok keresnivalójuk. Ha hoznák a két legyőzhető csapat elleni mérkőzésüket, akkor a nyolc között folytathatnák, és ez párját ritkító siker lenne. A mellékletet szerkesztette: Molnár Norbert és Grendel Gábor Levélcím: Grand Press Rt., Prievozská 14/A, P.O. BOX 49, 824 88 Bratislava, tel.: 07/58238310 „Kis szerencsével két győztes mérkőzés is elég lehet a négy közé jutáshoz"
