Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-09 / 208. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 9. Alapy Gáspárra emlékeznek Komárom. Holnap 18.30 órai kezdettel a komáromi Jókai Szín­házban a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága emlékün­nepélyt rendez Alapy Gáspár, Komárom hajdani polgármestere születésének 120. évfordulója alkalmából. Előbb Kubicka Kucsera Klára művészettörténész nyitja meg azt a kiállítást, amellyel kép­zőművészek tisztelegnek Alapy Gáspár emléke előtt. Ezt követően Szarka László történész Alapy Gáspár jelentőségéről tart előadást, majd a Jókai Színház ünnepi műsora zárja a jubileumi megemlé­kezést. (tb) Az Ifjú Szivek és a Kistiglinc fellépése Pozsony-Vereknye. Fennállásának 710. évfordulóját ünnepli Vereknye község, amely ma már a fővároshoz tartozik. A jelentős esemény jegyében telik az idei falunap is. Holnap délután 16.30- kor az Ifjú Szivek Táncegyüttes szólistái, valamint a Kistiglinc gyermektáncegyüttes lép fel a vereknyei futballpályán. A zenét a Figur Banda szolgáltatja, (m-t) A rómaiak a Duna mentén Pozsony/Oroszvár. Az Európai Kulturális Örökség Napjainak ke­retében tegnap Szlovákia Julius Caesar korában címmel nyűt kiállí­tás az Archeológiái Múzeumban. Az ország területén fellelhető ró­mai kori emlékeket kívánja népszerűsíteni A rómaiak a Duna men­tén című rendezvény idei, második évfolyama is. Ma 10 órától 17 óráig ókori katonai játékokon, vetélkedőn, rajzversenyen vehetnek részt azok, akik ellátogatnak Oroszvárra. Ezenkívül lesz videovetítés, kézművesmesterségek és a római konyhaművészet bemutatója, valamint számos további érdekes program. (SITA) SZÍNHÁZ ______________________POZSONY______________________ AR ÉNA SZÍNHÁZ: Carmen szombat 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: A nő az nő sz. 19 Meséről mesére vasárnap 14.30 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Isten veled, Monarchia! (vendégjáték Ipolysá­gon) sz. 20 MOZI POZSONY HVIEZDA: Fantázia 2000 (am.) sz., v. 15.15, 16.45 Mission Impossible 2 (am.) sz., v. 18.15, 20.45 HVIEZDA - KERTMOZI: Meghitt fészkek (cseh) sz., v. 20.15 YMCA: Mission Impossible 2 (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 TATRA: Fantázia 2000 (am.) sz., v. 15.30 Csibefutam (am.) sz., v. 17, 19, 21 ISTROPOLIS: Mission Impossible 2 (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 Kid (am.) sz., v. 15, 17.30, 20 A mélabús csibe (cseh) sz., v. 17.30, 20 OBZOR: Szom­szédom, a bérgyilkos (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 MLADOST: A mélabús csibe (cseh) sz., v. 15.30,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Titan - időszámításunk után (am.) sz., v. 17 A kilencedik kapu (am.) sz., v. 18.15, 20.30 Stigmata (am.) sz., v. 18.30 A szibériai borbély (or.-fr.) sz., v. 17 Kegyetlen játékok (am.) sz., v. 18.30 Amerikai szépség (am.) sz., v. 20.15 Félelem és reszketés Las Vegasban (am.) sz., v. 20.30 KASSA DRUZBA: Új csapás (am.) sz., v. 16,18, 20 TATRA: A mélabús csi­be (cseh) sz., v. 15.30, 17.45, 20 ÚSMEV: Mission Impossible 2 (am.) sz., v. 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (am.) sz., v. 16.15,19.15 CAPITOL: Kid (am.) sz., v. 15.45,18, 20.15 DÉ L-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Gagyi mami (am.) sz., v. 17, 19 DUNASZERDAHELY - LUX: A hazafi (am.) sz., v. 19.30 NFG-1- FILM: Sugar Hill, a kiégett dzsungel (am.) sz. 17.30 LÉVA - JUNI­OR: Szenvedélyes tánc (am.) sz., v. 18 AMFITEÁTRUM: Minden héten háború (am.) sz. 21 Szenvedélyes tánc (am.) v. 21 GALÁNTA - VMK: Rómeónak meg kell halnia (am.) sz., v. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Harcosok klubja (am.) sz., v. 19 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Az Álmosvölgy legendája (am.) sz. 19 Mintegy 200 Picasso-művet mutat be a münsteri Pablo Picasso Grafikai Múzeumban a holnap nyíló kiállítás. Ez alkalomból a helyszínre érkezett és a megnyitón is részt vesz a Mester fia, Claude Picasso. (TA SR/EPA-felvétel) Százhúsz éve született Guillaume Apollinaire, a „legfranciább" avantgárd költő. Művészete a magyar lírára is hatott A rejtélyes, Szajna-parti Orpheus Guillaume Apollinaire sze­mélyisége és költészete nagy hatással volt kortársaira, mű­vészetének titkát sokan igye­keztek megfejteni, de ő ra­vasz halacskaként mindig ki­csúszott a testét megragadni igyekező ujjak közül. LACZA TIHAMÉR Louis Aragon ezt írta róla: .Apolli­naire alakját legenda fonta körül, aranyozott nimbusz, mint a bizánci császárokét. Gondos biográfusa a páratlan szépségnek, én már csu­pán e legendára emlékezem... De megmarad a tölgy odvábán lakó, varázsló Apollinaire, akinek száj nélkül is szóló hangja föllelkesíti majd a jövendő nemzedékek ifjait, hogy izzón és szenvedélyesen ke­ressék a dolgok ismeretlen lénye­gét, mely holnapra mámorítóbb lesz a múlt minden szeszeinél.” De idézhetnénk más kortársait is. Pél­dául Jean Cocteau-t, aki légies me­részségét csodálta, és egyebek kö­zött ezt vetette papírra: „Ápolló fia­ként azzal az istenektől örökölt elő­joggal rendelkezett, hogy a fákat fi­atal lányokká, a színtelen-szagtalan tárgyakat csodákká változtassa”. A költő iránt érzett tiszteletet és cso­dálatot legtömörebben azonban a hűséges barát, Max Jacob fogal­mazta meg: „Ha Apollinaire élne, mindnyájan letehetnénk a tollat”. Az alakja köré fonódó legendát ma­ga is tudatosan építgette - csak ha­lála után derült fény származására. A „legfranciább” avantgárd költő ereiben tulajdonképpen egyetlen csepp francia vér sem folyt. Anyja, Angélique Kostrowicki félig len­gyel, félig olasz volt. Apja, Frances­co d’Aspermont egy olasz nemesi család sarja, regénybe illő körülmé­nyek között szöktette meg a nálánál húsz évvel fiatalabb Angélique-t. Jóllehet két fiuk is született, végül mégsem házasodtak össze. D’As­permont kapitány később Ameriká­ban telepedett le. Ezekben az évek­ben a francia Riviérán éltek, Apolli­naire később gyakran felidézi majd leveleiben és műveiben a Földközi­tenger képét és azt a kozmopolita társaságot is, amely édesanyja kö­rül összeverődött. Az ifjú Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky (ekkor hivatalosan még így hívták) jófejű, szorgalmas diák volt, már tizenkét évesen verseket írogatott és rajzolt. Tanulmányait* különböző iskolák­ban végezte, s anyja - talán megle­pő - nagyon ügyelt arra, hogy Guillaume és öccse, Albert is alapos katolikus nevelésben részesüljön. Apollinaire tizenévesen eksztatikus rajongással vall hitéről, ami később azonban szinte istenkáromlássá alakul át, és ennek a metamorfózis­nak a folyamatát számos versében és prózai alkotásában is nyomon követhetjük. A Kostrowitzky-család mozgalmas életet élt azokban az években, s gyakran változtatták la­kóhelyüket is. Nizza, Cannes, Pá­rizs, aztán Belgium, ahonnan ka­landos körülmények között kellett Guillaume-nak öccsével elmene­külnie, miután édesanyjuk az utol­só frankját is elrulettezte, és nem tudták kifizetni a szállodát. Mind­ezt csak annak illusztrálásaként említem, mennyire gyökértelenül, lebegve élt Apollinaire az 1890-as években és még az 1900-as évek elején is. Élete a szó valódi és átvitt értelmében is egy nagy utazás volt. Egy gazdag német hölgy franciata­nárként alkalmazta a 20 éves fiatal­embert, és egy hosszabb útra is ma­gával vitte. így jutott el Apollinaire Münchenbe, Prágába és Bécsbe is, s ezeket az élményeit később első verseskötetében, a Szeszekben és néhány különös hangulatú novellá­ban is megörökítette (legfontosabb prózai alkotása A meggyilkolt köl­tő, amely tele van életrajzi elemek­kel). Kezdetben prózával próbálko­zott, végül igazi terepe a versírás lett, bár költői kibontakozása is igen vontatottan haladt. Már túl volt 25. életévén, amikor első jelen­tősebb költeményei napvilágot lát­tak. Sokáig csak szűkebb környeze­te és újdonsült barátai értékelték eredeti hangú, formabontó alkotá­sait. Fokozatosan vált avantgarde költővé, és igazából sohasem sza­kadt el a hagyományoktól, noha a modem XX. századi líra vele kezdő­dött, és ha Max Jacob már idézett megállapítását nem is vehetjük szó szerint, Apollinaire után már nem lehetett úgy verset írni, ahogy előt­te. De nemcsak az irodalom fejlődé­sére volt ilyen hatással. Az avant­gárd képzőművészeti irányzatok némelyikének megszületésénél is bábáskodott. Bizonyíthatóan tőle ered a kubizmus kifejezés, és az el­ső nagy tanulmányt is ó írta erről az irányzatról. Meghitt barátságban állt Pablo Picassóval, aki éppen az idő tájt kezdett el kubista képeket festeni. Sokan esküsznek rá, hogy Apollinaire művészeti írásaival és bírálataival többet tett az avantgárd képzőművészet kibontakozásáért, mint maguk az alkotók. Vannak ugyanakkor olyanok is, akik még azt is kétségbe vonják, hogy a költő egyáltalán értett a képzőművészet­hez. A költő Apollinaire ösztönzést és ih­letet, de egyúttal erőt és bátorságot adott a képzőművészeknek, sőt a muzsikusoknak is, hogy másként lássák és ragadják meg a valóságot. Verseiből fokozatosan kiiktatta a vesszőket és a pontokat, s ezzel sej­telmesebbé és többértelművé tette a sorokat. Olykor valahol hallott mondatfoszlányokat • és összefüg­gés nélküli szavakat is beépített verseibe, s mindezt egy polifon ze­neművé gyúrta össze. Az emberi megismerés határtalanságát párhu­zamba állította az új költészet ki­meríthetetlen eszköztárával. Apol­linaire számára a költő és a kísérle­tező tudós ugyanazt jelentette. Megpróbálkozott a képversekkel is, de néhány sikerült költeményét le­számítva (pl. A megsebzett galamb és a szökőkút) ez a kiruccanás zsák­utcának bizonyult. Apollinaire köl­tészete a magyar lírára is hatással volt. Különösen Kassák Lajos tisztel­te, de verseit a 20. századi magyar költők legjelesebbjei (Radnóti Mik­lós, Vas István, Rónay György) ültet­ték át magyarra. Egy buffodrámát is írt Teiresziasz emlői címmel, ennek műfaji meghatározásaként használ­ta a szürrealista jelzőt, s noha az ő olvasatában a szürrealizmus a ter­mészet tudatos átalakítását jelenti, ellentétben a bretoni automatiz­Számára a költő és a kísérletező tudós ugyanazt j elentette, mussal, sokan ennek az irányzatnak is az egyik előfutáraként tisztelik. Verseinek jelentős hányadát külön­böző szerelmeihez írta. Szenvedé­lyes fellángolásaival egyszerre per­zselt és taszított, és mire a vörös Jacqueline-nal révbe ért, már csak rövid ideig élvezhette a házasélet békés nyugalmát. Ekkor már hóna­pok óta háborús sebesüléséből lába­dozott: a koponyáján egy gránátszi­lánk által vágott seb élete végéig kí­nozta, s talán korai halálát is ez okozta: a nagy spanyolnáthajár- vány vitte el 1918 novemberében. Körképek világtalálkozója lesz Ópusztaszeren Kultúra és turizmus MTI-TUDÓSÍTÁS Ópusztaszer. A panoráma képek világszervezetének konferenciájára várják a szakembereket szeptember 15-én az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba, ahol a kul­túra és turizmus összefüggéseiről is tanácskoznak. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója, Nagy László szerint a körképek jelentősége ak­kor csökkent, amikor megjelent a mozi, de napjainkban a panoráma festmények nemzeti ereklyékké váltak. A jövő héten kezdődő konferenciá­ra elkészítik a világban jelenleg lát­ható harminchárom körképet be­mutató kiállítást is, amely évről év­re vándorol majd a későbbi konfe­renciák helyszínére. A találkozóra 15 ország 43 szakemberét várják. A panoráma festmények reneszán­szukat élik, a világon jelenleg is több helyen készítenek körképet. Magyarul is megjelent Simon Philip De Vries könyve Zsidó rítusok és jelképek MTI-HIR Budapest. Zsidó rítusok és jelké­pek címmel a zsidóság életéről, ün­nepeiről, étkezési előírásairól és szertartásairól jelentetett meg ösz- szefoglaló jellegű kötetet a Talen­tum Kiadó. A kiadvány szerzője Simon Philip De Vries, aki 48 éven át volt egy hollandiai zsidó gyülekezet rabbi­ja, és 1944 tavaszán a bergen- belseni koncentrációs táborban vesztette életét. Műve első részét 1927-ben, a másodikat 1932-ben jelentette meg. Kifejezetten azok­nak a nem zsidóknak szánta köny­vet, akik érdeklődést mutattak a zsidóság élete és hagyományai iránt. A kötetet Jólesz László fordította magyar nyelvre. A Zsidó rítusok és jelképek Hollandiában, Németor­szágban és Izraelben már számos kiadásban napvilágot látott. A kötet a zsinagóga fogalmának ér­telmezésével indul. A továbbiak­ban részletesen ismerteti a tör­vénytekercs, a Tóra jelentőségét és készítésének folyamatát, a zsidó ünnepek hátterét és szertartását, a kóser étkezés szabályait, valamint a házasságkötés, a körülmetélés és a temetés zsidó hagyományait. LAPAJÁNLÓ „Mindazt, ami az első világháború után Magyarországgal történt, alig tudta feldolgozni a nemzet emlé­kezete” - állapítja meg Pomogáts Béla Trianon és a magyar irodalom című esszéjében, melyet - az év­fordulóra emlékezve - a folyóirat közöl. Pomogáts szerint nemcsak a nemzeti tudatot sorolhatjuk a tria­noni hallgatás áldozatai közé, ha­nem „a közép-európai népek meg­békélésének és történelmi együtt­élésének az ügyét is”. A folyóirat köszönti a hetvenéves Duba Gyulát. Az évforduló alkal­mából készülő regényéből közöl a lap részletet, valamint egy terje­delmes beszélgetésben is vall az író mindennapjairól s az alkotás titkairól. A szépirodalmi anyagok közül megemlíthetjük Rácz Vince, Dénes György, Somos Béla és Za- laba Zsuzsa verseit, továbbá Aich Péter írását a kisebbségi magyar irodalom adottságairól, lehetősé­geiről az elmúlt fél évszázadban. Elfelejtett írók? címmel Cselényi László miniportréit közli a lap Tersánszkyról, Déry Tiborról, Sza­bó Lőrincről, Tamási Áronról, Ko- dolányiról, Szabó Pálról és Bibó Istvánról. Alabán Ferenc értekezé­se az irodalmi interpretáció kérdé­sével foglalkozik. Megemlékezik a folyóirat Ordódy Katalin munkás­IRODALMI SZEMLE 2000 5-6 IRODALOM O KRITIKA O TÁRSADALOMTUDOMÁNY ságáról, s közli Szabómihály Gizel­la írását a kétnyelvű iskolai iratok terminológiai problémáiról. A kritika rovatban Duba Gyula érté­keli Mács József legújabb regényét (Öröködbe, Uram... II:), Bencze Ló­ránt pedig Móser Zoltán könyvét is­merteti Czuczor Gergely népdal­gyűjtő és népdalíró munkásságáról. A publicisztikai rovatban Gál Sán­dor előadását (a keszthelyi írótalál­kozón) és Mihályi Molnár László okfejtését olvashatjuk az értelmiség és a szabadság kérdéséről. A folyóiratot - 75. születésnapjára emlékezve - Nagy László rajzaival illusztrálták, -dz­Apollinaire - „több változatban" (Archív felvételek Az Irodalmi Szemle 5-6. számának tartalmából Trianon és irodalom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom