Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-26 / 221. szám, kedd
14 Kultúra Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. Holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Kovács László és Simon Attila szerzőpáros A magyar nép története címmel megjelent segédtankönyveit mutatja be Szarka László, a Magyar Történelemtudományi Intézet igazgatója, valamint Závodszky Géza, az ELTE tanára, (ú) Magyarország az első világháborúban Több, mint hetven szerző bevonásával készült a Magyarország az első világháborúban című lexikon, amely 30-35 százalékban Magyarországon még nem publikált adatokat és eseményeket tartalmaz, helyreigazít korábban helytelenül ismert tényeket, illetve rendszerezi az eddigi ismereteket. A kiadvány 1664 szócikket közöl, amelyet ajánló bibliográfia, részletes kronológia, tárgykörmutató, táblázatok, térképek, vázlatok, rajzok és grafikonok, valamint 200 - a Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívumából válogatott - fénykép egészít ki. A lexikont a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és más intézmények elismert szakemberei készítették. (MTI) MILLENNIUMI PÁLYÁZAT A Nyitrai Konstantin Egyetem hungarisztika tanszéke a millenniumi év alkalmából pályázatot ír ki egyetemistáknak és főiskolásoknak tanulmány készítésére. Témája az elmúlt ezer év valamely irodalmi, nyelvi vagy társadalmi jelensége és a kereszténység felvételének mü- lenniuma. A pályázati munka jeligés, teijedelme kb. 15 oldal. A pályázatot anyagiakkal támogatta a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövetsége, a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete, valamint a Konstantin Egyetem SZMPSZ alapszervezete, könyvcsomaggal, egyéves előfizetéssel és a pályadíjas művek közlésével pedig a Fórum Társadalomtudományi Intézet és a Katedra Társaság. Pályadíjak: 1. díj: 5000 Sk, 2. díj: 3500 Sk, 3. díj: 2000 Sk. Eredményhirdetés és a díjak átadása 2000. XII. 15-én 13 órakor lesz a Hungarisztika Tanszék H-8-as termében. A pályázók a tanulmányokat 2000. XII. 1- jéig az alábbi címre juttassák el: Univerzita Konstantína Filozofa, Filozofická fakulta, Katedra hungaristiky, Hodzova 1,949 74 Nitra. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Hófehérke és a hét versenyző 11 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Stuart Mária 19 ASTORKA SZÍNHÁZ: Holt lelkek 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Meséről mesére 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Indul a bakterház 11.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Én, a másik énem és Irene (am.) 16, 20.30 Tájkép (szlov.-cseh) 18 YMCA: Én, a másik énem és Irene (am.) 15,17 Tájkép (szlov.-cseh) 19, 21 ISTROPOLIS: Én, a másik énem és Irene (am.) 15.30,18, 20.30 Tájkép (szlov.-cseh) 17.30,20 Hatodik érzék (am.) 18, 20.30 OBZOR: Gagyi mami (am.) 16, 18, 20.30 MLADOSf: Meghitt fészkek (cseh) 15.15,17.30 Szeresd felebarátodat! (ném.) 20 CHARLIE CENTRUM: Tájkép (szlov.-cseh) 16.30, 18.30, 20.30 A Flintstone család 2 (am.) 17 Kid (am.) 18, 20.15 Tolvajtempó (am.) 18.30 A mélabús csibe (cseh) 18 Mifune (dán) 20.30 Órák (szloy.) 20 KASSA DRUZBA: Tájkép (szlov.-cseh) 16,18,20 TATRA: Szeresd felebarátodat! (ném.) 16,18 Tic-tac (svéd) 20 ÚSMEV: Én, a másik énem és Irene (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: 9 és 1/2 hét II (am.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Tájkép (szlov.-cseh) 15.45,18, 20 DÉL-5ZLOVÁKIA ROZSNYÓ-PANORÁMA: Tolvajtempó (am.) 17,19.15 LÉVA-JUNIOR: Himalája, karaván (fr.) 17, 19.15 KIRÁLYHELMEC - PRIVÁT: Tolvajtempó (am.) 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: Titan - időszámításunk után (am.) 19 Október 5-én tartják az Ég veled, édes otthon! című francia-olasz-svájci film szlovákiai bemutatóját. A nemzetközi összefogással készült mozgókép a mai európai filmeket népszerűsítő filmes program újdonságaként kerül a hazai mozikba. A filmet, amely Otar losseliani örmény rendező munkája, tavaly Fipresci Díjjal tüntették ki. (Fotó: WN DanubiusTilm) ÚJ SZÓ 2000. SZEPTEMBER 26. Salif Keita mali énekesnő szerint az új évezredben népek zenéje helyett generációk zenéjéről beszélhetünk majd „Megyek a nyár melege után” Európában stadionokat tölt meg, Franciaországban nem mehet ki az utcára testőrök nélkül, odahaza, Maliban pedig nemzeti hős Salif Keita. Nálunk, a világzene más nagyságaival együtt, szinte ismeretlen. JUHÁSZ KATALIN A zenei szaklapok nyitottságának hála, a magyarországi közönség egy része nem ízlelgette fejcsóválva az idei Pepsi Szigeten ezt az egzotikus hangzású nevet. Sőt, aznap este, amikor fellépett, meglepően sokan a vüágzenei színpadot részesítették előnyben a nagyszínpadon dübörgő Apollo 440 helyett. A műsorfüzet nem kevesebbet ígért ugyanis, mint egy albínó négert, a mali birodalom alapítójának leszármazottját, akit bőrszíne miatt elüldözött a rokonság, s aki Párizsban csinált karriert, hogy később győztesként térhessen haza. Hitte volna a nyolcvanas évek elején, hogy mára minden folk alapú zenét világzenének fognak hívni, és komoly piaca lesz ennek a műfajnak? Lehetett érezni a „world music-mánia” előszelét? Inkább csak reménykedtem abban, hogy a világ előbb-utóbb felfedezi ezt a zenét. A popzenében már a hetvenes évek vége felé megfigyelhető volt, hogy sokan igyekeztek belopni egy-egy afrikai elemet, motívumot vagy ritmikai megoldást a dalokba. Párizsban viszont akkortájt a merészebb dolgokra is nyitottak voltak az emberek, talán azért, mert sokan költöztek oda Afrika északi országaiból és más kontinensekről is. A város a nyolcvanas évek elején szinte vonzotta a hazájukban nehezen boldoguló vagy pusztán kalandvágyó zenészeket. Hamar híre megy, ha valahol kedvező körülmények között lehet dolgozni. -Mára, sajnos, ott is elüzletiesedett a zeneipar, mint szinte mindenütt. Nem zavarja, hogy sokan a lehető legeltérőbb zenéket egyszerűen „afrikai zene” gyűjtőnéven nevezik? Nem különösebben, mert meggyőződésem, hogy akit megérint a zeném, kíváncsi lesz, mit is hallgat valójában, és utánanéz a fogalmaknak. Az én országom népzenéjét a jellegzetes dallamosságról, a ritmusról és a csak arrafelé használatos, tradicionális hangszerekről azonnal fel lehet ismerni. Örömmel tölt el, hogy manapság egyre több kultúrára hat az általam képviselt zenei stílus. Hatnak egymásra, erősödnek egymás által a műfajok, hiszen egyre több ember jut el más világrészekre, ismer meg a sajátjától eltérő kultúrákat, és szinte észrevétlenül magába szívja a különböző hatásokat. Ha megkérdezik tőlem, mali népzenét játszom-e vagy a saját zenémet, azt szoktam válaszolni, amit hallanak, az én vagyok. Szerintem a jövő évezredben népek- zenéje helyett inkább generációk zenéjéről beszélhetünk majd. Bár megjegyzem, hogy az afrikai fülnek nem igazán kellemes az európai hangzás. Eddigi pályája során talán Mory Kantével, a Yeke, yeke című világsláger előadójával „versenyzett” legtöbbet. Ismerősen hangzik ez a név... Már 1973-ban riválisok voltak, ekkor kitúrta Önt a legnépszerűbb mali zenekarból, majd szintén Franciaországba érkezett szerencsét próbálni. Úgy tudom, nem túlzottan kedvelik egymást. Senki sem túrt ki sehonnan, egyszerűen megtetszett egy másik zenekar, amely nem csupán hagyományos mali népzenét játszott, hanem a mai afropop ősét. Ugyanúgy gondolkodtak a stílusok ötvözéséről, mint én, jól megértettük egymást. Mory Kante és köztem nincs ellenséges viszony. Kollégák vagyunk, Afrika egyazon országában születtünk, mindketten szeretjük, amit csinálunk, és megpróbáljuk a lehető legjobban csinálni. Ön születése óta különbözik környezetétől, albínóként Afrikában nehéz dolga lehetett. Olyasmit is olvastam valahol, hogy száműzte a törzse, mert attól tartottak, egy albínó természeti csapást hoz rájuk. Ez azért túlzás, bár igaz, hogy mifelénk nehezen tolerálják, ha valaki ennyire láthatóan kilóg a sorból. Mivel nemesi családban születtem, máris más lettem. Sok mindentől eltiltottak, nem érintkezhettem például alacsonyabb társadalmi osztályból származó gyerekekkel. A hivatásos zenészeket, énekeseket sem tűri meg a nemesi kaszt. Az az általános nézet, hogy a zenésznek nincs jövője, ebből nem lehet megélni, családot eltartani, így aztán a szülők tűzzel-vas- sal igyekeznek megakadályozni gyermekeik zenei pályafutásának kibontakozását. Én ráadásul fekete anyától és fekete apától fehérnek születtem, ehhez jött, hogy mindenáron zenész akartam lenni... Ezért is költöztem el Afrikából. Arra vágytam, hogy vegyék komolyan a foglalkozásomat. Sajnos, Afrikában vannak olyan vakon tisztelt hagyományok, amelyek gátolják a társadalmi fejlődést, és most nem csupán a kultúra területére gondolok. Papa című híres lemezét édesapja emlékének szentelte, akivel tudtommal nem volt felhőtlen a viszonya. Csak a zenei pályafutásom első hat évében voltak köztünk konfliktusok, aztán szerencsére rendeződött a viszonyunk. Olyannyira, hogy élete vége felé édesapám lett a legjobb barátom. Tudom, hogy hozzá fogható barátot soha többé nem találok. Ha először lép fel egy adott országban, változtat a repertoárján, vagy a közönségnek kell „alkalmazkodnia”? Sem én nem teszek különbséget közönség és közönség között, sem a zenészeim. Igaz, hogy vannak mindenütt ugyanúgy „működő” dalok, ám nem csupán ezeket igyekszünk megismertetni az emberekkel. Európában nem törekszünk arra, hogy minél több európai hangszert használjunk, és ezáltal kerüljünk közelebb az európai fülhöz, az itteni közízléshez. Ázt hiszem, nem is várják ezt el tőlünk. Egyik lemezén francia sanzonokat hangszerelt át, ha úgy tetszik „afrikaiasított”. Mi volt a célja ezzel a kísérlettel? Fiatal korom óta nagyon izgatott az Afrika határain túli kultúra, a francia sanzonokba pedig annak idején első hallásra beleszerettem. Megfogott a szövegek őszintesége, a történetmesélés módja, a hangulat, amelyet az előadók képesek voltak megteremteni. A zenét pedig zeneként fogtam fel, nem valamiféle tipikusan francia, tiszteletet követelő dologként. Ez a Sosie című album kalandozás volt egy új világban. Hol érzi inkább otthon magát, Franciaországban vagy Maliban? Szeretem a meleget és a napfényt, ezért télen szinte elmenekülök a hideg Európából. Megyek a nyár után Afrikába, fél évet ott töltök, aztán ismét irány Francia- ország. A Baal a Színházi Nyitrán azok közé az előadások közé tartozott, melyek erősen megosztották a közvéleményt Indulatokat volt hivatott felkorbácsolni LAKATOS KRISZTINA Nyitra. Bodó Viktor saját fejére és képébe passzíroz egy tortát. Bodó Viktor úgy igázza le partnernőjét, hogy zöld kis rágógumigolyócskákat dobál a szájába, majd ezeket erősen megrágott állapotban előbányássza, s a masszából kifacsarja a nyálat. Bodó Viktor tök pucéran kelleti magát a lengő rostélyágyon, majd bejelenti, hogy neki asszony kell, vagy valami, ami asz- szonyra hasonlít, felkapcsoltatja a lámpákat, s tüzetes szemlét tart az összegyűlt közönség fölött. Bodó Viktor női ruhában, artikulálatlan üvöltésekkel, hörgésekkel, térden csúszik a nézők között. - Mindezek után egyértelmű, hogy Schilling Árpád Baal-rendezése, mely egyébként Budapesten a Katona József Színházban látható, a Színházi Nyitrán is azon előadások közé tartozott, mely az indulatokat volt hivatott felkorbácsolni. Sikerült, hiszen az előadás (mely több mint tisztes sikerrel kétszer is lement a Régi Színház stúdiótermében) erősen megosztotta a közvéleményt, részben a generációs választóvonalak mentén. A fiatalok közfelkiáltással a fesztiválon eddig látott legjobb előadásnak választották (ez az adat színházi büfébeli magángyűjtés), s persze volt, aki pornográfiával vádolta. A valószínűleg ez utóbbi vélekedés miatt lehangolt rendező, Schilling Árpád az előadás utáni beszélgetésen már csak arra szorítkozott, hogy elmondja: nem tud válaszolni az olyan kérdésekre, amelyek arról faggatják, mit is akart elmondani ezzel az előadással. Bármenynyit beszélhetne arról, milyennek látja a férfi és a nő, a férfi és a férfi viszonyát, hogyan gondolkodik a zsenialitásról, de amit fontosnak tart, azt elmondta az előadással. Rengeteg energiát fektetett bele az egész csapat, ilyen lett, az a végeredmény, amit Nyitrán is láthatott a közönség, s ha a közönség értetlenül áll a Baal előtt, akkor azt személy szerint a rendező naBodó Viktor a Baalban (Archív felvétel) gyón sajnálja. Egyébként pedig most egy újabb rendezésre készül, a Mechanikus narancs és az Amerikai Psycho alapján készült Next- re, amelyet, ha minden jól megy, előadnak majd az avignoni színházi fesztiválon is, s ha ez is megvan, elutazik Brazíliába, hogy televíziós sorozatokat forgathasson - tette hozzá szarkasztikusán Schilling Árpád. Bertold Brecht Baaljával párhuzamosan a Bagar Színház kulisszaraktárában adták elő a nyitraiak idei botránykövét, Csehov Sirályát, Svetozár Sprusansky rendezésében. Annak idején, a bemutató után a következetesen színházi közegbe átültetett Sirályt is hasonló vádak érték, mint a Baalt - Nyitrán a Trigorint alakító Marek Majesky mutatkozott meg a színpadon teljes anyaszült valóságában. Most a fesztiválon azonban bebizonyosodott, hogy minden viszonylagos: a Sirály jólfésült polgári szórakozásként hatott a Baal mellett. A Pepsi Szigeten, a világzenei színpadon (Stanislav Vadrna felvételei)
