Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)

2000-09-09 / 208. szám, szombat

HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. szeptember 9. 4. évfolyam, 36. szám A panziókban élők nem örülhettek a nyugdíjemelésnek. Hidegzuhanyként érte őket a hír, hogy elsejétől lakbérük aránytalanul megnőtt ■ ■ Ürömmé vált a nyugdíjasok öröme PETERFI SZONYA ország nyug­díjasai na­gyon várták az idei nyug­díjemelést. Remélték, hogy a többletből jut arra, hogy azt a bizonyos nadrágszíjat kissé kiereszthessék. Nem így történt. Azért, mert a Meciar-kormány idejében elfogadott, szociális el­látásról szóló törvény - 1999. ja­nuár 1-vel lépett hatályba - to­vábbra is a nyugdíjasok ellen irá­nyul. Mégpedig úgy, hogy súlyos anyagi terheket ró a panziókban élőkre. Aki nem tudná, miről van szó: a törvény értelmében száz százalékkal emelkedett a lakbér­ük, miközben havi 210 koronás „ha az időseket egyszerűen lelőnék, nem kerülnének pénzbe" többletköltségre kötelezi őket ak­kor is, ha nem veszik igénybe a szolgáltatásokat, mi több, meg­zavarta az egyéni villanyfogyasz­tásuk térítési rendszerét is. A dunaszerdahelyi Svoboda utcai panzió lakói tavaly „fellázadtak”. Tiltakozásukra reagálnia kellett a Nagyszombati Kerületi Hivatal­nak is. Az elöljáró helyettese a nyugdíjasok gyűlésén kimondta azt, amit valamennyien sérelmeztek: „ez a törvény való­ban nem védi az idősek érdekeit”, majd beszámolt arról, hogy az igazságtalanságok orvoslására készül a törvénymódosító javas­lat. A nyugdíjasok tehát kénysze­redetten belenyugodtak a meg- változtathatatlanba és bíztak ab­ban, hogy többé nem éri őket kel­lemetlen meglepetés.- Augusztusban hideg zuhany­ként ért a hír, hogy elsejétől újra emelték a lakbéreket. Eddig a garzonért 1039 koronát fizettem, ezentúl viszont 1499-et. Ehhez jön a 300 koronás villanyszámla- panaszolta Hurtony Júlia néni, aki nem tud belenyugodni az igazságtalanságba. Persze nem csupán ő, a panzió több lakója is joggal érzi magát becsapottnak, hiszen az új otthonukba költözés előtt az állam békés, biztonságos öregkort ígért nekik. - Érthetet­len a 460 koronás emelés. A szo- ba-konyhás lakásban 728 koro­nával fizetnek többet, a két szo­básban élők lakbére meghaladja a háromezer koronát! A kis garzonban összegyűlt nagy­mamák között akad olyan is, aki­nek a nyugdíja csak 300, lakbére viszont 460 koronával emelke­dett, 4 100 koronás nyugdíjából 2 300 marad. - Cukorbeteg lettem, az orvos diétás étrendet jávasolt. Ha tisztán akarok járni, és kifize­tem a gyógyszerek árát, nem fut­ja az egészséges élelmiszerre - sorolta a tényeket az egyik. Mi­közben a lakók keserveit hallgat­tam, akik többek között azt tag­lalták, nem lenne-e egyszerűbb, ha az időseket egyszerűen lelő­nék, legalább nem kerülnének pénzbe, fél szemmel a lakbér- emelésről szóló végzéseket ha- sonlítgattam össze. Rá kellett döbbennem, hogy a panzión be­lüli egyforma alapterületű laká­sokban a lakbér összege változó! Mégpedig úgy, hogy aki havonta kevesebb előleget fizet a villany­áramért, annak magasabb a lak­bére és fordítva. A végösszeg, az 1799 korona, viszont megegye­zik. Amikor magyarázatot kértem a megjelentektől, bevallották, ezt ők sem értik. Senki sem vette a fáradtságot, hogy közölje velük a lakbéremelés okát és módját. Nem világos az sem, hogy az ál­lam miért követeli a panziókban Bauer Edit, a munka-, szoci­ális- és családügyi miniszté­rium államtitkára sem érti, miként lehetséges, hogy az egyforma alapterületű laká­sok lakbére különböző, ígéretet tett arra, amint el­juttatjuk hivatalába a lak­béremelési határozatokat, felülvizsgáltatja őket. élőktől: havi 210 koronát fizesse­nek olyan szolgáltatásokért, amelyeket nem is vesznek igény­be. - Amíg mozdulni bírunk, egyedül takarítjuk lakásunkat, mossuk ruháinkat. A nagyobb da­rabok mosását, vasalását a csalá­dunk vállalta. A panzióban ne­gyedévenként tisztítják meg a la­kások ablakait, illetve porszívóz­nak. Kissé sokalljuk ezért a 630 koronát! - mondták nem kis fel­háborodással. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Júlia néni és társnői bevallották, hogy félnek a jövőtől. Hiába van családjuk, nem akarják gondjaik­kal terhelni szeretteiket. - Sokszor halljuk, hogy a gyerekek köteles­sége a megöregedett szülők meg­segítése. Ha módjukban állna, biz­tosan megtennék. De hogyan lás­sanak el bennünket, amikor gyak­ran nincs munkájuk?! Igaz, hogy nekik adtuk lakásainkat, - nem kellett állami lakásért kilincselni­ük - de tettük ezt főleg azért, mert az állam felkínálta a panzióbeli „védett” körülményeket. A panziók lakói orvoslás remé­nyében a város polgármesterét, il­letve az MKP parlamenti képvise­lőit is felkeresték. Pázmány Péter szerint az egyedü­li megoldás az lenne, ha a dunaszerdahelyi panziók, az álla­mi dotációkkal együtt, a város hatáskörébe kerülnének. - Mi már tavaly nyár óta készen állunk az átvételre, ám késik az erre vo­natkozó törvény elfogadása. Csak sajnálni lehet, hogy az állam a tisztességben megőszült, panzi­ókban élők kevéske nyugdíjából akarja pótolni az ágazat pénzhiá­nyát! Ha a panziók a város hatás­körébe kerülnek, az önkormány­zat tagjai a költségvetés összeállí­tásánál gondolni fognak az idős lakosok szükségleteire. Szinte biztos, hogy a lakhatási költségek mértéktelen emelkedése nem őket terhelné. Hazafelé tartva a fiatalembernek újabb pénzszerzési ötlete támadt. Elhatározta, felkeresi a nénit, ellopja pénzét. Bözske néni hajnali látogatója Somogyi Tibor illusztrációs felvétele PIERZCHALA JÓZSEF Bözske nénit a faluban sokan is­merik, tisztelik. A fiatalok azért, mert éveken át az óvoda és a két tantermes iskola takarítónője, fű­tője volt egy személyben. Az idő­sebbek a Vöröskereszt alapszerve­zetének elnökeként ismerik. Ün­nepnapokon, amikor a közeli vá­roska gyógyszertára zárva tart, ha kötszer, fájdalomcsillapító kell, irány Bözske néni! Nyugdíjba vonulása óta egyedül él szüleitől örökölt házában. A por­tán mindennek megvan a helye. A füves udvaron tucatnyi tyúk, tarka kakas. A portához tartozik a kis­kert, ahol annyi zöldség, burgonya terem, ami fedezi egész évi szük­ségletét. Házát és környékét pél­dás rendben tartja. Naponta felsepri az udvart, öntözi a cserép­ből kiültetett muskátlit, illatos szekfűt, sárgarózsát. Kétévente frissíti fel a ház külső festését, min­den esetben egyedül meszel. Hosszú egyenes botra erősíti a me- szelőt, hogy a csatorna alatti részt is elérhesse állás készítése nélkül. Voltak, akik csettintettek maguk­ban, amikor hétvégeken súlyos táskával látták távozni az idős né­nit az élelmiszerüzletből. Feltéte­lezték, hogy nagyobb mennyiségű készpénzt tart otthon. A kíván­csiskodók közé tartozott, Dezső, aki katonának sem kellett. Azon a napon Dezső hasonszőrű barátai­val szórakozott a kocsmában. Pénze kivételesen volt, két táska gombát szedett a Szedercésben, amit nyomban el is adott. Ezen az estén záróráig együtt volt az asz­taltársaság. Hazafelé tartva a fiatalembernek újabb pénzszerzési ötlete támadt. Elhatározta, felkeresi Bözske nénit, ellopja megtakarított pénzét úgy, hogy az idős asszony ne ismerje fel. Sötét melegítőt, tornacipőt húzott, előkotorta téli kesztyűjét, kopott sí­sapkáját, amire lyukat vágott, hogy lásson - készült, ahogyan az akció­filmekben teszik. Pitymallott. Fel­mászott az eperfára. Megbontotta a cserepet, a padláson termett. A fel­járó reteszét odébb tolta, bemászott a spájzba, egyetlen ajtó választotta el a konyhától. Érezte, Bözske néni ébren van. Mély lélegzetet vett, sap­káját a fejére húzta, benyitott! Ke­nyérszelő késével hadonászott, Megcsúszott, belete- nyerelt a vérvörös eperbe. Amikor felpat­tant, kesztyűjén, mele­gítőjén megpillantott vérvörös színtől megré­mült. Futott, amilyen gyorsan a lába bírta. megszólalni nem mert, ujjait dör­zsölte össze - mutatva, pénzt, pénzt akar! Az idős néni nagyon megijedt, de nem veszítette el lélek­jelenlétét, megfogta támadója ke­zét, dulakodtak - közben néhány­szor ismételte - nincs pénzem! - Hangja nem árulkodott félelemről. A kés a konyha köves padlóra esett. A betörő megijedt, felkapta a kést és az ajtó felé menekült. Az idős asszonyt ekkorra kerítette ha­talmába a félelem. Kedvenc karos­székében tért magához, ám ké­sőbb sem tudta megmagyarázni, hogyan került oda. A betörő szaporázta lépteit, ki­nyitotta az ajtót. Az éjszaka le­hullott érett eper szétfröcccsent, ahogy rálépett. Megcsúszott, be- letenyerelt a vérvörös eperbe. Amikor felpattant, kesztyűjén, melegítőjén megpillantott vérvö­rös színtől megrémült. Futott, amilyen gyorsan a lába bírta. Az eszeveszetten menekülő férfit többen meglátták. Mire felkelt a nap, a városi rend­őrök bilincsbe verve vitték De­zsőt, a hajnali látogatót. Bözske néni bizalmatlanabb lett az embe­rekkel. Gyakran beszélget az eperfával. Ha szellő libben, leve­lein keresztül jelez - érti gazdája panaszát! Az idős néni kedves is­merőseitől hűséges boxer kutya- kölyköt kapott ajándékba. Megöregedtek és félnek a jövőtől

Next

/
Oldalképek
Tartalom