Új Szó, 2000. szeptember (53. évfolyam, 202-225. szám)
2000-09-09 / 208. szám, szombat
HÉTVÉGI MAGAZIN Szombat, 2000. szeptember 9. 4. évfolyam, 36. szám A panziókban élők nem örülhettek a nyugdíjemelésnek. Hidegzuhanyként érte őket a hír, hogy elsejétől lakbérük aránytalanul megnőtt ■ ■ Ürömmé vált a nyugdíjasok öröme PETERFI SZONYA ország nyugdíjasai nagyon várták az idei nyugdíjemelést. Remélték, hogy a többletből jut arra, hogy azt a bizonyos nadrágszíjat kissé kiereszthessék. Nem így történt. Azért, mert a Meciar-kormány idejében elfogadott, szociális ellátásról szóló törvény - 1999. január 1-vel lépett hatályba - továbbra is a nyugdíjasok ellen irányul. Mégpedig úgy, hogy súlyos anyagi terheket ró a panziókban élőkre. Aki nem tudná, miről van szó: a törvény értelmében száz százalékkal emelkedett a lakbérük, miközben havi 210 koronás „ha az időseket egyszerűen lelőnék, nem kerülnének pénzbe" többletköltségre kötelezi őket akkor is, ha nem veszik igénybe a szolgáltatásokat, mi több, megzavarta az egyéni villanyfogyasztásuk térítési rendszerét is. A dunaszerdahelyi Svoboda utcai panzió lakói tavaly „fellázadtak”. Tiltakozásukra reagálnia kellett a Nagyszombati Kerületi Hivatalnak is. Az elöljáró helyettese a nyugdíjasok gyűlésén kimondta azt, amit valamennyien sérelmeztek: „ez a törvény valóban nem védi az idősek érdekeit”, majd beszámolt arról, hogy az igazságtalanságok orvoslására készül a törvénymódosító javaslat. A nyugdíjasok tehát kényszeredetten belenyugodtak a meg- változtathatatlanba és bíztak abban, hogy többé nem éri őket kellemetlen meglepetés.- Augusztusban hideg zuhanyként ért a hír, hogy elsejétől újra emelték a lakbéreket. Eddig a garzonért 1039 koronát fizettem, ezentúl viszont 1499-et. Ehhez jön a 300 koronás villanyszámla- panaszolta Hurtony Júlia néni, aki nem tud belenyugodni az igazságtalanságba. Persze nem csupán ő, a panzió több lakója is joggal érzi magát becsapottnak, hiszen az új otthonukba költözés előtt az állam békés, biztonságos öregkort ígért nekik. - Érthetetlen a 460 koronás emelés. A szo- ba-konyhás lakásban 728 koronával fizetnek többet, a két szobásban élők lakbére meghaladja a háromezer koronát! A kis garzonban összegyűlt nagymamák között akad olyan is, akinek a nyugdíja csak 300, lakbére viszont 460 koronával emelkedett, 4 100 koronás nyugdíjából 2 300 marad. - Cukorbeteg lettem, az orvos diétás étrendet jávasolt. Ha tisztán akarok járni, és kifizetem a gyógyszerek árát, nem futja az egészséges élelmiszerre - sorolta a tényeket az egyik. Miközben a lakók keserveit hallgattam, akik többek között azt taglalták, nem lenne-e egyszerűbb, ha az időseket egyszerűen lelőnék, legalább nem kerülnének pénzbe, fél szemmel a lakbér- emelésről szóló végzéseket ha- sonlítgattam össze. Rá kellett döbbennem, hogy a panzión belüli egyforma alapterületű lakásokban a lakbér összege változó! Mégpedig úgy, hogy aki havonta kevesebb előleget fizet a villanyáramért, annak magasabb a lakbére és fordítva. A végösszeg, az 1799 korona, viszont megegyezik. Amikor magyarázatot kértem a megjelentektől, bevallották, ezt ők sem értik. Senki sem vette a fáradtságot, hogy közölje velük a lakbéremelés okát és módját. Nem világos az sem, hogy az állam miért követeli a panziókban Bauer Edit, a munka-, szociális- és családügyi minisztérium államtitkára sem érti, miként lehetséges, hogy az egyforma alapterületű lakások lakbére különböző, ígéretet tett arra, amint eljuttatjuk hivatalába a lakbéremelési határozatokat, felülvizsgáltatja őket. élőktől: havi 210 koronát fizessenek olyan szolgáltatásokért, amelyeket nem is vesznek igénybe. - Amíg mozdulni bírunk, egyedül takarítjuk lakásunkat, mossuk ruháinkat. A nagyobb darabok mosását, vasalását a családunk vállalta. A panzióban negyedévenként tisztítják meg a lakások ablakait, illetve porszívóznak. Kissé sokalljuk ezért a 630 koronát! - mondták nem kis felháborodással. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Júlia néni és társnői bevallották, hogy félnek a jövőtől. Hiába van családjuk, nem akarják gondjaikkal terhelni szeretteiket. - Sokszor halljuk, hogy a gyerekek kötelessége a megöregedett szülők megsegítése. Ha módjukban állna, biztosan megtennék. De hogyan lássanak el bennünket, amikor gyakran nincs munkájuk?! Igaz, hogy nekik adtuk lakásainkat, - nem kellett állami lakásért kilincselniük - de tettük ezt főleg azért, mert az állam felkínálta a panzióbeli „védett” körülményeket. A panziók lakói orvoslás reményében a város polgármesterét, illetve az MKP parlamenti képviselőit is felkeresték. Pázmány Péter szerint az egyedüli megoldás az lenne, ha a dunaszerdahelyi panziók, az állami dotációkkal együtt, a város hatáskörébe kerülnének. - Mi már tavaly nyár óta készen állunk az átvételre, ám késik az erre vonatkozó törvény elfogadása. Csak sajnálni lehet, hogy az állam a tisztességben megőszült, panziókban élők kevéske nyugdíjából akarja pótolni az ágazat pénzhiányát! Ha a panziók a város hatáskörébe kerülnek, az önkormányzat tagjai a költségvetés összeállításánál gondolni fognak az idős lakosok szükségleteire. Szinte biztos, hogy a lakhatási költségek mértéktelen emelkedése nem őket terhelné. Hazafelé tartva a fiatalembernek újabb pénzszerzési ötlete támadt. Elhatározta, felkeresi a nénit, ellopja pénzét. Bözske néni hajnali látogatója Somogyi Tibor illusztrációs felvétele PIERZCHALA JÓZSEF Bözske nénit a faluban sokan ismerik, tisztelik. A fiatalok azért, mert éveken át az óvoda és a két tantermes iskola takarítónője, fűtője volt egy személyben. Az idősebbek a Vöröskereszt alapszervezetének elnökeként ismerik. Ünnepnapokon, amikor a közeli városka gyógyszertára zárva tart, ha kötszer, fájdalomcsillapító kell, irány Bözske néni! Nyugdíjba vonulása óta egyedül él szüleitől örökölt házában. A portán mindennek megvan a helye. A füves udvaron tucatnyi tyúk, tarka kakas. A portához tartozik a kiskert, ahol annyi zöldség, burgonya terem, ami fedezi egész évi szükségletét. Házát és környékét példás rendben tartja. Naponta felsepri az udvart, öntözi a cserépből kiültetett muskátlit, illatos szekfűt, sárgarózsát. Kétévente frissíti fel a ház külső festését, minden esetben egyedül meszel. Hosszú egyenes botra erősíti a me- szelőt, hogy a csatorna alatti részt is elérhesse állás készítése nélkül. Voltak, akik csettintettek magukban, amikor hétvégeken súlyos táskával látták távozni az idős nénit az élelmiszerüzletből. Feltételezték, hogy nagyobb mennyiségű készpénzt tart otthon. A kíváncsiskodók közé tartozott, Dezső, aki katonának sem kellett. Azon a napon Dezső hasonszőrű barátaival szórakozott a kocsmában. Pénze kivételesen volt, két táska gombát szedett a Szedercésben, amit nyomban el is adott. Ezen az estén záróráig együtt volt az asztaltársaság. Hazafelé tartva a fiatalembernek újabb pénzszerzési ötlete támadt. Elhatározta, felkeresi Bözske nénit, ellopja megtakarított pénzét úgy, hogy az idős asszony ne ismerje fel. Sötét melegítőt, tornacipőt húzott, előkotorta téli kesztyűjét, kopott sísapkáját, amire lyukat vágott, hogy lásson - készült, ahogyan az akciófilmekben teszik. Pitymallott. Felmászott az eperfára. Megbontotta a cserepet, a padláson termett. A feljáró reteszét odébb tolta, bemászott a spájzba, egyetlen ajtó választotta el a konyhától. Érezte, Bözske néni ébren van. Mély lélegzetet vett, sapkáját a fejére húzta, benyitott! Kenyérszelő késével hadonászott, Megcsúszott, belete- nyerelt a vérvörös eperbe. Amikor felpattant, kesztyűjén, melegítőjén megpillantott vérvörös színtől megrémült. Futott, amilyen gyorsan a lába bírta. megszólalni nem mert, ujjait dörzsölte össze - mutatva, pénzt, pénzt akar! Az idős néni nagyon megijedt, de nem veszítette el lélekjelenlétét, megfogta támadója kezét, dulakodtak - közben néhányszor ismételte - nincs pénzem! - Hangja nem árulkodott félelemről. A kés a konyha köves padlóra esett. A betörő megijedt, felkapta a kést és az ajtó felé menekült. Az idős asszonyt ekkorra kerítette hatalmába a félelem. Kedvenc karosszékében tért magához, ám később sem tudta megmagyarázni, hogyan került oda. A betörő szaporázta lépteit, kinyitotta az ajtót. Az éjszaka lehullott érett eper szétfröcccsent, ahogy rálépett. Megcsúszott, be- letenyerelt a vérvörös eperbe. Amikor felpattant, kesztyűjén, melegítőjén megpillantott vérvörös színtől megrémült. Futott, amilyen gyorsan a lába bírta. Az eszeveszetten menekülő férfit többen meglátták. Mire felkelt a nap, a városi rendőrök bilincsbe verve vitték Dezsőt, a hajnali látogatót. Bözske néni bizalmatlanabb lett az emberekkel. Gyakran beszélget az eperfával. Ha szellő libben, levelein keresztül jelez - érti gazdája panaszát! Az idős néni kedves ismerőseitől hűséges boxer kutya- kölyköt kapott ajándékba. Megöregedtek és félnek a jövőtől
