Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-28 / 199. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 28. Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. Horváth Géza Franz Schubert Zselízen című könyvét mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban csütörtökön 18 órától Hecht Anna, a Dunaszerdahelyi Járási Hivatal Oktatásügyi Osztályának vezetője. A kötet a Lilium Aurum Kiadó gondozásában jelent meg. (ú) MOZI POZSONY HVIEZDA: Big Momma’s House (am.) hétfő, kedd 16.30, 18.30, 20.30 HVIEZDA - KERTMOZI: Big Momma’s House (am.j h. 21 Bérgyilkos a szomszédom (am.) k. 21 TATRA: Csibefutam (am.) h., k. 17, 19, 21 OBZOR: Új csapás (am.) h. 16 Bérgyilkos a szomszédom (am.) h.18,20 k. 16,18,20 MLADOSŤ: A szibériai borbély (or.- ff.-ol.) h., k. 16.15,19.30 Titkok és hazugságok (fr.-ang.) k. 20 YM- CA: Bérgyilkos a szomszédom (am.) h., k. 15.30, 20.30 Big Momma’s House (am.) h., k. 18 ISTROPOLIS: Tolvajtempó (am.) h., k. 17.30, 20 A malom herceglánya h., k. (cseh) 15.30 Új csapás (am.) h., k. 18, 20.30 Amerikai szépség (am.) h., k. 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Tolvajtempó (am.) h., k. 18.30, 20.30 Notting Hill (am.) h., k. 18.15 A John Malkovich-menet (am.) h., k. 18 Rómeónak meg kell halnia (am.) h., k. 20.30 Múmia, (am.) h., k. 18.15 Gombköpők (cseh) h., k. 20.30 Csak egy nap (szl.) h., k. 20 KASSA ÚSMEV: A malom herceglánya (cseh) h., k. 16 Csibefutam (am.) h., k. 18, 20 IMPULZ: 8 és 1/2 nő (ang.) h., k. 16.15,19.15 CAPITOL: Center Stage (am.) h., k. 17 A hazafi (am.) h., k. 19.30 DRUŽBA: A szibériai borbély (or.-fŕ.-ol.) h., k. 16, 19.15 TATRA: Félelem és reszketés Las Vegasban (am.) h. 18, 20.30 Amerikai história X. (Am.) k. 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Amerikai szépség (am.) h., k. 19 LÉVA - JUNIOR: Hanele (cseh) k. 18 AMFITEÁTRUM: Hanele (cseh) h. 21.30 A suttogó (am.) k. 21.30 GALÁNTA - SZABADTÉRI MOZI: Tolvajtempó (am.) k. 20.30 KIRÁLYHELMEC - PRIVAT: Törpe emberek (am.) k. 20 PÁTI FÜRDŐ - KERTMOZI: Ég velünk! (am.) h. 20.30 Tolvajtempó (am.) k. 20.30 A magyar adás holnapi kínálatából válogathatnak Ünnep a rádióban MŰSORAJÁNLÓ r~ '-----------rr——— Ho lnap, az ünnepnapon reggel 8 órakor hírekkel indul a rádió magyar nyelvű adása, majd a műsorajánlatot követően szlovák zeneszerzők hangszeres és vokális művei csendülnek fel. 9 órától egy színes, érdekes műsor van programon, az Őseink nyomában, a szerkesztő a Hortobágyra kalauzolja el a hallgatókat. Megszólal a nemzeti park igazgatója, a hortobágyi pásztorember, egy lengyel turista és mások. A10 órai híreket követően sanzonok csendülnek fel, majd Rács nélküli börtön címmel riportműsor hangzik el arról, hogyan alakult néhány gyermekotthonból kikerült ember sorsa, milyen gyermekkori emlékek fogságában élnek. 11 órától az Ernest Hemingway Akiért a harang szól című híres regényéből készült rádiójátékot tűzte műsorra a magyar adás. Megszokott, hogy ünnepnapokon a déli híreket követően nóták és csárdások szólnak, majd a Tallózó különkiadása jelenetkezik. Kedd lévén, 13 óra 30 perctől a Hazai tájakon című néprajzi műsor ismétlése van programon. 14 órakor hírek, majd az Újra együtt - Az ér- sekűjvári öregdiákok találkozója című összeállítás következik. Ezúttal ünnepnapon is jelentkezik a Pulzus, amelyben többek között Kiss József történész szól a szlovák nemzeti felkelésről, majd más témák is terítékre kerülnek, például egy gömöri pásztorember mindennapjai, és megszólal a „feljelentett” író, Győry Attila is. A 17 órai hírek után a Kívánságműsor 35 percen át hallható. 17.40-kor Napzárta, a napi események, történések összefoglalója, (cza) Budapest Parádé elnevezéssel szombaton először rendeztek utcafesztivált a magyar fővárosban. A parádén több mint 40 mozgószínpaddá alakított kamion vonult fel, melyeknek platóin dj-k, élő zenekarok, táncosok szórakoztatták a közönséget. A parádén legalább 150-200 ezer ember vett részt. (ČTK-felvétel) ■ / Száz éve halt meg Friedrich Nietzsche. Alig született ellentmondásosabb bölcseleti rendszer áz övénél. Egy ember - túl jón és rosszon A fasizmus uralomra jutását követően Nietzsche eszméit igyekeztek a gyakorlatban is megvalósítani, s ezzel bemocskolták a filozófust is, akitől mi sem állt távolabb, mint az erőszak és a gonoszság. (Reprofotó) Nietzsche életművét a 19. századi filozófiai irányzatok egyikébe sem lehet szorosan beilleszteni, sőt, mintha valamiképp mindegyikkel szemben állna. A racionalizmus vagy a pozitivizmus például teljesen idegen volt tőle. A tudományban nem bízott, egyedül a művészi alkotás embert és társadalmat átformáló erejében hitt. LACZA TIHAMÉR Példaképe, sőt, „mestere” a volun- tarista-irracionalista Arthur Schopenhauer volt, akinek főműve, A világ mint akarat és képzet nagy hatással volt rá. Erre a könyvre 1865-ben bukkant, hazavitte és együltében végigolvasta. „Olyan tükröt láttam itt, amelyben félelmes nagyszerűséggel pillantottam meg a világot, az életet és saját kedélyemet.” Vajon mi ragadhatta meg ebben az 1819-ben kiadott munkában a 21 éves fiatalembert? Milyen világot, miféle életet pillanthatott meg benne, és milyen is lehetett a kedélye akkortájt? Egy lutheránus pap fiaként látta meg a napvilágot Röckenben, Poroszország szász tartományában, 1844. október 15-én. Ez a nap történetesen IV. Frigyes Vilmos király születésnapja is volt, s mivel apja a királyi család számos tagját tanította, alattvalói hűségét bizonyítandó, fiát az uralkodóról nevezte el. A gyermek Nietzschét jobbára asszonyok nevelték (és kényeztették), mert apja egy szerencsétlen baleset következtében korán meghalt. Tiltották a vásott kölykök társaságától, akik madárfészkeket fosztogattak és katonásdi játszottak; a gyermek ehelyett a könyvek közé temetkezett - osztálytársai a háta mögött csak papocskaként emlegették. S bár külső megjelenése is megerősítette szubtilis lelkét, időnként meghökkentő tettekre szánta el magát. Feljegyezték róla, hogy amikor diáktársai kételyüknek adtak hangot a kezét tűzben tartó római Mutius Scaevoláról szóló történet hitelességét illetően, Nietzsche egy marék gyufaszálat gyújtott meg a tenyerében és addig tartotta őket, amíg el nem hamvadtak. Később a hadseregben is meg akarta mutatni, mennyire férfi a talpán, de egy szerencsétlen lovasbaleset folytán végleg kiszuperálták, így egy 180 fokos fordulattal a bázeli egyetem filozófia tanszékén találta magát. Gondolkodására - közvetve-köz- vetlenül - Schopenhauer mellett még három ember volt hatással. Az egyik történetesen egy természet- tudós volt, Charles Darwin, akinek evolúciós elmélete, s különösen a létért folytatott harcról kifejtett nézetei ragadták meg. Nem a jóság és az alázat, hanem az erő és a gőg az, ami a túlélést segíti és a fejlődést előreviszi. Nietzsche olvasatában a darwini faji kiválasztás ellenkezik az egyenlőséggel és a demokráciával. Ettől az okoskodástól aztán eljut az Übermensch, a felsőbbrendű ember fogalmáig, amelyet a főművének tartott Imigyen szóla Zarathustra című munkájában fejtett ki. Nietzsche szerint nem a tömegek fölemelése, hanem a jobb és erősebb egyéniségek, a felsőbbrendű emberek kifejlesztése a cél. Nem tartja okos dolognak az emberiség megjavításán fáradozni, mert az emberiség - ha valóban létezik - nem javul meg. A felsőbbrendű ember azonban nem a darwini kiválasztás törvényei szerint születik, hanem tudatos tervező és nevelő munka eredménye. Emiatt veszedelmes dolog - állapítja meg -, ha az emberek szerelemből házasodnak, mert a szerelmes ember nem lehet egyszerre bölcs is. A legkiválóbbaknak csak a legkiválóbbakkal kellene összeházasodniuk, a szerelem maradjon meg a csőcseléknek. Később, a fasizmus uralomra jutását követően, Nietzsche eszméit igyekeztek a gyakorlatban is megvalósítani, s ezzel bemocskolták a filozófust is, akitől mi sem állt távolabb, mint az erőszak és a gonoszság. Hogy gondolatait így kiforgathatták, abban persze részben ő is ludas volt, elvégre alig született ellentmondásosabb bölcseleti rendszer az övénél. Még tisztelői is kénytelenek voltak elismerni, hogy Nietzsche nem következetes, helyenként már homályos, sőt, zavaros. A másik ember, aki hatással volt rá, egy politikus volt: Bismarck kancellár, Németország egyesítője. Az egyenlőség demokráciáját elutasító filozófus benne látta megtestesülni azt az eszményi vezetőt, aki akaratát rákényszeríti a tömegekre és a helyes irányt megmutatja nekik. Mint Will Durant népszerű könyvében megállapítja: „Az új Németország növekvő katonai és ipari erejének megszólaltatóra volt szüksége; a háborús önkénynek igazoló filozófiára. A kereszténységgel nem lehetett igazolni, a darwinizmussal már inkább. Csak egy kis bátorság kell és meg lehet csinálni a dolgot”. Mennyire imponálhatott ez is harminc-negyven évvel később... Utolsóként említem azt a férfit, akiért Nietzsche egyenesen rajongott, majd akit szenvedélyesen elutasított. Richard Wagnerről, a nagy zeneszerzőről van szó, akit 1869-ben ismert meg és operáiról mélyenszántó elemzéseket írt, sőt, ennek a kapcsolatnak köszönhetjük a Tragédia születése című (egyetlen befejezett) művét is, amelynek megállapításait több mint száz évvel a mű megjelenése (1872) után, még napjainkban is gyakran idézik a különböző esztétikai munkák. Halász Előd így foglalja össze ennek a könyvnek a lényegét: „Nietzsche az ókori görög tragédiát két ősi elvből eredezteti: az orgiasztikus dionüszoszi princípiumból, amely a gáttalan ösztönök gyönyörteli tombolásában jelentkező életelvet testesíti meg, és a lét" harmóniáját képviselő apollói princípiumból, amelyet a művészet teremt meg az ösztönök megzabo- lázása útján. Nietzsche szerint Szókratésszel kezdődik a dekadencia, amikor az élet esztétikai értékelését morális értékelés váltja fel, s feltűnik az a téves képzet, hogy a gondolkodás nem csak megismerni képes a létet, hanem korrigálni is. Az erény a tudás természetévé, a boldogság pedig az erény függvényévé válik, s ezzel véget ér a pogány görög dráma, szelleme csak a zenében kel új életre, olyanoknál, mint Bach és Wagner”. Később a rajongásig csodált mesterből is kiábrándul, szemére veti képmutatását (Wagner a Nibelung-tetralógia, a Tristán és Izolda, a Nürnbergi mesterdalnokok után képes volt megalkotni a keresztény alázat apoteózisát, a Parsifalt), s joggal kifogásolja műveinek teátrális, hatásvadász építőelemeit. Nietzsche nem csak Wagnertől távolodott el, szép csendesen kivonult a társadalomból is. Egyre romló egészségi állapota, szeme világának fokozatos elvesztése feltételezhetően összefüggött a kor jellegzetes értelmiségi betegségével, a szifilisszel is. Az idegsorvadás meggátolta őt a rendszeres munkában, s miután 1889-ben Torinóban kitört rajta az elmebaj, már csak ritkán adódtak tiszta pillanatai. Életének utolsó évtizedét különböző szanatóriumokban, ületve idős édesanyja, majd annak halála után nővére házában töltötte. Durant írja: „Nem élt elég soká és elég sokoldalúan, hogy féligazságait bölcsességekké érlelhesse. Ha hosszabb élet adatik meg neki, talán összhangzó filozófiává változtatja nézeteinek égrekiáltó zűrzavarát. Jézusról mondott szavai inkább érvényesek rá magára: »Túlságosan korán halt meg; tanait önmaga vonta volna vissza, ha érettebb kort ér meg! Elég nemes volt ahhoz, hogy visszavonja!« De a halál másként akarta.” A szerző a rádió magyar adásának munkatársa. A Szlovákiai Magyar írók Társasága másodszor szervezte meg Gombaszögön a Fiatal írók Nyári Táborát Szépirodalom és kritika kis gasztronómiával JUHÁSZ KATALIN Gombaszög. Tegnap ért véget a Fiatal írók II. Nyári Tábora, amely az ismerkedésen, kapcsolatfelvételen kívül szakmai segítséget is kínált a pályakezdőknek. Az előadások és viták során szó esett a regény szerepéről a mai, ületve a 20. századi irodalomban, a kortárs magyar szépirodalom és kritika helyzetéről, valamint a művészeti és irodalmi folyóiratok szerepéről, az olvasói ízlés és az irodalmi kánonok kialakulásában. A vitát Gál Éva és Németh Zoltán kritikusok vezették. Megérkezett Gombaszögre Petőcz András Budapestről, aki felolvasta legújabb verseit, s kifejtette véleményét a kortárs irodalomról. A bécsi Márkus Barbarossa János, valamint két fiatal erdélyi költő rendhagyó felolvasást tartott. Pénteken a műfordítás került fókuszba. Csehy Zoltán nagysikerű, Hárman az ágyban című fordításkötetéről, illetve a görög és latin versek fordításának különböző megítéléséről beszélt, majd az idei műfordítói Madách- díjas Hizsnyai Tóth Ildikó adott félnapos feladatot a tábor résztvevőinek, akik háromfős csapatokra osztódva összemérhették erejüket és leleményességüket egy Pavol Vilikovský-elbeszélés részletének magyarításában. A verseny édes fődíját közösen fogyasztották el a táborlakók, akik másnap este is különleges irodalmi-gasztronómiai élményben részesültek Hizsnyai Zoltán jóvoltából. Tsúszó Sándor munkásságának legjelesebb hazai kutatója egy valódi Tsúszó- gulyással lepte meg a fiatalokat, étkezés közben pedig a fikció, a valóság és egyéb fontos fűszerek arányairól tartott rímes előadást a társaságnak. Hangulatosra sikeredett a szombat esti, késő éjszakába nyúló, tűz körüli felolvasás, ahol többkötetes szerzők és pályakezdők felváltva olvastak részleteket műveikből. A tábor legörömtelibb bejelentése péntek délután hangzott el: Klein Melinda, a Vasárnap vezető szerkesztője egy a lap hasábjain hamarosan induló irodalmi rovatra hívta fel a potenciális „szereplők” figyelmét. A tábor főszervezője, a Szlovákiai Magyar írók Társasága kihelyezett választmányi gyűlésén három új Táborozó írók taggal bővült a szervezet: Arda- mica Zoránnal, Hizsnyai Tóth Ildikóval és Kantár Csabával. A tábor költségeit a kulturális minisztérium, valamint a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete fedezte. (Somogyi Tibor felvétele)
