Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)

2000-08-28 / 199. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 28. TÉMA: A KURSZK TENGERALATTJÁRÓ 9 Újabb és újabb feltevések születtek a orosz atom-tengeralattjáró elsüllyedésének lehetséges okairól A Kurszk katasztrófája Augusztus 21. Az orosz haditengerészet katonái a Nagy Péter fedélzetéről kémlelik a tengert. Aznap jelentette be az Északi Flotta vezérkari főnöke, hogy nincs túlélő a Kurszkon. (ČTK/AP) 2000. augusztus 12-én el­süllyedt a Kurszk orosz atom­tengeralattjáró. A mentési kí­sérletek kudarca után, 21-én az Északi Flotta vezérkari fő­nöke bejelentette, hogy nincs túlélő a Kurszkon. MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS De mi is történt a Barents-tengeren, miként tájékoztattak az orosz ható­ságok, s miért késlekedtek, miért csak „adagolták” a híreket a tragédi­áról? Nézzük az események és köz­lések kronológiáját: 2000. augusztus 14.: Az orosz ha­ditengerészet szóvivője bejelentet­te, műszaki hiba miatt egy orosz atom-tengeralattjáró kénytelen volt a tengerfenékre ereszkedni. A fe­délzeten tartózkodó személyzet lét­számáról különböző számokat kö­zöltek orosz hivatalos és nem hiva­talos források. Egy orosz szakértő augusztus 14-i nyilatkozata szerint a baleset 13-án következett be, de 15-én Vlagyimir Kurojedov tenger­nagy, az orosz haditengerészet fő- parancsnoka bejelenette, hogy 12- én délelőtt történt. Orosz források köztölték: nukleáris baleset nem fe­nyeget. 2000. augusztus 15.: Oroszország­nak amerikai, francia és brit részről is segítséget ajánlottak a mentés­hez, de az orosz hadiflotta ezt eluta­sította. Kurojedov szerint robbanás vagy ütközés okozhatta a balesetet. Ilja Klebanov orosz miniszterelnök­helyettes, a szerencsétlenség vizsgá- lására alakult bizottság vezetője nem tartotta kizártnak, hogy egy vi­lágháborús akna robbanása idézte elő a katasztrófát. Moszkvában kö­zölték: az Északi Flotta 15 hajójá­nak részvételével megkezdődtek a legénység kimentésére irányuló munkálatok, de az erős szél és a ten­geráramlatok miatt sikertelenül ki* sérleteztek egy mentőkapszula le- bocsátásával. Közben orosz katonai küldöttség tárgyalt a NATO brüssze­li főhadiszállásán arról, hogy a NA­TO milyen eszközökkel tudna a Kurszk mentéséhez hozzájárulni. 2000. augusztus 16.: A mentésben részt vevő egységek reggel már nem észleltek „akusztikus jeleket” a Kurszk belsejéből, de este ismét ko­pogást véltek hallani. A szerencsét­lenséggel kapcsolatos első nyüvá- nos közlésében Vlagyimir Putyin ál­lamfő védelmébe vette azt az orosz álláspontot, hogy nem kértek rög­tön külföldi segítséget. Az orosz ha­ditengerészet négy nappal a baleset után bejelentette: elfogad brit és norvég segítséget a mentésben. A brit LR5 mélytengeri mentőegysé­get elindították a helyszín felé. A helyzetet „csaknem katasztrofális­nak” minősítette Mihail Kaszjanov orosz kormányfő. A francia hírszer­zés szerint a tengeralattjárón 12-én történt robbanás, ezután a manőve­reket leállították, és a Kurszk men­tését haditengerészeti gyakorlatnak álcázva már 13-án meglu'sérelték. A balesetet csak a mentési próbálko­zás kudarca után jelentették be. 2000. augusztus 18.: Ilja Klebanov bejelentette: a Kurszk hatalmas lé­keket kapott az orr-részen, miután „egy ismeretien eredetű, hatalmas vízkiszorítású külső tárggyal ütkö­zött”. A Komszomolszkaja Pravda nyilvánosságra hozta a Kurszk le­génységének (mindaddig titkosí­tott) listáját, eszerint a tengeralatt­járó fedélzetén 113 ember (46 tiszt, köztük a flotta vezérkarának öt ma­gas rangú parancsnoka, 45 altiszt és 22 matróz) volt a baleset idején. Vlagyimir Putyin reménytelennek minősítette a helyzetet, s első alka­lommal kényszerült magyarázko­dásra, amiért több mint egy hétig nem jelent meg a mentés színhe­lyén. A norvég katonai felderítés szakértői szerint két robbanás okoz­ta a Kurszk elsüllyedését. Vjacsesz- lav Popov tengernagy, az orosz Északi Flotta parancsnoka - első­ként az orosz illetékesek közül - nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nem külső behatásra, hanem „belső okból” következett be a Kurszk elsüllyedését okozó robba­nás. Igor Digalo, az orosz haditen­gerészet szóvivője megerősítette, hogy a reaktort sikerült lefojtani, su­gárszennyezés nem fenyegeti a kör­nyezetet, nukleáris fegyver pedig nem volt a Kurszk fedélzetén. Az orosz kormány gyorssegélyt utalt ki a Kurszkon rekedt legénység hozzá­tartozóinak. 2000. augusztus 19.: A Szevodnya című orosz lap szerint a Kurszk amerikai vagy brit tengeralattjáró­val ütközött, a NATO egységét állí­tólag bemérte a Nagy Péter cirkáló, s a külföldi mentőbóják jelenléte is erre utal. Mihaü Mocak altenger- nagy, az orosz Északi Flotta vezér­kari főnöke kijelentette: alig van esély, hogy túlélőket találjanak. Az orr-részben rekedt 43 tengerész a baleset első perceiben életét vesztet­te, a farokrészben rekedt tengeré­szek a hét elején kopogtatásukkal azt adták hírül, hogy szivárog a víz és nincs levegő. 2000. augusztus 20.: Norvég bú­várok ereszkedtek le a tengeralattjá­róhoz. Az orosz illetékesek úgy nyi­latkoztak, hogy a Kurszk hátsó vész­kijáratának nyílászárója is megsé­rült, így az orosz mentőakciók eleve kudarcra voltak ítélve. A norvég bú­várok szerint viszont a zsüipkamra ép volt. A búvárok a hajótest vizsgá­lata során nem találtak olyan részt, ahol a belső nyomás kisebb lett vol­na a külső tíz atmoszféránál. Kle­banov közölte: a Kurszk 8 ezer ton­nás tárggyal ütközött a felszínen vagy közvetlenül a vízfelszín alatt. Megsérült a tengeralattjáró elülső része, a tengerfenékre történt be­csapódáskor a tatrész és a hajótörzs is jelentősen megrongálódott. 2000. augusztus 21.: A védelmi minisztérum egy magas rangú ille­tékese szerint Putyin államfőnek már közvetlenül a baleset után azt jelentették, hogy a Kurszk tengeré­szeinek többsége azonnal meghalt. A norvég búvároknak sikerült ki­nyimi a Kurszk kilencedik részlegé­nek zsilipjét és egy halott tengerészt találtak. Az Északi Flotta vezérkari főnöke megerősítette, hogy nincs túlélő a Kurszkon. Az Észald Flotta sajtószóvivője bejelentette, hogy Oroszországban országos gyászt rendelnek el. Orosz és norvég rész­ről egyetértettek a további mentő­akció értelmetlenségében. A nap so­rán a tragédia lehetséges okairól is újabb feltevések születtek. Csecsen felkelők internetes honlapján, jelen­tették be, hogy öngyilkos csecsen merénylő süllyesztette el a Kursz­kot. Egy feltehetően brit tenger­alattjárónak a Kurszktól 330 méter­re talált darabjai alapján orosz kato­nai források brit tengeralattjáróval való ütközés lehetőségét vetették fel. A brit védelmi minisztérium cá­folta, hogy a térségben brit tenger­alattjáró tartózkodott volna, és fel­szólított a szóbanforgó tengeralatt­járó-alkatrész bemutatására. Az orosz Északi Flotta szóvivője azzal határolta el magát a brit tenger­alattjáróval való ütközés feltevésé­től, hogy a szóban forgó darabok akár évek óta heverhettek a tenger mélyén. Szerinte ütközés történt egy kisebb, 8-10 ezer tonna vízki- szorítású víz alatti objektummal, amely sokkal kisebb és jóval na­gyobb manőverező képességű az orosz tengeralattjárónál, ezért nem tudták bemérni az orosz flottagya­korlaton részt vevő hadihajók. 2000. augusztus 23.: Norvégiában megkezdték a felkészülést azok a búvárok, akik az életüket vesztett orosz haditengerészek holttestét hozzák felszínre. A speciális kikép­zés akár 10 napnál is tovább tarthat -jelentették a hírügynökségek. Gázrobbanás történt? Feltehetően egy nagy erejű gázrobbanás okozta a Kurszk kataszt­rófáját - ezt a véleményét hangoztatta Erinar Skorgen norvég ten­gernagy, aki a tengeralattjáró segítségére siető norvég mentőcsa­pat parancsnoka volt. A Der Spiegel című magazinnak adott inter­jújában elmondta: a baleset pillanatában a nyugati hang- és föld­rengésjelzők két robbanást észleltek. A tengernagy szerint az orosz védelmi miniszter csupán „belpolitikai szükségszerűségből” beszélt az összeütközés lehetőségéről. Éppen ezért ezt a változatot nem kell komolyan venni - mondta. Úgy vélte, az első robbanás oka egyelőre ismeretlen, a második detonációt valószínűleg a ten­geralattjárón tárolt oxigén- és hidrogéngáz keverékének a berob- banása okozta. Repülőgép-hordozó anyahajók elleni támadásokra fejlesztették ki a Kurszk tengeralattjáró típusát Harcászati adatok MTI-HÍR A Kurszk típusú, atommeghajtású tengeralattjárók sebessége a víz alatt 15 csomó (hozzávetőleg 27 kilométer óránként), a felszínen 28 csomó (mintegy 50 kilométer óránként). A tengeralattjáró 24 darab SS-N-19 Granyit típusú szuperszonikus manőverező ro­botrepülőgéppel (cirkáló rakétá­val) van felszerelve. Akár egy­szerre is képes útnak indítani eze­ket a cirkáló rakétákat. A manő­verező robotrepülőgépek súlya 7 tonna, hatótávolságuk valamivel több mint 500 kilométer. Nukleá­ris robbanófejjel is elláthatók. A Kurszk típusú tengeralattjárók feladata folyton nyomon követni a számukra potenciális célként ki­jelölt repülőgép-hordozó anyaha­jót, ügyelni arra, hogy a távolság ne nőjön köztük nagyobbra a cir­káló rakéták hatótávolságánál. Más szóval folyton késznek kell lenniük arra, hogy megsemmisít­sék a kijelölt repülőgép-hordozó anyahajót, ha harci helyzetben parancsot kapnak rá. Ez a tengeralattjáró-típus 533 mm-es és 650 mm-es torpedókkal is fel van szerelve. A torpedók rendeltetése kettős: egyfelől meg kell semmisíteniük a manőverező robotrepülőgépek ál­tal megrongált hadihajókat, más­felől meg kell védeniük a tenger­alattjárót az ellene intézett táma­dásoktól. Archív felvétel a Kurszkról. A katasztrófa végleges kivizsgálásáig az ilyen típusú orosz tengeralattjárók nem futnak ki a kikötőkből. (CTK/AP) RÖVIDEN Alig csorbult Putyin népszerűsége Egy felmérés szerint a Kurszk tragédiája alig csorbította Vlagyimir Putyin elnök népszerűségét, továbbra is ő Oroszországban a leg­nagyobb bizalmat élvező politikus. A felmérés, amely szerint a megkérdezettek 65 százaléka elfogadta az elnök szereplését az ügyben, cáfolni látszik az orosz és külföldi sajtó azon jóslatát, hogy a Kurszk legénységének elvesztése miatt a mélybe zuhanhat Putyin népszerűségi mutatója - állítja a VTsIOM, az egyik legte­kintélyesebb orosz közvélemény-kutató intézet. A média Oroszor­szágban és külföldön egyaránt élesen bírálta azt a módot, aho­gyan Putyin a Kurszk ügyét kezelte, szemére vetve az elnöknek, hogy nem szakította meg azonnal fekete-tengeri nyaralását, és csak öt nappal a Kurszk elsüllyedése után állt magyarázattal a nyilvánosság elé. (MTI) A Kurszk és az orosz fegyvereladások Nem kizárt, hogy a Kurszk orosz atom-tengeralattjáró tragédiája nem marad hatástalan a orosz fegyverexportra, illetve az orszá­gok haditengerészeti beszerzéseire - véli a Jane’s kiadóvállalat szakértője, Paul Beaver. Szerinte a Kurszk elvesztése nem marad hatás nélkül, márcsak azért sem, mert Oroszország az utóbbi években igyekezett egyre több a tengeralattjárókon használatos berendezést, felszerelést értékesíteni. A szakértő ugyanakkor úgy vélte, hogy a Kurszk katasztrófája aligha lesz hatással a MiG-ek, T-80-as harckocsik, a kalasnyikovok vagy a rakétavetők eladási adataira. Csökkenhet viszont a kereslet a modern orosz fegyverek iránt. (PAN) Rendelet a tengerészek kitüntetéséről Az orosz elnök rendeletet írt alá a Kurszk atom-tengeralattjáró tra­gikus balesetében elhunyt tengerészek kitüntetéséről. Az elnöki sajtószolgálat tájékoztatása szerint Gennagyij Ljacsint, a Kurszk kapitányát az Orosz Föderáció Hőse címmel tüntetik ki katonai szolgálatának teljesítése közben mutatott hősiességéért és bátor­ságáért. A legénység többi tagjának a Bátorságért érdemrendet adományozzák. Az államfő rendeletet írt alá a Kurszk emlékének megörökítéséről is. Emlékművet emelnek Vigyajevóban és Moszk­vában, a haditengerészet múzeumánál a tengeralattjáró legénysé­gének emlékére. (MTI) Az orosz Északi Flotta támaszpontjai, bázisterületei Tájkép tragédia után MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Hasztalan foglalatosság Oroszor­szág térképén Vigyajevót, az orosz Északi Flotta helyőrségi települését keresni, ahol Vlagyimir Pugyin el­nök a napokban részvétét nyilvání­totta a Kurszk személyzete és a ten­geralattjáróra vezényelt fegyverzet­szakértői csoport hozzátartozóinak. A Barents-tenger egyik öblében, fél­úton Pecsenga és Murmanszk kö­zött, nem messze a norvég határtól fekszik a település. Négy évtizede itt élnek (éltek) nemcsak a Kurszk, ha­nem a Pszkov, Tambov, Kosztroma, Voronyezs, Nyizsnyij Novgorod és jó néhány más „többrendeltetésű ten­geralattjáró” személyzetének, tarta­lékszemélyzetének, tagjai család­jukkal. A városnevek távoli a védnököket, egyben a tengerész-utánpótlás for­rásait jelzik. Amióta leáldozott a Szovjetunió csillaga és a többi had­erőnemmel együtt a haditengeré­szetnek is mostoha lett a sorsa, orosz városok, területi egységek siettek az Északi Flotta megmenté­sére, védnökséget vállalva, nevet adva hadihajóknak és tengeralattjá­róknak. Az említett Kosztroma sem ezen a néven szerepelt a 90-es évek elején, amikor egy „Sierra osztályú rakétás tengeralattjáróként” írt róla a világsajtó egy könnyen világka­tasztrófába átmehető összeütközés kapcsán. Tengerész körökben nem lepődtek meg azon, hogy a Kurszk tragédiája kapcsán amerikai tenger­alattjárókkal való összeütközés es­hetősége is felvetődött, hiszen az el­múlt évtizedek bővelkedtek üyen balesetekben. A Greenpeace statisz­tikái arról tanúskodnak, hogy a 60- as évek és 1986 között amerikai és szovjet tengeralattjárók elég gyakran „futottak össze”. Sokkal több összeütközés történt szovjet, mint nemzetközi vizeken. Ennek oka az lehetett, hogy az amerikai tengeralattjárók rendszeres látoga­tók voltak szovjet vizeken. Handler listáján több mint 20 eset szerepel attól kezdve, hogy 1965-ben egy amerikai atom-tengeralattjáró be­hatolt a szovjet Csendes-óceáni Flotta támaszpontjának vizére és egy Echo osztályú szovjet tenger­alattjárónak „elvitte a fenekét”. Vigyajevótól délkeletre, egy másik öbölben fekszik Poljarnij, az Északi Flotta korábbi főtámaszpontja, amely tavaly ünnepelte alapításá­nak 100. évfordulóját. Vele szem­ben, az öböl túlsó partján épült ki Szeveromorszk, az új főtámasz­pont, amely szinte összenőtt Mur- manszkkal, az 1916-ban alapított nagyvárossal, ahová a második vi­lágháború idején a szövetségesek segélyszállítmányait hozó nyugati hajókaravánok érkeztek. Az orosz Északi Flotta másik bázisterülete a Fehér-tenger egyik délkeleti öblé­ben, a Dvina torkolatvidékén talál­ható. Itt van Arhangelszk, a törté­nelmi múltú orosz kikötőváros, amelyet még 1584-ben alapítottak, s ahol I. Péter megindította nagy tengeri hajók építését. 1918 augusz­tusában amerikai, angol és francia intervenciósok kerítették hatalmuk­ba a várost és részben a fehérgárdis­tákkal együtt, részben még azok előtt csak 1919 szeptemberében tá­voztak. Arhangelszktől nyugatra mintegy 40 km-re fekszik a 200 ezer lakosú Szeverodvinszk, amely nem is olyan rég még zárt város volt. La­kossága zömének két hajógyár, a „Szevmas” és a „Zvjozdocska” adott A NATO szakemberei be­tekintést nyernek Sze­verodvinszk „titkaiba”. munkát. A Szovjetunió felbomlása érzékenyen érintette az atomhajtó- műves tengeralattjárók gyártására szakosodott mamutvállalatokat. Egy évtizeddel ezelőtt a szovjet Északi Flotta mintegy 230 nagy ha­dihajót, ezen belül 73 vízfelszíni egységet és 166 tengeralattjárót számlált, az utóbbiak háromnegye­de nukleáris üzemű volt. Ezek közül 2010-ig legalább 90-re kiselejtezés vár, amihez elengedhetetlen a nyu­gati segítség, ez viszont azt is jelen­ti, hogy a NATO vezető tengeri ha­talmainak szakemberei mind na­gyobb betekintést nyernek Sze­verodvinszk „titkaiba”. A „Szevmas” és a „Zvjozdocska” im­már a munkanélküliek számát gya­rapítja, azon túlmenően, hogy megtartott állományának illetmé­nyét is csak nagy késéssel tudja kifi­zetni. A „Szevmast” az 1997-es és 1998-as nagy sztrájkok bizonyos nyitásra kényszerítették, a „Zvjoz­docska” esetében norvég- orosz ve­gyes vállalatok jönnek létre, ezek korszerű halászhajók építésére, va­lamint tengeri olajkitermeléssel kapcsolatos berendezések gyártá­sára szakosodnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom