Új Szó, 2000. augusztus (53. évfolyam, 175-201. szám)
2000-08-23 / 195. szám, szerda
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2000. AUGUSZTUS 23. A mindennapi monotonság egy idő után kiéget. Királyhelmecen sok nagyszerű ember él, ám nívós szórakozásra, kiadós beszélgetésekre csak ritkán van alkalom Még hiányoznak az otthoni barátok ZSEBIK ILDIKÓ elsőháromszéken, az Ojtozi-szoros szomszédságában található egy 15 ezer lelket számláló erdélyi város, Kézdivásárhely. Bár ma is ipari településnek számít, a kilencvenes években itt is sok gyárat megszüntettek, bezártak, így napról napra nő a munkanélküliség, amely elsősorban a férfiakat sújtja. A textiliparnak ugyanakkor nemcsak hagyományai, hanem jelene is van a térségben, hiszen külföldi vállalkozók a közelmúltban hat, egyenként mintegy 1600 főt foglalkoztató készruhagyárat építettek a környéken. Ebből a városból érkezett Király- helmecre, a budapesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozatára Lukács István, miután hazájában könnyűipari lakatos szakmában érettségi bizonyítványt szerzett. Most volt másodéves, ám ha évente kétszer-háromszor hazalátogat néhány napra, utána Királyhelmecen legalább egy hónapon át csillapíthatatlan honvágy gyötri. Nagyon hiányoznak a kedves arcok, az otthoni hegyek. Hogyan jutott el Kézdivásárhe- lyre egy szlovákiai városi egyetem híre? Nekem a helyi plébános úr beszélt erről a lehetőségről. Őszintén szólva, eredetileg nem akartam továbbtanulni, hiszen Erdélyben nagyon költséges egyetemistának lenni, ráadásul fölöttébb nehéz bizonyos egyetemekre bejutni. Ha viszont már rászántam magam a tanulásra, akkor úgy gondoltam, érdemes igazán színvonalas és elismert oktatási intézményt választanom, ezért döntöttem a kihelyezett tagozat mellett. Milyennek találtad a felvételi követelményeket? Én egy viszonylag kicsinek számító településen érettségiztem, feltételeztem, hogy egy központi fekvésű városban a mienknél igényesebb, magasabb színvonalú oktatás folyik, nagyobbak a követelmények. Talán szerencsésebb lettem volna, ha gimnáziumba járok. így azonban - bevallom - az egyetemi felvételi követelményeknek két erdélyi kollégámmal együtt csak minimális mértékben tudtunk megfelelni. Mindhárman azzal a megszorítással nyertünk felvételt, hogy bennmaradásunkhoz az első évet feltétlenül teljesítenünk kell. Legnagyobb szomorúságomra hazai kollégáim már az első tanévben elhagyták az egyetemet, így másodévesen erdélyiként már egyedül maradtam Királyhelmecen. Bevallom, nekem is óriási volt a többiekkel szembeni lemaradásom, nehéz volt felzárkóznom. Milyennek képzelted életed következő négy esztendejének helyszínét? Miután korábban még soha sem jártam Szlovákiában, nem tudtam, valójában mire is számíthatok. Miután egy szeptemberi éjszakán érkeztem meg a felvételire, amikor épp a Neoton Famüia lépett fel a Csonkaváron, ennek alapján azt reméltem, hogy hihetetlenül gazdag kulturális élettel rendelkező városba érkeztem. Nos, csalódnom kellett. A város kicsi és zárkózott, nagyon ritkán történik benne valami. Pedig ha gazdagabb lehetőségeket kínálna, jobban meg tudná tartani a fiatalokat. Ám a mindennapi monotonság egy idő után kiéget. Itt szórakozásképpen csak egy kevés tévézésre van alkalom, meg alkalmi baráti beszélgetésekre. Egyébként Királyhelmecen sok nagyszerű ember él, akik érdeklődéssel figyelik az egyetemisták életét. Van ugyan egy 16 férőhelyes kollégiumunk, itt azonban mindössze kilencen lakunk, hiszen annak havi díja szinte az albérletek árával vetekszik. Milyennek látod az egyetemi oktatás színvonalát? A színvonal itt adott, az intézmény tanárai nagyon igényesek, bár a hazai és a budapesti oktatók között érzek némi különbséget. A hazaiak elnézőbbek a pestiekhez képest. Közvetlen, szinte már családias kapcsolatban állunk mindegyikükkel, jó, hogy iskolán kívüli problémáinkat is megoszthatjuk velük. Miután az egyetemen egyidőben mintegy 80 ember tanul, a diákság szinte egyetlen baráti kört alkot. Ez azután kölcsönös szimpátia alapján néhány csoportra bomlik tovább. Én egy ukrajnai csoporttársamhoz kötődöm leginkább. Számomra a legnagyobb gondot a matematikaijelenti, s itt erre a tárgyra bizony nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Angolból ugyancsak sok a pótolnivalóm. Az egyetem egészen jól felszerelt, ám az Internet még hiányzik belőle. Havonta mennyibe kerül az itt- tartózkodásod? Havi mintegy 3000-ből már szerényen ki lehet jönni. Ebből a kollégium ezer koronát visz el, a hétköznapokon a menzai ebéd ötszázba kerül. Hétvégeken viszont már magunk főzünk. A könyvek egy részét is ingyen kapjuk. Miután nappali tagozatosként szinte reggeltől estig az egyetemen vagyok, munkát, sajnos, nem tudok vállalni. Egyébként hátrányos helyzetűnek számítok, hiszen szüléimét már elveszítettem, 13 éves koromtól árva vagyok. Most egy volt osztálytársam családjánál élek, akik nagyon biztatnak és lehetőségükhöz mérten támogatnak a tanulásban. Egyébként a ferencvárosi önkormányzattól havonta 7000 forintnyi ösztöndíjat is kapok. Két év tapasztalata alapján milyen alapvető különbséget látsz a felvidéki és az erdélyi emberek között? Mindenütt élnek jó és rossz emberek egyaránt. Szlovákiában érezhető, hogy itt korábban sem voltak az emberek annyira elszigetelve, mint mi, ezért valamelyest másképp gondolkodnak. Anyagiasabbak is, bár az utóbbi években ez a folyamat nálunk is egyre erőteljesebb. Hogyan tervezed a jövőd? Elég akaratot érzek magamban ahhoz, hogy sikerrel befejezzem tanulmányaimat. Egyelőre csak a négyéves főiskolai képzés elvégzésében gondolkodom. Mindenképpen szeretnék visszamenni Erdélybe, s ott egy román-magyar vegyesvállalatnál szeretnék elhelyezkedni, mint közgazdász. Diplomámmal - gondolom - előnyt élvezek majd a hazai felsőoktatásban diplomázókkal szemben. Ez a szakma ma nálunk is egyre népszerűbb, így feltédenül ezen belül szeretnék majd elhelyezkedni. Addig is - hála a postának - állandó kapcsolatban vagyok szülőföldemmel. Egyszerre több levelet is írok, hogy magam is minél gyakrabban kapjak híreket otthonról. A szerző felvételén a közgazdasági egyetem királyhelmeci tagozatának központja látható Beszélgetés Ádám Zitával, az SZMPSZ elnökével, többek között arról, hogy a tervezett három rendezvény közül végül miért csak kettő jött létre Horvátországi résztvevők is lesznek az idei nyári egyetemen KAMONCZA MÁRTA A nyári szünidő nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok számára is a pihenés, az mmmmm erőgyűjtés ideje. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) évek óta mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyetemistáknak és a pedagógusoknak a kéthónapos vakáció alatt lehetőséget biztosítson szakmai továbbfejlődésre. Ennek érdekében rendszeresen táborokat, nyári egyetemeket szervez. Ádám Zitával, az SZMPSZ elnökével ezek programjáról beszélgettünk. A szövetség az idén hány helyen szervez nyári egyetemet? Ezen a nyáron eredetileg három nyári egyetemet terveztünk: az egyik tábort Rimaszombatban, a másikat Nagymegyeren, a harmadikat pedig Kassán. Sajnos, a rimaszombati nyári egyetemet érdeklődők hiányában nem tudtuk megrendezni, holott véleményem szerint kiváló programot állítottunk össze. A nagymegyeri nyári egyetem július 9-én kezdődött. Igyekeztünk úgy összeállítani a programot, hogy az a szakpárosítástól függetlenül valamennyi pedagógus számára szolgáljon hasznos információkkal. A jelenlévők különböző munkacsoportokban, szekciókban dolgoztak. Milyen témákkal foglalkoztak az egyes munkacsoportok? Volt egy holland minta alapján kidolgozott program-differenciálás az első szakaszban —, mely egy győri intézetnek köszönhetően jutott el a táborba. A munkacsoportok egyébként különböző témákkal foglalkoztak, mint például az osztályfőnöki munka, a tanulás tanítása az alsó tagozaton, számítástechnika, a szlovák nyelv oktatásának módszertani kérdései, valamint a pedagógiai program gyakorlatban való megvalósítása. A résztvevőknek ezenkívül alkalmuk volt különböző előadásokon részt venni. A táborban bemutatták a Janiga József festőművész alkotásaiból rendezett kiállítást. Vendégei is voltak a nyári egyetemnek: a résztvevők az iskolaügy aktuális problémáiról beszélgettek Szigeti László oktatási titkárral és A. Szabó Lászlóval, a minisztérium főosztályvezetőjével. Esténként könyvbemutatókat rendeztünk a táborlakók számára. Milyen korosztály képviselői vettek részt a nagymegyeri nyári egyetemen? A mintegy 170 résztvevő túlnyomó része, körülbelül 95 százaléka fiatal, pályakezdő pedagógus volt. Fájlaltuk, hogy a nyári egyetemről távolmaradtak a középgerenáció képviselői. Egyébként az idén a nagymegyeri nyári egyetemen négy erdélyi személyében, külföldi kollégák is részt vettek. Az SZMPSZ nyári egyetemét augusztus 21-e és 26-a között rendezik Kassán. Milyen programmal várták az érdeklődőket? A programban több érdekes témakör szerepel. Szó lesz a drámapedagógiáról, a tehetséggondozásról, a tanítás módszertani kérdéseiről, az óvodapedagógiáról. Lesz egy program mely keretében az érdeklődők kézműves mesterségek fortélyaival ismerkedhetnek meg. Tervezünk egy olyan programot, amely Márai Sándor életét, munkásságát mutatja be. Hány résztvevőt vártak Kassára? A jelentkezési lapok alapján mintegy 160 résztvevővel számolunk, amely egy idális létszám. Erdélyből 26 kolléga jelezte résztvételi szándékát. Az idén a nyári egyetemek történetében először lesznek résztvevők Horvátországból. A nyári egyetemnek a kassai ipari iskola kollégiuma ad otthont. A hazai nyári egyetemeken kívül a magyar pedagógusoknak van alkalmuk arra, hogy külföldi táborokban is részt vegyenek? Természetesen. Több kolléga vesz részt magyarországi és erdélyi nyári pedagógus-továbbképzésen. A szövetség támogatja az ilyen rendezvényeken való részvételt, ezek a továbbképzések kiváló alkalmat nyújtanak a számunkra még újdonságnak számító oktatási programok megismerésére. Archív felvétel A hely számára nem volt kérdéses. Kiskorától tudta, ha egyszer egyetemre megy, akkor csak ide. Talán azért gondolkodott így, mert a szülei is itt végeztek A száztornyú Prága hat év után ismét vonzza a magyar diákokat KAMONCZA MÁRTA avaly a Károly Egyetem Jogi Karának kollektívája Václav Pavlíček vezetésével egy kötetet adott ki „Az alkotmányos rendszerek transzformációja Közép- és Kelet- Európa országaiban” címmel. A kötet egyik írása fölött egy magyar név olvasható: Tünde Keszegh. Á fiatal, komáromi származású jogásznő tavaly végzett az említett karon és jelenleg ugyanott tanul tovább, a hároméves doktorátusi továbbképzésen vesz részt. Vele arról beszélgettünk, mit jelent ma szlovákiai magyar diáknak lenni a „száztornyú városban”. Ön 1994-ben végzett a komáromi magyar tannyelvű gimnáziumban, ugyanebben az évben nyert felvételt a prágai Károly Egyetem Jogi Karán. Miért ezt az egyetemet választotta? Keszegh Tünde (Fotó: archívum) Prága számomra nem volt kérdéses. Egész kiskoromtól tudtam, ha egyszer egyetemre vagy főiskolára megyek, akkor csak Prágába. Talán azért gondolkoztam így, mert a szüleim is ott végeztek. Amikor befejeztem a gimnáziumot, akkor már Szlovákia különvált Csehországtól. Ez azt jelentette, hogy különböző nehézségekkel kellett szembenéznem, tartózkodási engedélyre volt szükség. Az is kérdéses volt, hogy külföldi állampolgárként milyen feltételek mellett tudok szálláshoz jutni és egyéb gyakorlati kérdések merültek fel. De volt bennem annyi makacsság, hogyha egyszer elhatároztam, hogy Prágában tanulok tovább, akkor ehhez tartom magam. A csendes kisváros után bizonyára nehéz volt megszokni a nagyvárost, a cseh nyelvű előadásokat. Nehéz volt az elején. Én nemcsak csehül nem tudtam, hanem szlovákul sem beszéltem jól. Ilyen szempontból tehát végül is mindegy volt, hogy Pozsonyban vagy Prágában tanulok tovább. A nyelvi problémákkal mindenképpen meg kellett küzdenem. Véleményem szerint csak az első félév, az első vizsgák nehezek, s aztán már fokozatosan belejön az ember. Ez mindenekelőtt akarat kérdése. Amikor először mentem Prágába, egy komáromi magyar fiúval utaztam, aki ugyancsak ott tanult. Ő vitt el először az Ady Endre Diákkörbe, a prágai magyar egyetemisták klubjába. Ez nagy segítség volt, hiszen én akkor szinte senkit sem ismertem egy számomra idegen kultúrájú nagyvárosban. Öt évig nagyon sokat voltam a magyar diákok között. Rendszeresen találkoztunk, hetente egyszer-két- szer összejöttünk. Hány szlovákiai magyar diák tanul Prágában? 1994-ben kétszáz magyar diákot számoltunk össze a Károly Egyetemen, a Közgazdaságtudományi Egyetemen (VŠE) és a Műegyetemen (ČVUT). Ez most kevesebb, mert korábban volt olyan év is, hogy hatvan-hetven magyar elsős diák kezdte meg egyetemi tanulmányait Prágában, aztán, amikor bevezették a tandíjat, alaposan csökkent a szlovákiai diákok száma, 1999. január elsejétől ismét nincs tandíj, tehát most már megint emelkedőben van a magyar diákok száma. Mi az a többlet, amit Prága adhat a honi magyar diákoknak? Eleve pluszt ad a távolság, az ember rákényszerül az önállósodásra. Megismerkedik egy új kultúrával, más szemlélettel, az ottani emberek teljesen más mentalitásúak, mint az itteniek. Az is sokat ad, hogy az ember egy új nyelvet megtanul. Ami nekem nagyon tetszik Prágában, az összes egyetemmel kapcsolatban az az, hogy nagyon liberális szemléletűek. Nincsenek előítéleteik a magyar kisebbséggel szemben. Engem mindig bátorítottak. Sőt, úgy vettem észre, hogy fel is néznek rám azért, mert nem vagyok cseh és a tananyagot mégis képes vagyok megtanulni. Milyenek a tervei a jövőre vonatkozóan? Ha elvégzi a hátralévő két évet hazatér vagy marad Csehországban? Szeretnék hazajönni, csakhát nagyon nehéz. Véleménye szerint kezdő jogászként hol nehezebb, Csehországban vagy itthon? Szerintem minden kezdet nehéz. Ott azért, mert az embernek nincs semmilyen ismeretsége. Nincs igazán senki, akire támaszkodhat, teljesen magára van utalva és arra a pár barátra, akit az öt év alatt szerzett. Az egyértelmű, hogy ott több a lehetőség és ez mindenképpen csábító. Döntött már arról, hogy ügyvédként, ügyészként vagy bíróként dolgozik majd? Jelen pillanatban két lehetőség vonz: ügyvédként dolgozni vagy jogászként elhelyezkedni egy nemzetközi szervezetben. Természetesen e mellett mindenképpen szeretném folytami az elméleti munkát is.
