Új Szó, 2000. július (53. évfolyam, 151-175. szám)
2000-07-29 / 174. szám, szombat
Szombat, 2000. július 29. 4. évfolyam, 31. szám HÉTVÉGI MAGAZIN A közelben áll a gömöri grófi házaspár egykori villája, amelyet takarosán helyreállítottak, s amelyet Bécsben járva feltétlenül meg kell nézni Andrássy Dénes és Franciska nyomában A szerző felvételei TÖKÖLY GÁBOR tazásaim^ során szívesen kutatom fel Gömör híres szülöttjeinek nyomait, emlékeit. így jutottam el a közelmúltban Becs Döbling városnegyedében található Andrássy-emlékekhez is. Az osztrák főváros térképének utcajegyzékét böngészve rögtön az „A” betűnél ráleltem egy Andrássy utcára, melyhez nagy örömömre zárójelben azt is odabiggyesztették, hogy egy bizonyos „Dionysius” tiszteletére viseli ezt a nevet. Ezzel az aznapi programom már nagyrészt készen is volt, és első utam a gróf Andrássy Dénesről, Krasznahorka várának utolsó uráról, Rozsnyó és környékének jótevőjéről elnevezett utcába vezetett. A kétszáz méternél aligha hosszabb, elegáns villákkal és illatozó hársfákkal szegélyezett kertvárosi utca egyik lakójától arról érdeklődtem, hogy irályén okból viseli lakhelye a mi gömöri grófunk nevét, nagy meglepetésemre megtudtam, hogy annak több oka is van. A közelben áll a grófi házaspár (Andrássy Dénes és a bécsi operaház koncertmesterének lánya, Hablawetz Franciska) egykori bécsi villája, melyet a közelmúltban takarosán helyreállítottak, és bár az épületbe nem juthattam be, de feltétlenül meg kell nézni, mert igazán gyönyörű. A gróf, akinek családja egykor Felső-Magya- rországon jelentős vasipari létesítményeket birtokolt és működtetett, néhány saroknyira onnan a század elején egy gyermekotthont létesített, amely sokáig az ő nevét viselte és amelynek kertjében bécsi származású hitvesének márványba faragott emlékszobra áll. Az árnyas fákkal szegélyezett csendes Hohe Warte (Felső őrhely) és a vasárnap délelőtt ellenére is forgalmas Ruthstrasse sarkán áll a gömöri Andrássy Dénes gróf által 1908-ban alapított gyermekotthon impozáns eklektikus épülete. A hatalmas kertet szegélyező öntöttvaskerítést nézegetve újabb meglepetést okozott a kutyáját arra sétáltató hölgy közlése, hogy azt a grófék nyüván gömöri vasgyáraik valamelyikében készíttették és onnan szállíttatták Bécsbe. Az épület főbejárata előtt - hogy is lehetne másképp - valóban ott áll főbb vonásaiban a Rozsnyó főterén álló Fran- ciska-szobrot idéző emlékmű; az önzetlen adakozás és gondoskodás jelképe és egy legendás szerelem sokadik emléke, a halhatatlan kedves, Franciska képmásával. Belépve az épület főbejáratán a lépcső jobb oldalán az alapító nemes szándékát és tettét rögzítő emléktáblán találkozhatunk újra az Andrássy névvel. A döblingi gyermekotthont Dénes gróf 1902. október 26-án Münchenben elhunyt hitvese emlékére létesítette. Nem mintha a pár közös életében nem tanúsított volna rendkívüli érzékenységet a szegények és az arra érdemesek gondjai iránt, hiszen számos falu neki köszönheti óvodáját, iskoláját, templomát. Kórházakat és árvaházakat építtetett, tehetséges fiataloknak ösztöndíjat folyósított, árvíz pusztította településeket újított fel. Dénes gróf polgári származású kedvesének halála után szinte minden erejét és tehetségét a köz szolgálatába állította. Az 1881 és 1902 közötti időszakról szóljon a korabeli krónikás: „És itt kezdődik Franciska grófnő tulajdonképpeni missziója. Ha a megpróbáltatások napjaiban támasza, védő angyala, vigasztalója volt az ő urának, most a viharok lezajlása után, a békés révbe érve, az ő nagy könyörületes szívével oltalmába veszi a szegényeket és a szenvedőket. A nagy kiteijedésű grófi uradalomnak nincs egy zuga, ahová az ő jótékony kezei áldást ne hullámának. Templom, iskola, kórház, árvák aziluma, bölcsőde, szegények menhelye, felekezet és nemzetiség megkülönböztetése nélkül egyaránt részesül jótéteményeiben. Több, mint három millióra rúgnak azok az összegek, melyeket a grófi uradalmi pénztár emberbaráti célokra folyósított. Az utolsó évek nagy alapítványai ismeretesek. A kultuszminisztériumnál egy névtelen műbarát festő ösztöndíjakra 223 000 koronát helyezett el. Ma már tudjuk, hogy az a grófi pár adománya volt. De ki győzné azt mind összeírni, ami jó a Franciska grófné nevéhez fűződik. És az mind zajtalanul, hivalgás nélkül történt.” S azt, hogy ez valóban így is volt Sulyovszky István a hűséges uradalmi gondnok tudhatta a legjobban. Rövid séta következik felfelé a Hohe Warte bal oldalán és a gyermekotthon kertjének falán túl előbukkan az álomvilágban élő pár bécsi életének szecessziós stílusban épült színhelye a bécsi Andrássy-villa. Valóban gyönyörű és a helyreállítás minőségét is csak dicsérni lehet. Minden részletében méltó a szecesszió fémjelezte mozgalmas századvég idején mesebeli boldogságban élő és reneszánsz módon gondolkodó néhai lakóihoz. Életük és sorsuk regénybe illő. Nem csoda, hogy az évek óta tájainkról tudósító japán újságíró ismerősömet a máig élő Andrássy hagyomány olyannyira lenyűgözte, hogy a gazdasági életről szóló tudósításai mellett magánnyomozásba kezdett és sorra látogatta életük egyes állomásait. Döbling, de legalábbis az ottani Andrássy utca mai lakói tudnak a grófi párról és őrzik emlékét. Rozsnyón is volt a harmincas években Andrássy Dénes utca. A város mindenkori főutcáját hívták egy rövid ideig így. Aztán ahogy nem lett Gyöngyössi Istvánról, Szilassy Jánosról, Rosty Kálmánról, Madarász Viktorról, Pákh Albertról, Fellegi Viktorról, Markó Miklósról, Vass Lászlóról elnevezett utca, úgy nincs Andrássy Dénes vagy Franciska utca vagy tér sem. Gyakran irigyeljük nyugati szomszédainktól az anyagi jólétet, a biztonságot, de csak elvétve tudatosítjuk, hogy annak egyik feltétele a hagyományok ismeretéből és ápolásából táplálkozó önbizalom. Teknővájó (Somogyi Tibor felvétele) A kisasszony, aki nem volt azonos a bolt tulajdonosával, minden felelősséget a vásárlóra hárított A vásárló esete az üzenetrögzítős telefonnal FENÁKEL JUDIT A Azt mondja a vásárló, aki nemrégiben meg- | lepte magát egy üzenetrögzítős telefon- ■■■■ nal, de a szükségesnél is jobban meglepődött, amikor a formatervezett csúcstechnika olyan visszhango- san szólalt meg, hogy zúgni kezdett tőle a füle, majd a visszhango- sítást kiegészítendő kattogni se átallt, szóval azt mondja a vásárló, hog ezek után és természetesen három napon belül visszavitte a készüléket a boltba, ahonnan származott. Csakhogy a szakemberek - ahogy nálunk nevezni szokták őket, ritkán térve ki a körülményes magyarázatra, hogy minek a szakemberei - ott helyben bebizonyították, hogy a vásárló tévesen észlelt visszhangot meg kattogást, és a szerkentyű, mint a legtöbb formatervezett, korszerű, automatikus, kibernetikus, nukleáris és elektronikus csúcstechnika, amit mostanában kapni lehet, szóval ez a valami, amit nevezhetünk egyszerűen telefonnak, bár annál sokkal többről van szó - tökéletes. De azért felhívták a vásárló figyelmét, hogy a szerkentyű dobozában ott lapul a jótállási jegy, amivel - feltéve, de meg nem engedve, hogy a csúcstechnika valamilyen félreértés (például nem rendeltetésszerű használat?) folytán meghibásodna - az ott felsorolt boltokban (azaz szervizekben) állnak a vásárló rendelkezésésre. Mivel az az egyébként tökéletes - bár emberi beszélgetésre alig alkalmas - szerkezet továbbra is kattogott, visszhangot vert, sőt időnként a beszédhangot egyáltalán nem közvetítette, legalábbis azt mondja a vásárló, beszélgető partnerei többször figyelmeztették, hogy „elmegy a hangja”, tehát, mondja a vásárló, ezek után felhívta a jótállási jegyen feltüntetett szerviz telefonszámát, megjavíta- nák-e a hibás készüléket. Természetesen, válaszolták a vonal túloldalán, amennyiben Panasonic márkájú telefonról van szó. Nem kérem, azt mondja a vásárló, az én telefonom márkája ez és ez, de a jótállási jegyen az önök márkája van feltüntetve. Akkor önnek, nyugtatta meg a szerviz embere, hamis jótállási jegyet adtak, tessék a bolthoz fordulni. Mit tehettem, mondja a vásárló, kinyomoztam a bolt telefonszámát, és továbbadtam a szerviztől kapott információt. A kisasszony, aki nem volt azonos a bolt tulajdonosával, minden felelősséget elhárított, viszont közölte annak a márkaszerviznek a címét - csak a címét, a telefonszámát nem állt módjában amely az általam vásárolt márkájú telefonok garanciális javítására hivatott, s még jóindulatúan figyelmeztetett, hogy a szerviz valahol a Közvágóhídnál van, és nagyon nehéz megközelíteni. Újabb telefonok árán, azt mondja a vásárló, és különféle családtagok részvételével sikerült megszereznie az illetékes szerviz ezek szerint nem egészen titkos telefonszámát, és milyen jól tette, mondja a vásárló, hogy ifjonti szelebur- disággal nem vágott bele azonnal a körülményes utazásba, mert a végre valóban illetékes szervizben közölték vele, hogy csak a márkának megfelelő jótállási jeggyel vállalhatják az egyébként kiváló minőségű és nyilván csak valami félreértés folytán hibásnak mutatkozó telefon javítását. Most itt tartok, azt mondja a vásárló. Van egy telefonom, ami visszhangos, kattog, elmegy belőle a hang, a beprogramozott számokat kitörli, és van egy jótállási jegyem egy egészen más típusú telefonhoz. Persze ez semmi, vigasztalja magát a vásárló, még mindig jobban jártam, mint az a rokonom, aki nem egészen egy évvel ezelőtt csináltatott cirkofűtést a lakásába, de a cég, amelyik addig a garanciális javításokat is vállalta, közben jogutód nélkül megszűnt, és most pénzért se kapnak embert, aki a mások által elfuserált fűtési rendszerüket megjavítaná. Na ezt csak azért meséltem el, mondja a póruljárt vásárló, hogy közhírré tegyem: senki ne áltassa magát, nincs garancia a garanciára. Se a telefonra, se a cirkofűtésre, se... nem folytatta. Azt mondta, mesz- szire vezetnének a következtetései, és minek elkeseríteniük a többi vásárlót, aki még csak álmodozik egy formatervezett modern, boldog világ csúcstechnikájáról.
