Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-21 / 142. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 21. KOMMENTÁR Balközép házasságok VRABEC MÁRIA Miközben koalíciós politikusaink egymás túllicitálásával igyekeztek meggyőzni bennünket arról, hogy kibírják együtt a hátralevő két évet, sőt mi több, ezentúl csak lényeges dolgokkal foglalkoznak, az MKP ki­vételével már mindegyik a következő választásokra készül - ki osztó­dással, ki egyesüléssel. A módszer korántsem politikai programoktól vagy nézetazonosságtól függ, hanem csakis és kizárólag a preferenci­áktól. Értsd: aki elég erősnek és kellőképpen meg nem értettnek érzi magát, az saját pártot alapít (Fico és Mjartan), aki öt pártot sem bú- kordában tartani, az alapít egy hatodikat (Dzurinda), aki pedig attól tart, kívül rekedne a parlamenten, az integrációról kezd el szónokolni (Hamzík és Volf). így aztán minden feltétel adott a specifikus szlová­kiai standardhoz, amelynek legfőbb jellemzője az, hogy még véletle­nül sem lehet tudni, melyik politikus épp hová tart és hová tartozik, arról nem is beszélve, milyen értékeket és elveket vall, mert ez mife­lénk valahogy nem fontos. Itt csak divatirányzatok, erőszakkal a köz­tudatba sulykolt szlogenek vannak, mint pl. a Jobboldali keresztény és polgári liberális erők összefogása”, vagy újabban a „balközép egye­sülés”. Előbbinek már az eredményét is látjuk, a miniszterek pártja­ként emlegetett SDKÚ világviszonylatban is egyedülálló képződ­mény, mert létezik is meg nem is, ott is van a parlamentben meg nincs is - mindig az adott helyzetnek megfelelően. És ez még mindig fokozható, mert azt a kavarodást, ami akkor következik be a koalíció­ban, ha a szociáldemokraták összeállnak a Polgári Egyetértés Pártjá­val, még a legborúlátóbb politológusok sem tudják elképzelni. Vajon kit fognak a koalícióban képviselni Volfék: az SDK-t, amelyhez a vá­lasztások előtt társultak, vagy az önálló frakcióval rendelkező új tár­sat, az SOP-t? És mi lesz, ha a DÚ-szakadár Budajékat szintén balra sodorja majd az integráció szele, ne adj’ Isten, a júliusi kongresszus után az SDL-től is búcsút vesznek az állítólagos reformerek? Csak egyet lehet biztosan tudni - akárhányan is fuzionálnak a balközépen, a népszerűségükön ez vajmi keveset segít, de ahhoz nálunk egy 0,5%- os párt megingása is elég, hogy fenekestül felforgassa az egész kor­mánykoalíciót. Még akkor is, ha az egész mtegrációsdi valójában csu­pán kínkeserves egymásba kapaszkodása puszta megmaradásért, és más tájakon, más viszonyok között legfeljebb az jutna róla az ember eszébe, hogy „házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri”. JEGYZET Széklete van? PÉTERFI SZONYA Ne tessék fanyalogni, hiszen na­gyon fontos egészségügyi, mit több, élet-halál kérdésről van szó. Akik valaha kórházi ellátás­ra szorultak, tudják, hogy a szo­baorvos reggelente ezzel a kér­déssel kezdi a napot. Nem tudni, hogy ezt az „intim” témát firtat­ták-e a belügyminisztériumi kór­ház orvosai, akik a múlt hét szer­dája óta a köztársasági elnököt kezelik. Félő, hogy nem. A túl­zott tekintélytisztelet majdnem az elnök életébe került. Rudolf Schuster megbetegedése nem szokványos. Már az is furcsa, mi­képp történhetett meg, hogy kör­nyezetében nem akadt senki - annak ellenére, hogy a sajtó fi­gyelmeztetett a hőség okozta ki­száradás veszélyére -, aki megfe­lelő folyadékfogyasztásáról gon­doskodott volna. Akár „erőszak­kal” is. Ugyanis az orvosok sze­rint Schuster a nagy melegtől, a kimerültségtől és a túlhajtottság- tól lázasodon be, s azért is, mert rezidenciájában nincs légkondi­cionáló berendezés. (Aki a fejét egy kicsit is használja, sejtheti, hogy az orvosi jelentés „sántít”, hiszen az országban nagyon sok 66 éves férfi hajszolja magát agyon anélkül, hogy légkondicio­nált úodája, lakása lenne.) Az el­nök állapota az antibiotikumos kezelés és az infúziók hatására gyorsan normalizálódott, ám va­sárnap este a hirtelen fellépő, életét is veszélyeztető kompliká­ció miatt elkerülhetedenné vált a műtét: antibiotikumok ellenére vastagbélgyulladása nem csök­kent, s a bélfal átszakadt. Óhatat­lanul felmerül a kérdés: a) nem tudtak a rejtett betegségről az or­vosok (a személyi orvos!), b) „csak” nem gondoltak arra, hogy a hőség okozta rosszullét mögött ez bújhat meg?! Bármüyen vá­laszt adnának, tagadhatadan: a megelőzésbe hiba csúszott. Az idős férfiak zöme emésztési gon­dokkal, székrekedéssel küszkö­dik, s ez nem kerül el valakit csak azért, mert államfő. Kiderült, hogy amikor kórházba szállítot­ták, hasfájásra és emésztési rend­ellenességre is panaszkodott. És mert nem végezték el azokat a kellemetien vizsgálatokat, ame­lyek rávüágítottak volna a rosz- szullét okára, feltételezhető, hogy nem is gondoltak a vastag­bél megbetegedésére. Eddig úgy tudtuk, az államfő kiváló egész­ségnek örvend, erőnléte a lehető legjobb. Elnöki kampányát meg­előzően a belgyógyász, a pszichi­áter és a klinikai pszichológus zá­rójelentése is erről tanúskodott. Netán erre hagyatkoztak az or­vosok?! SZLOVÁKIAI »ÁSTÁK NAPILAP Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezető: Madi Géza (58238342) Rovatvezetők: Holop Zsolt - politika - (58238338), Sidó H. Zoltán - gazdaság - (58238312), Tallósi Béla - kultúra - (58238313), Urbán Gabriella - panoráma - (58238338), P. Malik Éva - régió - (58238310), Kovács Ilona - mellékletek- (58238314) Tomi Vince - sport - (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, telefax: 58238343. Fiókszerkesztőségek: Nagykapos 0949/6382806, Kassa 095/6228639, Rimaszombat: 0866/5684 214, Komárom: tel., fax: 0819/7704 200, Nyitra: 087/652 25 43, Rozsnyó: 0942/7329424. Kiadja a Vox Nova Részvénytársaság, a kiadásért felel Slezákné Kovács Edit ügyvezető igazgató (tel.: 58238322, fax: 58238321) Hirdetóiroda: 58238262,58238332, fax: 58238331 Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326 Szedés és tördelés a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja a CONCORDIA KFT.- Kolárska 8, Bratislava. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somoija. Külföldi megrendelések: PrNS ES-vyvoz dace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1993. december 10-én. Engedélyszám: 179/93 Index: 48011 Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az ÚJ SZÓ az interneten is megtalálható: http://www.ujszo.com E-mail: redakcia@ujszo.com Nem volt abban a Szlovákiában megint valamilyen forradalom, lordom? Pár hónapja még a romák menekül­tek, most meg a politikusaik. (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ NOVY CAS A lap beszámol arról, hogy a foci Európa-bajnokság körüli őrület a börtönök lakóit sem kerüli el. - A szlovákiai börtönökben jelenleg a meccsek alatt az esti takarodó kicsit később van, hogy a bentlakók is vé­gignézhessék a mérkőzéseket - mondta Anton Fábry, a szlovákiai büntetés-végrehajtó intézetek igaz­gatója. Sőt, azok az őrizetesek, akik rendesen viselkednek, nemrég ellá­togathattak egy helyi futballmeccs­re is, persze, az őrség kíséretében. A szigor szempontjából az első és má­sodik csoportba tartozó elítéltek az intézmények udvarán provizórikus pályákon maguk is rendezhetnek bajnokságokat. Egyesek cellája tele van ragasztgatva az Eure 2000 sztárjainak portréjával, de termé­szetesen mindennek megvan a ha­tára, jelezte Fábry. Ezt az angliai Bristol város nemrégiben történt börtönlázadásával kapcsolatban je­gyezte meg, ahol a meccs alatt fel- hergelődött bentlakók tömi-zúzni kezdték a berendezést. Ilyen szem­pontból kész szerencse, hogy Szlo­vákia nem jutott ki az Eb-re - jegyzi meg a lap. Az állam a közkiadások háromnegyedét a gazdaságilag aktív, lakosság által fizetett adókból és illetékekből fedezte Egy százasból 48 korona marad Ha egy átlagos munkanap reggel 8 órakor kezdődik és délután 4-kor ér véget, egy szlovákiai átlagalkalmazott 11.35-ig az államnak dolgo­zik, s csak ezután a saját zse­bébe. Dél-Koreában például 13.30-tól, Svédországban 13.00 után termelnek maguk­ra az emberek - olvasható A Szlovákiai Adófizetők Társu­lása (ZDPS) jelentésében. SZENTGÁLI ANIKÓ A ZDPS polgári társulás, 1996- ban jött létre, célkitűzései közé tartozik a közvélemény megvál­toztatása az állampolgári adók és illetékek terheiről. Figyelemmel kísérik az adófizetők jogainak tiszteletben tartását, ellenőrzik és feltérképezik a közpénzek elosz­tását és felhasználását. A társulás apolitikus, ezáltal mentes min­dennemű populizmustól és politi­kai nyomástól. Kizárólag az adófi­zetők érdekeit képviseli, és már felvételt nyert az adófizetők nem­zetközi társulásába, a Taxpayers Associations International nevű szervezetbe, amely az adózók több tucat nemzeti társulását tö­möríti. A ZDPS közkiadásokkal és adóter­hekkel kapcsolatos, májusban napvilágot látott elemzése arra ke­resi a választ, hogy az állam anyagi forrásai honnan erednek, és azt az illetékesek hogyan használják fel. Az elemzés rámutat, hogy a polgá­rok kiadásai jelentős részét a fize­tésből levont adó, a biztosítóknak, illetve a munkanélküli és nyugdíj­alapba fizetett összeg képezi. Az állam 2000. január 1-jétől ugyan jóváhagyta, hogy a jogi személyek béréből ne 40, hanem csak 29 szá­zalékos adót vonjanak le, a közki­adások területén azonban nem történt olyan jelentősebb változás, ami hosszú távon tehermentesíte­né az adófizető polgárokat. Tavaly a költségvetés 45 százaléka a kötelezően fizetett adókból szár­mazott. Ez azt jelenti, hogy az év első 112 munkanapján mindenki az állami költségvetésre, a szociá­lis és egészségbiztosítókra, a köz­ségekre és városokra, a Nemzeti Munkahivatalra, a föld-, a vagyon- és más alapokra dolgozott, és csak 1999. június 11-től saját magára. Idén viszont már június 14-re esett az adószabadság napja - ahogy a A lakosság nem egész negyede dolgozott a nemzetgazdaságban. szabadelvű közgazdászok nevezik -, tehát még három nappal többet dolgoztunk az államnak. A legtöbb fejlett országban - a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagállamaiban - ez a nap május végére vagy júni­us elejére esik, így Szlovákia „túl­szárnyalja” az OECD-tagok átla­gát. A ZDPS információi szerint 1997-ben ebből a szempontból a szomszédos országok, Lengyelor­szág, Magyarország és Csehország mögött voltunk, és a lakosok adó­terheltsége magasabb volt, mint Németországban, Nagy-Britanniá- ban vagy az Egyesült Államokban. 1999-ben az állami kiadások elér­ték a 350 milliárd koronát, amibe már beleszámolták a Szlovák Biz­tosító és az állami bankok átszer­vezésére fordított összeget is, ami­kor az állami költségvetésből emelték e pénzintézetek alaptőké­jét. 1999-ben 5,4 millió lakosa volt Szlovákiának. Ebből 1,3 millió a magánszférában dolgozott, a munkanélküliek száma meghalad­ta a 400 ezret. Körülbelül 3 millió személy volt gazdaságilag passzív - ide elsősorban a nyugdíjasok, a gyerekek és a diákok tartoznak. Következésképpen a lakosság nem egész negyede dolgozott a nem­zetgazdaságban, vagyis vett részt közvetlenül a termelésben, ugyan­ennyi fizetett adót és illetéket a biztosítónak, a munkanélküli és nyugdíjalapba. Az adó az államnak fizetett, egy­irányú, kötelező, törvény által elő­írt összeg, amelyért „cserében” az állami intézmények valamilyen in­gyenes szolgáltatást nyújtanak. Is­merünk közvetett és közvetlen adókat. A közvetlen adókat a lako­sok a bérük, illetve a vagyonuk után fizetik, de ide tartozik példá­ul az örökösödési, ajándékozási és az útadó is. A közvetett adók közé soroljuk a hozzáadottérték-adót, amit vásárláskor „észrevétlenül” fizetünk az államnak, hiszen ez benne van az egyes termékek árá­ban. Az állam a közkiadások háromne­gyedét a gazdaságilag aktív lakos­ság által fizetett adókból és illeté­kekből fedezte. Az illetékesek állí­tása szerint az adók emelése nem jöhet számításba, ugyanakkor a pénzügyi tárca ennek ellenkezőjét szorgalmazza. Némileg megnyug­tató, hogy az adócsökkentést - ha másért nem, akkor azért, hogy a következő választásokig szavaza­tokat szerezzenek - néhány politi­kus is támogatja és indítványozza, bár javulásra esetleg csak a jövő évi költségvetés tárgyalásakor van remény. A ZDPS elemzéséből kiderül: min­den egyes koronából, amelyért keservesen megdolgoztunk, 58 fillér adó vagy illeték formájában „folyik el”. Tehát egy százasból mindössze 42 korona üti minden dolgozó markát. A szakértők ezt az összeget 10 000 koronás átlag- keresetből számolták ki. (Hol van akkor még a 6-7 ezres „nem átlagkereset”?!) A statisztikai hi­vatal múlt évi adatai szerint egy ilyen 10 000 koronás keresetből havonta 3000 koronát vonnak le adó gyanánt, és még ehhez jön­nek azok a bizonyos, fentebb em­lített alapok. Ezeknek legnagyobb része - 27,5 százaléka - a nyug­díjalapba vándorol. Tízezres brut­tó fizetés esetén az alkalmazott és a munkáltató együtt havonta 2750 koronát fizet a Szociális Biz­tosító nyugdíjalapjába. Ha egy negyvenéves férfi ezt az összeget egy kiegészítő nyugdíjbiztosító­ban nyitott magánszámlára utal­ná, nyugdíjazásakor (például hat­vanéves korában) - az 1999-es ár­folyamnak megfelelően - a szám­lán mintegy 950 ezer korona len­Minden koronából 58 fil­lért fizetünk az államnak adó, illeték formájában. ne. Havonta pedig 5200 korona nyugdíjat kapna. Ha ugyanilyen feltételek mellett egy 25 éves fia­talember kezdene el spórolni, a nyugdíjkorhatár elérésekor ma­gánszámláján több mint kétmillió korona lenne. Nyugdíja - az adó­levonás után is - 12 ezer korona körül mozogna! Ez esetben a bruttó és a nettó nyugdíj olyan arányáról beszélhetnénk, melyet sem a Szociális Biztosító; sem pe­dig más mechanizmus jelenleg nem tud biztosítani! És ezen érde­mes elgondolkodni. OLVASÓI LEVELEK Képviselői látogatás Ünnepélyes keretek között zajlott le a nagyhindi képviselőtestület ülése, jelenlétével megtisztelt bennünket Fehér Miklós parla­menti képviselő. A vendéget Mikié István, a falu polgármeste­re fogadta, majd beszámolójában bemutatta a falu történelmét a régmúlt időktől egészen napjain­kig. Beszédében megemlítette a nagyobb befektetéseket, a gáz- és a vízhálózat befejezését. Össze­foglalta a községi hivatal munká­ját, problémáit, valamint terveit a következő évekre. Kérdések hangzottak el a parlament mun­kájáról, a mindennapi élettel kap­csolatos gondokról. Vendégünk ígéretet tett, hogy szakmai taná­csot biztosít a falu jogi kérdései­nek megoldásában. A beszélgetés a késői órákban, jó hangulatban fejeződött be. Úgy gondoljuk, hogy ilyen találkozókra minél többször kellene sort keríteni, ugyanis csak olyan módon vehet­nek tudomást a vidéken, falukban felmerülő problémákról és gon­dokról a parlamenti képviselők, ha eljönnek közénk. Gyepes Ilona Nagyhind Pusztuló életterünk Országos probléma a zöldövezetek és parkok rendbentartása. Minden község, város, település tudja azt, hogy a zöldövezet gondozása nem kis befektetéssel jár. A sövények nyírásához, a fű kaszálásához jó minőségű gépek, szerszámok szükségesek, és természetesen, hozzáértő emberek. Hiszen egy- egy park, a legfinomabb színár­nyalatok alkalmazásával érzelmek közlésére is alkalmas, a növények beszélni tudnak vágyainkról, ered­ményeinkről. Hosszabb idő után jutottam el Zselízre, és természe­tes, hogy kíváncsi voltam a Schu- bert-parkra, ahol annyi sok szép élményben volt részünk, idejár­tunk a folklórfesztiválokra. A múl­tat keresve szomorúan tekintettem a hatalmas fákra, mert ma is a park díszei. Viszont az omladozó kastély, a benőtt, gazos terület, no és a megrongált, megcsonkított Franz Schubert-emlékoszlop az alig olvasható felirattal, lesújtó lát­vány. A parkban padok is vannak, játszóhely, mellettük szemétkosa­rak, a szemét mégis szanaszét. Ahová a ma embere belép, ott pusztul a természet, pedig fű, vi­rág, fa előbb volt, mint az ember. Hajtman Kornélia Nána

Next

/
Oldalképek
Tartalom