Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-20 / 141. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 20. Kultúra „Pozsonyban a magyar művészet meg nem bukott soha. Ahányszor nemzeti művészetünk vendégül itt járt, mindig úgy fogadták, mint istennőt..." (Jókai: Lidércfények) Erkel Ferenc Bánk bánja ismét Pozsonyban A Csáky-féle régi színház az ismert pozsonyi fotográfus, Kozics felvételén (Koday György magángyűjteményéből) A Magyar Állami Operaház Erkel Ferenc Bánk bánjával vendégszerepei június 28-án a Szlovák Nemzeti Színház­ban. Nem ez az első Bánk bán előadás ebben az épület­ben. A színház ünnepélyes megnyitásán, 1886. szep­tember 22-én is ez az Erkel- mű került bemutatásra. VOJTEK KATALIN A mai színház helyén valaha egy régebbi állt. Ez volt a rendkívül gazdag zenei múltra visszatekintő koronázó város első kőszínháza, amely egy főúri művészetpárto­lónak, Csáky Györgynek köszön­hette létezését. Csáky gróf húsz évre bérbe vehette az 1776-ban elkészült épületet, hogy megté­rüljön nagy összegű beruházása. Mivel a színháznak állandó együt­tese nem volt, különböző társula­tok váltogatták egymást, váltako­zó sikerrel. Voltak virágzó perió­dusai és tengődő korszakai, de sok fényes napja is, amikor koro­nás fők és a művészet fejedelmei látogattak el falai közé. Több al­kalommal megtisztelte látogatá­sával Mária Terézia és lánya, a po­zsonyi Várban lakó Krisztina, fér­jével, a művészetkedvelő Albert szász tescheni herceggel. 1809- ben a színház reduttermében adott több mint ezer vendég rész­vételével pazar bált Napóleon születésnapja alkalmából a csá­szár fogadott fia, Eugene Beau- harnais nápolyi alkirály, bár ez az esemény nem jelentett örömet a pozsonyiak számára, mert sokat szenvedtek a francia hadak ostro­ma alatt. Az uralkodók látogatá­sainál tartósabb hatásúnak bizo­nyultak a toll fejedelmeinek láto­gatásai. A pozsonyi Csáky-féle színházban volt Lessing Bölcs Náthánjának (1785) és Grillpar­zer Urának hű szolgája című mű­vének (1825) világpremierje. Mindkét szerző személyesen is megfordult a színház falai között. Nestroy, a híres bécsi komikus és színműíró, a ma is játszott Lumpa- cius Vagabundus szerzője gyakran vendégszerepeit Pozsonyban, 1828-ban egy egész évadot töltött a színháznál. Járt itt Friedrich Hebbel is, aki Judit című drámájá­nak egyik előadását nézte végig 1851-ben. A drámai művek mel­lett kezdettől fogva sorra bemuta­tásra kerültek a kor operatermésé­nek újdonságai. Itt mutatták be 1818-ban Heinrich Marschner Saider és Zulima című művét. A Wagner előtti német opera e je­lentős képviselője 1817 és 1820 között a Zichy grófok pozsonyi pa­lotájában zenetanárkodott. 1779-ben Pozsonyban jelent meg az első felhívás, amely magyar színház létrehozását sürgette. Az Entwurf zu einem ungarischen Nationaltheater című röpiratot egy Frentzel nevű katonatiszt írta- német nyelven. A magyar szín­ház megalapítása még jó ideig vá­ratott magára, de valami elkezdő­dött. Megjelentek a levegőben a magyar nyelvű színjátszás igényé­nek csírái. A bazini Gross János 1783-ban írt egy hazafias darabot- németül. Ez a „Zondi auf dem ungarischen Schlosse üregei” volt az első háromfelvonásos magyar témájú történelmi dráma. A bemu­tatását „számos hazafi határozott magas kívánságára” 1784-ben vál­laló színigazgató nem volt kisebb személyiség, mint Mozart Varázs­fuvolájának szövegkönyvírója, Pa- pageno első alakítója, Emanuel Schikaneder, aki több ízben szere­pelt itt társulatával. A darab a Po­zsonyban gyakran tartózkodó Schilson János bárót „Ladislaus König von Ungarn, oder die entdeckte Unschuld” című műve megírására ihlette, amely ugyan­csak 1784-ben, „nemzeti viselet­ben” került bemutatásra. Ettől kezdve gyakran szerepeltek ma­gyar hazafias témák a pozsonyi színház műsorán. Persze, német nyelven, mert Pozsony lakóinak döntő többsége német ajkú volt. Az első magyar nyelvű előadás, amelyre 1820-ban került sor a Csáky építtette színházban, két szerelmes primadonnának volt kö­szönhető. Az egyik megszökött Kilényi Dávid színtársulatától, a másik pedig, aki a helyébe lépett, kikötötte, hogy a következő elő­adás-sorozat Pozsonyban legyen. Ez a primadonna Déryné volt, aki szenvedélyesen beleszeretett a Po­zsonyban élő Prónay báró házita­nítójába. Nem kis bátorságot igé­nyelt a század elején a csaknem színtiszta német városban magyar előadásokat tartani, amikor még az országgyűlés sem volt ott, amelynek támogatására számítha­tott volna a magyar társulat. Az óriási siker azonban Dérynét iga­zolta. Az elegáns, jó akusztikájú épület, amelynek szépen tagolt homlokza­tát egy óramű és Demokritosz mellszobra díszítette, belső falait pedig a bécsi Vandi freskói, 1800- ban a város birtokába ment át. A 19. század második felében már nem felelt meg a kor - főleg tűzbiz­tonsági - követelményeinek, ezért 1884-ben lebontották és helyére új színházat építettek. Thália új pozsonyi szentélyét a korra jellemző historizáló stílus­ban ugyanaz a két bécsi építész - Ferdinand Fellner és Fleinrich Helmer - tervezte, aki az Osztrák- Magyar Monarchia számos színhá­zát. A két év alatt elkészült épület homlokzatán, a loggia fölötti, ma üresen tátongó, kör alakú fülkék­ben Goethe, Vörösmarty, Katona, Liszt és Shakespeare mellszobra állt, föléjük, a tetőzet előtti köz­ponti helyre Vénusz lendületes alakja került. Az 1200 férőhelyes, 51 páholyos nézőtér mennyezetét a pozsonyi születésű, München­ben élt festőművész, báró Lütt- gendorff-Leinburg Leó freskói dí­szítették; az egyik egy regélő tál­tost, a másik három egy-egy jele­netet ábrázolt Erkel Hunyadi Lász­lójából, Katona Bánk bánjából, va­lamint Vörösmarty Csongor és Tündéjéből. így Erkel Ferenc, a színház ünne­pélyes felavatásán megszólalta­tott Bánk bán szerzője egyik saját művének, a rendkívül népszerű Hunyadi Lászlónak jelenetét áb­rázoló festmény alatt vezényel­hette a nyitó előadást. 1886-ban a magyar nemzeti opera megte­remtője már 76 éves volt. A ren­dezőség nem tudta biztosan, megengedi-e egészségi állapota, hogy részt vegyen az ünnepsé­gen, ezért az előre kinyomtatott plakátokon karmesterként fia, Sándor szerepelt. Hogy az idős mester egyre rosszabbodó egész­sége ellenére mégis vállalta az utazást és a vezénylést, Pozsony­hoz fűződő bensőséges kapcsola­tának volt köszönhető. Erkel Fe­renc közvetlen felmenői pozso­nyiak voltak, nevük gyakran elő­fordul a 15. századi pozsonyi telekkönyvekben. Főleg szőlő- termesztéssel foglalkoztak, de később akadt közöttük napszá­mos, iparos, kereskedő és öt nemzedéken át zenész is. Erkel Ferenc nagyapja, id. Erkel József (1757-1830) kitűnően képzett muzsikus volt, híre Pozsonyból eljutott Bécsbe, a Wenckheim grófokhoz is. Wenckeim Ferenc 1806-ban magá­val vitte őt gyulai birtokára, ahol a gróf gyermekeit tanította zenére, és fiával, ifjabb Erkel Józseffel (1787-1855), a nagy zeneszerző édesapjával részt vett a kastély ze­nei életében. Nem véletlen hát, hogy a család úgy döntött, Ferenc Pozsonyban folytassa Nagyvára­don elkezdett gimnáziumi tanul­mányait. A 12 éves fiúcska nem idegenek közé jött, rokonai éltek Pozsonyban, ellátásáról a Notre- Dame zárdában lakó két nagynénje gondoskodott. Zenei nevelését a város művészeti életében vezető szerepet játszó zeneszerzőre és pe­dagógusra, Klein Henrikre bízták, Erkel az ő házában lakott pozsonyi tanulóévei alatt. Nála ismerte meg a bécsi klaszikusokat, a Csáky-féle színházban pedig a kor operater­mését. Pozsonyban hallotta először a magyar verbun­kos nagy virtuózának, Bihari Jánosnak he­gedűjátékát és 1823-ban Liszt Ferenc zongo­rázását, itt sze­rezte első ze­nekari művét, az időközben elveszett Litá­niát, és aratta zongorista­ként első nyil­vános sikereit. Tizenhét évesen befejezte tanul­mányait, és a Po­zsonyban megismert Csáky Kálmán gróf meg­hívta családjához, Kolozsvár­ra zongoratanámak. Kapcsolata di­ákévei szeretett városával azonban nem szűnt meg, gyakran visszalá­togatott. Itt telepedett le László fia, aki zenepedagógusként szerzett nevet, ő volt Bartók Béla tanára. A pozsonyi Városi Színház nyitó előadása a budapesti Magyar Kirá­lyi Operaház (továbbiakban OH) társulatának részvételével, pará­dés szereposztásban zajlott. A né­zőtér zsúfolásig megtelt, Tisza Kálmánnal az élen jelen volt a ma­gyar politikai és kulturális élet számos celebritása. Többek között Jókai Mór is, mivel az estet a Rá­kóczi induló elhangzása után az ő Lidércfények című prológusa nyi­totta meg, Nagy Imre előadásá­ban. A szép hangú színész Jászai Mari gyakori partnere volt, ő volt a pesti Nemzeti Színház első Fa­ustja, Ádámja és az első Csongor. A Gertrudist alakító Saxlehner Em­ma (1849-1938) 1868-tól a pesti Nemzeti Színház, 1884 és 1888 kö­zött az OH vezető altistája volt. Egy Magyarországon működött neves művészcsalád tagjánál, Stoll Péter­nél képeztette hangját. Stollnak há­rom gyermeke is neves énekes lett. Egyik fia, Ágoston (1853-1915) papnak tanult, de már 1869-ben színpadra lépett, és nemzetközi karriert futott be. Első jelentősebb szerepeit Pozsonyban kapta. A Melindát játszó Maleczkyné Ellinger Jozefa (1852-1920) legna­gyobb sikereit Erkel és Wagner mű­veinek lírai, s az olasz operairoda­lom és Mozart koloratúrszoprán szerepeiben aratta. Neves énekpe­dagógus volt, olyan jeles előadók mestere, mint Sándor Erzsi, Medek Anna és Rózsa Lajos. Maleczkyné családi környezetében szinte min­denki énekelt. Apja, az óbudai szü­letésű Ellinger József (1820-1891) egy temesvári divatárubolt ke­reskedősegédjeként kez­dett énekléssel foglal­kozni. 1845-től Po­zsonyban, a Csáky-féle szín­ház kórusában énekelt, és ki­sebb szólósze­repeket ka­pott. 1847- ben Bécsben képeztette to­vább szép te- norhangját, majd rangos né­met és osztrák színházakban mű­ködött nagy siker­rel. 1855-től a pesti Nemzeti Színház énekese lett, ő volt az első Bánk bán. Felesége, Engst Teréz is énekesnő volt. Lányukat, Jozefát a lengyel baritonista, Maleczky Vilmos (1845-1924) vette el, aki a Langiewicz-féle felkelésben való részvétele miatt emigrációba kényszerült. Münchenben Hans von Bülow volt a mestere. Párizs­ban, majd a kor egyik legnagyobb dirigense, az 1866-ban Pozsony­ban debütált Richter János hívá­sára Bécsben énekelt, s amikor Richten Pestre hívták, őt is magá­val vitte. Feleségéhez hasonlóan Maleczky is neves énekpedagó­gus volt, két gyermekük, Bianka és Oszkár szintén énekesekként szereztek hírnevet. A Bánkot alakító Hajós Zsigmond (1848-1908, másutt 1839-1911), az első jelentős magyar Wagner- tenor. Utrechtben és Heidelberg- ben teológiát végzett, református lelkészként kezdte pályáját. Ő is Stoll Péter tanítványa volt. 1868- ban lett a pesti Nemzeti Színház tagja. Lírai és hősi szerepekben egyaránt remekelt. Utazó énekessztár volt, aki 1872-től ha­talmas sikerrel énekelt Európa nagy operaházaiban. A Petur bán szerepét játszó bassz- bariton, Ney Dávid (1842-1905) korának legendás hírű énekese volt. Szabómesterséget tanult, te­hetségét a veszprémi zsidó kán­tor fedezte fel. 1863-tól katonás­kodott, részt vett a königgratzi csatában. Bajtársai rábeszélésére próbálkozott meg az operaének­léssel. Bécsben a híres zeneszer­ző, Franz von Suppé vette pártfo­gásba, aki egy ideig a Csáky-féle pozsonyi színházban karmester­kedett. Ney 1874-ben került a pesti Nemzeti Színházba, és nagy terjedelmű, gyönyörű hangjával (a tenor C-t is ki tudta énekelni) csakhamar a közönség dédelge­tett kedvence lett. A Tiborcot éneklő Ódry Lehel (1837-1920), a híres színész, Ódry Árpád apja nagy műveltsé­gű, sokoldalú (író, festő, kémi­kus), művész volt. Prózai színész­ként kezdte pályáját, majd Stoll Péternél képeztette hangját. 1864-ben lett a pesti Nemzeti magánénekese, de a vezetőség kétszer is felbontotta vele a szer­ződést. 1873-ban a színház kény­telen volt visszahívni, mert Erkel neki írta a Brankovics György címszerepét (az opera szöveg­könyvének megírásában Ódry is közreműködött). Rendkívüli em­berábrázoló tehetségével, muzi­kalitásával a század'második fe­lének egyik legkiválóbb magyar énekese volt. A 80-as években gyakran vendégszerepeit Po­zsonyban. Ottó megszemélyesítőjét, Pauli Richárdot (1835-1901) régi is­merősként üdvözölhette a pozso­nyi közönség, a jeles tenorista ugyanis 1857-ben Pozsonyban kezdte pályafutását. Olmütz, Brünn, Graz és Kolozsvár után a pesti Nemzeti majd pedig az OH vezető művésze, ahol ő énekelte először Gounod Faustjának cím­szerepét, Dávidot a Nürnbergi mesterdalnokokban és Verdi Requiemjének tenorszólamát. Láng Fülöp (1832-1900), Bibe- rach megszemélyesítője Lem- bergben debütált, a legrangosabb német és holland színházakban énekelt, 1869-1890 között egyi­dejűleg volt a pesti és a nürnbergi opera vezető baritonja. Ő volt az első magyar Wolfram, Amonasro és Carlos a Végzet hatalmában. Jókai külön a megnyitóra írt pro­lógusának sorai igazaknak bizo­nyultak: a pozsonyi közönség ün­nepnek tekintette a magyar mú­zsa megjelenését. Ünnep lesz most is, június 28-án. t i R O N I Í3 NZI\ II l Z. A pozsonyi városi szinhás rlső, megnyilási előadása. Postutiv. sawníáu láHtl, 22-én: a magy. Mr. operaház személyzete által. i. Ünnepi induló. Ír»*. Bffl h * várni * pb. kfr o|>«rjtfeáí léítiíluw* »» » «"■, 4» 4». irta: Jókai Mór. Nagy a «Isim _____ Ul. Bán k-bán. *>•"■** >u#y oj«r» s Mtocí*)*o. Irt* Kfrnr«wr bwmw Rrkel Ff »■«*<;*. * nuifíju kár. •. Kitár Oyuk -- kivangy, Erkel Sáíjáct Haemély »ki **“ feírW» r. á**i*Í»B*» K fcwb IU*Ó4 3UiMifcT* It KttAr* au#')*' — áieüra* — 11*^ HííttwH h*3?t*g &A. Ki*- 04» ***}*?• — SWkíxt*. (»!•*•*«' — ÍA* -V '* - S*T ~ UM- _ ivklm T>Win>* _ jy,, **1 “ “ «*«'' «**?**, •*.«* MMa*. «rtjlj. Wrü, M „ .«m* jfcMr «• !».*»«, turiwt IMt Mf M XIII. wiui. U Í-.Í liar«' . Mtifi. iWmkoBÍIj,«, Muimu .uUUt Fr Aj Hu j>»li..!»k j» •Utfcrljrtk mit mM int»tMMfem rt «wMk «ín. * '*'■ " »«Wl. »*»- »«»■Ml k«r»tl twUpliJfuy.k k.plulók • »»plprn,. Krimi S k » U k. FrrtDCT ?r»il 1 *»«•«>«■»«* T érikor. t«*c IQ ain«. ~77.~-T A pozsonyi Városi Színház megnyitásán előadott Bánk bán egykorú pla­kátja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom