Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)

2000-06-15 / 137. szám, csütörtök

Régióink ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 15. LEPOROLT HÍRMORZSÁK A Losoncz és Vidéke 1900. évfolyamából. A lapot a losonci Já­rási Levéltár bocsátotta a rendelkezésünkre. A Ludovica Akadémia A Ludovica Akadémiáról 32 illusztrációval bővített ismertetés je­lent meg, mely az intézet alapításáról, fejlődéséről, mostani szervezetéről, berendezéséről és működéséről, a rendszeresített alapítványi helyekről, továbbá a pályázatok s fölvétel körüli el­járásról minden tekintetben kimerítő tájékoztatást nyújt. Az ér­deklődők a füzetet az Akadémia parancsnokságától egy koroná­ért megszerezhetik. (A lap vezércikke is ezt az iskolát mutatta be) (Losoncz és Vidéke, 1900. május 27., 21. szám) Új hivatal Losonczon Az eddig B.Gyarmaton székelt m. kir. kazánvizsgáló bizottság, melynek vezetője Sinai Jakab mérnök, véglegesen Losonczra he­lyeztetett át és f. é. aug. 1-én kezdi meg működését. A hivatal ügy­köre Nógrád-Gömör és Zólyom megyék területére terjed ki. (Losoncz és Vidéke, 1900. május 27., 21. szám) Beküldetett A napnak tetemes részét ott tölti a Rothman-féle gácsi-uczai sarki ház előtt egy kis szamár; ez időtöltés egészen rendszeresen foly napról-napra. Hát hiszen napról-napra párjával szamarat láthatni, gyönyörűsége lehet a tulajdonosnak, de a járó-kelő közönség annyival kevéssé gyönyörködik ebben, mivel a két állat naponta egész kis trágyadombot létesít. Csodálatos, hogy éber rendőrségünk mindezt még nem észlelte. Censor (Losoncz és Vi­déke, 1900. május 27., 21. szám) Jég, áradás Szerdán, május hó 30-án délután nagy fellegek gyülekeztek dél­nyugatról, melyekből Gács tájékán hatalmas jég zuhogott le, megsemmisítve azt a gyümölcstermést is, melyet a fagy és múltkori jég meghagyott, majd hatalmas zápor esett, melynek következtében a Tugár patak úgy megáradt, hogy este hat óra tájban a fülkei útat is elárasztotta. (Losoncz és Vidéke, 1900. jú­nius 3., 22. szám) Tavaszi mulatság A losonczi r.k. iskola tanulói f. hó 5-én pünkösd keddjén juniálist tartanak. A kik a közebéden résztvenni akarnak, bármelyik tanító­nál jelentkezhetnek. Halljuk, hogy nagyon szép dísztárgyat fognak kisorsolni a szegény gyermekek felruházása czéljából; hiszszük is, hogy a szülők és pártfogók nem idegenkednek a szegényeket bol­dogítani. (Losoncz és Vidéke, 1900. június 3., 22. szám) Pajkos gyermekek Az artézikút folyókáit pajkos gyermekek mintegy sportszerűleg kezükkel befogják s rendkívül örülnek, ha a folyásban meg­akasztott víz nagy erővel lökődik ki. Mindenesetre szép ez a mu­latság, de talán még sem arra való a drága költséggel készített kút, hogy a gyermekek játékszenvedélyének tárgya legyen. Külömben is úgy hisszük, hogy a vízfolyás megakadályozása a csövekre rongálólag fog hatni. Jó volna ha olykor-olykor az ügyelő rendőr a gyermekeket elriasztaná a kút környékéről. (Losoncz és Vidéke, 1900. június 3., 22. szám) Petőfi asztal-társaság Régóta érzett hiányt pótoltak a losonczi intelligensebb iparos al­kalmazottak akkor, a midőn egy olyan asztal-társaság alakítását határozták el, melynek tagjai kizárólag kifogástalan előéletű és jó magaviseletű iparosokból fognak állani. Az asztal-társaság e hó 4-én végleg megalakult s “Petőfi asztal-társaság” czímet nyert. Ennél alkalmasabb czímet nem is adhattak volna, már csak azért sem, mivel nagy költőnk nevét érdekes emlékek fűzik Losoncz városához, s tudtunkkal a költőkirály nevét megörökítő emlék Losonczon még nincsen. (Hát a tábla? Szerk.). Az asztal- társaság egyedüli czélja a jótékonyság gyakorlása, amit rende­zendő mulatságok tiszta jövedelméből óhajt eszközölni... alig 1 heti fennálása óta már is közel 40 tagot számlál... Adja Isten, hogy ezen humánusnak ígérkező asztaltársaságtól minél több losonczi szegénysorsú lakos kapjon segélyt. Bandzi. (Losoncz és Vidéke, 1900. június 10., 23. szám) Korláti bazaltbánya részvénytársaság Korláti bazaltbánya részvénytársaság czég alatt új vállalat alakult, mely a Roheim-féle korláti. bolgáromi, sávolyi, zagyvarónai, csá­kányházi, füleki, gömörsídi és bénái bazaltbányákat átveszi. Az új társulat laptőkéje 340 ezer korona (680 drb 500 koronás rész­vény, Roheim 300 részvényt kapott.) az igazgatóság tagjai Roheim Náthán, Samu és Ödön, Baronyi Arthur, Schweiger Imre; felügyelő bizottsági tagok Ponger Bemát, Aczöl Károly, Sacher Lipót. (Losoncz és Vidéke, 1900. június 10., 23. szám) Nemesszivű zongoratanítónő Horváth Amália úrhölgy, városunkban ismert és közszeretetben álló nemesszivű zongoratanítónő igen sikerült gyermekhangver­senyt rendezett e hó 10-én a helybeli polg. leányiskola nagyter­mében. A délutáni zeneelőadás jövedelmét, szegénysorsú gyer­mekek - főleg árvák - között osztotta szét a mesternő, a ki e jóté­konyság gyakorlásával többízben felszárította a nyomorgók könnyeit. Ez mind igen szép, nemes és követésre méltó cselek­vés, s az egész ellen semmi észrevételünk, csupán egyet koczkáztatunk meg s azt a kérdést vetjük fel, nem lehetne-e leg­alább egyszer évenként formális zenevizsgálatot is tartatni, a mikor is a tzenetanulmányok rendszerével, a methodikai eljárás­sal s a külömböző évfolyamokban végzett tananyaggal is megis­merkedhetnének a zenét kedvelők és szülők?! ...” (Losoncz és Vidéke, 1900. június 17., 24. szám) Válogatta: Puntigán József „Itt zengett a harang első üdvözlete Neked, óh Szűzanya nyílt hálát Hunnia bércei közt." Pállasz Athéné könnyei naton határoztatott el az esti ha­rangozás. A Kálvárián levő Szent Márton kápolna homlokzatán hir­deti a szöveg: „Itt zengett a harang első üdvözlete Neked, óh Szűz­anya nyüt hálát Hunnia bércei közt.” Az új falucímerben is erre emlékeztet a harangláb (de ez már nem az eredeti). A falu már a 11. században köz- igazgatási központ volt, 30 telepü­lés tartozott hozzá, egészen 1923- ig (!) mezőváros, járási székhely. Ha Marcus Aurelius, Antonius vagy Augustus császár ismét átvo­nulnának a falu határán (mint 177-ben), azt hinnék, rossz helyre vezették seregeiket. A római császárok tetszését meg­nyerné a látvány: a Fő tér tiszta, a házak takarosak, a teret övező kandelábereket megirigyelnék, tüstént rendelnének az eperjesi Amikor az ember pedagógussal ke­rül szembe, a legelső, amire rákér­dez - az iskola. A faluban két szak­iskola működik (mezőgazdasági szakembereket képző szakiskola, és érettségit adó vállalkozói isko­la). Két alapiskolája van; a magyar és a szlovák tannyelvű. Nosztalgiá­val emlegeti a régi szép időket, amikor még párhuzamos osztá­lyok voltak. „Ä magyar iskolában már nem lesznek párhuzamos osz­tályok. Ez nem azt jelenti (vagy nem csak azt), hogy minden gye­rek szlovák iskolába jár (ahol vi­szont párhuzamos osztályok van­nak), a környék szlovák települé­seiről is Udvardra járnak iskolába. A romák már a török megszállás után megjelentek a faluban, de véglegesen csak a múlt században telepedett le néhány család. Annak idején felszámolták a pérót, KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA udvordiensum a tör­ténelem folyamán komoly, meghatáro­zó szerepet játszott. A tizenegyedik szá­zadban már létezett, 1075-ből származó feljegyzések bizonyítják, hogy volt udvarháza, kápolnája, a Zsitva folyón vámsze­dő állomása. A települést két főút­vonal keresztezte - a Nyitráról Esztergomba, illetve az Újbányáról Komáromba vezető út. 1307-ben (vagy 1309-ben) a falu (akkor már Odward) egyházi tartományi zsi­nat színhelye volt. Férfiágon kihalt az Árpád-ház, az országnak több királya volt: az Anjou-házból való Károly Róbert, Ottó bajor herceg, II. Vencel tizenkét éves fia, hogy a kiskirályokat ne is számoljuk. Az udvardi zsinat eldöntötte: az egy­ház Károly Róbertét támogatja (akit 1310-ben harmadszor is megkoronáztak és lett végérvé­nyesen magyar király). Azon a zsi­cégnél ugyanilyet, csak éppen a lámpákra nem Hudvordiensum cí­merét tetetnék, hanem a saját kép­másukat. A templom kriptájába nem mennének le: katonáik sírjait kissé odább keresnék, az északke­leti határrészeken. Értetlenül állnának meg Lebo Fe­renc győri szobrászművész alkotá­sa előtt: fel nem foghatnák, kinek a javát szolgálta a 121 magyar nemzetiségű család kitelepítése Magyarországra, de hogy óriási sé­relem érhette őket, azt sejtik, kü­lönben nem állítottak volna ily im­pozáns emléművet nekik. Nyolc éve polgármestere az 5208 lakost számláló Udvardnak (ahol a lakosság 82 százaléka magyar) Száraz József. Majd három évtize­dig Tardoskedden ( az Érsekújvári járás legnagyobb falujában) taní­tott. A két falu között mindig is lé­tezett egy kis rivalizálás: Tardoskeddnek valamivel több a lakója. Udvard viszont nagyobb te­rületen fekszik. A Fő tér egyik szép modern épülete Az udvardi templom (A szerző felvételei) a romákat betelepítették a faluba, minden utcába egy-két családot. Itt a faluban nincs érdekszövetség­ük. Próbáltam őket összehozni a kultúrházban, de láttam, hogy ők egymás között nem tudnak meg­egyezni. Nagyobb problémák nin­csenek velük - kivéve két családot. A faluban sok a magánvállalkozó, de több embert foglalkoztató vál­lalkozás nincs a környéken. A me­zőgazdasági szövetkezet a legna­gyobb munkaadó: híres a gyümölcsészete (itt terem a kör­nyék legjobb almája), a kertészete (feldolgozórészlege is működik), a szőlészete (nyolcféle egyedi palac­kozásé bort forgalmaznak). A munkanélküliek száma 380-420 között mozog (télen magasabb, nyáron alacsonyabb). De ez a szám nem mutatja a valóságot. A roma asszonyok soha életükben nem dolgoztak, most pedig mun­kanélküliekként tartjuk őket nyil­ván. Sokan jönnek segélyért. Most már személy szerint ismerek min­denkit a faluban, és a munkatársa­immal tudjuk, hogy aki segélyért folyamodik, valóban rászorul-e- ez a megmérettetés szempontjá­ból hátrányos, ugyanis „ha az em­ber győz, azt jobban tudja értékel­ni” - vallja Száraz József. A nyolcvanas évek vége felé egész­ségügyi központot kezdtek építeni a faluban, de 1992-ben az építke­zés leállt, elfogyott a pénz. „Szlovákiai viszonylatban az elsők voltunk, akik a minisztériumtól át­vettük az épülő központot és be is fejeztük. így lett a falunak gyógy­szertára (ahol nemcsak kiadják a gyógyszereket, hanem készítik is), két körzeti és két fogorvosa, nő­gyógyásza, gyerekorvosa, a szem­orvosa, diabetikusa. Olyan jó hírű rehabilitációs központunk van, hogy 12 településről, sőt Újvárból is járnak a betegek. A közeljövőben bővíteni szeretnénk az épületet.” Amikor a polgármester arról be­szélt, hogy sokszor nem is va­gyunk vele tisztában, milyen érté­kek'birtokosai vagyunk, akkor a világviszonylatban is különleges­ségnek számító, földvárra épülő Kálváriára gondolt (tizenkétezer szekér földet hordtak össze!), a ti­Száraz József polgármester a tanácsteremben a gyökereket jelképező fával vagy sem. Együtt kell élnünk az emberek problémáival. Sok olyan érdekes dolog létezik, amiről ko­rábban nem is tudtam volna elképzelni, hogy problémát okoz­hat. Nem állítom, hogy amikor Tardoskedden dolgoztam, nem voltak problémáim, hiszen ott is vezető voltam, igazgatóhelyettes, de távolról sem vittem haza annyi gondot, mint most.” Amikor nyolc éve polgármester-je­löltként indult, három ellenfelét győzte le. Öt választották a falu élére, annak ellenére, hogy nem is­merték túlságosan, hisz keveset tartózkodott otthon. A következő választásokon nem volt ellenjelölt zenkét köztéri szoborra, amelye­ket sorra restauráltattak, Szent Vendel szobrát, az utolsót, éppen most. Ha újra összejön a pénz, a faluház építése következik, mert a régi házak közül egy sem maradt meg. Újvár irányából jövet az első ház lesz. A Fő utca parkosítását kertészmér­nök tervezi - lévén a templomtól a Vendelka térig vezető utca széles, akárhová nem ültethető a fa, im­pozánsnak kell lennie: mire a fák megerősödnek, addigra a Fő utcán kandeláberek ontják a fényt. A tanácsterem falára festett Pállasz Athéné az öröm könnyeit itatja fel kendőjével... Egy felújított szobor a tizenkét közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom