Új Szó, 2000. június (53. évfolyam, 125-150. szám)
2000-06-08 / 131. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2000. JÚNIUS 8. Régióink Szímőn a nagyszabású Jedlik-emlékünnepség egy reményteljes társaság színre lépését jelentette, melynek célja, hogy a községet messze földön híressé tegye A múltról, a jövőért Az emlékünnepségen egy sor ismert közéleti szereplő is részt vett TUBA LAJOS J edlik Ányos világraszó- | ló találmánya a dinamó | - sokáig ennyit tudtunk a múlt században élt tu- ■■■■ dósról. A valóságban azonban több mint nyolcvan találmány fűződik a nevéhez, a magyar műszaki nyelv egyik megteremtőjét tisztelhetjük benne, rektora volt a pesti egyetemnek, amely ma tanítványa, Eötvös Lóránd nevét viseli, egyike annak a négy tudósnak, akiket a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagság nélkül azonnal rendes tagjává fogadott, sőt egy ideig az intézmény tiszteletbeli elnöke is volt. Annak, hogy Jedlik Ányos mégsem szerepelt előkelőbb helyen a tankönyvekben, két oka is volt. Egyrészt saját szerénysége, hiszen találmányaival igazán csak az oktatásban akkor is szorító segédeszköz-hiányt igyekezett enyhíteni és megelégedett azzal, hogy az éppen aktuális újdonságát Isten kegyelmébe ajánlotta. Mert Jedlik pap-tanár volt, abban a bencés rendben, amely olyan sokat tett a magyar oktatás színvonalának megtartásáért. Ebben a minőségben dolgozott Po- zsonyban, Győrben, majd pedig Budapesten. De az egyházi vonatkozás az elmúlt évtizedekben nem számított jó pontnak, így bár a dinamó miatt nem lehetett teljesen hallgatni róla, azért az illetékesek nem is nagyon erőltették a dolgot. Az elmúlt években változott a helyzet, emlékét ápoló szervezetek alakultak, intézményeket neveztek el róla. Ezek között szerepel a szülőfalujában, az Érsekújvár melletti Szímőn működő Jedlik Ányos Társaság is. Ezt a civil szervezetet Bób János, a falu fiatal és energikus polgármestere a községben a hatvanas évek óta ápolt és a kilencvenes években szintén jobban preferált Jedlik-hagyományra építve hozta létre. Nem titkolt célja, hogy ennek köszönhetően a faluját minél messzebb földön ismertté tegye, aminek remélhetőleg más, üdvös hozadéka is lesz. Mindenesetre a nagy szülött két- századik születésnapja alkalmából rendezett emlékünnepség valóban parádésra sikerült: Várszegi Asztrik püspök és pannonhalmi bencés apát miséjével, magyar kormánytagok (Csáky Pál, Hama István, Szigeti László) részvételével és egy szimpóziummal, ami több tekintetben is emlékezetes marad. Először is a Jedlik-díj miatt. Ezt Bób János ötletére az ön- kormányzat alapította a szlovákiai magyar tudósok számára. A díjazottról a legfontosabb hazai tudományos műhelyek képviselőiből álló kuratórium dönt, amely elsőként Vadkerty Katalin történésznek és Agócs Zoltán hídtervező professzornak ítélte meg a kitüntetést - egyben remélhetőleg hosszá és szimpatikus hagyományt is teremtve ezzel. A szimpózium azonban olyan érzékeny kérdéseket sem került meg, mint Jedlik pozíciója Szlovákiában. Mert bár a Jedlik-kultusz nálunk még csak ébredezik és a komáromi bencés gimnáziumból a háború után elszállított oktatási segédeszközei is Kassán raktárban porosodnak, Nyitrán már iskola viseli a nevét, sőt jelen van a hannoveri szlovák Expo pavilonban. Itt azonban Stefan Anien Jedlik-ként szerepel - utalva arra, hogy még mindig tartja magát a felfogás, amely szerint Jedlik tulajdonképpen szlovák volt. Nos, Morovics Miroslav Tibor, a Szlovák Tudományos Akadémia történésze a szimpóziumon mondta el, hogy a vezetéknévre hivatkozva főként a két háború közti, cseh hatás alatt álló szlovák történészek voltak üyen állásponton. Ma már azonban az objektivitásra törekvő szlovák történészek is elismerik, hogy bár ezt kizárni nem lehet, semmiféle konkrét bizonyíték sincs a Jedlik család szlovák eredetére. Ezért sokkal fontosabb számukra, hogy Jedlik a történelmi Magyarország minden lakója számára fényes időszakot jelentő reformkor egyik legnagyobb alakja volt. Szímő mindenesetre nagyon szimpatikusán, maximálisan igyekszik kihasználni a Jedlik-hagyo- mányban rejlő lehetőségeket. Ez történhet a valóban színvonalasra sikerült emlékszobát meglátogató csoportok fogadásával éppen úgy, mint az évforduló méltó megünneplése érdekében összeverbuválódott fiatal csapat kihasználásában más, a falu számára hasznos tevékenység érdekében. Mert éppen ez az, ami a hazai magyar falukban nagyon hiányzik és csak komoly erőbedobással teremthető meg. Szímőn viszont már létezik, sőt azóta egy másik, kifejezetten a község fejlesztésére törekvő társulást is létrehoztak. A történet tehát a nagyszabású emlékünnepséggel nem zárult le, hanem éppen elkezdődött. Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a dinamó hiteles másolatát próbálva Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát a szímői templomban Ötven éve az iskola tanítói nem beszélhettek magyarul, a nebulók meg nem értettek szlovákul. Azóta sokat változott az iskola arculata, ma öröm ide járni. Rendhagyó gyermeknap (A szerő felvételei) KIS PÉTER anámak, diáknak egyaránt mindig is nagy ünnepnek számított a gyermeknap a kürti alapiskolában. Idén azonban minden eddiginél tartalmasabb, szórakoztatóbb programmal lepték meg a szervezők az iskola gyerekseregét. A siker érdekében az iskola valóban mindent megmozdított: az akciót Kürt és a szomszédos Für község önkormányzatán és földműves szövetkezetén kívül a települések csaknem minden magánvállalkozója és üzeme is támogatta. Reggel nyolc órától egymást érték a versenyek, vetélkedők az iskola épületében és a szomszédos sportpályán. Volt tekebajnokság, kerékpár- és görkoriverseny, megválasztották a suli legszebb lányát, atléti- kai és focibajnokság külön a lányoknak és a fiúknak, plakátrajzverseny, kidobósdi és műveltségi vetélkedő. Egész nap szólt a sulirádió és az iskola folyosóján megállás nélkül tombolt a diszkó egészen déli tizenkét óráig, a közös ebéd kezdetéig. Míg a vetélkedők, versenyek általában a felső tagozatos tanulókat vonzották, az alsó tagozatos nebulók szalonnasütéssel egybekötött kiránduláson vehettek részt a két község határán fekvő Ciglédke festői szépségű dombjai közt. A játékban kipirult, mosolygós gyermekarcok, a nyeremények és a sok-sok ajándék fölött érzett öröm mind-mind arról tanúskodtak, hogy nem volt hiábavaló az iskola tanítóinak igyekezete. A kétezredik év gyermeknapján kívül mi adta még e rendkívül jól sikerült akció apropóját? - kérdeztem Szalai Ágnest, a kürti alapiskola igazgatónőjét. Iskolánk ebben az évben ünnepelte újjáalakulásának ötvenedik évfordulóját. A második vüágháború után ugyanis falunkban betiltották a magyar nyelvű oktatást. Az iskola tanítói nem beszélhettek magyarul, a nebulók meg nem értettek szlovákul, így az 1950-es év szinte megváltást hozott falunk életébe. Azóta, bár sokszor változott iskolánk arculata, az oktatás tartalma, az elért jó eredmények azt bizonyítják, hogy érdemes volt harcolni az anyanyelvű oktatás visszaállításáért. Hajói tudom, ez alkalomból az iskola egy szép kiadványt is megjelentetett. Igen, kiadtunk egy emlékkönyvet, amelyben leírtuk újjáalakult iskolánk történetét, fél évszázad eseményeit, eredményeit. Tisztelettel adóztunk a múltnak, és kifejeztük benne hivatásunk, a pedagógusmunka iránti szeretetünket. Mivel ez a kiadvány főleg a felnőtt korosztálynak szól, úgy éreztük, a gyerekek számára is emlékezetessé kell tennünk ezt a kerek évfordulót. így jött a különlegesen gazdag programú gyermeknap megrendezésének ötlete. Felmértük, mi lenne az, amit a gyerekek leginkább szeretnének, és körülményeinkhez mérten teljesítettük kívánságaikat. Pénteken, június másodikén a tanítás újra a maga megszokott medrében folyt. A gyerekek azonban gazdagabbak lettek egy csodálatos nap élményével, mikor minden és mindenki az ő örömüket szolgálta. A suli legszebb lányai: Bálint Henrietta középen, mellette udvarhölgyei, balról Kovács Zsuzsa, jobbról Petrik Vivien, valamint Sebők Márta igazga- ► tó-helyettes és Szalai Ágnes igazgatónő A görkoriverseny legjobbjai, középen Szitár Tomi, a leggyorsabb versenyző, háttérben az iskola Kötélhúzás a sportpályán
