Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-29 / 122. szám, hétfő
Hétfő, 2000. május 29. 9. oldal Kamuti Jenő ismert magyar sportdiplomata: „A vívás a szeretőm, a gyógyítás a családom" Egyelőre nem hoztak áldozatot Tévéforgatásra készül a sportdiplomata Szenzáció a düsseldorfi férfi tenisz csapat VK-tornán Szlovákia világbajnok SITA-JELENTÉS Tizenhét éven át volt férfi tőrvívásban a világ élvonalában. Korának egyik legjobb, bámulatosan találaterős vívója volt. Kamuti Jenőnek azonban világversenyen egyszer sem sikerült egyéni győzelmet aratnia. J. MÉSZÁROS KÁROLY Napjainkban a hatvankét éves sportdiplomata - a budapesti MÁV- kórház főigazgatója és sebészeti osztályvezetője - egyebek között az Európai Vívó Szövetséget is irányítja. Róla, a pengevilág és az élsport időszerű kérdéseiről beszélgettünk. Maga a vívás megújulási próbatételek sorát éli át. A legújabb kihívásnak a plasztiksisak és a vezeték nélküli találatjelző számít. Mit áldozhat még fel magából a sportág az olimpia oltárán? Jó kérdés. Azért jó kérdés, mert tényleg úgy néz ki, mintha áldozatokat hozna a sportág az olimpián való bennmaradásért. Istenigazából azonban még semmit sem hoztunk. Mert a ruha-, a maszk- és fegyvermegszorítások, -drágulások a vívó életét védték, tehát biztonsági okokból meg kellet volna tenni. Ami ezután jön - az új maszk, új sisak, új gép -, már valóban a sportág megújulását szolgálhatja, ám olyan terheket ró a nemzeti szövetségekre, amelyeket nehezen lehet ellensúlyozni. Maga a versenyeztetési rendszer sem jó: olyan sok a Világ Kupa-viadal, hogy a szövetségek nem tudják kiutaztatni rájuk a képviselőiket, mert nincs elég pén„A vívás egy kicsit veszélyes sport még most is." zük. Egyre nagyobb összeget kér a nem szegény nemzetközi szövetség a nemzeti szövetségektől, ami magyar viszonylatban egy évre négymillió forintos befizetést jelent a VK-versenyekre. Vagyis tetemes összeget. Miután felkorbácsolt hangulat van a vívással szemben a nemzetközi olimpiai mozgalomban, ezért nekünk valamit mindenképpen lépni kell. De rossz úton járunk, nem ez a szükséges, hanem más: az eladhatóság irányába kellene törekednünk, s vissza kellene állítani a vívásnak azt az állapotát, amelyikben a sportág előkelősége, ünnepélyessége, a döntők szépsége tűnne ki, társadalmi eseménnyé válna a Világ Kupa-verseny, ahol a víváson kívülálló emberek is megjelennének, mint az régen volt. Tudomásul kell venni, hogy a vívósport soha nem lesz olyan népszerű, mint bármelyik labdajáték. Viszont az előkelőségét meg lehet tartani, ettől még létezhet, s tudhatnak róla. A jó televíziós közvetítésben nem az ádátszó maszk az egyeüen döntő tényező, hanem az, hogy profi módon tárja a néző elé a sporteseményt. Hatalmas sportmúltat hagyott maga mögött. Nem merült fel önben az, hogy csak ennek a sportágnak szentelje az életét? Felmerült, mindjárt mikor abbahagytam a vívást. Akár a magyar szövetség első számú vezetője is lehettem volna, ha azt célzóm meg. Ugyanakkor az a vágy és az az öröm, ami a gyógyítással kapcsolatos lehet, szintén megfogott, s máig kiegészítik egymást, egyfajta kettőséget jelentenek bennem. A vívás a szeretőm, a gyógyítás a családom. Megtaláltam a vívásban és általában a sportban azt a kielégülést, amit gyerekkoromban versenyzés közben kaptam. Vezetővé lettem, tehát van beleszólásom mind a magyar, mind a világ sportjába. Ugyanakkor nap mint nap érezhetem azt a csodálatos élményt, hogy emberek gyógyulnak meg a közreműködésemmel. Óriási tévedés lett volna, ha hetvenhatban csak a sport mellett döntök, mert az egész életre egy kielégítetlen vágy maradt volna bennem. Februárban szinte egyidőben két olyan eset történt, ami vívó- és orvosszemmel is magyarázatot követel. A pozsonyi junior Vüág Kupán egy tizenhét éves gödöllői lány vívás közben rosszul lett, összeesett, majd meghalt. Állítólag az aortája pattant el, s a vér elöntötte a hasüreget. Ritkaság- számba megy az ilyesmi, vagy az élsport szülhet ilyen rendellenességeket gyakrabban is? Ritka eset. Egy olyan veleszületett fejlődési rendellenességről van szó, ami többnyire az ultrahangos vizsgálatok előtt többnyire csak egy bonclelet volt. Ma már ilyen vizsgálatokkal kiszűrhető. De miért csinálna valaki ultrahangos vizsgálatot egy makk- egészséges fiatal gyereknél? Sajnos, ennek nincs más jele. Ez bárkinek bárhol bekövetkezhet, nem függ össze azzal, hogy élsportol-e vagy sem. Előző nap egy budapesti vívóteremben egy kedvtelésből sportoló öttusázó sérült meg súlyosan az eltört penge élétől. Jellegzetes vívóbalesetről van szó? Sajnos, a vívás egy kicsit veszélyes sport még most is, amikor eléggé megbízhatóak a felszerelések. Az utóbbi tíz évben a balesetek száma csökkent, sőt a bekövetkezett eseteknél tízből kilencben a versenyző hibájából történt. Nem megfelelő tőr, ruha, sisak használata során. A budapesti öttusázóval ugyanez fordult elő. Súlyos hónaljsérülését - tipikus helyen, a vívóbalesetek többsége így történik - egyértelműen a rossz ruházat okozta. Tizenöt éves szerelésben vívott, nem volt hónaljvédője, ezerhatszáz helyett csak háromszáz newtonos volt a ruhája. Ki merem jelenteni: ha valaki ma az előírásoknak megfelelő felszerelésben vív, akkor valószínűtlen a csörte közbeni baleset. Napjaink élsportjának tán a legnagyobb rákfenéje a doppingolás. A sportolás tisztaságának legkiemelkedőbb őreként és orvosként hogyan tekint erre a végtelennek tűnő háborúra? Sajnos, azt kell mondjam: a háború folytatódik, és egyre keményebb lesz. Teljes győzelmet nem arathatunk. Mert szinte lerágott csont azt mondani: a pandúr mindig a rabló után megy. Neveléssel, megelőzéssel, szigorú ellenőrzéssel elkerülhetőbbé tehetjük a doppingolást, de megakadályozni lehetetlen. A droggfüggő sportágakban a versenyzőnek a felismerése, hogy doppingolt, még mindig kemény dió. Orvosi és erkölcsi szempontból nem tudom elfogadni azt nézetet, hogy mindenki doppingoljon ahogy akar. Nem beszélve arról a szociális gondról, hogy valaki versenyezni szeretne, de nem hajlandó a szervezete ellen dolgozni. Nyilvánvaló: aki doppingol, az könnyebben tudja a kétszáz kilót a feje fölé emelni, mint aki nem használ tiltott szert. A tisztességes küzdelemben ez etikátlan. Sajnos, tökéletes megoldás nincs, és nem lesz. Ha manapság valaki olimpiai vagy világbajnok akar lenni, akkor a siker érdekében az egészségét is kockára kell tennie? Szerintem nem, de vannak sportágak, amelyekben - sajnos - ahhoz, hogy az olimpiai és világbajnok lehessen valaki, károsodást szenvedhet. Az élsport ma már nem az, mint ötven évvel ezelőtt volt, hogy a legkisportoltabb, a legjobb izomzatú, a legjobb izüle- tű emberek a képviselői. Van ára: deformitás, kopás... Ezt azért el kell ismerni. Vitathatatlan, hogy a mai élsport egészségi szempontból némi nyomot hagy vissza. Ha drogot is hoz, az egy további ká- rosódási fokozat. Düsseldorf. Történelmi sikert értek el Szlovákia teniszezői az 1,9 millió dollár összdíjazású férfi csapat Világ Kupán, miután a döntőben 3:0 arányban nyertek Oroszország ellen. Hrbartyék 500 ezer dollárt kaptak az első helyért, az oroszok 320 ezerrel vigasztalódhattak. HRBATY-KAFELNYIKOV 6:4, 7:6. Az első számú szlovák teniszező egyszerűen nem tud veszíteni az egykori világelső ellen. Kitűnően adogatott, türelmesen, idegeskedés nélkül játszott. Kafelnyikov hiába próbált a meccs folyamán ritmust váltani, a 22 éves Hrby nem hagyta magát meglepni. KUCERA-SZAFIN 6:3, 6:2. Karol Kucera azúttal is bizonyította, hogy rövidebb hullámvölgy után újra meg akarja közelíteni egykori önmagát, amikor a világranglista 6. helyén állt. Semmilyen esélyt nem adott a Spanyolországban élő ellenfelének, aki pedig kitűnő formában leledzik, nem sokkal előtte megnyerte a barcelonai és a mallorcai tornát. A második szett negyedik-játéka volt a döntő, ekkor a 26 éves pozsonyi teniszező ismét elnyerte Szafin adogatását, s végSZABÓ ZOLTÁN Pozsony. Szombaton négy mérkőzéssel megkezdődött a labdarúgó utánpótlás Európa-bajnok- ság, amely egyben olimpiai selejtező is. Jól kezdtek a szlovákok, a B-csoport nyitómérkőzésén 2:1- re legyőzték a törököket. Két ellentétes félidőt hozott a küzdelmes találkozó, az elsőben a hazaiak, fordulást követően a vendégek játszottak fölényben. A másik találkozón az olaszok az angolok ellen nyertek. eredményben 143 perc alatt végzett a néha-néha megvillanó spanyol-orosz fiú ellen. HRBATY, KROSLÁK-KAFELNYI- KOV, SZAFIN 6:4, 6:2, Világszerte nagy visszhangot váltott ki a szlovák siker. A Reuters hírügynökség megjegyzi, hogy az egyesben meglehetősen könnyen nyertek a szlovákok, szettet sem vesztettek. A DPA véleménye: Hrbaty és Kucera agresszíven, határozottan és magabiztosan játszottak, hajlandóak voltak többet kockáztatni ellenfelüknél. A győztesek mondták - Karol Kucera: „Óriási érzés világbajnoknak lenni. Ez pályafutásom eddigi legnagyobb sikere. Nem hinném, hogy ellenfelem lelezsálta volna a meccset, hiszen az összecsapás során többször is eldobta az ütőjét és más módon is kifejezésre juttatta érzéseit. A torna során egyszer sem szenvedtem vereséget.” Dominik Hrbaty: „Érdekes mérkőzés volt. Amikor láttam Kafelnyikov idegeskedését, igyekeztem ezt kihasználni, megnőtt az önbizalmam.” Miroslav Mecír szövetségi kapitány: „Kiváló eredményt értek el a fiúk sokadszor igazolták, hogy a világ élmezőnyébe tartoznak.” Meglepetésre az A-csoportban l:l-es döntetlennel zárult a Cseh- ország-Spanyolország összecsapás, Karel Brückner edző védenceit csak másodpercek választották el a három pont megszerzésétől. A favorizált címvédő csak a rájátszásban egyenlített. A papírformának megfelelően holland sikerrel zárult a horvátokkal vívott összecsapás. Ma este rendezik a 2. forduló mérkőzéseit, 20.30-kor az Inter- stadionban Szlovákia Olaszországgal találkozik. „Az eladhatóság irányába kellene törekednünk.” (Somogyi Tibor felvételei) Karol Kucera megnyerte a második egyest, s ezzel a szlovák csapat már biztositotta elsőségét (TA SR) Labdarúgó utánpótlás (U21) Európa-bajnokság Jól kezdtek a szlovákok
