Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)

2000-05-29 / 122. szám, hétfő

Sportvilág

ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 29.

Magabiztosan halad a világbajnoki dm felé a Ferrari német pilótája, aki az Európa Nagydíjon aratott győzelmének köszönhetően 18 ponttal vezet Mika Häkkinen előtt

A McLarennél is Schumachernek szurkolnak

Péntek, 11 óra. Dermesztő hidegben száguldoznak a pilóták a szabadedzésen, de bent, a McLaren irodáiban minden oldalról fűiének.

GRENDEL GÁBOR

A csapat „bázisa” két emeletes autóbuszból áll. Belépés csak a csapat tagjainak és néhány meghívott vendégnek. Dél van, a pályán vége a gyakorlásnak. Mika Häkkinen és David Coulthard érkezik a buszba, mindketten az emeletre tartanak. Fent két irodát rendeztek be, az egyikben a pilóták tanácskoznak a konstruktőrökkel, a másik üresen tátong - néhány tévékészülék, telefon és egy fax várja, hogy „kezelésbe vegyék”. Hat adás van beállítva a tévén: a versenyzők idő- eredméyeit, a pálya és a levegő hőmérsékletét, a szél erejét, irányt és az üres pályát mutatják. Ebédidő. Ilyenkor nehéz helyet találni a földszinti vendéglőben, de a

cseh kollégáknál van egy szabad szék. Öten ülünk az asztalnál: a Prima tévé kommentátora, az Auto Moto Revue munkatársa és a lap két sofőrje. Nem a kínos csönd miatt, hanem a vasárnapi nagydíj és Michael Schumacher esélyei kapcsán a fő téma az időjárás. Ebéd után megint edzés. Esik. Mindenki vár, Jenson Button az utolsó percben elhagyja a garázst, jön, lát, győz - egy szabadedzésen nem olyan nagy dicsőség, de Rubens Barrichello 13. helye sem az. Két óra, a stábok csak hatkor zárnak. A csapatoknál ilyenkor kitör az unalom, ezért a sztárok előjönnek a „sátorokból”. Egyedül a Ferrari és a McLaren pilótái maradnak bezárkózva, ők csak hivatalos sajtóközlemények által érintkeznek az újságírókkal. Lassan telik az idő. Hatkor a pálya mellől indulunk vissza a szállodába. A McLaren utaztat, „altat” és étkeztet Bad Neuenahrban, negyven kilométerre a Nürburgringtől. Hat óra, a mikrobusz készen áll (a német presztízsérzéknek hála West feliratú, ezüstszürke Mercedesz- szel visznek). Mielőtt elindulnánk, tízfős szurkolósereg szállja meg az autót. Tollat, sapkát, papírokat nyomnak be a nyitott ablakon. Aláírást kémek Bernie Ecclestone-tól, a Forma-1 első emberétől, akit állítólag láttak beülni a kocsinkba. Bökdösni kezdik „Bemie-t”, az Auto Moto Revue sofőrjét, (aki sovány, fiatal és egyáltalán nem hasonlít Bernie-re), hogy írja alá a cuccokat. Az autóban kitör a nevetés. Bernie lelkes rajongói ráébrednek: eltévesztették a rendszámot.

Másnap a garázsok körül vidám volt a hangulat. Johnny Herbert (Jaguar) tavalyi győzelméről nosz- talgiáziott, Heinz-Harald Frentzen (Jordan) az 1997-ben elért pályacsúcsával heccelte vetélytársait. Ezen a napon még mindannyian barátok voltak. Ralf és Michael Schumacher is, akikről a Spanyol Nagydíjon bemutatott manőver után sokan azt mondták, vége a

David Coulthard és a McLaren szekértolói. A skót pilóta harmadik lett a Nürburgringen. (A szerző felvételei)

Michael Schumacher megint egy lépéssel közelebb került a világbajnoki címhez.

testvéri szeretetnek. „Beszéltünk az esetről, de nem olyan hangnemben, ahogy azt a sajtó lefestette. Jól ismerjük egymást és pontosan tudjuk, ki mit csinál. Ő a Williamsért, én a Ferrariért versenyzek. Mindketten tudjuk, mit engednek meg a szabályok: amíg a másiknak nem esik bántódása, egészséges a küzdelem” - kommentálta a barcelonai történteket Michael. A másik téma, amely lázban tartotta a száguldó cirkusz rajongóit, Mika Hák- kinent érinti. Elterjedt a hír, hogy a Száguldó Finn az idény végén visz- szavonul. A McLaren kétszeres világbajnoka azonan megnyugtatta szurkolóit: jövőre biztosan nem száll ki. Más gondok gyötörték Alain Prost istállóját. A csapatfőnök elégedetlen a Peugeot motorokkal, új szállítót azonban nem tud találni. Pilótái, Jean Alesi és Nick Heid- feld, idén még nem szereztek pontot, ráadásul Heidfeldet az Európa Nagydíjon nem engedték rajthoz állni, mert kocsija két kilóval többet nyomott a megengedettnél. Az időmérő edzésen David Coulthard aratta a legnagyobb sikert:

1:17,529 perces idejével megdöntötte Frentzen korábbi csúcsát, s mivel senki más nem tudott jobb kört menni, a ő vitte el az első rajtkockát. „Nem is bánom, hogy vasárnap nem én indulok az első helyről, mert az eddig mindenkinek balszerencsét hozott” - vigasztalta magát Michael Schumacher. Hogy ezt provokációnak szánta-e vagy csak magyarázkodni akart, lényegtelen. Igaza lett. Az Európa Nagydíjon nem Coulthard, hanem Häkldnen ugrott a mezőny élére, Schumacher megőrizte második helyét, Coulthard a harmadikra esett vissza. Az Ezüst Nyilaknak megfelelt volna a sorrend, mert a világbajnoki pontversenyben Häkkinen újabb négy pontot dolgozhatott volna le Schumacherrel szemben. Pár perccel a rajt után azonban eleredt az eső. Ettől kezdve körönként változott az állás: hol egy- egy kicsúszás, hol az elhúzódó box- kiállások miatt cseréltek helyet a versenyzők. A csúcsot Barrichello tartotta, az egyedüli volt, aki háromszor állt ki kereket cserélni. Az utolsó három körben mégis úgy rá

tudott tapadni a harmadik helyen autózó Coulthardra, hogy kis híján megelőzte. A McLarenek szemmel láthatóan nehezen bírták a tempót. Mivel Heidfeldet szombaton eltiltották, Frentzen és Ralf Schumacher pedig verseny közben kiesett, egyetlen hazai versenyző ért célba, Michael Schumacher. Az első helyen. A McLaren táborában néhá- nyan mégis ünnepeltek, és megtapsolták a futamgyőztest. A csapatnál a két főszponzor, a Mercedes és a West munkatársai ugyanis szinte kivétel nélkül németek, ezért nekik mindegy, hogy Häkkinen, Coulthard vagy Schumacher viszi-e el a pálmát. „Nem tagadom, a szívem mélyén Michaelnek drukkolok. Remek pilóta, de jobb autót is kifoghatott volna” - mondta a McLaren stábjának egyik tagja.

Tizenegy Grand Prix van még hátra a vébésorozatból, egyelőre minden nyitott. De nem árt figyelembe venni, hogy Mika Häkkinen tavaly öt futamgyőzelemmel lett világbajnok, Michael Schumacher pedig idén már négy nagydíjat megnyert.

Válságos napokat él a szlovákiai ökölvívósport; Miroslav Jakubík ringbíró a bajnok gyökerét az anyagiakban, a sportdiplomáciában és a bokszolok hozzáállásában látja

Nehézsúlyú gondok a ring, a klubok és a szövetség körül

JÁN PLESNÍK

A szlovákiai ökölvívósport nehéz napokat él. Kudarcba íúlladtak az olimpiai selejtező tornák (egy szlovák bokszoló sem jutott ki Sydneybe), és a legutóbbi, 33. Európa-baj- nokságon (május 13. és 21. között Tamperében) is várakozáson alul szerepelt a válogatott. A csapat azzal utazott el a finnországi Eb-re, hogy legalább egy érmet és két negyeddöntős helyezést szerez. Az öt résztvevő közül egy sem „ élte túl” az első fordulót: Rudolf Dydi (48 kilogrammos súlycsoport) a román Valioutól l:9-re, Peter Báláz (54 kg) a magyar Farkastól 0:5-re, Peter Jancura (91 kg) az ukrán Ja- nenkótól 2:8-ra és Stanislav Va- gasky (87 kg) a francia Oubalitól 45 másodperc alatt kapott ki. Az eredményekből világosan látszik, válságba került a honi ökölvívás. Hiába fogadkoztak az edzők, a vezetők, tagadhatatlanul csökkent a színvonal. Korábban gyakran előfordult, hogy az érintettek a játékvezetők elfogultságára vagy a rossz sorsolásra fogták a balsikereket. Ezek az érvek azonban csak egykét esetben fogadhatók el, nagyrészt nem állják meg a helyüket. A hosszú távú eredménytelenség másról árulkodik. A Tamperében tartózkodó szlovák küldöttségnek egyetlen tagja volt, aki az utolsó napig kint maradt Európa-bajnok- ságon: Miroslav Jakubík ringbíró. Vele beszélgettünk a sportág aktuális kérdéseiről.

Ön is aktívan részt vett a tornán. Hány mérkőzésen bíráskodott?

Összesen 43 találkozóra került sor, ebből nyolcat én vezettem, a maradék harmincötön pontoztam.

Miben látja a szlovák válogatott leégésének okát?

Több szempontból kellene megvizsgálni, de én nem érzem magam kompetensnek ahhoz, hogy szakmailag elemezzem a válogatott teljesítményét. Mivel azonban régóta érdekelt vagyok a sportágban, megvan a saját véleményem. Azt hiszem, bokszolóinkból hiányzik a kellő odaadás, az akarat, hogy minél jobb színben tűnjenek fel a címeres mezben; hiányzik, az egészséges lokálpatriotizmus, amit a törököktől, a magyaroktól, az ukránoktól vagy az osroszoktól, a bolgároktól és a románoktól láttam. Hogy tényleg mindent kiadjanak magukból, ha meghívják őket a válogatottba. Másrészt nem ártana rendezni a viszonyokat a klubok, valamint a klubok és a válogatott között. Ha mindenki másfelé húz, az egyik félnek sem válik hasznára.

Két évadon van túl a közös cseh-szlovák ökölvívó Interliga. Segített a színvonal növelésében az összevonás?

Relatív .dolog. A csehek elleni találkozók arra valók, hogy a mieink teljesítménye jó irányba fejlődjön. De azt is figyelembe kell venni, hogy ebben a bajnokságban csak három szlovák klub, a Vranov, a

Dubnica és a pozsonyi SKP mutatkozott be. Mivel valamennyi egyesület külföldi játékost is ringbe küldhet, nem olyan nagy a valószínűsége, hogy a szlovákok olyan sok lehetőséget kapnak a „tanulásra”. A légiósok egyébként Lengyelországban is sok fejfájást okoznak, mert a lengyel csapat is leszerepelt az Európa-bajnokságon. Északi szomszédainknál még nagyobb kudarcnak tartják a történteket, mint nálunk. Magyarországon nincs is bajnokság, mégis egy arannyal és három bronzéremmel távoztak a magyarok Tamperéből. Tehát ha visszatérek az eredeti kérdésre, azt kell mondanom, egyáltalán nem könnyű a válasz.

Akkor hát milyen út vezet az élmezőnyhöz?

Két szempontra kell összpontosítani. Szlovákiában hosszú évek óta nincs versenyző a nehezebb súlycsoportokban, pedig ott kisebb a konkurencia a nemzetközi porondon, ezért könnyebb lenne bekerülni a legjobbak közé. A másik aspektus a sportdiplomáciát érinti, ami rendkívül fontos szerepet játszik az ökölvívásban. Az Európai Amatőr Boksz Szövetségnek nyolc alelnöke van. Ezek az adott lehetőségek szerint mindent megtesznek azért, hogy különböző módon segítsenek saját szövetségüknek. Például Tamperében a döntőkre többnyire olyan pontozóbírókat jelöltek, akiknek honfitárs bokszoló- ik jutottak a fináléba. A nemzetköPeter Báláz is gyengén szerepelt az Európa-bajnokságon. (Archív felv.)

zi szövetség vezetői tagadhatatlanul nyomást gyakorolnak a pontozókra, azoknak vannak bizonyos kötelezettségeik. Természetesen nem csak itt keresendők a szlovákiai ökölvívás gondjai.

Milyennek látja a hazai boksz jövőjét?

Elsősorban tudatosítani kell, az anyagi gondok a miénknél népszerűbb sportágakat sem kerülték el, a pénzhiány természetesen súlyosan érinti az ökölvívást is. A sportág egykori bástyái, a ZTS Martin és a révkomáromi ZÍS elveszítette fő támogatóját, ezért kiesett az élmezőnyből. Emiatt fordulhatott elő, hogy a már említett Interligában csak a Vranov, a Dubnica és az SKP szerepel. Ez nagyon kevés ahhoz, hogy növeljük bokszolóink számát, amely amúgy is évről évre csökken. Kevesen vannak, akik klubot akarnak vezetni, hajlandóak lennének bíráskodni, edzősködni vagy a szövetségben dolgozni. Talán a fiatalok eredményei jogosíthatnak fel némi reményre, Anton Dydi, Kamü Tatár, Michal Mark vagy Ondrej Molnár tehetséges bokszolók. De ahhoz, hogy előreléphessenek, jobb feltételeket kellene biztosítani számukra. Persze a feltételek önmagukban nem sokat érnek; a magyar Erdei Zsolt sem csak ezeknek köszönhetően lett kétszeres Európa- bajnok. A siker titka a bokszoló kezében van. Ezt kellene eszükbe vésniük minden tréningen a szlovákiai bunyósoknak.