Új Szó, 2000. május (53. évfolyam, 100-124. szám)
2000-05-03 / 101. szám, szerda
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁJUS 3. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 17. számában feltett kérdésre összesen 537 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Fülöp Teréz zonctoronyi, Lali Sándor lévai és Kazán Valéria berencsi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 1838-ban. (v) Kóruskönyv XX. századi magyar művekből Budapest. A XX. századi magyar kóruskultúrából nyújt ízelítőt az az antológia, amely a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége (KÓTA), valamint az Athenaeum 2000 Kiadó kezdeményezésére és támogatásával jelent meg a jubileumi évben. A Zengő csudaerdő, illetve a Virág és pillangó című kötetek anyagát a KÓTA művészeti bizottsága válogatta Kollár Éva, Párkai István és Sapszon Ferenc karnagyok irányításával. Az egész évszázad magyar kórusirodalmát reprezentáló két kötetet a magyar kóruskultúra és a magyar zene barátainak, a zenei világ figyelmébe ajánlják a szerkesztők. A Zengő csudaerdó - a mű szerzője Szokolay Sándor - vegyeskaroknak írt darabokat tartalmaz huszonnégy komponistától. A Virág és pillangó - Bozay Attila szerzeménye - egyneműkari dalokat közöl huszonhárom szerzőtől. (MTI) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Paganini, Seherezádé, Tavaszáldozat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Pink Floyd, Ritmusban 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 10 MOZI POZSONY HVIEZDA: Velem, vagy nélküled (am.) 16, 18, 20.30 OBZOR: Dühös és szép - Erin Brockovich (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Meghitt fészkek (cseh) 15, 17.30, 20 MÚZEUM FILMKLUB: Három évszak (am.) 19 CHARLIE CENTRUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 18.45 Dühös és szép - Erin Brockovich (am.) 16 Elátkozott szerelem (ang.) 21.15 Sivatagi cápák (am.) 18.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 20.15 Észvesztő (am.) 20.30 Stuart Little, kisegér (am.) 17 Játékháború 2. (am.) 16.30 Aranypolgár (am.) 18 Stalker (szovj.) 20.30 Irkafirka (szlov.) 19.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY-LUX: Apart (am.) 19.30 LÉVA-JUNIOR: A part (am.) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Halálsoron (am.) 19 NAGYMEGYER- SLOVAN: Az átok (am.) 19 Szakmai tanácskozás a támogatási rendszerekről Színházi szeminárium ÚJ SZÓ-HÍR Érsekújvár. A Mécs László Társulás Kuratóriuma és a Határon Túli Magyarok Hivatala 2000. május 6- án a Csemadok székházában szemináriumot szervez A szlovákiai magyar színjátszás helyzete a 21. század küszöbén címmel. A tanácskozást délelőtt 10 órakor Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese és Szabó Tibor, a HTMH elnöke nyitja meg. Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője előadást tart a színház szerepéről a felvidéki magyar közösség életében, Kolár Péter a kassai Thália Színház, Kiss Péntek József a Komáromi Jókai Színház helyzetéről számol be. A magyarországi színházak támogatási rendszeréről Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főtanácsadója; a magyarországi nemzetiségi és alternatív színházak helyzetéről Radács Anikó, a NKÖM referense; a határon túli magyar színházak támogatási rendszeréről Elekes Botond, a NKÖM főosztályvezetője; a szlovákiai színházak támogatási rendszeréről Jarábik Gabriella, a szlovák kulturális minisztérium kisebbségi főosztályának vezetője tart előadást. (as) Dolán György egyik alkotása is látható azon a kiállításon, amely a galántai reneszánsz kastélyban nyílt, s válogatást mutat be a lendvai Vár- Galéria gyűjteményéből. Á lendvai gyűjteménybe pedig úgy került Dolán György munkája, hogy a hazai magyar képzőművész részt vett az egyik lendvai művésztelepen. (Reprofotó) Beszélgetés Pék Zoltánnal, a Szlovák Televízió Magyar Főszerkesztőségének vezetőjével Behozni a műfaj lemaradását „Nagy szükség lenne arra, hogy a szlovákiai magyarság a televízióban is olyan szinten tudjon jelen lenni, mint például a sajtó vagy a rádiózás területén." (Somogyi Tibor felvétele) Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy áprilistól új programstruktúra lépett érvénybe a Szlovák Televízióban, így a Magyar Főszerkesztőség adásainak műsorideje is megváltozott. Pék Zoltánt, a főszerkesztőség vezetőjét e változások eredményein kívül terveikről és a szlovákiai magyar televíziózás jelenéről, jövőjéről kérdeztük. MISLAY EDIT Kedd és csütörtök helyett április óta hétfőn és szerdán, általában 18 óra körül jelentkezik magazinműsoraival a Szlovák Televízió Magyar Főszerkesztősége. Milyen változást jelent az új időpont? Az időpontváltás hátránya az, hogy eltart egy darabig, amíg a nézőink, akik megszokták, hogy kedden és szerdán közvetítjük műsorainkat, „átállnak” az új, hétfői és szerdai műsomapra. Hétfőn közvetítjük a Mozaikot és a Régiót, szerdán pedig a Tiikört és a Fórumot. Azért kaptuk meg a hétfői és a szerdai közvetítési napot, mert így a programszerkesztőség stabilabb időpontot tud biztosítani számunkra. A Szlovák Televízió kettes csatornája ugyanis köztudottan a sportközvetítések csatornája, és ezek többnyire csütörtöktől kezdődnek. E- gyelőre elég jól tartjuk az új adásidőt, ami azt jelenti, hogy 17.55-kor kezdődnek a hírek, 18 órakor pedig a magazinok. Az lenne az ideális, ha ez így maradna, de mivel ismerem a televízió helyzetét, nem vagyok optimista e téren, ezért csak arra tudom kérni a nézőinket, akik nemegyszer jogosan kifogásolják a változó adásidőt, hogy aki teheti, figyelje az Új Szót. Az naponta közli a pontos műsorkezdést és a napi műsorunk tartalmát. Tervezik az eddigi műsorok struktúrájának megváltoztatását is? Elsősorban szerdai műsorainkon, a Tükrön és a Fórumon szeretnénk változtatni, a Régió és a Mozaik jellege ugyanis adott. A Mozaik az elmúlt napok eseményeinek összefoglalója, általában meghívók, értesítők alapján készül, és a községek, kulturális intézmények kapnak benne teret. A Régió mindig egy- egy községet, várost, annak számos arcát mutatja be. Ezt a műsorunkat is szeretnénk persze emberkö- zelibbé tenni, hogy a néző ne csak az adott község, város múltját, műemlékeit ismerje meg, hanem azt is, hogy milyenek a mai lakói. Arra törekszünk, hogy megszólaljon az ott élő, hétköznapi ember, mindennapi gondjaival, örömeivel. A Tükör egy-egy konkrét témát dolgoz fel, amelyet több szemszögből közelít meg a szerkesztő. Foglalkoztunk már például a munkanélküliséggel, a nyugdíjasok helyzetével, a környezetvédelemmel. A jövőben szeretnénk tovább szélesíteni a kínálatot, tehát hogy minél többféle, az embereket érdeklő téma kapjon helyet benne. A Fórum a komolyabb kulturális témák magazinja, de nem hiányzik belőle a politika sem. Havonta-kéthavonta kerekasztal- beszélgetéseken időszerű politikai kérdéseket boncolgatunk a Magyar Koalíció Pártjának képviselőivel. Több szlovák lapban támadás is ért bennünket az utóbbi időben, hogy a szerkesztőség az MKP szócsöve. Tiszta lelkiismerettel kijelenthetem, nem függünk az MKP-tól, csupán abból indulunk ki, hogy a szlovákiai magyarság 85 százaléka az MKP-t választotta, és ez arra kötelez bennünket, hogy a párt képviselőinek adjunk teret. Többször hangsúlyoztam, hogy a szlovákiai magyarság politikai életében csak egy párt van, ha majd lesz még egy, vagy kettő, akkor természetesen azok is szót kapnak. Mi tehát nem az MKP szócsöve vagyunk, mi a szlovákiai magyarság szócsöve szeretnénk lenni. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt a célunkat már teljes mértékben elértük, de remélem, hogy idővel sikerül. A műsorstruktúra megváltoztatásán kívül nem esett szó az adásidő bővítéséről? Eredeti terveink szerint 2000 áprilisától havonta kétszer félórás adással szerettük volna bővíteni műsorainkat, és ez lényegében az utolsó percekig így is volt. Az egyik egy egyházi műsor lett volna, a másik pedig a magyarlakta területeken működő városi televíziók anyagából készült összeállítás. Már mindkét műsoron dolgoztunk, amikor a televízió rossz anyagi helyzete miatt a tévétanács csökkentette az intézmény költségvetését, és több, már létező műsort megszüntettek. A Magyar Főszerkesztőség meglévő műsorait ez a csökkentés nem érintette, de a tervbe vett két új adásunkat igen. A pénzszűke tehát egyelőre gátat szab a további műsorbővítésnek, de talán nem haszontalan arról is szólni, mennyire lehetünk elégedettek a heti 85 perces adásidővel. A szlovákiai magyarság nem igazán tud arról, hogy nemzeti kisebbségként mennyi műsoridőre van joga. Pedig tudatosítanunk kellene, hogy igenis ott a helyünk, és sokkal nagyobb mértékben, a közszolgálati televízióban. Az Európai Unió Chartája szerint, amely többek között az egyes országokban élő nemzetiségek számaránya szerinti adásidőt határozza meg az elektronikus médiában, 72 órára lenne jogunk. Hetente. Tehát ez a mostani heti 85 perc nagyon kevés. Nálunk lényegében 15 éve létezik magyar nyelvű műsor, de ezidáig nagyon esetleges volt. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy sem a politikai akarat, sem a társadalmi érdeklődés nem volt olyan mértékű, hogy ezen e téren konkrét haladást értünk volna el. Pedig igenis nagy szükség lenne arra, hogy a szlovákiai magyarság a televízióban is olyan szinten tudjon jelen lenni, mint például a sajtó vagy a rádiózás területén, és akár tévéjátékok, dokumentumfilmek is születhessenek. Van szlovákiai magyar képzőművészet, irodalom, újságírás, rádiózás, de szlovákiai magyar tévézésről sajnos nem nagyon beszélhetünk. Hála a városi televízióknak több helyen már kialakulnak kis tévés műhelyek, de arról mintha megfeledkeznénk, hogy nekünk közpénzből is jogunk van a televíziós jelenlétre. Ha más volna Szlovákiában a helyzet, és úgy működne a közszolgálati televíziózás, mint más országokban, akkor nyugodtan készülhetnének akár színházi közvetítések, dokumentumfilmek, természetfilmek vagy alkotások, amelyek föltérképezik a szlovákiai magyarság kulturális és tudományos örökségét. Ez a mostani helyzet egyáltalán nem ideális, hiszen ha történetesen holnapután új vezetés kerül a Szlovák Televízió élére, és úgy dönt, hogy a magyar szerkesztőséget megszünteti, akkor ezt a törvény értelmében meg is teheti. Mi azt szeretnénk, ha olyan, törvényes keretek biztosította lehetőségek alakulnának ki, amelyek révén hatékonyan működhetne a szlovákiai magyar tévézés és ezen belül valamennyi műfaj, ahogyan például Romániában, Kárpátalján vagy Szlovéniában, s a szlovákiai magyarság kulturális élete ezáltal is gazdagodna. Szövegek és esztétikák küzdenek egymással, nem emberek, mint ahogy az irodalmi érték sem a jellem függvénye Irodalmi viták és olvasások nyomában NÉMETH ZOLTÁN Gorombaságok könyve címmel jelent meg egy olyan válogatás, amely kétségkívül sikerre tarthat számot, hiszen olyan bírálatokat tartalmaz magyar írók és költők tollából, amelyek más magyar írók és költők kapcsán íródtak. Ä dolog eddig rendben is van, hiszen valóban érdekes, sőt különleges olvasmány olyan bírálatokat olvasni, amelyeket mára már elhíresült irodalmárok utak egymásról, kortársaikról, s amelyekből megtudhatjuk, hogyan vélekedtek egymásról, bepillanthatunk régebbi korok irodalmi vitáiba, nagy íróink gondolkodásába, értékrendszereibe. A probléma számomra ott van, ahogyan Nyerges András, a kötet szerkesztője tálalja ezeket az írásokat. A gorombaság ugyanis, a gorombaságnak nevezett írásmód mintha nem a megfelelő terminus lenne arra, amit a kötet nyújt. A kötetben szereplő írókat a gorombaság bajnokaivá avatni számomra az irodalmiság mibenlétének fel nem ismerését jelenti. A gorombaság helyett ezekben az írásokban, bírálatokban inkább a megértésről van szó, a megértés lehetőségeiről. A párbeszéd, amelyet a kötetben szereplő írók folytatnak más írókkal, valójában szövegek, esztétikai ízlések és értékek mentén húzódnak. Szövegek és esztétikák küzdenek tehát egymással, és nem emberek, mint ahogyan az irodalmi érték sem az emberi jellem függvénye. Nyerges András „Elfogultságok könyvé”- nek is nevezi a végül is Gorombaságok könyve cím alatt megjelenő könyvet. Nem igazán értem ezt a címet se. Azt sugalmazza, mintha lenne, lehetne olyan vélemény, kritika, amely elfogulatlan. Ez a felfogás azonban gyökeresen ellentmond az irodalmi szövegértés legújabb tapasztalatainak, hiszen éppen a dialógus és az önértés lehetőségét záija ki azzal, hogy „elfogultságnak” nevezi az írásként megjelenő véleményt. Kíváncsi lennék az „elfogulatlan” véleményre... Mindezt azért fontos elmondani, hogy ne szűkítsük ezeknek a valóban kitűnő és élvezetes írásoknak a horizontját a gorombaságok és az elfogultságok terepévé. Egész egyszerűen nem érdemlik meg. Tényleg úgy kéne olvasnunk Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Gyulai Pál, MikGorombaság helyett ezekben az írásokban inkább a megértésről van szó. száth, Ady, Csáth Géza, Kosztolányi, József Attila, Babits, Illyés Gyula és Márai Sándor stb. műveit, mint ahogyan - feltételezhetően - Nyerges? „Mi, kései olvasók, annál jobban szórakozunk, annál többször nevetünk, minél dühösebb egy-egy írás” - állítja Nyerges, minden kései olvasó nevében. Ezzel azonban egy olyan naiv és igénytelen elváráshorizontot rajzol majdani olvasója elé, amely nem méltó a Gorombaságok könyvének egyik írásához sem. Hiszen egy írást nem az hitelesít, hogy olyasvalaki írta, aki már bekerült az irodalmi kánonba, hanem fordítva: a szövegnek egyrészt saját kora értékhorizontjával való dialógusa hordozza értékrelációit, másrészt a mindenkori jelenben olvasó értelmezője. A Gorombaságok könyve mégis nagyszerű antológia. Olyan - a laikus számára gyakran ismeretlen - tanulmányokat, bírálatokat tartalmaz, amelyek izgalmas bevezetést nyújtanak az olvasónak irodalmi értékek, kánonok, olvasásmódok mentén. A szövegek lehetőségei pedig nem mástól, csak az olvasó elvárásaitól függenek. Gorombaságok könyve, szerk. Nyerges András, Helikon Kiadó, Bp. 1999
