Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-27 / 97. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 27. Együttműködés a tanítóképzésben Esztergom. Együttműködési megállapodást írtak alá tegnap Eszter­gomban a város Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolá­jának és a nyitrai Konstantin Egyetem vezetői. A két felsőfokú tanin­tézet kapcsolata - kommentálta az eseményt Fazekas Sándomé, a szlovák tanszék vezetője - a nyolcvanas évek elejére nyúlik vissza. Újbóli megerősítésére azért került sor, mert a nyitrai főiskola nemré­giben egyetemi rangot kapott. Az együttműködés célja az oktatás színvonalának emelése: tankönyvek, jegyzetek, segédeszközök, a tu­dományos kutatási eredmények cseréje révén. A magyarországi le­endő tanítók szlovák nyelvű és a szlovákiai magyar nemzetiségű pe­dagógusok magyar nyelvű képzése továbbra is az együttműködés ki­emelt területe - nyilatkozta a tanszékvezető. (MTI) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Lammermoori Lucia 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Száll a kakukk fészkére 19 KIS SZÍN­PAD: Kényes egyensúly 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 11.40 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Éjszaka a nappal lánya 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Velem, vagy nélküled (am.) 16,18, 20.30 OBZOR: Dü­hös és szép - Erin Brockovich (am.) 16, 18 Dogma (am.) 20.30 MLADOST: Anna és a király (am.) 15,17.30, 20 MÚZEUM: Hurri­kán (am.) 17.30 Elátkozott szerelem (ang.) 20 CHARLIE CENT­RUM: A félkegyelmű visszatér (cseh) 18.45 Játékháború 2. (am.) 16.30 Egy hordó por (jug.) 15.30 Stuart Little, kisegér (am.) 16 Si­vatagi cápák (am.) 18.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) 20.15 Ész­vesztő (am.) 20.30 Mindenki, akit szeretek (cseh) 17 Ferramonte- ék öröksége (ol.) 18 Canterbury mesék (ol.) 20.30 KASSA ÚSMEV: Kettős kockázat (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Borrowers (am.) 16.15,19.15 DRUZBA: Ember a Holdon (am.) 15.30,17.45, 20 TATRA: Ideglelés (am.) 18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Sivatagi cápák (am.) 17.30, 20 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Dühös és szép - Erin Brockovich (am.) 17, 19.15 LÉVA-JUNIOR: A bennfentes (am.) 16.30,19 SLOVAN: Az örökkévalóság meg egy nap (gör.-fr.) 19 Holnaptól fényírók fesztiválja az NFG-1-Filmklubban Képes hullámverésben ELŐZETES Dunaszerdahely. Holnap kezdő­dik a városi művelődési házban lé­vő NFG-l-Filmklubban a fényírók fesztiválja, a Mediawave. A rendez­vényt 16.30-kor Körösi Orsolya, az NKÖM Művészeti és Nemzetközi Kapcsolatok helyettes államtitkára, valamint Pázmány Péter, Duna­szerdahely polgármestere nyitja meg. Ezt megelőzően délelőtt 10 és 11 órától ifjúsági filmvetítés lesz a helyi középiskolásoknak. 17 órától animációs filmeket vetítenek. 19.30-kor koncert kezdődik (Egy kis Erzsi zene - Budapest), majd kis esti buli 22 órától. Szombaton 14 órakor Coffee Shop. 15 órától kisjá­tékfilmeket, 17-től játékfilmeket vetítenek. A 22 órakor kezdődő kis esti bulit Iva Bittová koncertje előzi meg 20 órától. Vasárnap 15 órától a dokumentumfilmek, 16.30-tól a legjobb Mediawave-filmek szekció­ban lesznek vetítések. A Ghymes együttes 19 órakor kezdődő kon­certjét egy kis népi buli követi 21 órától. Vasárnap 11-től a hedoniz- mus jegyében zajlik az NFG-l-Film- majális. Egy 13 órakor kezdődő ve­télkedőn kiderül, ki tud többet a Szovjetunióról. 15 és 17 órától a Mediawave-filmek legjavából lát­ható válogatás. A19 órakor felcsen­dülő éji zenét DJ Palotai záija. (tb) A hét végétől látható a hazai mozikban Tim Burton új filmje, Az Almos­völgy legendája. Az 1799-ben játszódó horror főhőse Ichabod Crane nyo­mozó (Johnny Depp), aki a Hudson partján fekvő „unalmas" kisvárosba érkezik, hogy kiderítse: valóban a Fejnélküli Lovas áll-e a rejtélyes gyilkos­ságok mögött. (Fotó: BontonFilm) Beszélgetés Janda Ivánnal, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezető karnagyával Európai rangú „levelező kórus” „Bárhova szívesen elmegyünk, ahova hívnak." (Somogyi Tibor felvétele) Idén a Márai Sándor Alapít­vány a zene- és előadómű­vészet kategóriában a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusát tüntette ki a Nyitott Európáért Díjjal. Ez alkalomból a harminchat éve működő énekkar alapító tag­ját, vezető karnagyát, Janda Ivánt szólítottuk meg. LAKATOS KRISZTINA Ön a kezdetektől, 1964-től részt vesz a kórus munkájának szerve­zésében. Hogyan született meg a tanítók énekkarának ötlete? Már az ötvenes években mérlegel­tük a lehetőséget, de akkor - sze­rencsénkre - megalakult a Népes együttes, és ezzel betöltődött egy hézag a csehszlovákiai kulturális élet magyar vonalán. Aztán jött a krízis, amikor a Népest feloszlatták, s újra előkerült az ötletünk. A hat­vanas évek elején kezdtük a tagokat toborozni, egynéhányan jártuk a régiókat, falvakat, és összehoztunk 120 tanítót Az első nagy találko­zónkat Zoboron, Nyitra mellett ren­deztük meg, itt alakult meg a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Közpon­ti Énekkara. Miért éppen a pedagógusokra gondoltak? Egyrészt én is gyakorló pedagógus voltam. Másrészt nem találtunk más tömegbázist, mint az iskolákat. Ez volt az egyetlen kompakt egység magyar vonalon, ennyien együtt magyarok csak az iskolában voltak. A Nyitott Európáért Díj átadásán a kórus méltatásában Ág Tibor Kodály Zoltánt idézte, aki - miu­tán tudomást szerzett arról, mi­lyen körülmények között műkö­dik az énekkar - megjegyezte: „szóval ez egy levelező kórus”. Miért döntöttek ilyen forma mel­lett? Fel akartuk ölelni az egész orszá­got. Eredetileg azt terveztük, hogy ez a „levelező” forma később átala­kul egyéni tanulási lehetőséggé: mindenki megkapja a kottát, haza­viszi, megtanulja, majd miután fel­készült, eljön a közös próbára. Ezért gondoltuk azt, hogy havonta egyszer összejövünk, péntek déltől vasárnap délig. Ezt a rendszert kö­vetjük mostanáig. A másik elhatá­rozásunkból - hogy a tagok otthon megtanulják a kitűzött anyagot - nem lett sok, erre sem idejük, sem módjuk nem volt a pedagógusok­nak. A külföldi szereplések előtt körzeti próbákat is szerveztünk, mi, karnagyok elutaztunk például Királyhelmecre, Rozsnyóra vagy Dunaszerdahelyre, ott gyűlt össze az érintett csoport. Van elképzelése róla, hány peda­gógus fordult meg az elmúlt har­minchat évben a kórusban? Körülbelül 1600, jelenleg nyolcán vagyunk a kórusban alapító tagok, beleértve magamat is. Ezek szerint elég nagy volt a jövés­menés. Ezt mivel magyarázza? Voltak a tagjaink között fiatal lá­nyok, fiúk. Féijhez mentek, megnő­sültek, ők már sokkal nehezebben tudták vállalni az utazgatást. Az idősebbek is fokozatosan kimarad­tak. Sokan egyszerűen nem élvez­ték úgy a munkát, mint ahogy azt eredetileg elképzelték. Ezek a talál­kozók nem kiruccanások voltak, hanem kemény drill, gyakran na­ponta tizenkét órát is énekeltek. Mi, karnagyok kezdetben csak azt vár­tuk el tőlük, hogy jó hangú fiúk, lá­nyok legyenek, de amikor arra ke­rült a sor, hogy kottából is kell éne­kelni, sokan nem voltak rá felké­szülve. Volt különbség a kórus karnagya­inak munkamódszereiben, el­képzeléseiben, céljaiban? Hogyne. Szíjjártó Jenő felkészült, jó muzsikus volt, de olykor elriasztó módon hatott a szigora. Én például a saját iskolámban, pedagógusként tanultam meg a tapintatot. Ezt tar­totta szem előtt Vass Lajos és Ág Ti­bor is. A legnagyobb tisztelettel övezett karnagyunk Vass Lajos volt, Magyarországról érkezett, ő indí­totta el nálunk a kórusmozgalmat és részben a kamagyképzést. Meg­próbált a kórusban és a kóruson kí­vül is foglalkozni azokkal, akik ott­hon énekkart vezettek. Megtanul­ták a szervezést, a dirigensi techni­kát, a betanítás módszereit. Hadd mondjak néhány olyan kimagasló, ügyes karnagyot, aki ha nem is min­dent tőlünk tanult meg, de segítet­tük elindulni: Józsa Mónika, aki a zeneművészeti főiskola karnagy szakát végezte el, Stubendek Ist­ván, a komáromi kórus karnagya vagy Horváth Géza, a zselízi kórus vezetője. A próbákon nem csak a kottáról és a dallamról beszéltünk, hanem felmerültek a magyar kultú­rát, oktatásügyet érintő kérdések is, ezzel lelkesítettük a tagokat. Vass Lajos újabb és újabb ötletekkel jött Magyarországról, hozta magával az újságcikkeket, írásokat, azt, ami a kórust felvértezte. Az elmúlt rendszerben valami­lyen szinten minden társadalmi szervezetnek meg kellett terem­tenie a maga és a „nagypolitika” viszonyát. A kórusnak ez hogy si­került? A működése sosem ké­pezte vita tárgyát? Azt hiszem, burkoltan igen, de nyil­vánosan sosem került rá sor, hogy valaki kifogásolta volna a tevékeny­ségünket. Minden kérdésben tapin­tatosak voltunk a szlovák emberek­kel, szlovák kórusokkal. Emellett a minősítő versenyeken nagyon ko­moly eredményeket értünk el, az A kategória első sávjába kerültünk. Sok gondot okozott a műsorválasz­tás: a magyar és a szlovák dalok mellett a környező országok éneke­it is ismernünk kellett, valamint az egész európai kórusmuzsika gyöngyszemeit. Világversenyekre jártunk, voltunk Angliában, Íror­szágban, Németországban, Len­gyelországban... Mindenhonnan hoztunk díjat. Írországban a női ka­runk első helyezett lett. 1989 után tanúi lehettünk a nagy, átfogó szervezetek kiseb­bekre töredezésének. Az elmúlt tíz évben a kórust soha nem fe­nyegette ez a veszély? Ez az időszak megerősítette a tago­kat abban, hogy együtt kell marad­ni, ugyanakkor mindig örültünk an­nak, ha valamelyik tagunk vidéki kórusa eredményt ért el. Vannak problémáink is, főleg a tagsággal: alig találni férfi pedagógust, jó han­gút különösen nehéz, főleg a tenor hiányzik, ezért felveszünk más fog­lalkozásúakat is. A munkát folytat­juk, decemberben Budapestre ké­szülünk egy nemzetközi versenyre, de bárhova szívesen elmegyünk, ahova hívnak. Határtalan tantárgyverseny Egy kötetben adta ki a Kassai polgárokat és a Kassai őrjáratot a NAP Kiadó Szórakozás csillapítja a versenylázat Galánta. Ma a délelőtt küenc óra­kor kezdődő vers- és prózamondók, valamint a matematikusok verse­nyével folytatódik a Határtalan tan­tárgyverseny, amelynek második al­kalommal ad otthont Galánta. Hol­nap az anyanyelvi vetélkedőn és a fizikusok versenyén vethetik össze képességeiket a diákok. A rendez­vény azonban nemcsak a már meg­szerzett tudás felmutatására, ha­nem újabb ismeretek szerzésére is lehetőséget ad, egyrészt az egyes szabadidős programokkal, másrészt a szombatra tervezett mátyusföldi, ületve a vasárnapi programba sorolt pozsonyi kirándulással. A Határta­lan tantárgyverseny kísérőrendez­vényei kulturált szórakozást biztosí­tanak részint hangversenyek, ré­szint diszkó és táncház révén. A deá- ki templomban holnap este a Ma­gyar Parlament SZÉNA-TOROK kó­rusa, valamint a Kodály Zoltán Da­loskor, szombaton a jókai reformá­tus templomban ugyancsak a Ma­gyar Parlament SZENÁ-TOROK kó­rusa, valamint a peredi női kar lép közönség elé. A diákok versenyének ünnepélyes eredményhirdetése va­sárnap 15 órakor lesz a városi mű­velődési központban, (tb) Márai-művek szlovák nyelven MISLAY EDIT Pozsony. Németül, angolul, ola­szul, franciául már évtizedekkel ez­előtt olvashatók voltak Márai Sán­dor művei, szlovákul azonban mos­tanáig nem. Szerencsére Alexander Balega, aki a jeles íróhoz hasonlóan kassai polgár, úgy gondolta, jó len­ne, ha Márai visszatérne Kassára, s nemcsak a magyar, hanem a szlo­vák olvasók is megismerkedhetné­nek könyveivel, és lefordította Má­rai két jelentős művét, a Kassai őrjá­ratot és a Kassai polgárokat. A mű­vek a Nap Kiadó gondozásában lát­tak napvilágot. „Nem csupán bizo­nyos művek olvasásának élményé­től fosztott meg bennünket az előző rendszer. Arról se feledkezzünk meg, hogy az emigrációban élő írók művei nem teljesíthették társadalmi küldetésüket, mivel csak egy szűk olvasóréteg ismerte őket. Ez volt az oka annak is, hogy a kegyvesztett írókról különböző pszeudokritikus legendák és mítoszok születtek” - mondta a közelmúltban tartott ün­nepélyes bemutatón Lubo Navrátil, a könyv szerkesztője. Márai életmű­vét méltatva hozzátette: „A szlovák olvasóközönségnek ma is fenntartá­sai vannak Máraival szemben, mi­közben az író hatvankötetes élet­művében követendő példát hagyott az utókorra, bizonyítékát az emberi értékek megőrzéséért vívott kitartó harcnak.” Lubo Navrátil szavai sze­rint Márai 60 évvel ezelőtti félelmei, amelyeket a Kassai őtjáratban is megörökített, vagy beigazolódtak, vagy ma is időszerűek. „Ha üzenhet­nénk Márainak, és válaszolhatnánk arra a kínzó kérdésre, vajon megtet- tek-e mindent az írók annak érdeké­ben, hogy elhárítsák a világégés ve­szélyét és megmentsék a civilizáci­ót, annyit mondhatnánk neki, hogy ha mindenki csak annyit tett volna, mint ő, talán nem lettek volna Hitle­rek és Sztálinok” - tette hozzá. Jáky Erzsébet, Jáky Jánosnak, a Má­rai Alapítvány tiszteletbeli elnöké­nek, Márai Sándor unokaöccsének az özvegye felidézte azokat az idő­ket, amikor nem volt veszélytelen dolog Magyarországon Márai-köte- tet birtokolni. így a szűkebb család tulajdonában lévő könyvek is biz­tonságos helyre, barátokhoz, isme­rősökhöz vándoroltak. Ezért sem volt egyszerű felkutatni a Kassai őr­járat első kiadását, amely alapján a szlovák fordítás készült. Jáky Erzsé­bet hangsúlyozta, örül, hogy Mára­inak éppen ez a két, Kassához kötő­dő műve jelent meg szlovákul, méghozzá egy kötetben. Fontosnak tartja ugyanis, hogy a hosszú kény­szerszünet után a magyar közönség I KOSICKA pochódzka: mellett a közép-európai régió más nemzetiségű olvasói is megismer­kedjenek Márai műveivel, szellemi­ségével, ma is érvényes írói üzene­tével. A könyvnek egyébként lesz még egy ünnepélyes bemutatója, amelyet Márai szülővárosában, Kassán tartanak pár hét múlva. Ale­xander Balega számára többek kö­zött az jelentené Márai igazi haza­térését, ha a Kassai polgárokat szlo­vák nyelven is színpadra állítanák. Hogy erre mikor kerül sor, egyelőre nehéz megmondani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom