Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)
2000-04-27 / 97. szám, szerda
Csütörtök, 2000. április 27. 3. évfolyam, 15. szám A maroknyi lelkes közösség öt évtizeddel ezelőtt ebben a városban is életre hívta a felvidéki magyarság kulturális szervezetét Bizakodással tekintenek a jövőbe A híres százdi citeraegyüttes HALÁDIK JÚLIA rszágszerte zajlanak az ünnepi rendezvények a Csemadok megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Fiatalok és idősek, régi és új Csemadok-tagok összejönnek, hogy tisztelegjenek annak a lelkes közösségnek, mely öt évtizeddel ezelőtt életre hívta a felvidéki magyarság kulturális szervezetét. A fél évszázad arról tanúskodik, hogy az itt élő magyarság képes megőrizni nyelvét, kultúráját, identitástudatát. Az évforduló kapcsán beszélgettünk Pálinkás Tiborral, a Csemadok ipolysági alapszervezetének elnökével. Amikor néhány évvel ezelőtt elvállaltad ezt a tisztséget, alig múltál 25 éves. Mi ösztönzött? A Csemadok alapszervezetének 1996 óta vagyok az elnöke. Többékevésbé véletlenül jutottam a funkcióhoz. Nem vagyok kimondottan népművelő beállítottságú. Szakmámból eredően is inkább társadalomtudományokkal kapcsolatos kérdésekkel szeretek foglalkozni. Annak idején távozott az egykori vezetőség és megüresedtek a helyek. Az elnöké is. Sajnos az idősebb, tapasztaltabb tagok közül senki sem akarta elvállalni az elnöki funkciót.így aztán ideig- lenesesen elvállaltam a Csema- dok-elnöki funkciót, mely néha öröm, néha teher. A szervezési munkákban segítségemre van tizenkét vezetőségi tag. Az elnökséged alatt eltelt négy év munkájának jó az eredménye, számtalan sikeres rendezvényetek volt. De vajon milyen a tagság hozzáállása a kulturális tevékenységhez? Ők is ilyen aktívak? Alapszervezetünknek jelenleg 730 tagja van. Sajnos, nagy része csak támogató tag, tehát tevékenysége kimerül abban, hogy évente befizeti a 25 korona tagsági díjat, rendezvényeinket látogatja. A legtöbben a színházi előadásokra szoktak eljönni. Kisebb létszám jön ösz- sze akkor, ha író-olvasó találkozót szervezünk. Sajnos, a tagság hozzállásával is gond van. Egyszerűen hálátlan dolognak tartom, hogy jó színvonalú, ingyenes rendezvényeke is viszonylag alacsony a részvétel, függetlenül a propagálástól és a fellépő kilététől. Tehát éppenséggel anyagi gondokra sem lehet hivatkozni. Remélem, hogy ha idővel tisztázódik a politikai helyzet és az emberek figyelme elterelődik ezekről a kevésbé szimpatikus dolgokról, visszatérnek majd a kulturális élethez. Mi adja neked a hajtóerőt? Milyen örömedet leled ebben a munkában? Ugyanis köztudott, hogy anyagi haszonnal nem jár ez a funkció. Az egyik legnagyobb örömet az jelenti számomra, hogy a funkción keresztül a közelebbi és a távolabbi régiókból számtalan jelentős, nagyon szimpatikus, kitűnő emberrel ismerkedhetem meg. Egyszerű, becsületes emberek ezek, akik - végzettségüktől és beosztásuktól függetlenül - csupán a kultúra és a magyarság iránti szere- tetből csinálják ezt a munkát. Másrészt, természetesen örömet és sikerélményt jelent számomra, ha egy-egy rendezvény legalább tűrhetően sül el. Ahhoz, hogy kitűnően sikerüljön, nagyobb számú nézőközönség kellene, tehát, hogy a tagság aktívabban működjön közre ezen a téren is. Talán, ha az emberek kicsit kevésbé földhözragadtan gondolkodnának és jobban magukénak éreznék a várost...Ha időnként elgondolkodnának azon, mit is jelent a Csemadok-tagság és eleve a Csemadok-munka. Ha aktívan viszonyulnának a dolgokhoz, sokkal több örömet és sikerélményt jelenthetne mindannyiunk számára. A Csemadok-munka ugyanis nemcsak abból áll, hogy megszervezünk egy folklórműsort vagy egy író-olvasó találkozót. A Csemadok lényegében az egész kultúránkat jelenti, kezdve az öltözködési szokásoktól a tradicionális építkezésen és utcarendezésen keresztül, művészettörténetet, történelmet foglal magában. Ez tehát egy olyan kulturális szervezet, melynek keretén belül gyakorlatilag mindenki azzal foglalkozhatna, ami őt leginkább érdekli - függetlenül foglalkozástól, vallástól és műveltségi szinttől. Iskolai végzettséged szerint történész-régész vagy. Jelenleg az ipolysági Honti Múzeum és Galéria igazgatói posztját töltőd be. Tagja vagy a városi képviselő-testületnek és az Ipolyság Város Pecsétje Alap igazgatói tanácsának. Régészeti táborokat szervezel, ásatási munkálatokat folytatsz a helyi kolostor területén. Iflú házas vagy és újdonsült apuka. Hogyan tolerálja a családod ezt a sokrétű elfoglaltságot, mely nyilvánvalóan sok szabadidődet igénybe veszi? Őszintén szólva, eleinte nem volt túl kedvező a hozzáállás a család részéről, hogy a sok egyéb tevékenység mellett a Csemadok elnöki tisztséget is elvállaltam, annál is inkább, mivel szervezési munkákkal egyéb területeken is eléggé el vagyok foglalva. Azóta azonban lényegében változott a helyzet. A család is belátja, hogy ezen a funkción keresztül fontos munkát tudok végezni, értékes tevékenységet tudok kifejteni, ami számomra nagyon fontos. Hogyan készültetek az 50. évforduló megünneplésére? A szervezet vezetősége nagy lelkesedéssel készült az ünnepségre. Elsősorban azért, mert nagyon szép jubileum ez az 50 év. Aligha akad a környéken olyan szervezet, mely ennyi ideig életben tudott maradni. Másrészt, manapság a társadalom, sajnos, egyfajta értékválságot él, tehát ilyen szempontból nem egy presztízskérdés vezetőségi tagnak lenni, hisz gyakorlatilag nem jár ezért semmilyen anyagi juttatás. Akik csinálják, azért teszik, mert szívügyük a Csemadok, a régió és a város magyar kultúrája. Tehát érthetően számunkra ez az 50 év nagyon fontos és nagyon kedves jubileum. Az egész ünnepségnek a filozófiája abból indult ki, hogy az ipolyságiak szervezetének évfordulóját ünnepeljük; tehát az Ipolyságiakkal ünnepeljünk, ezért nem hívtunk vezérszónokokat, díszvendégeket. Családias légkört szerettünk volna kialakítani. Ráadásul a kultúrműsor szereplőit is a közeli környékről hívtuk. Ipolyságon ugyanis kevés lehetőség van folklórt látni és még kevésbé adódik lehetőségünk a környékbeli folklórcsoportok műsorának megtekintésére. Márpedig nagyon jó csoportok működnek errefelé. Közülük is a legkiválóbbakat hívtuk meg: a százdi citeraegyüttest, az Ipoly ’97 ipolysági citeraegyüttest és a palásti Hagyományőrző Csoportot. Kellemes meglepetés volt, szép számmal összegyűlt a közönség. Külön öröm számunkra, hogy sikerült felavatni a Csemadok-em- léktáblát is székházunk falán. Ugyanis Ipolyságon eddig nem volt semmi, ami a magyar kisebbségi kultúráért fáradozó földijeinknek állított volna emléket. Hogyan látod a jövőt? Meglehetősen optimista vagyok ezen a téren. A rossz időket sikerült átvészelnie a Csemadoknak. Remélhetőleg az elkövetkező években megerősödünk és a Csemadok olyan helyet foglal el mikrotársadalmunkban, amilyen őt valójában megilleti. Regionális központ lesz? A város vállalná a költségeket FARKAS OTTÓ Füleken 1992 őszétől működik legálisan a szeméttároló és előzetes számítások szerint a befogadóképességét hét évi időtartamra becsülték. Az intenzív gázművesítésnek köszönhetően a városban csökkent a hulladék, a hamu, így a szeméttelep üzemeltetése körülbelül egy évvel meghosszabbodik. A jelenlegi szeméttároló építésénél a város kihasználta az akkor még törvény által engedélyezett adottságokat - a kőbányát alakították át lerakattá - így a hulladék elszállításáért és elhelyezéséért megszabott ületék a legalacsonyabb volt a régióban. Ám a környezetvédelemmel kapcsolatos törvények évról-év- re szigorúbbak, a jelenleg még működő szeméttárolóhoz hasonlót a mai törvények már nem engedélyeznek. Agócs József, Fülek alpolgármestere szerint egy korszerű szeméttároló megépítése mintegy 30 millió koronába kerülne, amit a mai kedvezőtlen gazdasági helyzetben szinte lehetetlen előteremteni. Sajnos állami segítségre sem számíthatnak, mivel a várostól 20 kilométerre évekkel ezelőtt regionális hulladéktelep épült, amely évtizedekre megoldja a szemét tárolását. „Ismerve gazdasági helyzetünket, a legoptimálisabb megoldást kerestük, ami megfelel a városnak és megfelel a lakosságnak - mondta Agócs. - Az új szeméttároló építésének lehetőségét eleve kizártuk, feladatomnak tekintettem tanulmányozni a hulladékgyűjtés és szállítás legújabb módszereit. Néhány tanulmányi úton szerzett tapasztalat és szakemberekkel való tanácskozás után úgy gondoltam, hogy Füleknek és környékének a szemétgondját egy hulladékgyűjtő központ oldaná meg, amelyet itt a városunkban építenénk. A Városi Közszolgáltatási Vállalat mintegy 15-20 településről begyűj- tené a szemetet, a hulladék egy garaton át jutna a hidraulikus sajtóba, onnan egy nagykapacitású konténerbe, miközben a hulladék térfogata az egyötödére csökkenne. A tartályokat erre a célra átalakított járművek szállítanák a Losonc melletti hulladéktelepre.” Az alpolgármester a továbbiakban elmondta, hogy a központ működtetése higiéniailag megfelelne az előírásoknak és gazdaságos lenne. Elképzeléseiről beszámolt Miklós László kömyeztevédemi miniszternek, akinek Agócs szerint tetszett az ötlet. Pályázatot dolgoztak ki, amelyet az Állami Környezetvédelmi Alaphoz nyújtottak be, amely tartalmazza a központ működtetéséhez szükséges anyagiakat. Az alpolgármester megjegyezte, hogy ha a pályázat sikeres lesz, a város az építkezési költségeket magára vállalja. A pályázathoz mellékelték néhány hazai és külföldi gyártó árajánlatát is. Agócs elmondta, ha az Állami Környezetvédelmi Alaptól megkapnák a pénzt, a hulladékkezelő központot egy hónapon belül megépítenék. Az ipolysági citeraegyüttes A palásti Hagyományőrző Csoport (A szerző felvételei) Pálinkás Tibor elnök az éppen leleplezett emléktábla előtt
