Új Szó, 2000. április (53. évfolyam, 77-99. szám)

2000-04-15 / 89. szám, szombat

8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. ÁPRILIS 15. A hangos diszkózenét a halaknak köszönhetjük A fiatalabb csillagvárosokban kisebb, az idősebbekben jóval nagyobb tömegű fekete lyukak vannak Sajátos örökségünk ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A legújabb kutatások szerint azért szeretjük hangosan hallgatni a ze­nét, mert a halaktól egy sajátos hal­lómechanizmust örököltünk. A Neil Todd által vezetett kutatócsoport (University of Machester) az emberi zenehallgatás fiziológiai sajátossá­gait tanulmányozva arra a követ­keztetésre jutott, hogy az ún. sacculum (kb. zsákocska), a mely a belső fül egyensúlyérzékelő szervé­nek része, reagál a zenénket megha­tározó frekvenciákra, noha koráb­ban azt gondolták, hogy semmilyen szerepet nem játszik a hallásban. A sacculus annak idején a halak hal­lószerve volt, és így mi is azokra a frekvenciákra vagyunk a legérzéke­nyebbek, mint a halak. A vesz- tibuláris (fültomáchoz tartozó) rendszer, amelynek része a sacculum is, kapcsolódik a hypothalamuszhoz - a hypothalamusz viszont az olyan viselkedésekért felelős, műit amilyen az éhség, a szexuális vágy és a gyö­nyör, és ez Todd szerint magyaráza­tot ad rá, hogy az emberi kultúrában miért vált olyan jelentőssé a zene. Meg arra is, hogy miért szeretik az emberek a bömbölő zenét: a sacculum csak 90 decibel felett rea­gál, és okoz örömérzetet. A kísérle­tek azt is kimutatták, hogy ez a „zsá­kocska” az 50 és 1000 Hertz közötti hangokra érzékeny, és az érzékeny­ségi csúcs 300-350 herz között talál­ható, miközben a legtöbb férfi és nő hangja 200 és 400 Hertz között van, és Todd szerint a diszkók és rock koncertek mintha csak arra lenné­nek kitalálva, hogy a sacculumot sti­mulálják. (N. Scientist) Vajon milyen régi lehet az emberiség nyelve? Ketyeg a képzeletbeli óra ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A grammatikai változások sebessé­gének figyelembe vételével Johan­na Nichols (University of Berkeley, California, USA) egy olyan „nyelvi órát” fedezett fel, mely minden 6000 évben kettyen egyet. A képze­letbeli óra - Nichols szerint - 132 000 évvel ezelőtt kezdett el működ­ni - vagyis - szerinte - az emberi nyelv is ilyen idős. Egyes kutatók szerint a legújabb nyelvészeti mód­szerek nem csak azt teszik lehetővé, hogy az emberiség elterjedését nyo­mon kövessük, de azt is, hogy meg­állapítsuk, mióta létezik egyáltalán emberi nyelv. Johanna Nichols a szokásos kérdés helyett (hogy mi­lyen rokonságban vannak egymás­sal a nyelvek) azt kérdezte, hogy mi­ként és hogyan lehetséges az, hogy egyes, egymástól több tízezer mér­földre lévő nyelvekben bizonyos nyelvtani elemek közösek. Jelenleg mintegy 6000 nyelvet tartanak szá­mon, ám a nyelvrokonsági vizsgála­tokkal legfeljebb 6-10 000 évre le­het visszakövetni őket, utána a kü­lönböző, a nyelvben lejátszódó vé­letlen változások már túlságosan nagyok lesznek. Ezért Nichols a nyelv „legalapvetőbb grammatikai építőelemeit” kezdte tanulmányoz­ni, és amikor berajzolta az azonos „építőelemekkel” rendelkező nyel­veket, akkor ki tudta mutatni, hogy a modem ember előbb Dél-, majd pedig Kelet-Ázsiát hódította meg (miként ezt a genetikai vizsgálatok is megerősítették), illetve azt is be­bizonyította, hogy Ausztráliában kb. 50 000 évvel ezelőtt jelent meg a homo sapiens. (New Scientist) Az Endeavour amerikai űrsikló hajszálpontos térképei A hadsereg titkosítja ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az Endeavour 11 napos expedíciója a Föld-felszín mintegy nyolcvan szá­zalékáról készített minden eddigi­nél élesebb és pontosabb digitális felvételeket. Az űrrepülőgép fedél­zetén elhelyezett optikai és fotóbe­rendezések kiválóan működtek, és 112 mülió négyzetméternyi terüle­tet pásztáztak végig, összesen két al­kalommal. A tudósok úgy vélik, hogy ez a kettős áttekintés adhatott igazán megbízható és aprólékos tér­képet Földünk elrejtett részeiről. Az USA védelmi minisztériuma straté­giai okból nem bocsálja a közönség rendelkezésére a részletező térké­peket. Elkészíti a felvételek felhasz­nálásával a katonainál vázlatosabb Endeavour-térképeket. Ezek még mindig jóval részletezőbbek és ala­posabbak lesznek, mint ami jelenleg rendelkezésre áll. (BBC) Eltérő vélekedések a nők petesejtjének lefagyasztásáról Kissé még kockázatos ÚJSZÓ^SSZEFOGLALÓ Petesejtfagyasztással a vüágon min­denhol kísérleteznek, kivéve az Egyesült Királyságot, ahol ezt bün­tetik. Pedig Nagy-Britanniában szü­letett az első lombikbébi, s régóta si­kerrel és nagy számban alkalmaz­zák az embriófagyasztással, életre keltéssel történő mesterséges meg­termékenyítést. A petesejtfagyasz- tást ellenben kockázatosnak tartot­ta az „asszisztált reprodukciós tech­nikákat” (ART, azaz teherbe esést segítő eljárások) szabályozó ható­ság. A kérelmező asszonyok és a kli­nikák nyomására azonban a testü­letnek kénytelen-kelletlen ismét na­pirendre kell tűznie a kérdést. Az amerikai orvosok is a tiltás feloldá­sát javasolják brit kollégáiknak. Ar­ra hivatkozván, hogy a szóban forgó orvosi technikának hála, az USA- ban vüágra jött gyerekek egyikénél sem találtak semmiféle rendellenes­séget. A britek óvatossága is érthe­tő: elég bölcsek ahhoz, hogy ne vál­lalják a valószínűsíthető kudarc mi­att elkeseredett asszonyok reklamá­cióit, a sorozatos pereket és etikai vitákat, a sajtó támadásait. A pete­sejt (ovum) kivétele előtt ugyanis tüszőérést elősegítő gyógyszeres ke­zelést kell alkalmazni. - tortúra után egy fiatal nőtől ádagosan csu­pán 10 ovum nyerhető (35 év felet­titől már csak 3-4), s ezeknek is csak egy része alkalmas lefagyasztásra. A művelethez a citoplazma folyadé­kát fagyvédő folyadékra cserélik, majd a petesejtet programozott mélyfagyasztással mínusz 196 fokra hűtik. Spermánál ez az eljárás 70- 75%-os biztonsággal megoldható, de az ovum nagyobb és sérüléke­nyebb az ondósejtnél, s bizonytalan, hogy kibúja-e a lefagyasztás és a fel­engedés során keletkező jégkristá­lyosodást. Az említett eljárás híres szakembere, Elena Porcu bolognai professzor közreműködésével 6 gyerek született - 150 kísérletből. Mindannyian egészségesek, ám fo­lyamatosan ellenőrzik őket. Az utóbbi két évben nincs áttörés a pe- tesejtfagyasztásban. Csak az eddig ismert szereket, eljárásokat variál­ják. A petesejtfagyasztás rákbetegek esetében is indokolt lehet, hiszen így későbbi gyerekvállaláshoz ke­moterápia előtti ivarsejtet lehet tá­rolni. Az igazi előrelépést a petefé- szekszövet-fagyasztástól vátja a szakma. Eddig egyetlen Uyen kísér­let sikerült a New York-i Cornell Egyetemen. (T. A.) A fekete lyukak is elhízhatnak A birminghami Nottingham Egyetem csillagászai az első közvetlen bizonyítékot szol­gáltatták arra vonatkozóan, hogy a galaxismagokban lévő fekete lyukak életük során „hajlamosak az elhízásra”. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Évek óta nyilvánvaló tény, hogy szinte minden csillagváros magjá­ban nagy tömegű fekete lyuk rej­tőzik, amelynek tömege arányos a galaxis tömegével (átlagosan né­hány százmillió naptömegnyi fe­kete lyukakról van szó). A fekete lyuk környezetét leíró modellek zöme szerint a lyuk kö­rül egy gigantikus anyagkorong alakulhat ki, amint magához vonzza a környező por- és gáz­felhőket, illetve a közelében lévő csillagokat. E tömegbefogási ko­rongból egy bizonyos sűrűség el­érése után anyagáramlás indulhat meg a fekete lyuk felé, amelynek hatására nagy energiájú esemé­nyek zajlanak le. Az összes aktív (a normálisnál jóval nagyobb mennyiségű elektromágneses su­gárzást kibocsátó) galaxis magjá­ban ilyen jellegű energiafejlesztő­rendszereket tételeznek fel. Arról egyelőre nagyon kezdetle­ges elképzelések vannak, hogyan kerültek e fekete lyukak a galaxi­sok középpontjaiba. Eleve létez­tek, s a galaxis többi része szer­veződött köréjük, vagy lassan, fo­kozatosan fejlődtek ki a már meglévő galaxismagokban, ma­gukba olvasztva a csillagváros csillagainak és gázanyagának egy részét? A galaxismagok fejlődésé­nek tanulmányozása igen nehéz A fekete lyukakat a mögöttük fekvő csillagok fényére gyakorolt gravitáci­ós lencsehatásuk alapján is kimutathatják. A Hubble űrtávcső képén jól látható e jelenség. (A NASA felvétele) feladat: az általában sok milliárd éves égitestekben nem emberi léptékű időszakok alatt játszód­hatnak le azok a folyamatok, amelyek a fekete lyukak feltétele­zett növekedését idézik elő. Eddig mindössze egyetlen megfi­gyeléssorozat eredményei bizo­nyították, hogy a tömegbefogási korongokból valóban anyag hull­hat a fekete lyukakba. Brit tudó­sok most egy másféle megközelí­tést alkalmaztak a probléma vizs­gálatára. Michael Merrifield csillagász (Nottingham Egyetem) a mód­szert a következő példával szem­léltette. Amennyiben arra va­gyunk kíváncsiak, hogy egy átla­gos ember hogyan növekedik éle­te során, akkor nem szükséges egyetlen egyed fejlődését folya­matosan nyomon követni. Elég, ha megnézzük az illető rokonsági körét, s összevetjük az életkoro­kat a testtömeggel és a testméret­tel. Természetesen azt fogjuk ta­pasztalni, hogy a fiatalabb egye- dek gyorsabban növekednek, majd egy bizonyos életkor elérése után a növekedés már nem szá­mottevő, végül pedig megáll. Ebből következően különböző életkorú galaxisok fekete lyukait kell összehasonlítani. A kutatók meghatározták 23 olyan közeli galaxis - köztük a jól ismert And- roméda-köd - korát, amelyekben fekete lyukat feltételeznek. A csillagvárosok életkora nagy szórást mutatott, a néhány milli­árd éves, csillagászati léptékkel nézve fiatal objektumoktól a majdnem 12 milliárd évre vissza­tekintő „veteránokig” (az Univer­zum becsült életkora 12-15 milli­árd év). Az életkorokat és a fekete lyukak tömegét összevetve kide­rült, hogy a fiatalabbakban ki­sebb, az idősebbekben jóval na­gyobb tömegű fekete lyukak van­nak. Ennek alapján az a feltétele­zés lehet igaz, mely szerint a feke­te lyukak folyamatosan növeked­nek, az őket befogadó galaxisok anyagából táplálkozva. Egyelőre arra sem utalnak jelek, hogy e növekedés nem folytatód­hat akár a legidősebb objektu­moknál is (ilyen szempontból te­hát sántít az emberi hasonlat, ha leszámítjuk az elhízást). Sőt tö­megük növekedésével egyre fa­lánkabbak lesznek, hiszen gravi­tációjuk is nő. A legidősebb példá­nyok tehát alaposan elhízhat­nak... (S.T.) A kábítószerellenes program keretében Kolumbia kokaültetvényein hamarosan egy új biológiai fegyvert vethetnek be Óvatosan kezelik a gyilkos gombát ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Kolumbia kokaültetvényein ha­marosan egy új biológiai fegyver szabadulhat el. Kérdés, hogy nem árt-e majd többet, mint amennyit használ. Az ENSZ Kábítószerelle­nes Programja a kolumbiai kor­mánnyal tárgyal a kokacserjét megtámadó és elpusztító gomba­faj, a Fusarium oxysporum nyílt területeken való kipróbálásáról. Ám az elmúlt évben egy hasonló terv, amely ugyanezt a gombát használta volna fel a floridai ma­rihuánaültetvények elpusztításá­ra, a környezetvédők viharos elle­nállásán elbukott, mivel kimutat­ták, hogy a gomba a célnövénye­ken kívül más növényeket is meg­támadhat. A programhoz szüksé­ges közel 23 millió dolláros pénz­ügyi támogatás az Egyesült Álla­moktól és az ENSZ-től érkezne. Környezetvédelmi aktivisták sze­rint azonban a gombafaj káros le­het a környezetre, így ronthat Ko­lumbia amúgy is rossz gazdasági helyzetén. A Fusarium gombafa­jok a világ számos részén előfor­dulnak. A különböző fajok más és más növények gyökérrendszerét támadják meg, ezzel okozva be­tegségeket. A kokacserjét megtá­madni képes fajt egy Hawaiin ta­lálható amerikai kormányzati ku­tatóállomáson fedezték fel, miu­tán az megfertőzött egy kísérleti kokaültetvényt. Bryan Bailey nö- vénypatológus szerint jó esély van arra, hogy a gomba hatásos lesz, bár még soha nem tesztelték a hatását Hawaiin kívül. Kolum­bia és más kábítószer-termelő or­szágok, mint Peru és Bolívia kor­mányai már régóta használnak kémiai növényirtószereket a ko- kacserjék elpusztítására. A bea­vatkozás után azonban a farme­rek egyszerűen más vidékre köl­töznek, és új növényeket ültet­nek. A gomba bevetése még na­gyobb arányú erdőirtáshoz és vándorláshoz vezethet, s a lakos­ságot egyre mélyebbre nyomja az Amazonas menti, eddig érintetlen esőerdőkbe. Az elmúlt évben egy hasonló terv, amely ugyanezt a gombát használta volna fel a flori­dai marihuánaültetvények el­pusztítására, a környezetvédők viharos ellenállásán elbukott. A környezetvédők kimutatták, hogy a gomba a célnövényeken kívül más növényeket is megtámadhat. A mostani próbálkozások célja az, hogy a gomba kizárólag a koka- cserjéket támadja meg és hogy megtalálják terjesztésének leg­jobb módját. Egyes tervek szerint például repülőgépről kiszórt rizs­szemeket burkolnának be a gom­bával. Az USA minisztériumának egyik névtelenségét kérő alkal­mazottja szerint a kolumbiai kor­mány még fontolgatja az egyez­ményt. Bailey szerint a gomba va­lószínűleg csak a kokacserjéket fogja megtámadni. Üvegházi kí­sérletek azt mutatták, hogy 50 - a kokacserjéhez közel álló - nö­vényfajt nem támadott meg. Nem mindenki ilyen derűlátó. Jeremy Bigwood, egy washingtoni újság­író szerint a perui farmerek azt ál­lítják, hogy egy Fusarium-járvány nemrégiben igen nagy kárt oko­zott a kokaültetvényeken, és át­terjedt az élelmiszernövényekre is. A helyszínen dolgozó szakem­berek szerint viszont az élelmi- szemövényeket egyáltalán nem fertőzte meg a kokagyilkos gom­bafaj. Akár átterjedhet a gomba­faj más növényekre, akár nem, mindig nagy körültekintéssel és a legfokozottabb óvatossággal sza­bad csak biológiai növényirtó sze­reket a természetben szabadon engedni. (MH) Orosz adatok szerint egy sebesen pörgő szupravezető valamennyit, akár két százalékot is veszíthet a tömegéből Antigravitációs kutatás ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Bár sokak szerint áltudomány, egy brit technológiai vállalkozás, az antigravitáción alapuló repülő szerkezetek fejlesztésébe kezdett. A British Aerospace csoporthoz tartozó BAe Systems fizikusokat, matematikusokat és mérnököket kért föl arra, hogy a ma ismert fizi­kai törvényeket fölülvizsgálva a gravitációnak fittyet hányó repülőt készítsenek. A kutatásokat elsősorban az orosz Jevgenyij Podkletnyov által egy szakfolyóiratban 1996-ban meg­jelent eredménye inspirálja, eb­ben a fizikus leírja, hogy egy sebe­sen pörgő szupravezető vala­mennyit veszít tömegéből; a kuta­tó később úgy találta, hogy a tö­megcsökkenés mértéke 2 száza­lék körüli. A Greenglow-nak elne­vezett projektben a britek abból indulnak ld, hogy az orosz kutató eredményei még nem ismert fizi­kai törvényekre utalnak. Biztosak abban, hogy e tudományág szá­mos területe még ma is feltárat­lan, és feltételezik, hogy igenis le­hetséges új elveken működő re­pülők, autók, sőt űrhajók szer­kesztése is. A programba fektetett összeg nem ismert. A tervet a hivatalos tudomány esz­telennek és fölöslegesnek tartja. Bob Park amerikai fizikus csak így kommentálta a vállalkozás hírét: „A siker esélye a nullával egyen­lő”. Hogy igaza van-e, valószí­nűleg még ebben az évszázadban kiderül. (Ä Figyelő nyomán) A sci-fi világába tartozó ötlet ha tényleg megvalósul, akkor alapjaiban át kellene írni a fizikát (Illusztrációs felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom