Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-04 / 53. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 4. Újabb díjat nyert a Simon mágus Teherán. Enyedi Ildikó Simon mágus című filmjében nyújtott játé­káén Julie Delarme francia színész nyerte el a legjobb női alakítás díját a teheráni nemzetközi filmfesztiválon. A Simon mágus a ver­senyprogramban szerepelt az iráni fővárosban februárban megren­dezett filmmustrán. Enyedi Ildikó 1998-ban készült munkája tavaly a 30. Magyar Filmszemle rendezői díjában részesült, díjat kapott a film operatőre, Máthé Tibor, színészi alakításáért pedig Andorai Pé­tert jutalmazták. A film fotografálásáért Máthé Tibor kapta az év operatőre díjat 1999-ben. Enyedi Ildikó ez év januárjában vette át a magyar filmkritikusok által odaítélt rendezői díjat, illetve Norvégiá­ban, a tromsoi filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Auro­ra díjat. (MTI) SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Üvegre festve sz., v. 19 KIS SZÍNPAD: Az oroszlán télen sz. 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Nabucco sz. 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai sz. 19 Liliomfi (vendégjáték Pereden) v. 17 MOZI POZSONY HVIEZDA: Toy Story 2. (am.) sz. 13 v. 11 Tamás, a solymász (cseh- szlov.) v. 13, sz., v. 15,17 A félkegyelmű visszatér (cseh) sz., v. 20.45 OBZOR: Toy Story 2. (am.) sz., v. 15,17 A csontember (am.) sz., v. 18.30 South Park (am.) sz., v. 20.45 MLADOSÍ: A fiúk nem sírnak (am.) sz., v. 15.15,17.30, 20 TATRA: Ideglelés (am.) sz., v. 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: Anna és a király (am.) sz., v. 17.45, 20.30 A bennfentes (am.) sz., v. 17.30, 20.30 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szl.-cseh) sz., v. 18.45 Toy Story 2. (am.) sz., v. 11,14, 16,17 Mindenki, akit szeretek (cseh) sz., v. 19 A csaj nem jár egyedül (am.) sz., v. 17.30, 21 Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) sz., v. 17, 20.30 Szerelem a megfelelő idegennel (am.) sz., v. 18 KASSA DRUZBA: Tamás, a solymász (cseh-szl.) sz., v. 15.30 A bennfentes (am.) sz., v. 17.15, 20 TATRA: Kicsikém - Sir Austin Powers II. (am.) sz., v. 16,18,20 CAPITOL: Tamás, a solymász (cseh-szl.) sz., v. 14, 16 A félkegyelmű visszatér (cseh) sz., v. 18, 20 ÚSMEV: An­na és a király (am.) sz., v. 16,19 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: A világ nem elég (am.) sz., v. 17.30, 20 NFG-l-FILM: Trainspotting (ang.) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PA­NORÁMA: Harcosok klubja (am.) sz., v. 17, 19.20 LÉVA - JUNI­OR: Tic-tac (svéd) sz., v. 16.30,19 SLOVAN: Szökőkút Zuzanának (szlov.) sz. 19 GALÁNTA-VMK: Háborgó mélység (am.) sz. 17.30, 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Börtönpalota (am.) sz., v. 19 ZSELÍZ - VÁROSI MOZI: Patch Adams (am.) sz. 19 GYŐR CINEMA CITY: Árvák hercege (am.) sz., v. 12, 14.45, 17.45, 20 sz. 22.15 A tehetséges Mr. Ripley (am.) sz., v. 11.30, 14.15, 17, 19.45 sz. 22.30 A szörny (am.) sz., v. 11, 16,18, 20 Zuhanás (am.) sz., v. 13.30 sz. 22 Asterix és Obelix (fr.) sz., v. 11, 13.15 Stigmata (am.) sz., v. 15.30,17.45, 20 sz. 22.15 Sivatagi cápák (am.) sz., v. 11.15, 13.30,15.45,18, 20.15 sz. 22.30 Párbaj (am.) sz., v. 12.15, 14.15, 16.15, 18.15, 20.15 sz. 22.15 Anna és a király (am.) sz., v. 14.30, 17.30,20 A csontember (am.) sz., v. 12,15,17.30,20 sz. 22.30 Huszonöt évvel ezelőtt hunyt el Németh László, a 20. századi magyar írásbeliség talán legtitokzatosabb alakja Életműve egy nagy kísérlet volt Még eszmetársai és barátai számára is sokszor okozott meglepetést egy- egy gondolatával, elképzelésével, véleményével. (Archív felvétel) A legtöbb író életművét a ha­lál végérvényesen lezárja, s az utókor számára már csak a rendszerezés és az összeg­zés feladata marad. Ezeknek az alkotóknak a könyveit a tanárok előszeretettel ajánl­ják kötelező olvasmányként is, a tankönyvekben pedig könnyen bemagolható mél­tatások olvashatók róluk. LACZA TIHAMÉR Ebben végeredményben nincs semmi meglepő, s nem is méltat­lankodhatunk miatta, hiszen a kol­lektív emlékezés eredendően a sé­mákat, a közhellyé koptatott jel­lemzéseket és megállapításokat kedveli. Vannak azonban írók, aki­ket a legnagyobb erőfeszítések el­lenére sem lehet beskatulyázni vagy az irodalomtörténet valame­lyik polcán egy címkével megjelöl­ve elhelyezni. Közéjük tartozott a huszadik századi magyar írásbeli­ség talán legtitokzatosabb alakja, Németh László is, akit keveset em­legetnek mostanában, műveit pe­dig jobbára csak az antikváriumok­ban lehet megvásárolni, miután nemigen akad kiadó, amely felvál­lalná regényeinek, esszéinek vagy drámáinak újrakiadását. Igaz, a hetvenes és a nyolcvanas években mintegy harminc kötetben napvilá­got látott - rózsaszín kötésű - életműsorozata, de ezek a kötetek rövid idő alatt elfogytak, és a ma felnövekvő nemzedékek már csak a könyvtárakban bukkanhatnak rá egy-egy munkájára. Németh László vitathatatlanul nyugtalanító író volt. Még eszmetársai és barátai számára is sokszor okozott megle­petést egy-egy gondolatával, el­képzelésével, véleményével. Pályá­ja elején - egy novellapályázat résztvevői között figyelt fel rá a Nyugat legendás szerkesztője, Os­Drámáinak is központi problémája az egyén és a környezet konfliktusa. vát Ernő - öntudatosan kijelentet­te, hogy a magyar szellemi erők or- ganizátora kíván lenni. Mindvégig ehhez tartotta magát, csak éppen a sereg fogyott el mellőle. Már hu­szonévesen félelmetes kritikus hí­rében állt. Ma olvasva ezeket a bí­rálatokat, alig találunk közöttük olyanokat, amelyek megállapítása­ival vitatkoznunk kellene. Orvos­hoz méltó pontos diagnózisok és zárójelentések ezek, amelyek két- három gépelt oldalon minden lé­nyegeset elmondanak nemcsak a művekről, hanem írójuk habitusá­ról is. Németh Lászlót ellenfelei - bizony szép számmal akadtak - ön­zőnek, gőgösnek és fölényes- kedőnek tartották. Nem tudták ne­ki megbocsátani tehetségét és sok­oldalúságát, de kiváltképp azt a ké­pességét nem, hogy a röntgensuga­rak alaposságával tudott minden szellemi alkotásba bepillantani. Már fiatal korában magára haragí­totta a magyar irodalom több jeles képviselőjét. Babits Mihállyal rövid ideig tartó barátság után szakított, s bár több laphoz is csatlakozott volna, végül egyszemélyes folyói­ratot indított, amelynek negyed­évenként megjelenő vaskos száma­it egymaga írta négy éven át. A Ta­núban esszéket, naplójegyzeteket, regény- és drámarészleteket publi­kált, könnyen eltalálható céltáblá­nak kitéve magát szívesen lövöl­döző ellenfelei nagy örömére. Bár novellistaként indult, az elbeszélés műfaja mindvégig másodrangú szerepet játszott életművében. Elsősorban a regény és a dráma volt az ő igazi szépírói terrénuma. A Gyász, a Bűn, az Iszony vagy az Ir­galom című regénye a jellemábrá­zolás és a szerkesztés mesterműve. A Gyászt például már megjelenése­kor egy gótikus katedrálishoz ha­sonlították, s nagy regényeinek női főszereplőit - Kurátor Zsófit, Ká­rász Nellit - a görög sorstragédiák nőalakjaival rokonították. Németh László mindig is vonzódott az ókori görögökhöz, és a szakértőket is megszégyenítő alapossággal tudott írni a görög mitológiáról. Kerényi Károllyal, a vüághírű klasszikafilo­lógussal és művelődéstörténésszel is a görög kultúra szeretete révén került baráti viszonyba. Nemcsak regényeinek, hanem drámáinak is központi problémája az egyén és a környezet konfliktusa, a végzetes és gyakran tragédiába torkolló szem­benállás. Ezekben a főszereplőkben többnyire önmagát mintázta meg, s talán ezzel magyarázható, hogy ki­emelkedő történelmi drámái, mint a VII. Gergely, a Húsz, a Galilei pél­dául nem juthattak el a külföldi színpadokra. Annál szívesebben fordították regényeit és esszéit, de átütő sikert nem aratott velük, mert Németh László eszmevilága túlsá­gosan bonyolultnak tűnt a német, a cseh vagy az orosz olvasóknak, akiknek ráadásul nemigen lehetett fogalmuk azokról a lelki gyötrel­mekről, amelyek egy jobb sorsra ér­demes magyar értelmiségit gyötör­tek a trianoni traumával terhelt Ma­gyarországon. Mint annyi kiváló magyar gondolkodó abban az idő­ben, ő is kereste a kiutat abból a tra­gikus helyzetből, amelybe a nagy­hatalmi döntés sodorta a magyarsá­got. Közben egy olyan Magyaror­szágról álmodott, amely nemcsak prosperál, hanem példát is mutat szomszédainak és a világnak. Kert- Magyárországról, egy ideális pa­raszt-polgári társadalomról szőtt elképzelése azonban utópiának bi­zonyult, amelyet mind bal-, mind pedig jobboldalról hevesen támad­tak. Németh László talán a legso­koldalúbb magyar író volt. Vagy tu­catnyi nyelven - pl. görögül, lati­nul, angolul, németül, franciául, olaszul, csehül, norvégül, oroszul - olvasott és a világirodalom meg­annyi remekművét ültette át ma­gyarra. Fordítóként elsősorban az 1950-es években dolgozott renge­teget, s ez a munkatempó egészsé­gét is próbára tette. Betegségéről - a magas vérnyomásról - részletes feljegyzéseket készített, s mivel or­vos is volt, megállapításai a szaktu­domány számára is hasznosaknak bizonyultak, de a Levelek a hipertó­niáról című könyve a laikus olvasó­kat is magával ragadja. Kevesen A Gyászt már megjelené­sekor egy gótikus kated­rálishoz hasonlították. tudják róla, hogy a harmincas évek derekán a Magyar Rádió irodalmi műsorait szerkesztette. Irodalom­történeti és tudománytörténeti té­májú esszéi a műfaj örökbecsű da­rabjai, a magyar és a világtörténe­lem kiemelkedő alakjairól (VII. Gergely pápa, Húsz, Galilei, Szé­chenyi, Semmelweis, Puskin, Gandhi stb.) írt drámái pedig ma is időszerűek. Életműve egy nagy kí­sérlet volt, amelynek kiértékelése még várat magára. A galántai Honismereti Múzeum 30 éve - válogatás a múzeum gyűjte­ményéből címmel látható jubileumi kiállítás a Honismereti Múzeum és a Reneszánsz Kastély kiállítótermeiben. A tárlatot szeptember 15-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. (Németh Tibor felvétele) Magyar Zoltán, a könyv szerzője nagy műgonddal gyűjtötte össze az adatokat, visszaemlékezéseket, leveleket Petőfi Sándor felvidéki utazásairól KÖNYVISMERTETŐ „Hol volt, hol nem volt, volt a vilá­gon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába beleunva, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam” - e mesebeli szavakkal kezdi Petőfi 1845-ben felvidéki utazásának le­írását. Az útinaplójában és versei­ben is megörökített felvidéki uta­záson kívül Petőfi természetesen többször is megfordult a mai Szlo­vákia területén: 1838 szeptembe­rétől fél évig a Selmecbányái evan­gélikus líceum diákja volt, később több ízben is járt Pozsonyban (leg­korábban 1840 telén, mikor fiatal bakaként nemegyszer gyalog tette meg az utat Sopronból Pozsony­ba), 1842-ben és 1845-ben pedig két nyári látogatást tett Jókaiéknál Komáromban. Magyar Zoltán, akit saját bevallá­sa szerint Dávid Gyula és Mikó Im­re Petőfi Erdélyben című, 1972- ben megjelent könyve inspirált munkája elkészítésére, nagy mű­gonddal gyűjtötte össze a Petőfi felvidéki tartózkodására vonatko­zó adatokat, visszaemlékezéseket, leveleket, felülvizsgálva a kutatók eddigi, nemegyszer téves megálla­pításait. Felvidék alatt a történel­mi Magyarország szempontjából természetesen nemcsak a mai Szlovákia területét kell érteni. Magyar Zoltán tehát feldolgozta Petőfi munkácsi és ungvári tartóz­kodásának momentumait is. A Lilium Aurum Kiadóban második, A könyv elsősorban érdekes olvasmány, sok anekdotával. bővített kiadásban megjelent könyv szerzője maga is bejárta a felvidéki emlékhelyeket, így állí­tásait nemcsak a források, hanem személyes élményei, benyomásai is hitelesítik. Megszoktuk már, hogy klasszikus költőink, íróink életének minden egyes nyomon követhető mozza­natát felkutatja és lejegyzi az iro­dalomtörténet, sőt, műveik értel­mezését is nemegyszer az életrajzi elemek rájuk vetítésével végzi. Magyar Zoltán könyvében nem er­ről van szó: műve nem irodalom-, hanem kultúrtörténeti igénnyel lép fel, a versidézetek az úti élmé­nyek felvázolásához és a korrajz hitelesítéséhez szolgáltatnak ala­pot. A Felvidék kulturális hagyo­mányai, sajnos, korántsem ivód­tak be annyira a magyar köztudat­ba, mint például az erdélyiek, így az egyik legnagyobb magyar költő felvidéki kötődéseit feldolgozó kötetnek több szempontból is nagy jelentősége van: figyelmez­teti az egész magyar olvasóközön­séget a Felvidék kulturális kap­csolatainak sokrétűségére, a szlo­vákiai magyarokat pedig a hazai hagyományok ápolásának foko­zott szükségességére. A könyv persze elsősorban érdekes olvasmány, sok anekdotával, a kor­rajzot szolgáló kitérőkkel, helytör­téneti érdekességekkel, s mindezt az utazások során megismert sze­mélyek és a felvidéki városok kora­beli ábrázolásai és mai felvételek teszik még életszerűbbé, (-um) Magyar Zoltán: Petőfi a Felvidé­ken, Lilium Aurum, 2000

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom