Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)

2000-03-04 / 53. szám, szombat

Hl Családi Kör ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 4. Tálalás előtt megfelelő méretű tálra borítjuk, a fóliát lehúzzuk róla és tetszés szerinti szeletekre vágjuk. Ajánlatunk Kocsonyázott vegyes saláta Hozzávalók (8-10 személyre): 25 dkg burgonya, 25 dkg zöld­borsó, 25 dkg kukoricaszem (konzerv), 25 dkg sárgarépakocka, 15 dkg csemeguborka, 15 dkg marinált paradicsom-paprika, 3 dl majonéz, 4 dl tejföl, 3 csapott evőkanál zselatinpor, 1 dl tej, 1 evőlanál mustár, 4 gerezd fokhagyma, só és törött bors ízlés szerint, kevés porcukor. Elkészítése: A burgonyát héjában, a zöldsége­ket egyenként, enyhén sós vízben megfőzzük, majd leszűrjük (a konzervzöldségeket csak leszűr­jük). A főtt burgonyát egészen apró kockákra vágjuk. A mártás­hoz a zselatint kis lábosba szór­juk, ráöntjük a tejet, és 15 percig áztatjuk. Közben a majonézt és a tejfölt simára keveijük. Hozzáad­juk a mustárt és a megtisztított, valamint összezúzott fokhagy­mát, ezután sóval, törött borssal és kevés cukorral ízesítjük. Félre­tesszük. A tejes zselatint nagyon kis lángon (vagy lángelosztón), folyamatosan kevergetve addig melegítjük, amíg az egész folyós­ra nem oldódik, de forralni nem szabad. Hagyjuk kihűlni. Közben előkészítünk egy tetszés szerinti formát (legszebb, ha koszorúfor­mában vagy közepén lyukas kug­lófformában készítjük). Folpack fóliával kibéleljük. A mártásba belekeverjük a kihűlt, leszűrt zöldségeket és a tejes, még nem dermedt zselatint. A salátát azon­nal beleöntjük a bélelt formába, tenyerünkkel megütögetjük az edény alját, hogy jól összetömö­rüljön. Tetejét befedjük, és a hű­tőszekrény normál hűtőterében 1 napig dermesztjük. Segítünk Hogyan ápoljuk a műanyag kárpitot? * Műanyag kárpitot vagy huza­tot sohase zsírozzunk, mert megkeményedik! Tisztítása: szódabikarbónás vagy ecetes ol­datba mártott durva anyaggal kivesszük a foltokat, majd át­mossuk nagyon gyenge moso­gatószerrel. A különböző zsíros kozmetikumok is keményítik a műanyagot, ezért gyakran tisz­títsuk az erősen igénybevett kárpitot. * A bőrkárpitot tisztítsuk ned­ves kendővel - és ha van - bőr­zsírral. * A régi zsírosodást mossuk át enyhe ecetes vízzel. (Fele ecet, fele víz.) A friss foltokat hetente egyszer lenolajban áztatott ken­dővel töröljük le. * A bőrből készült bűtort len­olajba áztatott vászondarabbal portalaníthatjuk. * Hogy a bőr ne váljon töré­kennyé, rendszeresen kezeljük 1 rész ecet és 2 rész lenolaj ke­verékével. * A régebbi foltokat langyos víz­be kevert pár csepp ecetsavval vehetjük ki, a friss foltok eltün­tetésére pedig felvert tojásfe­hérjét használjunk. * A vérfoltot azonnal kenjük be burgonyalisztből és hideg víz­ből álló keverékkel. (Ha nincs otthon burgonyaliszt, a reszelt burgonya leszűrt, tömény levét használhatjuk.) Gyengén dör­zsöljük be és tegyük a napra. Száradás után keféljük le. Ha nem elég az egyszeri kezelés, is­mételjük meg! Mire megyünk az olyan dugig tele szekrénnyel, amit megtöltöttünk hordhatatlan, kinőtt ruhaneműkkel? A kimustrált ruhatár MOLNÁR KATI smerős szituáció: a ru­hásszekrényt alig lehet becsukni, annyira töm­ve van pulóverekkel, szoknyákkal és más ru­haneműkkel, hogy többnyire csak gyűrötten vehetők elő onnan. De a látszólagos ruha­bőség ellenére sokszor kiderül - ha valamit fel akarunk venni, hogy az egyik szoknya szűk, a másiknak a villámzárja rossz vagy az időköz­ben felszedett kilók miatt kihíztuk. Nők mülióinak okoz gondot, hogy az egyéniségüknek, adottságaik­nak megfelelő stílusú ruhát vegye­nek fel. Mert mire megyünk az olyan dugig tele szekrénnyel, amit megtöltöttünk hordhatatlan ruha­neműkkel! Mit ér adott esetben az a köntös, amit esetleg egykori egyiptomi társasutazás során és annak lázában egy kairói bazár for­gatagában oly gyönyörűnek vél­A helyes öltözködési stílusnak nem alapfel­tétele a gazdag ruha­tár. Célszerű követni a tiszta, világos vona­lakat... tünk, de ha most itthon magunkra vesszük, akkor olyan, mintha álar­cosbálba készülnénk? Mit ér az a kosztüm, amit a nyári kiárusításkor ugyan féláron kaptunk meg, de egyáltalán nem áll jól rajtunk? Mit tegyünk a következő vásárlásnál, hogy az üyen balfogásokat elkerül­jük? Ezt a problémakört járta körül nagysikerű könyvében („A lelkűnk­höz” illő ruhák - stüusérzéssel) az Olivia Goldschmidt-Amy Fine Collins szerzőpáros. A szerzők a könyvükben persze nem ahhoz ad­tak tanácsot, hogy adott alkalom­mal mit vegyünk fel, hanem abban adnak útbaigazítást, miként öltöz­ködjön mindenki a maga életkorá­hoz, testalkatához és adottságai­hoz, vagyis az egyéniségéhez illő­en, s miként alakítsuk ki ésszerűen a ruhatárunkat. Első lépésként a „ruhafaló ször­nyet”, a ruhásszekrényeket alapo­san vizsgáljuk át, és könyörtelenül mustráljuk ki azokat* a holmikat, amelyeket már biztosan nem tu­dunk vagy nem akarunk hordani. Célszerű ezt a szortírozást úgy el­végezni, hogy eleve két csoportba osszuk a holmikat. Az egyik legyen a „még jó”, a másik pedig a „már rossz” ruhaneműké. Helyes ezt a válogatást úgy elvégezni, hogy - erre természetesen elegendő időt kell szakítani - a „még jó” kategó­riába vélt holmikat próbáljuk fel, és csak azután döntsünk sorsukról. A leltározás során bizonyára több­ször kiderül, hogy az egykor na­gyon kedvelt holmi most már egy­általán nem tetszik. Vannak olyan ruhák is, amelyek mérete ugyan nem okozna gondot, de valami­lyen oknál fogva nem érezzük jól benne magunkat. Ezeket sem ér­demes (mondjuk nosztalgiából) tartogatni. Helyet foglalnak el a fo­gason olyan holmik is, amelyeken talán még az árcédula is rajta van, de sohasem viseltük. És persze lóg­hatnak a tömött szekrény rejteké- ben olyan helyfoglaló holmik is, melyelaől csak a gomb hiányzik, vagy elromlott a cipzárja, de teret éppúgy követelnek, mint a telje­sen jó ruhaneműk. Ezeket vagy hozzuk rendbe, vagy sza­baduljunk meg tőlük. Miután befejeztük ru­haneműink kimust- rálását, a „még jó” csoportba sorolt holmikat még egyszer tüzete­sen vizsgáljuk át, próbáljuk fel, hogy kom- binálhatók-e egymással. A szerzőpáros szerint nem helyes az a szokás, hogy külön szek­rényben tárol­juk például a pantallókat és a blúzokat. Sokkal praktikusabb és kevésbé időigényes az eleve egymás­sal összhangban lévő ruha­kombinációkat együtt a fogason tartani. A „még jó” holmik között is lehetnek olyanok, amelyek egyik ruhaneműhöz sem passzol­nak. Ezeknek a kimustrálása is ajánlatos, vagy ha annyira ragasz­kodunk hozzá, megfelelő ruhane­mű vásárlásával tehetjük az „egy­két” hasznosan hordhatóvá. A helyes öltözködési stílusnak nem alapfeltétele a gazdag ruhatár. A szeszélyesen változó divat ellenére célszerű követni a tiszta, világos vonalakat, a nyugtalanító, az agyondíszített, túlzsúfolt helyett. Ajánlatos a kevés, de harmonizáló színeket előnyben részesíteni, és érdemes tartózkodni a rikító fény­hatásoktól, a kirívó fazonoktól, s a túlzó ruhakivágásoktól. Ezt a né­hány alapelvet annak ellenére ér­demes figyelembe venni, hogy a divatlapok, a divatdiktátorok szin­te futószalagon agyainak ki újabb és újabb ruhacsodákat, és rendre arra ösztökélik a fogyasztót, hogy ne „táncoljon ki a sorból”, kövesse nyékben egyre másra gyűlnek a fe­lesleges holmik. A ruhafelhalmozás csapdái még a kiárusítások, az „akciók”. Bizonyá­ra mindenkivel megesettt már, hogy nem volt képes ellenállni az üzletekben nagy árengedménnyel reklámozott holmik csábításának. Rendszerint ilyenkor azzal térünk be egy ilyen boltba, hogy csak egy féláron kínált harisnyanadrágot vegyünk, de végül is más holmit is vásárolunk, sokszor olyano­kat is, melyeknek sem a színük, sem a fazon­juk nem megy már meglevő ruháinkhoz. Sokan kifejezetten hangultjavító céllal mennek vásárolni. Ha legközelebb vásárolni me­gyünk, leltá­rozzuk fel gondo­san a ruhatárunkat, és írjuk, hogy tényle­gesen mire van szük­ségünk - s csak azt ve­gyük meg. Ha mondjuk hat blúzunk van, akkor ne vegyük meg a hetedi­ket, hanem keressünk in­kább olyan pantallót, al­jat - ha azoknak szűké­ben vagyunk -, ame­lyek már meglévő blúzainkhoz illenek. És még valami: in­kább keveset vásárol­junk, de jó minőségűt. a divatot. És sajnos többnyire e di­vat bűvkörébe kerülünk, „elcsábu- lunk”, és sokszor akkor is meg­vesszük a legújabb divat szerint kapható holmikat, ha azokban nem érezzük jól magunkat, ha azok nem is illenek ránk, alakunk­ra, korunkhoz. Ar­ról nem is be- ...—. szélve, hogy e divathullá­mok sok pénzbe ke­rülnek, és a szek­SZÜKSÉCE VAN TANÁCSRA? SEGÍTÜNK! Bartalos Mária Késő bánat 58 Sértett önérzetét én nem nyugtat­hatom meg, mert egyedül Ön ké­pes rá. A történelmi események milliók idegrendszerét viselték meg az elmúlt évszázadban. Az ag­resszivitás, az erőszak, a háborúk bizony nemcsak a politikai élet­ben, hanem a magánéletekben is „mérgező erővel” hatottak. Bízzon abban, hogy az új évezred a szere­tet, a békesség, az igazság és a nyugalom időszakát hozza meg mindannyiunk számára. Minden emberi kapcsolat legfon­tosabb eleme a bizalom, az őszin­teség, a nyitottság. Át kellene gon­dolnia eddigi életét, és sérelmeit tapasztalatnak kellene felfogni. Ijzt úgy érheti el, hogy bevallja sa­ját magának: „Na! Rendesen mellé fogtam! Nem figyeltem eléggé!” Aztán levonja a tanulságot és leg­közelebb már reagál a figyelmez­tetőjelekre. Levelének hangnemé­ből úgy érzem, hogy egyedül ne­héz lenne feldolgoznia sérelmeit. Ezért azt tudom javasolni, hogy forduljon bátran egy pszichológus­hoz. Áz elmúlt század eseményei miatt mindannyiunknak szüksége van életében legalább egyszer a pszichológus segítségére. Ä bánat, a feldolgozatlan lelki sérülés miatt az ember néha bizony olyat tehet, hogy aztán maga is megbánja - s az már valóban „késő bánat” len­ne. Immár három éve van jelen a szlovákiai piacon a Neckermann csomagküldő szolgálat. A 300 000 vásárlónak katalógus útján a ruházati és közszük­ségleti cikkek széles választékát kínálja, évente 11 alkalommal. Az idei tavaszi-nyári katalógust a közelmúltban mutatta be a Neckermann. íme né­hány modell a kínálatból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom