Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-20 / 66. szám, hétfő
Hétfő, 2000. március 20. 9. oldal Pecze Károly, az „extörök" futballtréner boldog háromszöge: Dunaszerdahely-Nagyszombat-Ankara Csúcstartó a félhold országában Csak komolyan érdemes játszani a futballt Amikor felhívtam mobilszámán, hogy egyeztessük randevúnk időpontját, megkérdeztem: beszélhetünk-e anyanyelvűnkön. Mire ő: akár törökül is. Az 54 éves szakember másfél évig irányította az ankarai Gencler- birligi csapatát. TOMI VINCE Szóval annyira „török”, hogy mondjuk az isztambuli kirakóvásáron képes lenne minimumra lealkudni a portéka árát? Nem okozna gondot. Ráadásul azért sem, mert - nem szerénytelenségből mondom - ismert ember voltam ebben a 65 millió lakosú országban. Itt hihetetlen a labdarúgás körül reklám, az újságok hatalmas terjedelemben foglalkoznak a meccsekkel, a történésekkel, a 24 tévéállomás közül négy csak futballt sugároz. Érthető hát, hogy a focimánia az egeket ostromolja. Szinte minden muzulmán, a hatéves gyerektől kezdve kapásból szórja a csapatok összeállítását. Önszorgalomból vett hetente két nyelvleckét. Miért? Más trénerek tolmács segítségével dolgoznak. Az nem az igazi. Például a taktika közvetett ismertetésének nincs olyan súlya, foganatja, mintha én mondanám el. Ezt későbbi tapasztalataimból tudom. Most már hat nyelven tudok kommunikálni. Egyszóval megvolt a közvetlen kapcssolata a játékosokkal, Pecze Károly „török” lett, mégis szakításra került sor. Abban a világban százszorta bizonytalanabb a tréner élete, mint másutt, igencsak türelmetlen a klubtulajdonos, a fanatikus néző. 1999-ben például 42 edzőcsere volt az I. ligában. Én tulajdonképpen csúcstartó vagyok, a Gencler- birligi eddig egyetlen szakvezetővel sem hosszabbított szerződést, csak velem. Talán azért, mert az első évben a 15. helyről a hetedikre hoztam fel a csapatot, és munkám pénzt hozott az egyesületnek, ötezer ember helyett 20 ezer ült a lelátókon. De Törökországban ez már úgy járja, hogy ha a szurkolók spontánul követelik, mondjon le a vezetőség, elküldik a trénert. Pecze Károly esetében ez hogyan történt? Nem kezdtük rosszul a mostani bajnokságot sem (a tavalyit az első hét fordulóig vezettük), legyőztük például a híres Besiktast, rövid ideig az élen is voltunk. Aztán a 22 éve uralkodó elnök-klubtulajdonos ötmillió dollárért eladta a Reálnak legjobb játékosunkat, Gereimt; csak ígérgette, hogy vesz helyette fiatalokat. A tragikus földrengés miatt két hétig szünetelt a bajnokság, játékosaim szétfutottak, sokaknak rokonuk veszett a romok alatt. Később nem tudott újra összerázódni a csapat, elmaradtak az eredmények. Mit csinált a tulaj az ötmüióval? Építtetett egy ultramodern futball- komlexumot: három füves és egy műfüves tréningpálya, villanyvilágítás, tökéletesen berendezett irodák, ötcsülagos szálloda, minden játékosnak külön szoba, étkezés tetszés szerint reggeltől este tízig... Az elnök azt mondta, ezért nincs pénz erősítésre. Egyik gazdag részvénytársasági tagnak volt, de feltételhez kötötte: kiszemelt embere legyen a tréner. Jött is a helyemre az utolsó csapat szakvezetője. Keserű szájízzel távozott Ankarából? Nem, egyáltalán nem. Új világot, más kultúrát ismertem meg, korrigálnom kellett véleményemet a török labdarúgásról és egyáltalán az ottani viszonyokról. A török ember barátságos, udvarias, előzékeny és nem irigy. Óriási a futballkonjuk- túra, a külföldi edzők és játékosok (egy klubban csak öt lehet, mind pályára léphet) emelték a nívót, állandóan telt házak, 25-40 ezer ember előtt zajlanak a meccsek, a klubokban szinte ideálisak a feltételek, nincs hiány semmiben. Hol van itt az elmaradottság? Mi vagyunk elmaradva. Össze sem lehet hasonlítani a körülményeket. Van öt II. liga és még a III. liga is profi státust élvez. Gondolom, jól keresnek a török labdarúgók Átlagban háromszor-négyszer annyit, mint nálunk. Van ún. rajtpénz, prémium, fizetés. A szövetség és az egyesület kitermeli a pénzt. Az előbbi például 120 millió dollárért adta el a tévéközvetítési jogokat, a milliókat szétosztják a klubok között. Sok szponzor, csoportosulás pumpálja a klubokba az anyagiakat, de nem a haszon miatt, hanem imidzsük érdekében. Mert mondjuk, aki a Galatasaray, a Fener, a Besiktas vagy a Trabzon elnöke, az a nép szemében a miniszternél is több. Óriási a publicitásuk ezeknek a gazdag kluboknak. Ha egy sportlapban 8 oldal szól a fociról, abból négyet visz a nagy négyes, a maradék a tizenné- gyé. Egyébként minden klubtulajdonos ad a csapatára, büszkesége nem engedi meg, hogy védencei például rosszabb szállodában lakjanak a riválisoknál. Mikor részesítették legnagyobb ünneplésben Pecze Károly edzőt? Könnyű a válasz. Amikor tavaly 2:0-ra legyőztük a Galatasarayt. Ez ott olyan esemény, mintha valaki a világbajnok ellen nyert volna. A 35 ezer isztambuli néző felállva ünnepelt bennünket. No és mi volt az ankarai repülőtéren! A városba vezető 35 km-es úton autóbuszunk előtt és után ezer és ezer személyautó, a főtéren meg kellett állunk, hogy a szurkolók közelről köszönthessenek bennünket. A klubelnök össze-vissza csókolgatva azt mondta: tíz évre meghosszabbítja a szerződésemet... Voltak gondjai a török futballistákkal? Nem, sportszerűen élnek, fegyelmezettek. Nagy az önbizalmuk, büszkeségük, mindenki azt hiszi magáról, ő a legjobb. Nem szeretnek korán kelni, könyörögtek, hogy ne tartsunk reggeli edzést, helyette hajlandóak éjjel is tréningezni. Persze a ramadán során, a mohamedánok szigorú böjtjén, amikor napkeltétől napnyugtáig sem enni, sem inni nem szabad, akadtak problémák. A böjt egyszer kéthetes edzőtáborban ért bennünket. Bizonyos mértékig respektálnom kellett a fiúkat, de elmagyaráztam nekik: étkezés, folyadék nélkül nem lehet kondíciót szerezni. Itt-ott aztán már haraptak is valamit a tiltott időszakban. Egyszer edzőtáborba indultunk, előállt a busz, a 24 játékosból csak nyolc jelent meg. Péntek délután volt, a többiek templomba mentek. Mit tehettem? Ahogy szavaiból kivettem, szép hónapokat élt át a félhold országában Nem panaszkodhatom. Edzői karrierem boldog háromszöge így fest: Dunaszerdahely-Nagyszombat- Ankara. DAC: fantasztikus csapat, fantasztikus közönség, nagyszerű vezetők, öt felejtheteden év; Spartak: új játékstílus, progresszív, látványos futball; kár, hogy nem hagyták befejezni a munkámat. Hogy nem jutottam a bajnoki csúcsra? Ez nem is nagyon keserít el, inkább az a szomorú számomra, hogy egyesek igyekeztek megkeseríteni a füt- balléletemet, gyalázkodtak. Mint a kassaiak. Közéjük soha többé nem mennék trénernek. Az irigységnek, a becstelenségnek, a gyalázkodás- nak csak pillanatnyi esélye van. Hosszú távon a fair play, a szakmai tudás győzedelmeskedik. Törökországban technikai igazgató az edző neve A szoros védekezést is tanítani kellett (Archívumi felv.) LABDARÚGÓ MARS SZUPERLIGA A18. forduló eredményei: A bajnokság állása: ♦Spartak Tmava1. Inter 18 11 6 1 29:9 39 Inter Bratislava 0:2 (0:1) 2. FC Kosice 19 11 3 4 35:19 36 ♦FC Kosice3. Presov 18 10 2 6 28:28 32 Dukla B. Bystrica 3:1 (1:0) 4. Trencín 18 8 6 4 23:11 30 ♦Bánik Prievidza5. Trnava 18 8 6 4 23:12 30 Tatran Presov 1:5 (1:3) 6. Ruzomberok 18 8 5 5 18:15 29 ♦HFC Humenné7. Slovan 18 7 6 5 24:11 27 Koba Senec 1:0 (1:0) 8. Zilina 18 8 2 8 28:23 26 ♦SCP Ruzomberok9. Nitra 18 7 2 9 16:22 23 ZTS Dubnica 1:0 (1:0) 10. Dubnica 18 6 4 8 16:21 22 ♦Ozeta Dukla Trencín11.Senec 18 5 6 7 20:21 21 MSK Zilina 3:0 (2:0) 12. Petrzalka 18 6 3 9 25:31 21 ♦Slovan Bratislava13. Humenné 18 6 3 9 18:28 21 DAC 4:0 (1:0) 14. B. Bystrica 18 5 0 13 16:33 15 ♦Artmedia Petrzalka15. Prievidza 18 4 3 11 21:41 15 FC Nitra 1:2 (0:1) 16. DAC 18 3 5 10 15:30 14 A következő forduló párosítása - március 24., péntek, 17.30: Inter- Slovan (játékvezető: Jakubec - élőben közvetíti az STV 2). Március 25., szombat, 15.00: DAC-FC Kosice (Hrinák), Humen- né-Trencín (Dobos), Senec-Ruzomberok (Michef), Dubni- ca-Petrzalka (Zvolánek), Nitra-Tmava (Jekkel), B. Bystrica-Prie- vidza (Barczi), Presov-Zilina (Stredák). (sr) Timko (balról) és Greguska harca a labdáért a Slovan-DAC mérkőzésen. (Eugen Vojtisek felvétele) Ján Holko maradt a legnagyobb testnevelési társulás élén Átalakulás küszöbén SITA-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Teljes átalakulás küszöbén áll a legnagyobb szlovákiai test- nevelési tömörülés, a Szlovák Testkultúra Társulás (SZTK). Erről döntött a szervezet szombati, 10. közgyűlése. A végrehajtó bizottság feladatul kapta, hogy június 30-ig dolgozza ki a tömörülés új felépítési és működési modelljét. A száz küldött Ján Holkót, a SZTK ideiglenes elnökét négy évre megerősítette mostani beosztásában. Sorrendben ő a negyedik választott vezetője a 1990-ben létrehozott tömörülésnek. Elődei: Stefan Gasparík (1990- 1993), Ivan Hargas (1993-1996) és Baltazár Duben (1996-1999). A revíziós bizottság új elnöke Jaroslav Dzurec lett. Ján Holko megválasztása után elmondta: „Már nincs hova visszatáncolnunk, kénytelenek leszünk átalakítani társulásunkat. Eddig műidig megrekedtünk, folyton fékezett bennünket a társszövetségek nézetkülönbsége.” Kovács István újabb kiütéses győzelme Kihívó levél MTI-JELENTÉS Hamburg. A pehelysúlyú Kovács István megnyerte 16. profi ökölvívó mérkőzését, miután a második menetben kiütötte a mexikói Juan Manuel Chávezt. A hamburgi gálán megrendezett találkozón Kokó már az első menetben is többször keményen eltalálta 37 éves ellenfelét, majd a második menet felénél végleg padlóra küldte. Hetedszer nyert K.O.-val. Utána elégedetten nyilatkozott: - Mivel címmérkőzésre készültem, a kondícióm és az ütőerőm lehetővé tette, hogy kiüssem CháHamednek vezt. - mondta a magyar öklöző, akit aWBO (Boksz Vüágszervezet) a brit Robinson helyett az elsőszámú kihívónak rangsorolta. Ezzel lehetővé vált, hogy Kokó kihívja a súlycsoport vüágbajnokát, a brit Naseem Hame- det. - A tervek szerint klubom, az Universum Box Promotion hétfőn elküldi a hivatalos kihívó levelet Hamednek és a WBO-nak - tette hozzá. Ugyancsak a hamburgi ringben az ukrán Vlagyimir Klicsko az első menet 27. másodpercében kiütötte a tongai Paea Wolfgrammot, a WBC nemzetközi bajnoki címéért megrendezett profi meccsen.
