Új Szó, 2000. március (53. évfolyam, 50-76. szám)
2000-03-20 / 66. szám, hétfő
Sportvilág ÚJ SZÓ 2000. MÁRCIUS 20. A Ferrari pilótái számára nem kezdődhetett volna jobban a Forma-1-es világbajnokság idei versenysorozata - a McLaren csapata csalódottan távozott Melbourne-ből Kettős siker, kettős kudarc az ausztrál aszfalton Két Scumacher is a dobogóról integethetett a nézőknek (balról Michael, mellette öccse, Ralf) Foto archív Tizenöt évvel ezelőtt rendeztek először Forma-l-es autós vb-futamot a kenguruk országában. Akkoriban az Ausztrál Nagydíj a sorozat utolsó állomása volt. JÁN HUDOK Olyan neves pilóták harcolták ki az ötödik kontinensen a végső győzelmet, mint Alain Prost (kétszer), Nelson Piquet, Ayrton Senna (négyszer), Nigel Mansell, és az utolsó, aki itt nyerte világ- bajnoki címét, Michael Schumacher volt, kétszer egymás után a Benetton színeiben. Amióta 1996-ban az Ausztrál Grand Prix Melboume-be költözött, ezzel a nagydíjjal indul a vébésorozat. Schumacher azóta képtelen volt győzelemmel nekivágni a száguldó cirkusznak. Egészen múlt vasárnapig. Addig a Ferrari nem tudott versenyképes autót összetákolni az első nagydíjra, de idén megtört a jég. A Ferrari esélyei már az első hivatalos időmérő edzésen megmutatkoztak, amelyen Schumacher (ha csak hajszállal is) bizonyult a leggyorsabbnak Coulthard és Barrichello előtt. A selejtező során valamelyest fordult a kocka: a címvédő Mika Häkkinen és David Coulthard harcolta ki az első két rajtkockát, ennek ellenére az angol-német istállónak nem volt oka nagy ünneplésre. Mindkét autó motoija ugyanis felmondta a szolgálatot. Norbert Haug, a Mercedes elnökhelyettese (tavaly még „csak” sportigazgató volt) érezte, hogy nem lesz minden a legnagyobb rendben, ezért már a mel- boume-i verseny előtt kijelentette: „Örülhetünk, ha csak egy másodperccel jobbak leszünk a Ferrari autóinál.” A futamot, melyet az Albert Parkban 124 ezer szempár figyelt, a McLaren pilótái kezdték jobban. Csak Schumacher volt képes lépést tartani Häkkinennel és Coul- tharddal. A hetedik körben a mel- boume-i címvédő Eddie Irvine autója a falnak csapódott, így a Jaguar pilótája nem tudta folytatni a versenyt. Pedro de la Rosa sem, aki Irvine-nak ütközött, baleset miatt három körre a biztonsági autó is „bekapcsolódott” a nagydíjba. Emiatt lelassult a tempó, s éppen ez lehetett az oka, Häkkinen tavaly után ismét pont nélkül távozott Ausztráliából. hogy a jóval nagyobb megterhelésre tervezett Mercedes motorok túlhevültek. A szerelők all. körben hiába keresték a hibát Coulthard autóján, nem tudták kinyomozni. Nyolc kör sem kellett hozzá, és a kétszeres világbajnok Mika Häkkinen is füstölgő motorral kullogott a boxutcába. A West McLaren-Mercedes csapata, amelynek évi költségvetése 400 millió dollárra rúg, szemmel láthatóan csalódottan vette tudomásul a történteket. Mika Häkkinen sem itkolta, hogy ettől többet várt: „Amíg nem jött a technikai probléma, elégedett voltam az autóval.. A tesztelések során nem merült fel hasonló probléma, de a szombati edzés már jelezte, hogy valami nincs rendben. Nyilvánvaló, csalódottan távozom Ausztráliából, hiszen pont nélkül maradtam. Ráadásul tavaly után már másodszor.” Norbert Haug valamivel derűlátóbban reagált: „A Forma-1 már csak ilyen. Tavaly a melbourne-i fiaskó után is talpra tudtunk állni. Nem a McLaren volt az egyetlen istálló, amelyik várakozáson alul szerepelt. Idő előtt abahagyta a versenyzést a két Jaguar és a két Jordan pilótája is. Eddie Jordan üdvöskéje, a mönchengladbachi Heinz-Harald Frentzen pedig egy ideig vezette is a mezőnyt (amikor Schumacher kiment a boxba), de később a sebességváltó meghibásodása miatt el kellett hagynia a pályát. Frentzen nem lógatta az orrát. Tudatában van annak, hogy ez csak egy aprócska hiba, melynek elhárítása után továbbra is a világbajnokság favo- ritja lehet. A tavalyihoz képest sokat javult a Jordan csapata: új szponzort talált, és a Honda vadonatúj motorokkal látta el rikító sárga autókat. Az 1999-es szezonban elért eredményeihez képest meglepően nagyszerűen szerepelt a BAR istálló. Villeneuve képességeiről már régen meggyőződhettünk, tavaly mégsem volt képes egynél több futamot befejezni. Idén nemcsak ó (a 4. helyen végzett), hanem csapattársa, Ricardo Zonta (6.) is hozzájárult ahhoz, hogy a British American Racing megszerezze első pontjait. Az idény három újonca közül csak a német Heidfeld maradt versenyben. Két kör hátránnyal a tizedik, utolsó helyen ért célba. Jól mutatkozott be a mindössze húszesztendős Jenson Button, akit Frank Williams fedezett föl. Buttont tizenkét kör választotta el attól, hogy első Forma-l-es nagydíján neki is leintsék a kockás zászlót. Kiesése ellenére elmondhatjuk, hogy a BMW visszatérése jól sikerült. Ralf Schumacher harmadik helye értékes pontokat hozott a Williams BMW konyhájára. Ugyanúgy, ahogy Rubens Barrichello jelenléte a Ferrariéra. Az első Grand Prix után nem tűnik lehetetlennek, hogy 21 év elteltével az olasz csapat versenyzője kerül ki győztesen. Végéhez közelednek a sí Világ Kupák; Hermann Maieré a Nagy Kristályglóbusz Fogynak a Kristályglóbuszok Ray Bourque, Vladimír Ruzicka és Lothar Matthäus mozgalmas hónapon van túl Márciusi legendavándorlás ANDREJ MIKLÁNEK Bár még nem értek véget a sí Világ Kupa küzdelmei, nagyjából sejthető, melyik számban kihez kerülnek a kristályglóbuszok. A férfiak bormiói „találkozója” előtt már tisztázódott, hogy az osztrák Hermann Maier csatlakozik honfitársához, Kari Schranzhoz, aki az összetett versenyben szintén kétszer tarolt (1969, 1970). „Sikerült véghez vinnem azt, amit Schranz is megtett. Ezzel régi álmom vált valóra” - hangoztatta Maier. Az osztrák síelő Lasse Kjust taszította le a trónról. Herrminátor a Nagy Kristályglóbusz mellett a szuper G- ért járó kis glóbuszt is a zsebében érezhei, s ha minden jól megy, lesiklásban és óriás-műlesiklásban is diadalmaskodhat. Utóbbi számban csak akkor nem szerzi meg az első helyet, ha kiesik. Ez történt meg legutóbb, Hinterstodlben (Ausztria) a norvég Aamoddal, aki már nem veheti fel a versenyt Maierrel. A viadalt egyébként Christian Maier nyerte (ebben az idényben már harmadszor). A második hely a liechtensteini Maco Buchellnek jutott, a dobogó legalsó fokára Hermann Maier állt. A bormiói szervezők a hirtelen fel- melegedés miatt nem tudták időre rendbehozni a pályát, ezért a női lesiklók edzését későbbre kellett halasztani. „A pálya felső szakasza már rendben van, de lent nincsenek felállítva a kapuk, és helyenként a fű is kikandikál” - írta le a helyzetet Georg Zirknitzer, az osztrák válogatott trénere. Az olaszországi Sestrierében a svájci Sonja Neff nyerte a női mű- lesikló viadalt. Második a spanyol Ruiz-Castilla, harmadik az osztrák Dorfmeister lett. Neff győzelme annál is értékesebb, hogy február 20-án bokasérülést szenvedett Aareban, és kérdéses volt, rajthoz áll-e még az idény folyamán. Csak két hete pénteken kezdett el újra edzeni. Sestriéri diadalával 38 pontra csökkentette hátrányát Dorfmeisterral szemben a Kis Kristályglóbuszért vívott csatában. A favoritok közül a német Érti, a svéd Pärson és Nowen, a norvég Bakke és az osztrák Götschl nem fejezte be az első kört, melyben a kanadai Alisson Forsyth bizonyult a leggyorsabbnak. A második menetben azonban rosszul vette a kapukat a kanadai lány, ideje csak a nyolcadik Herrminátor már elégedett lehet (Foto archív) helyre volt elég. A VK összetett versenyét Renate Götschl vezeti, 233 ponttal Dorfmeister előtt. Győzelme tehát többé-kevésbé biztosnak látszik. Végéhez közeledik a sílövő VK is. Az utolsó, 9. forduló előtt a finnországi Lahtiban Sven Fischer nyerte a 12,5 kilométeres távot. (A világ- bajnokságon szereplő német férfiváltó tagjaként nem hozott igazán szerencsét hazájának, pontatlan lövései mitt a németeknek be kellet érniük a bronzéremmel.) Lahti legnagyobb meglepetését a norvég Halvard Hanevold szolgáltatta, aki mindössze a 39. helyen ért célba. Bár az első helyről indult, 11 büntetőkört kellett lefutnia gyenge lövőteljesítménye miatt. Ez a többiekre is jellemző volt: két büntetőköméi kevesebbel egyik versenyző sem dicsekedhetett. Még nyitott hát a küzdelem a férfi sflövőknél, az oroszországi Hanti- Manszijszkban nagy csata várható. A hölgyeknél az ukrán Zubrilova nyerte a Lahtiban rendezett, nyolcadik VK-viadalt, a svéd Magdalena Forsberg és a német Andrea Henkel előtt. Forsberg összetettben már biztos befutó, Hanti-Manszijszkban számára nem lesz nagy a tét. A sírepülő világbajnok német Sven Hannawald győzelmével kezdődött az oslói síugró Világ Kupa: 132,5 méteres telejesít- ményével pályacsúcsot döntött. A régi rekord még 1997-ből való és a norvég Harvard Lie nevéhez fűződik, aki 127 méteres ugrásával sokkolta a világot. „Fantasztikus. Úgy repültem, minha álmodtam volna” - áradozott Hannawald. Annál is inkább örülhetett, hogy az első kör után csak a hetedik helyen állt. „A szurkolók ovációjától majdnem megsüketültem. Csodálatos érzés volt” - tette hozzá az új rekorder. A második hely a finn Vilié Kanténak, a harmadik Janne Ahonennek jutott. A német Martin Schmitt, aki a VK összetett versenyét már biztosan megnyerte, ezúttal a negyedik legjobbat produkálta. Az utolsó viadalra Szlovéniában kerül sor. MAREK SVÁTEK „Rayt akarjuk!” - skandálta elkeseredetten a bostoni publikum. „Ru- zo, köszönjük!” - hallatszott Litví- novban és végül: „Sok szerencsét!” - üzenték Matthäusnak a müncheni stadionban. Ray Bourque 21 év után hagyta ott a Boston Bruins jégkorongcsapatát és a Coloradóhoz igazolt. Vladimír Ruzicka végleg szögre akasztotta a korcsolyát, a labdarúgó Bundes- ligától pedig Lothar Matthäus vett búcsút. A német futballsztár a tengerentúli bajnokságban (Major League Soccer) szereplő New York New Jersey Metro Starsszal egyéves szerződést kötött. Ahogy az lenni szokott, néhány csapatváltás óriási sikernek számít, de van olyan, amikor az érintett (ez esetben inkább „sértett”) nem szívesen dicsekedik vele. Erről RAY BOURQUE tudna sokat mesélni. 1979-ben öltötte magára először a Boston mezét és kapásból a bajnokság egyik leg(el)is- mertebb játékosa lett. Első profi idényében megkapta a legjobb újoncnak járó Calder Trophyt, ezenkívül ötször neki ítélték a legjobb hátvédet illető kitüntetést. Tizennyolc alkalma volt az All Star-csapat színeiben tündökölni, de mindezek ellenére nem sikerült elérnie azt, amire minden játékos vágyik - pályafutása során egyszer sem csókolhatta meg a Stanley Kupát. Az 1999/2000-es idénynek azzal a tudattal vágott neki, hogy ez lesz a búcsúesztendője. Bízott magában és a csapatában. „Nem tudom magamat más csapatban elképzelni. Bostonért ver a szívem, itt szeretném befejezni a karrierem” - hangoztatta Ray. A klub főmenedzsere, Harry Sinden is hasonló értelemben nyilatkozott: „Életemben sok rossz üzletet kötöttem, de Rayt semmi pénzért el nem adnám.” Fél év sem kellett hozzá, és az, amit mindenki elképzelhetetlennek tartott, valóra vált. A Medvék szurkolói csalódottan vették tudomásul a hírt. Utolsó találkozóján a közönség hosszan tartó tapsviharral búcsúztatta. (A Boston a következő mérkőzésén, Borque nélkül, 5:l-re kikapott az Ottawától.) Ray köny- nyes szemmel hagyta el a Medvéket: „Azok után, amit itt átéltem, nehéz megállni sírás nélkül.” Jóval felszabadultabb hangulatban búcsúztatták Litvínovban VLADIMÍR RUZICKÁT. Tizenhat évesen mutatkozott be a felnőttek között, 1979-ben. Első találkozóján a jihlavai kapusnak ütötte első „profi” gólját. Ruzicka és Bourque több tekintetben hasonlít egymásra. Mindketten kulcsembernek számítottak csapatukban és mindketten nagyban hozzájárultak a sportág fejlődéséhez. Ráadásul 1990 és 1993 között egy klubban játszottak. Ruzicka a vasfüggöny eltakarítása után úgy döntött, a világ legnívósabb hokiligájában is szerencsét próbál, ezért az Ed- montonhoz igazolt. Nem egész egy idény elteltével a Boston szolTizenhárom évet kellett várnia pályafutása legnagyobb sikerére. gálatába került, tengerentúli „utazását” Ottawában fejezte be. Hosszú utat kellett megtennie a csehszlovák és a nemzetközi hoki színpadán, mire belekóstolhatott a kanadai-amerikai jégkorong ízébe. Nyolc évet töltött a Litv- ínovnál, s ezalatt nem egy csúcsot döntött meg. Egyebek mellett bajnokság legeredményesebb játékosa volt, háromszoros gólkirály, és 1986-ban megkapta az Arany Hokibotot. Egy évre rá a Dukla Trencínhez igazolt, ahová a hadsereg „sorozta be.” Újabb esztendő telt el, amikor megkapta második Arany Hokibotját. Pályafutását a prágai Slaviában fejezte be. Nemzetközi sikereit a válogatottal kezdte gyűjteni - fiatal korától kezdve: 1980 és 1982 között három ifjúsági vébén vett részt, 1983-ban indult először a felnőttek világbajnokságán (Düsseldorf), ahonnan ezüstéremmel tért haza. Hasonló érmet szerzett a csapattal a szarajevói olimpián, 1984-ben és ’85-ben pedig a csehszlovák válogatottal kiharcolta a világbajnoki címet. Pályafutása legnagyobb sikerére azonban még 13 esztendőt kellett várnia. Igazság szerint nem nagyon bízott benne, hogy hosszabb kihagyás után újra beépülhetne a nemzeti csapatba, de Ivan Hlinka szövetségi kapitány a naganói játékokon mégis bizalmat szavazott neki. „Ruzo” a kapitányi mezben olimpiai aranyéremhez segítette Csehországot. A Slaviában fejezte be pályafutását, utolsó mérkőzését a Litvinov ellen játszotta. A közönség szűnni nem akaró tapssal köszönt el tőle. „Ruza, köszönjük” - skandálták a drukkerek, majd Ruzicka „örökre eltűnt” a jégről. LOTHAR MATTHÄUS búcsúztatása is nyugodt légkörben ment végbe. Bár a Bundesligától vereséggel vált meg (a Stuttgart Balakov és Lisztes góljával 2:0-ra legyőzte a Bayemt), a Bajnokok Ligájában méltóan, 4:l-es győzelemmel (a Bayern a Real Madridot söpörte le a pályáról) hagyta ott a müncheni közönséget. A bajnoki és válogatott mérkőzések számában egyaránt rekordernek számító Matthäus 1979-ben kezdte élsportolói karrierét. A Bayemhez 1984-ben került, a Borussia Mönchenglad- bachnál jobb csapatra vágyott. Négy év elteltével az Inter Milánót választotta, majd ismét visszatért a bajorokhoz. Pályafutása csúcsát 1990 jelentette, amikor Franz Beckenbauer szövetségi kapitány irányítása alatt világbajnoki címet szerzett. Matthäus volt a németek csapatkapitánya, így nem számított különösebb meglepetésnek, hogy Európa és a világ legjobb labdarúgójának választották. A 90-es évek egyik legnagyszerűbb futballistája volt. Legendás sportolók jönnek, lenyűgöznek teljesítményükkel, és visz- szavonulnak. így megy ez. Új tehetségek is vannak a világon, senki sem pótolhatatlan.
