Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-02 / 26. szám, szerda
Kultúra ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 4. számában feltett kérdésre a héten 453 helyes megfejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Veress Vilmos nyírágói, özv. László Benőné galántai ésLázár Erzsébet ajnácskői olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: Manchesterben, (v) (A 286/1992 Tt. számú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jövedelemadót vonunk le.) A kőszivű ember fiai a Bagar Színházban Nyitra. Február 7-én az Andrej Bagar Színházban vendégszerepei a Komáromi Jókai Színház társulata Jókai Mór A kőszívű ember fiai című drámájával. Az előadás 19 órakor kezdődik, jegyek a 087/973- 66 vagy a 087/972-12-es telefonszámon rendelhetők, (-bee) A Mária Valéria híd története Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Könyvkiadó gondozásában jelent meg A Mária Valéria híd története című, több mint 100 színes, és fekete-fehér archív képpel, korabeli dokumentumokkal illusztrált kötet, melynek bemutatójára február 3-án, csütörtökön 18 órától kerül sor a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. A könyvet Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese és dr. Agócs Zoltán professzor mutatja be. (ú) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Falstaff 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Koldusopera 19 KIS SZÍNPAD: Zárt tárgyalás 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Két úr szolgája 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: A kőszívű ember fiai 14 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Hegedűs a háztetőn 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: Hatodik érzék (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Véletlen találkozás (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: A világ nem elég (am.) 15.30,18,20.30 ISTROPOLIS: Hatodik érzék (am.) 17,20 Börtönpalota (am.) 20.30 MÚZEUM: A rajzoló szerződése (ang.) 20 NOSTALGIA: A nagy Lebowski (am.) 18.30, 20.45 CHARLIE CENTRUM: A hat mesterlövész (szí.-cseh) 18.45 ítéletnap (am.) 17.15, 20.30 Véletlen találkozás (am.) 16,18.30 Amerikai história X (am.) 20.45 Zenekari próba (ol.) 18 Szerencse (am.) 20.30 Kirándulás a Dunán (szí.) 19.30 KASSA ÚSMEV: Avüág nem elég (am.) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Két apának hány a fele? (fr.) 16.15, 19.15 CAPITOL: Hatodik érzék (am.) 15.45, 18, 20 DRUZBA: Hatodik érzék (am.) 16, 18, 20 TATRA: Háborgó mélység (am.) 16,18, 20 OÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Börtönpalota (am.) 17, 19 GALÁNTA - VMK: Dilisek vacsorája (fr.) 17.30, 20 GYŐR CINEMA CITY: Hippolyt, a lakáj (magy.) 14.15,16.15,18.15,20.15 Harcosok klubja (am.) 14.15, 17, 19.45 Kicsikém - Sir Austin Powers 2. (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Asterix és Obelix (fra.) 13.45,15.45,17.45,19.45 A napfény íze (magy.-ném.-kan.) 13.15, 16.45, 20.15 Amerikai pite (am.) 14.30, 16.30, 18.30, 20.30 Az orleans-i szűz (am.) 13.30,17, 20.30 ítéletnap (am.) 14,17.30, 20 Sebestyén Márta és a Muzsikás - február 18-án Programok a RÉV-ben ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Komárom. A RÉV Magyar Kultúra Háza februárban is minden hétvégén koncertekkel, bulikkal várja a közönséget. 4-én a párkányi Mephisto és a somorjai Rómeó vérzik lép fel, 5-én pedig nosztalgiabuli következik a hatvanas-hetvenes évek nagy magyar slágereivel. Február 11-én a nemzetközi hírű szájharmonikás és kísérőzenekara, a Bobos & Dozen Frozen blues- koncertjére kerül sor. 12-én délelőtt kilenctől délután hatig a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség néptánc-pedagógusi tanfolyama zajlik, este nyolctól farsangi bál. 13-án kilenctől kettőig folytatódik az SZMF tanfolyama. A hónap meglepetésére 18-án kerül sor: este héttől a RÉV-ben lép fel a Muzsikás együttes és Sebestyén Márta, utána táncház Lakatos Róberttel és zenekarával. 19-én kettőtől ötig a gyerekeknek szervez programot a Magyar Kultúra Háza: játszóház, gyerektáncház, valamint gyöngyfűzés várja őket. Este nosztalgiabuli. A hónap utolsó péntekjén 21 órától a párkányi Red Rooster és a budapesti Bank Rupt koncertezik, szombaton délelőtt tíztől délután ötig a Fórum Intézet civil szervezetek számára meghirdetett tanfolyama zajlik, este újra nosztalgiabuli a kikapcsolódni vágyók számára. Az esti programok - a feltüntetett kivételektől eltekintve - nyolckor kezdődnek, (as) Terry Gilliam fekete humorú road movie-ja: kijózanodás a hetvenes évek Amerikájában. Vagy mégsem? (Drog)utazás Las Vegasban Gonzo (Benicio Del Toro) és Raoul (Johnny Depp) beindult (Fotó: i-t) Egy dolog már az elején nyilvánvalóvá válik a néző számára: Raoul és Gonzo, e két furcsa fickó, a történet hősei nem a kábítószerről igyekeznek leszokni. MISLAY EDIT Erre több apró jel mellett főként az utal, hogy égővörös kabrioletjük csomagtartóját - minden eshetőségre felkészülve - dugig tömik a kábító- és bódítószerek minden lehetséges fajtájával. Elvégre hosz- szú, nehéz útra készülnek. A cél: Las Vegas, ahol valami rettegett maffiafőnököt kell eltenniük láb alól. Gonzo beletapos a gázba, a kocsi villámgyorsan falja a kilométereket a tipikus amerikai országúton, amely a kaszinóvárosba viszi őket. Sietniük kell, mert egy idő után denevérek hada támad Raoulra, aki légycsapóval próbálja őket ártalmatlanná tenni. Ez persze elég nehezen megy, mert a repülő állatkák Raoul „repülésének” eredményei. Las Vegasba érve aztán kiderül, hogy szó sincs maffia- főnökről, bérgyilkosságról: Gonzo tiszta pillanataiban ügyvéd (egy pillanatra azért megrendül az igazságszolgáltatásba vetett hitünk), ő szerzett itt munkát Raoulnak. A denevérvadász ugyanis sportújságíró, akinek egy motorkerékpárversenyről kellene tudósítania 1971 forró nyarán a sivatag közepéről. Állomáshelyükre érve beköltöznek egy remek kis szállodába, és kezdődhet is a munka - helyett: az utazás. Mint már említettük, Gonzó és Raoul főleg drogban utaznak. Józan pillanataik már csak azért sem tarthatnak sokáig, mert a szerek hatása alatt szállodai szobájuk annyira undorítóvá válik - szétvert bútorok, összefirkált falak, szemetet, ételmaradékokat himbáló, térdig érő víz (szerencse, hogy szagos film még nem létezik, mert e képsorokat még a legedzettebb orrúak is nehezen bírnák) -, hogy azt csak egy újabb adaggal lehet átvészelni. Míg az angol abszurd világhírű csapata, Monty Python egykori tagjainak többsége színészként próbált szerencsét, Terry Gilliam, a fogat láthatatlan, hatodik tagja rendezőként lett sikeres. Az ő nevéhez fűződik a mára kultuszfilmmé vált Brazü, A halászkirály legendája és a Tizenkét majom. Múltját természetesen soha nem tagadta meg, s ha egy témára rendezőként lecsap, az egészen biztosan nem nélkülözi az abszurd vagy a morbid humort. A Félelem és reszketés Las Vegasban (a filozófia egyik nagyjának munkáját is idéző magyar cím helyett az angol eredeti egészen pontosan félelemről és undorról beszél) természetesen nem lóg ki a sorból. Az ihletet ezúttal Hunter S. Thompson önéletrajzi írásában találták meg a film készítői. A könyv megszületése egyébként kész csoda, hiszen Thompson nagyon keményen drogozott, egyesek talán máig sem értik, ekkora fogyasztást hogyan élhetett túl. A fekete humorú road movie nem Amerika tájain, sokkal inkább az emberi lélek rejtelmein, időnként meghökkentően sötét bugyrain keresztül vezeti a nézőt. Ha azok közé tartozunk, akik eddig még semmilyen közelebbi kapcsolatba sem kerültek a drogokkal, a film hőseinek színes, bizarr vízióit, halluci- nációit nézve és a különféle szerek hatásmechanizmusának aprólékos ismertetését hallgatva már némi elképzelésünk lehet arról, müyen élmény vár azokra, akik - különböző okból - elszállnak vagy alámerülnek. Raoul és Gonzo Las Vegas-i tartózkodása tehát egyetlen állandó lebegés, amelyet csak időnként szakítanak meg, visszatérve az őket körülvevő valóságba. Ám attól, amit maguk körül tapasztalnak, rendszerint annyira megrémülnek, hogy rögvest újabb adag után nyúlnak, csak hogy minél gyorsabban kívül kerüljenek a lehangoló vegasi valóságon. Mert ez a valóság nem biztatja őket semmi jóval. Mintha 1971 Amerikája már nem az ő Amerikájuk lenne. Eltűntek az utcáról a virággyerekek, odalettek a világmegváltó eszmékért hevülő fiatal forradalmárok, a „szeretkezz, ne háborúzz” nemzedéke, Janis Joplinnak, Jimi Hendrixnek és Jim Morrisonnak még az emléke sem kísért Las Vegas csillogó-villogó kaszinóiban, ahol a rock örök fiatallá vált apostolai helyett az édes-bájos, disz- tingvált Debbie Reynolds szórakoztatja a nagyérdeműt. Gonzo és Raoul értetlenül kacsáznak a hetvenes évekbe lépő Amerikában, a hatvanas évek vészesen illanó szellemét próbálják még valahogy visz- szatartani, bokájánál fogva vissza- ráncigálni, s közben nem veszik észre, hogy végérvényesen kisiklott a kezük közül, s ami maradt: a nagy „alámerülések” - már csak céltalan külsőség csupán. Raoulként Johnny Depp, Gonzo ügyvédként pedig Benicio Del Toro lubickol a szerepében, minden csodálatunk az övék. Rokonszenv már kevésbé jöhet szóba. Mármint a figurákat illetően. Ezért is kiválóak mind a ketten. (Az is lenyűgöző, ahogy a szépfiú Depp minden fenntartás nélkül mer csúnya, visszataszító lenni.) Terry Gilliam állásfoglalása az, hogy nem foglal állást: nem tart erkölcsi prédikációt, nem háborodik fel, s azt sem mondhatjuk, hogy a tudatállapot-tágításnak ezt a módját propagálja minden erejével. A döntést a nézőre bízza. (Ha már mindenképpen dönteni akar.) A mester ugyan kicsit belefeledkezett a munkába, és a motívumok ismétlése, amelyek nem sokat tettek hozzá a történethez, időnként von- tatottá tette a filmet, ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy a frappáns, szellemes jeleneteket sokan fogják emlegetni, és nem lesz kevés azoknak a száma sem, akik a Félelem és reszketés Las Vegasban megtekintése után lázasan kutatják majd a Jefferson Airplane lemezeit, de legalábbis azt, amelyen a White Rabbit című szám hallható. A Kalligram folyóirat rendhagyó dupla számában az OS című szlovák társadalomtudományi lap mutatkozik be Rólunk, magyarokról - szlovák szemmel POLGÁR ANIKÓ Rendhagyó dupla számmal kezdi a Kalligram a 2000-es évet. A Kalligram Kiadó 1997 óta az azonos nevű, magyar nyelvű folyóiraton kívül egy szlovák nyelvű lapot is kiad OS címmel (az OS a polgári társadalom - obeianska spolocnosf - szókapcsolat rövidítése). Ez a szlovák lap mutatkozik be magyarul a Kalligram januári-februári számában. A szám rendhagyóságát nem a választott téma, hanem a két lap koncepciójának különbségei adják. Ez elsősorban a Kalligram műfaji sokrétűségét érinti hátrányosan: az új számban hiába is keresnénk verseket, novellákat vagy regényrészieteket. Annál több viszont az esszé, mely egyébként is a Kalligram legmarkánsabb műfajai közé tartozik, és terjedelmes a 2-3 oldalas írásokat tartalmazó kritikai rész, mely a Kalligramban eddig elszórtan jelentkező kritikai írásokkal szemben egységesen ható, sokoldalú, határozott szerkesztői munkáról tanúskodó blokká áll össze. A Szigeti László által összeállított OS-szám témáit tekintve a (nemcsak szlovákiai) magyar olvasók számára több szempontból is tanulságos. A lap az elmúlt néhány év aktuális politikai-társadalmi kérdéseit, ill. az egymáshoz több szállal kötődő magyar és szlovák történelmet az OS köréhez tartozó szlovák értelmiségiek szemével láttatja. Olyan sajátos helyzet áll tehát elő, mint amilyenbe Miroslav Kusy került Grendel Lajos Hazám, Abszurdisz- tán című könyvének szlovák fordítását olvasva. A könyv eredetileg magyarul íródott magyar olvasóknak - így egy szlovák számára most különös izgalom megtudni, „miről is beszélgetnek magyaljaink egymás között, illetve miről beszélget velük Grendel Lajos négyszemközt”. Nekünk, magyaroknak is u- gyanilyen érdekes, hogy miről is beszélgetnek a szlovákok „egymás közt”, annál is inkább, mivel a magyarkérdés a lapban többször is szóba kerül. A Kalligram szlovák szerzőinek írásait a nemzetiségi kérdés liberális szemlélete, a szlovák történelem részrehajlás nélküli értékelése és az intoleráns nacionalizmus ironikus kifigurázása jellemzi - ők tehát leginkább Rorty liberális-ironikus emberével rokoníthatók. A témák között felmerül, hogy milyen sztereotípiák vannak a szlovák történetírásban, mennyiben hatnak ki a 11-13. századi szlovák-magyar kulturális kapcsolatok a 20. századi szlovákiai helyzetre, milyen nacionalizmus az, ami ma elfogadható, vajon tényleg olyan nagy szerepet játszottak-e a drótosok a szlovák nemzeti öntudat kialakításában, milyen hiányosságai vannak a szlovák stratégiai elitnek, mekkora szerepet játszanak a roma és a zsidó elemek a szlovák folklórban, milyen tanulságokkal szolgál az 1968-as csehszlovákiai tavasz stb. Ízelítőt kapunk az OS szlovákiai városokat bemutató rovatából is. E blokkba tartozik a legújabb Kalligram két, számomra legélvezetesebb esszéje: Macsovszky Péter Érsekújvárról és Pavel Vilikovsky Po- zsonyról szóló írása. A két írásban (fordulatos stílusuk mellett) közös vonás, hogy az említett városok fő jellegzetességének a hiányt tartják. „Ez a város egy kráter, melyben eltűnt a történelem” - úja Macsovszky, aki írásának a jellemző Hiszen itt nincs semmi címet adta. „Az én Pozsonyom nem létezik; manapság biztosan nem, és talán sosem létezett” - teszi hozzá Vilikovsky, majd felsorolja, mi mindent hiányol a nagy történelmi múltú városból. Pár példát említenék még a nagyszerű kritikai blokkból. Miroslav Petrícek és Miroslav Marcelli közös rovatukban mindig külön-külön értékelnek egy-egy közösen választott könyvet, rögtön kettős megvilágításba helyezve azt - pl. Derrida, Grendel vagy Esterházy egy-egy könyvét. A további, más szerzők tollából származó kritikák között is több, magyarokat érintő Írást találunk, pl. Miroslav Kusy Mi legyen a mi magyarjainkkal?, Göncz Árpád A Kárpátok és a szomszédos világ- egyetem, Konrád György A látogató, A városalapító című művéről. A legújabb Kalligram tehát a magyar és a szlovák kultúra közelítésével egy új közép-európai értékrend megteremtését segíti elő.
