Új Szó, 2000. február (53. évfolyam, 25-49. szám)
2000-02-02 / 26. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. FEBRUÁR 2. Oktatás „Ha Magyarországon tanulnak a szlovákiai fiatalok, akkor Szlovákiában sosem lesz önálló magyar kar, a Jókai Egyetem esélye is csökken." Visszajön vagy sem a hazai magyar diák? Csökkenteni kívánják a magyar állami ösztöndíjjal magyarországi egyetemeken, főiskolákon tanuló határon túli magyar fiatalok számát - nyilatkozta nemrég az MTI-nek Ríz Ádám, az Oktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkársága vezetője. Vele készült az alábbi beszélgetés. VOJTEK KATALIN Milyen okok késztették a magyar felet erre a döntésre? A határon túli magyar régiók eddigi tapasztalatai alapján arra a felismerésre jutottunk, hogy a magyar- országi ösztöndíjasok nagyobbik része nem tér haza szülőföldjére, amennyiben teljes képzésre jogosító ösztöndíjban részesül. Ez különösen azokra a régiókra érvényes, ahol alacsonyabb a lakosság élet- színvonala. Itt szeretnék utalni arra, hogy a felvidéki hallgatók hazatérési aránya talán a legjobb. Készült statisztika arról, hány határon tüli diák maradt eddig Magyarországon? Sajnos, nincs ilyen statisztikánk, csak becslésekre hagyatkozhatunk. A főosztály korábbi vezetésének nem volt megfelelő kapacitása arra, hogy ezt a munkát elvégezhesse. Véleményem szerint ez elsősorban nem is a magyar oktatási minisztérium dolga lett volna, hanem a javaslattétel jogát birtokló mindenkori ösztöndíjtanácsoké. Ezeknek valamiféle együttműködést kellett volna kialakítaniuk a diákokkal, akiknek az ösztöndíjat javasolták. Azt hiszem, az új ösztöndíjasokkal mindenképpen szorosabb kapcsolatot kell kialakítania a szülőföldnek, mert az ittmaradás egyik oka épp az, hogy a Magyarországon töltött 5-6 év alatt az ösztöndíjas elszakad az adott régió valóságától. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem impozáns épülete kívülről regio szamara, nem egy magyar- országi diktátumra, hanem a két fél közötti megegyezésre van szükség. Úgy tűnik, az ösztöndíjak csökkentésével kapcsolatban viszonylagos konszenzus van, hiszen a határon túli magyar politikai, illetve szakmai képviseletek többsége azt mondja, hogy igenis próbáljuk meg a szülőföídi ösztöndíjazást erősíteni, a hallgatóknak a szülőföldön való képzését támogatni. Az a paradigma, mely szerint a fiatalok Magyarországon tanulnak, majd visszatérve szülőföldjükre a közösségüket erősítik, csak csekély mértékben teljesült. Ez az utóbbi állítás azonban - statisztika híján - megkérdőjelezhető. Ismét visszatértünk az alapkérdéshez, a statisztikához. Sajnos, ez az elmúlt tíz év nagy hiányossága, de A KLTE Díszudvara (Zsoldos István felvétele) A szlovákiai ösztöndíjtanács tagjainak véleménye megoszlik ebben a kérdésben. Némelyikük szerint a szlovákiai fiatalok nagyarányú Magyarországon maradása nem egyéb légből kapott állításnál, s főleg azok hangoztatják, akik maguk nem tértek vissza Szlovákiába, és Magyarországon csináltak karriert. Ahhoz, hogy olyan mértékű csökkentést hajtsunk végre, amely ténylegesen elfogadható minden ezért a két fél egyikét sem szeretném hibáztatni. Ne felejtsük el, hogy az ösztöndíjtanácsok gyakorlatilag minden térítés nélkül végezték munkájukat. Nehezen várható el bárkitől is, hogy ilyen komoly méretű karrierkövetést valósítson meg. Nagyon fontosnak tartom, hogy a következő tanévtől ilyen értelemben is doku- mentáltabban működjenek az ösztöndíjtanácsok, mert így teljesebb képet nyerhetnénk. Terveink szerint megpróbáljuk valamiféle anyagi ellenszolgáltatásban részesíteni azokat, akik segítenek elvégezni ezt a feladatot. Amíg nem létezik statisztika, nem célszerűbb hagyni a status quo-t, és csak az időközben beszerzett adatok birtokában változtatni a helyzeten? Köztisztviselőként a magyar kormányprogramot igyekszem a magam területén a lehető legpontosabban végrehajtani. A politikai szándék jelenleg ez. A két dolgot - a statisztika elkészítését és a szülőföldi ösztöndíjazás kiépítését - igyekszünk párhuzamosan, minél gyorsabban összhangba hozni. A Szlovákiai Magyar Ösztöndíj Tanácson belüli viszályok befolyásolták valamilyen mértékben a minisztérium döntését? A viszálytól függetlenül két régió volt az, amely a teljes képzésre jogosító ösztöndíjak számát tekintve rendkívül magas keretszámokkal rendelkezett: a Vajdaság és a Felvidék. A változtatási szándék elsősorban ebből fakadt. Ha csökkentést szeretnénk elérni, akkor értelemszerűen nem Erdély és Kárpátalja viszonylatában kell gondolkodnunk, ahol már az ösztöndíjtanácsok oly mértékű önmérsékletet gyakoroltak, hogy csak egy szű- kebb keretet bocsátanak ki Magyarországra. Azt gondolom, hogy a Vajdaságban, de a Felvidéken is megpróbálhatjuk megvalósíttatni ezt az új elképzelést, és konszenzust teremteni a helyi szakmai és politikai erőkkel. A szülőföldi ösztöndíjazásnak még egy fontos célja van: az, hogy amennyiben a felvidéki magyarság a felsőoktatásban előrelépést kíván elérni, hallgatókra van szükség. Ha Magyarországon tanulnak a felvidéki fiatalok, akkor sosem lesz önálló kar, a kilencvenes évek elején megálmodott Jókai Egyetem esélye is folyamatosan csökken. Viszont sokak szerint félő, hogy amennyiben visszaterelik honi intézményeinkbe a diákokat, az illetékesek ismét abba az illúzióba ringatják magukat, hogy a hazai felsőoktatásban magyar vonalon minden rendben van. Véleményem szerint a két dolog nem függ így össze, sőt a magyar diákok nagyobb száma az otthoni egyetemeken nyomásgyakorló tényező lehet a szlovákiai magyar nyelvű képzés bővítésére. Hushegyi Gábor előrejelezte a magyar fél döntését nemrég megjelent, lapunkban közölt írásában, ahol a SZMÖT keretéből tanácsolta megoldani „a szlovákiai akkreditált egyetemeken tanulók tanulmányi és szociális ösztöndíjrendszerének megteremtését.” Ön is úgy gondolja, hogy ez a magyar állam kötelessége? Nagyon fontosnak tartjuk, hogy amennyiben Magyarország a felvidékiektől valamit elvesz, akkor azt kompenzálja. A kompenzáció egyik eszköze lehet az, amiről Hushegyi Gábor írt, vagyis hogy a magyarországi ösztöndíjasok számának csökkentésével „megtakarított” összeget akár teljes egészében szülőföldi ösztöndíjazási célokra fordítsuk. Ez egy nagyon fontos cél, amelyet minden régióban igyekszünk valamilyen formában megvalósítani. Erdélyben már működik az erdélyi magyar diákok szociális, illetve tanulmányi ösztöndíjazási rendszere, a Vajdaság tavaly több mint 10 millió forintot kapott hasonló célokra tőlünk, az Apáczai és az Illyés Közalapítvány hozzájárulásával. A Felvidéken gyakorlatilag ilyen ösztöndíjazási rendszer még nem létezik. Azt szeretnénk, hogy azok a magyar diákok, akik akár magyar, akár szlovák nyelven otthon vállalják a továbbtanulást, pályázhassanak egy ösztöndíjalaphoz, és igenis, tanulmányaikat segítse valamilyen formában a magyar állam. Kaphat a jövőben magyar állami ösztöndíjat az a szlovákiai egye\\ Nem egy ' magyarországi diktátumra, hanem a két fél közötti megegyezésre van .. szükség. \\ temet látogató magyar nemzetiségű szlovák állampolgár, aki szlovák állami ösztöndíjban részesül? Kicsit előreszaladtunk a jövőbe, de azt hiszem, a magyar ösztöndíj egyfajta pozitív diszkriminációs tényező lehet. Ha valaki szlovák ösztöndíjban részesül, az nem zárhatja ki azt, hogy a magyar állam segítse, s így a magyar közösséghez jobban kötődjék azáltal, hogy valamiféle plusz támogatást kap. Nem jelent horizontszűkítő izolálást, ha megfosztjuk a hazai fiatalokat a magyarországi továbbtanulás lehetőségétől? A tehetős rétegek már középiskolába is külföldre - Angliába, Amerikába - küldik gyermekeiket. A kevésbé tehetősek egyetemi éveik alatt sem kaphatnak ízelítőt a más rálátásból? Mert a magyarországi tanulás más rálátást, új impulzusokat is jelent, ezenkívül olyan kulturális infrastruktúrát könyvtár, levéltár, múzeum, színház stb. -, amelyből évekre szólóan lehet szellemüeg építkezni. Ha eddig nem hangsúlyoztam (Szabó Tibor felvétele) eléggé, akkor most külön hangsúlyozom: csökkentésen kizárólag a teljes képzésű ösztöndíjasok számának csökkentését értem. Nagyon fontos, hogy különböző időtartamú részképzések, kutatói ösztöndíjak vagy akár szakdolgozatra való felkészülést szolgáló rövid lejáratú ösztöndíjak révén lehetőséget adjunk mindazoknak, akik szeretnének egy kis magyar- országi egyetemi levegőt beszippantani, új légkörben új impulzusokat találni. Erre megvan a lehetőség, illetve én azt mondom, hogy még inkább meg kell hogy teremtsük ennek a lehetőségét. Itt van például a részképzésre szolgáló 60 hely. A tavalyi évben erre kevesebben jelentkeztek, mint a keretszám adta lehetőség felső határa. Pontosan azt szeretnénk, ha a teljes képzés ellenében a határon túli magyar diákok egy évre, fél évre vagy akár rövidebb időszakra is, lehetőséget kapnának arra, hogy Magyarországon végezhessenek tanulmányokat. Az lenne persze az optimális, ha ezt minden esetben el is ismertethetnék a szlovákiai egyetemeken. A szülőföldi ösztöndíjazás mellett - természetesen kiegészítőként - rendkívül hasznosnak ítélem, hogy megvalósulhasson a részképzés keretszám-növekedése. A két állam egyik-másik felsőoktatási intézménye közölt létezik nívókülönbség, s nem biztos, hogy ezt a rövid magyarországi részképzés pótolni, kiegyenlíteni képes. Elképzelhető, hogy kimagaslóan tehetséges diákjaink továbbra is magyar ösztöndíjjal teljes képzésben részesülnének Magyarországon? Természetesen nem szeretnénk teljesen elzárni a magyarországi teljes képzésű ösztöndíj lehetőségét, de mindenképpen javasoljuk azt a nem túl nagy számú különleges esetekre (hiányszakok, rendkívül tehetséges diákok) korlátozni. Gyakran hallani, hogy a SZMÖT pályázata nem elég transzparens. Beszéltünk erről a magyarországi ombudsmannal is. Szerinte bele kellene foglalni a SZMÖT alapszabályába, hogy a pályázat eredménye ekkor és ekkor nyilvánosságra hozandó. Várható ez? Azt hiszem, vagy az alakuló ülésen vagy a pályázat kiírásának véglegesítésénél ez a kérdés szóba fog kerülni. Mint ajánlás az önök részéről? Nem, hanem mint eldöntendő kérdés. Ebben most nem szeretnék állást foglalni. Gyakorlatilag a SZMÖT feladata kell hogy legyen a pályázati kiírás megfogalmazása, a budapesti Határon Túli Magyar Ösztöndíjtanácsnak pedig az a feladata, hogy rábólintson, vagy a módosítására tegyen javaslatot. Selye János Gimnázium: Német nyelvdiploma szerezhető SZÉNÁSSY EDIT Komárom. A Selye János Gimnázium a tanév elejétől azon 15 szlovákiai középiskola egyike, amelyekben a német nyelvterület összes országában államilag elismert felsőfokú nyelvvizsga tehető. Miközben sok kitűnő szlovák gimnázium évek óta sikertelenül kérvényezi a lehetőséget, nekünk - egyetlen magyar középiskolaként - szinte ölünkbe hullott a szerencse: a szlovákiai német oktatási program szervezője, Heinrich Heinrichsen úr gimnáziumunk nagy múltjára és jó eredményeire való tekintettel felajánlotta a bekapcsolódás lehetőségét. Ez nagy megbecsülést jelent az iskola számára, kihívást a tanároknak és óriási lehetőséget a diákoknak, akik teljesen ingyen, tandíjmentesen szerezhetnek felsőfokú nyelvi képesítést. A nyelvdiploma lehetőséget nyújt ösztöndíjak megpályázására és szerzésére is, így továbbtanulást biztosíthat német, osztrák vagy svájci egyetemeken. A felkészítést Magdalena Schrade német-francia-angol-olasz szakos gimnáziumi nyelvész vállalta, aki két évre jött hozzánk Stuttgartból. Az első 15 vizsgázó 2000. január 21 - én ült a zöld asztal mögé. A vizsga- bizottság elnöke, Giesemann úr (a pozsonyi I. Horváth Gimnázium lektora), a vizsgáztató Schrade tanárnő és az ülnök Fischer tanárnő (az érsekújvári gimáziumból) elégedettek voltak a diákok nyelvtudásával és felkészültségével. Azoknak, akiknek a vizsga egyesre sikerült, nem kell érettségizniük németből, mert ezáltal érvényes érettségi jegyet is nyertek. A vizsga egyik követelménye egy szakdolgozat megírása és megvédése volt. Sok érdekes témáról hallhattunk beszámolót, többek között a történelem, a sport, az irodalom, a természetvédelem és az ifjúság gondjai témaköréből. Az egyik vizsgázó például Madách művét, Az ember tragédiáját hasonlította ösz- sze Goethe Faustjával, amely azért is érdekes, mert az iskola német nyelvű színjátszóköre éppen „Faust tragédiáját” tanulja, amely az említett két mű alapján készült. Reméljük, az első sikeres nyelvvizsga ösztönzőleg hat az összes német nyelvet választó tanulóra. A szerző némettanár Közgazdasági egyetem: Jövő tanévtől új kar nyílik Pozsony. Nemzetközi Kapcsolatok Kara nyílik a jövő tanévtől a közgazdaságtudományi egyetemen -jelentette be Juraj Stern rektor. A hivatalosan január 17-én megalakult, általános és szakágazati diplomáciára szakosodott kar az első évben ötven hallgatóval indul, akik a többi jelentkezővel azonos tantárgyakból felvételiznek, azzal a különbséggel, hogy két világnyelvből is vizsgázniuk kell, s tanulmányaik során még egy nyelvet kötelesek tanulni. A hazai oktatók mellett külföldi szakemberek is tartanak majd előadásokat. Köztük lesz Gerhardt Hinterreger, az üzleti diplomácia ismert osztrák szakértője, aki az Európai Unió nagyköveteként működött, előzőleg pedig az USA-ban és Oroszországban teljesített diplomáciai szolgálatot. Az új kar mellett szól, hogy az Akkreditációs Bizottság egyhangúan elfogadta a tervezetét, amire a bizottság eddigi történetében még nem volt példa. A Nemzetközi Kapcsolatok Karára legkésőbb február 29-ig kell beadni a jelentkezéseket. Csatolni szükséges a behatási díj (750 SK) befizetését igazoló nyugta eredetijét, valamint az érettségi bizonyítvány hitelesített másolatát. (SITA)
