Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-15 / 11. szám, szombat
8 Tudomány és technika ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 15. Egyre közelebb kerülünk a humánkísérletekhez A következő évtizedek milyen tudományos és technológiai meglepetéseket tartogatnak az emberiség számára? Készülnek az új majmok HÍRÖSSZEFOGLALÓ Oregoni kutatók olyan eljárással ültettek be majomembrióba medúzagént, amellyel embergén beültetése is lehetséges lesz. Az egerek már túljutottak a fenti kísérleten és néhá- nyuk sejtjei zöldes „medúzafényt” bocsátanak ki. A most alkalmazott technikával tanulmányozható a kísérleti állatba ültetett gének megfigyelésén keresztül az emberi betegségek fejlődése. Az üyen kísérletek végcélja az, hogy egyes gének beültetésével meggyógyítsanak, vagy megelőzzenek kórokat, másokkal csökkentsék a megbetegedés esélyét. Más célú azonban, ezért nem csak gyógyászati szempontok megfontolására késztet az a gén, amely az agyban az emlékezetet erősítő glutamát érzékelő feltétjéért felelős. Ezzel ugyanis nyilván sokan szeretnék majd „feljavíttatni” magukat, de kevesen engedhetik meg a beavatkozást. A fent említett, oregoni esetben a kutatók medúzagéneket kevertek össze rhesus majmok hím- iyarsejtjeivel, a művelet során a gének megtapadtak a sejtek felszínén. Ezután a hímivarsejtek megtermékenyítették a petesejteket - néhányat „maguktól”, petricsészében, a többit beléjük injekciózva. Ha ezután is működőképesek maradtak a felvett medúzagének, a megszületendő majmok sejtjeinek is mutatniuk kell az örökölt medúzatulajdonságot, azaz a halvány, zöldes fluoreszkálást. Az embriók több mint harmada mindenesetre fluoreszkált. A megtermékenyített petesejtekből néhányat beültettek az anyamajmokba, a végeredmény összesen egy halvaszületett ikerpár és egy élveszületett hím egyed volt. A tudósokvégül ez utóbbiban sem látták egyértelmű jelét, hogy sejtjei befogadták volna a medúzagént, de meg vannak róla győződve, hogy a dolog működik. Egereknél ugyanis ez már bebizonyosodott. (VG) Különböző hatást gyakorolnak az ingerületátvivő anyagok A nemi agykémia léte HÍRÖSSZEFOGLALÓ A nőket és a férfiakat nemcsak különböző dolgok dühítik fel, hanem az agyunkban ilyenkor végbemenő kémiai folyamatok sem egyformák. Az az agyban levő kémiai anyag, mely a férfiakból dühöt, agressziót vált ki, a nőkön épp ellenkezőleg hat. Baltimore-i tudósok felfedezték, hogy ha egy hím egérből kivonják azt a gént, mely a sa- létrom-oxid nevű ingerületátvivő anyag képzéséért felelős, az egér igen agresszívvé válik: gyakrabban, verekszik a többi hímmel, és ráerőszakolja magát a nőstényekre. Ekkor meg akartak bizonyosodni afelől is, hogy e gén kivonásával a nőstények is ugyanígy viselkednek. A nőstény egerek általában akkor viselkednek agresszíven, mikor újszülött csemetéik védelméről van szó. Ezért 22 nemrég ellett nőstényt vizsgáltak meg, amelyek közül 13 normális állapotban volt, 9-től viszont kivonták a salétrom- oxidot. Ezután megfigyelték az egerek reakcióit, amikor egy hím közeledni próbált újszülötteikhez. A kutatók azt feltételezték, hogy a nőstények, a hímek mintájára, még agresszívebbek lesznek. Azonban pont az ellenkezőjét tapasztalták: a salétrom-oxid nélküli nőstények szinte észre sem vették a támadót. Ezek szerint a nőstényeknek valójában szükségük van a salétrom-oxidra ahhoz, hogy agresszívvé váljanak. Az eredmény megerősíti azt a kevéssé elfogadott tényt, hogy a ingerületátvivő anyagok gyakran különböző hatással vannak a két nemre. (N-g) Reumás bántalmaktól véd meg a görögországi étrend Az olívaolaj gyógyhatása HÍRÖSSZEFOGLALÓ Köztudott, hogy a Földközi-tenger térségében élők táplálkozása lényegesen eltér a nyugati emberekétől, elsősorban mert sok halat, zöldséget és olívaolajat esznek. A görög ételekről olvashattuk már, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése érdekében folytatott egészséges életmódban meghatározó szerepük van. Az Athéni Egyetem klinikáján most a görög ételek további kedvező hatásait keresték. A vizsgálatban résztvevők étrendjét visszamenőleg tanulmányozva arra a felismerésre jutottak, hogy akik a legkevesebb olívaolajat fogyasztották, azoknál több mint két és félszer nagyobb gyakorisággal alakult ki a reumás izületi gyulladás, mint azoknál, akik a „legegészségesebben” táplálkoztak éltük során. Akik pedig a legtöbb zöldséget fogyasztották, 75 százalékkal kisebb gyakorisággal szenvedtek ebben a betegségben, mint a legkevesebb zöldséget fogyasztók. Korábban hasonló célú tanulmányok bizonyították az étrendben a halolaj jelentőségét. Az olívaolaj Görögországban fogyasztott formájára különösen jellemző, hogy gazdag természetes antioxi- dánsokban, amelyek többszörösen telítetlen zsírsavakká alakulnak, ezeknek a vegyületeknek pedig halolajhoz hasonlóan gyulladás- csökkentő hatásuk van. Az eredmények szerint ráadásul az olívaolja és a főtt zöldségek nem csak a megelőzésben segítenek. (É. T.) A britek megrongálták az Elgin-márványokat? • • Ügyetlen restaurátorok HÍRÖSSZEFOGLALÓ A görög kulturális miniszter azzal vádolja a British Museumot, hogy restaurátorai megrongálták a Parthenon Elgin-márványok néven elhíresült márványdarabjait és -szobrait az 1930-as években elvégzett tisztítás során. Görög szakértők százoldalas jelentésben foglalták össze a márványok állapotáról készült tanulmányukat. Eszerint a helytelenül végzett restaurálás során a márványfelületet elsimították, eltüntetve fontos részleteket, például olyan rovátkáit felületeket, amelyeket ma is jellemzők a Parthenon egyéb részein. A britek viszont azzal vágtak vissza a görögöknek - akik egyébként évek óta visszakövetelik a márványfrízeket-, hogy egyáltalán nem fordítanak gondot a tulajdonukban lévő ókori műtárgyakra, amelyeket folyamatosan rongálnak a tolvajok, a légszennyezés, valamint a savas esők, számosat graffitikkal csúfítottak el. Fotókkal tudják például bizonyítani, hogy az Akropo- lisz Athena Nike-templomából az egyik fő alak feje és nyaka nemrégiben eltűnt. A márványokat még a múlt században Lord Elgin brit követ szállítana a British Museumba a 2500 éves athéni műemlékről. Görögország akkoriban a Török Birodalomhoz tartozott, és a britek a mai napig azt vallják, hogy törvényesen került birtokukba a márványfríz. (É. T.) Forradalmi változások várhatók Egyre parányibb mikrocsipek. Agyunkba ültetik a processzorokat? (Illusztrációs felvétel) Hogy a következő évtizedek miféle tudományos és technológiai meglepetéseket tartogatnak az emberiség számára, nyilván senki nem tudja. Vizsgáljuk meg, mely területeken számítanak a számítógépes szakemberek, az orvosok, illetve a különböző tudományterületek kutatói a legdrámaibb változásokra. HÍRÖSSZEFOGLALÓ Ami (majdnem) bizonyos: Washington városában egy hónap múlva kezdetét veszi az a 21. század tudományáról szóló nagyszabású konferencia, melynek szervezője a rangos Science folyóiratot is kiadó Amerikai Társaság a Tudomány Haladásáért. Ami korántsem ilyen biztos, az a tudomány haladásának iránya, s ez már a konferencia címéből is kiderül: „A tudomány egy bizonytalan ezredfordulón.” „Soha nem lehet megjósolni, hogy egy-egy nagy jelentőségű tudományos áttörés mikor következik, adott időben legföljebb annyit lehet sejteni, hogy mely területek állnak nagy változás küszöbén, illetve találgatni lehet arról, hogy a már meglévő tudományos eredmények hol indíthatnak el technológiai forradalmakat.” Persze sokan ennyivel is megelégszenek. Egy neves amerikai futurológus, Peter Schwartz A jövő története, 1980-2020 című, a Wired elektronikus újság által közölt tanulmányában például a technológia ama területeit nevezte meg, amelyeken szerinte a 21. század első évtizedei hatalmas változásokat fognak hozni: a számítástechnikát és a vele egyre szorosabban összefüggő telekommunikációt, a biotechnológiát, valamint a nanotechnológiát. A számítástechnikában Bill Gates Microsoft-főnök szerint az emberek hajlamosak a következő két év fejlődését túl-, a jövendő tíz esztendőét alábecsülni. Akár így van, akár nem, egy lényeges változást három-négy esztendő múltán a kényszer fog megszülni. A hagyományos mágneses memóriák teljesítménye ugyanis addigra - amikor egy szokásos méretű merevlemezen mintegy 200 gigabájtnyi adatot tárolnak majd - eléri a maximumát, mivel a „memóriapontokat” már nem lehet közelebb helyezni egymáshoz. A helyettesítő technológiákkal - például a mágneses és a lézertechnika házasí- tásával vagy új anyagok fölhasználásával - az iparági jósok szerint néhány év múltán már egy lemezen ezer gigabájtnyi adatot is tárolhatnak, s mivel a memóriaigény csak növekedni fog, a fejlődés aligha áll meg. A processzorok kapacitásának növekedése viszont a szakértők várakozásai szerint tovább lassul, azaz a csipek teljesítménye a mostani 18 hónappal szemben 2005 és 2010 között már csak harminchavonta fog megduplázódni. A számítástechnikában új „divatok” hódíthatnak. Az egyik nagy jelentőségű változás az úgynevezett neurális - az emberi agyat másoló, tanulásra képes - hálózatok széles körű elterjedése volna. E modellben nincs „tervgazdasági mintára” működő központ; a processzorok úgy működnek együtt, mint a piacgazdaság láthatatlan keze által mozgatott szereplői. A másik az amerikai Dániel HiUis által már jó néhány éve kitalált „evolúciós programozásé”; ennek lényege, hogy ha rengeteg csiphez különböző programokat rendelünk, lesznek, amelyek rosz- szabbul, s lesznek, amelyek jobban végzik a dolgukat. Ha az előbbi programokat rendre kiirtják, s feladataikat átveszik az utóbbiak, a darwini evolúcióhoz hasonlatos folyamat játszódik le. E „programtenyésztés” segíthet abban, hogy a jövő szoftverei jóval flexibilisebben és megbízhatóbban működjenek, mint manapság a Windows. A harmadik irány a metakomputáció, melynek lényege, hogy egy-egy nagy feladatot sok számítógép közt osztanak meg. Erre néhány példa már ma is akad. A Search for Extraterrestrial Intelligence (SETI) program keretében az űrből érkező rádiójelekből szeretnék kiszűrni azokat, amelyek esetleg idegen civilizációk jelenlétére utalhatnak, ám ez olyan hatalmas komputeres kapacitásokat igényel, ami „egy dobozban” egyszerűen nem létezik. A megoldás: világszerte mintegy egymillióan töltötték le azt a képemyűvédűt, amelyik működése ideje alatt a SETI számára dolgozik: lekéri, földolgozza az adatokat, majd visszaküldi az eredményt az amerikai központba. Hackerek már jó néhány rejtjelszisztémát is feltörtek hasonló kapacitásmegosztással, s ha figyelembe vesz- szük, hogy a világ komputereinek mekkora a kihasználadan kapacitása, a módszerben hatalmas tartalékok rejlenek. Az internet sávszélessége - talán azáltal, hogy az új generációs kábeleket különleges szerkezetű kristályokkal töltik meg - jelentősen megnő, a számítógépek és a kommunikációs eszközök összenövése folytatódik. Ha sikerül elég olcsóvá tenni az „elektronikus papírt”, s elég sokan fölszerelkeznek ilyesfajta, pár milliméter vastagságú komputermonitorokkal, amelyeket - a drótnélküli adattovábbítás révén - akár egy fürdőkádban vagy vonaton is lehet majd használni, az online-sajtó valóban hatalmas területeket hódíthat el a hagyományos újságoktól. A sajtó további elektronizálódása persze mind semmi az üzleti életéhez képest. Mivel egyre több vállalat fogja beszerzéseit on-line föladni, termékeit az interneten eladni, s persze belső kapcsolattartását is számítógépes hálózaton intézni, az e- biznisz már 2005-ben - jósolja többek között James Canton amerikai jövőkutató - világszerte 5 ezer milliárd dolláros forgalmat generálhat. És ez még mindig csak az út kezdete. Az Institute for Global Futures (Globális Jövő Intézet) elnöke nem marad meg az ilyen földhözragadt, rövid távú jóslatoknál: szerinte a következő évtizedekben a komputerek az emberi lények „meghosz- szabbításává” válnak, nem csupán tanulni, hanem érzékelni - mindenekelőtt látni és hallani - fognak, sőt élményeiket feldolgozzák, s talán még valamiféle érzéseik is lesznek. Az emberek és a komputerek fejlődése vélhetően amúgy is ösz- szetart: az előbbiek működését egyre több csip segíti majd, az utóbbiak pedig egyre több bonyolult feladatot is képesek lesznek a homo sapiensnél jobban elvégezni. Canton azt jósolja, hogy tíz-húsz év múlva már nemcsak a háztartási gépekbe építenek be processzorokat, hanem olyan mindennapi tárgyakba is, mint a ruhák (például hogy a megfelelő hőmérsékletet és a szellőzést beállítsák), másrészt viszont az emberi agyba is. Ha valaki elolvassa a szintén amerikai John Chapin jelenlegi patkánykísérleteiről szóló beszámolót, e jóslatot már nem is találja olyan vadnak. A philadelphiai Hahnemann Egyetem kutatója olyan procesz- szort épített a kis állatok agyába, amelyek, ha a „gazdi” szomjúságát érzékelik, automatikusan megnyitják a ketrecbeli itató csapját. A technológia továbbfejlesztésével - ami már jobbára csak pénz és idő kérdése - „gondolataik által” mozgathatják majd mesterséges végtagjaikat azok a betegek (jelenleg világszerte mintegy félmillióan vannak), akiknek az agya tökéletes, de testük nem, s magatehetet- lenül fekszenek ágyukban. Az írás második részét január 22-én közöljük. (A HVG nyomán) A Lunar Prospector új fejezetet nyitott a Hold kutatásában. Számos kérdés még mindig nyitva maradt Mennyi víz van égi társunk felszínén? KOLLER PÉTER Immár harminc éve annak, hogy 1970-ben a Luna 17 szovjet holdszonda sikeresen leszállt a Holdra és megkezdte egyéves kutatómunkáját égi kísérőnk északi féltekéjén fekvő Maré Imbrium (Esők tengere) térségében. A szonda feladata az volt, hogy adatokat gyűjtsön a holdkőzetek szerkezetéről, vizsgálja annak tulajdonságait, valamint métje a kozmikus háttérsugárzás mértékét. Az automata vizsgálólaboratórium által begyűjtött kőzetminták 500 különböző helyszínről, egy méteres mélységből kerültek ki. Ekkor még valószínűleg senki sem mert álmodni arról, hogy harminc évvel később a Hold körül keringő Lunar Prospector névre keresztelt holdszonda ezeket az adatokat pontosítani fogja, és mindezek mellett új, érdekes információkhoz is juttat majd bennünket. Az 1998 januárjában Hold körüli pályára állított szerkezet a várakozásoknak megfelelően kitűnően teljesített. A szonda fedélzetén működő öt darab tudományos eszköz feltárta előttünk égi kísérőnk eddig rejtett titkait. A talaj által kibocsátott neutronok mennyiségéből sikerült nagyobb pontossággal megbecsülni a pólusokhoz közel fekvő kráterek víztartalmát. Ezek szerint a Hold teljes vízkészlete a korábban feltételezett 6 milliárd helyett mindössze 300 millió tonnára tehető, ami valószínűleg az örök sötétségbe burkolózó kráterek mélyén vízjég formájában van jelen. Ez a tény egy újabb kérdést vetett fel, jelesül azt, hogy hogyan kerülhetett oda. A feltételezések meglehetősen sokrétűek. Egyes vélemények szerint magából a Hold mélyéről kerülhetett a felszínre. Mások azt mondják, hogy a vízjég a becsapódott meteoritokból származik, de ezt a lehetőséget megkérdőjelezi az a tény, miszerint a meteorbecsapódásokkor felszabadult energia rengeteg anyagot lök ki a kozA vízjég a becsapódott meteoritokból származhat. moszba az ott lévő vízzel együtt. Egy harmadik magyarázat azt mondja, hogy Napból érkező neutronok reakcióba léphetnek a holdfelszín vas-oxidjaival, így alkotva a vizet. A Lunar Prospector globális színképelemzésének köszönhetően fény derült az égitesten található elemek eloszlására is, továbbá vizsgálták még a Hold mágneses terének tulajdonságait is. Mindezek mellett az ún. Doppler gravitációs műszer mérte a szonda keringésében beállt változásokat, így alkotva meg a Hold minden eddiginél pontosabb gravitációs térképét, ami hasznos segédeszköz lehet a jövőben végrehajtandó energiatakarékosabb holdexpedíciók alkalmával. Miután a Lunar Prospector sikeresen teljesítette az egy évesre tervezett küldetését, az irányítók úgy döntöttek, hogy még nagyobb pontosságú adatok szerzése céljából a szondát egy alacsonyabb, átlagosan 30 km-es magasságú holdközeli pályára irányítják, ahol aztán az tovább végezte méréseit. A küldetésnek 1999. július 31-én egy meglehetősen furcsa kísérlettel vetettek véget, amikor úgy döntöttek, hogy a szerkezetet egy, a Hold déli pólusának közelében fekvő kráterbe irányítják. Mivel ezt a helyet sosem éri napfény, ezért a tudósok nagyobb mennyiségű víz jelenlétét feltételezték a térségben. Az elképzelés az volt, hogy a becsapódáskor felvert por és vízjég keveréke a kráter mélyéről a Hold napos oldalára sodródik, ahol aztán megfigyelhetővé válik, ezzel véglegesen bizonyítva a víz jelenlétét. Az eseményt megannyi földi, illetve Föld körül keringő teleszkóp figyelemmel kísérte, azonban a várt eredmény sajnos elmaradt. A kudarc oka sok mindenre visszavezethető. Az első valószínűsíthető magyarázat az, hogy irányítási hiba A kudarc oka sok mindenre visszavezethető. következtében a szonda nem a tervezett helyen csapódott be. Megtörténhetett az is, hogy az egész manőver nem az elképzelt módon, tehát eredménytelenül zajlott le. Viszont az is lehetséges, hogy maga a becsapódás energiája nem volt elég nagy ahhoz, hogy a felvert por a kráter fala fölé tudjon emelkedni, valamint az sem kizárható, hogy a megfigyelést végző kis látószögű teleszkópok nem voltak pontosan a megfelelő hányba állítva. Mindezek mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a lehetőséget sem, hogy valóban nincs jelen víz a Holdon, így annak felkutatására tett próbálkozások kimenetele eleve el van ítélve. Mindenesetre addig bizakodjunk, hogy ez nem így van, míg a legközelebbi holdexpedíció nem ad erre biztos választ.
