Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-13 / 9. szám, csütörtök
Hl Régióink ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 13. LEPOROLT HISTÓRIÁK Válogatás a Losoncz és Vidéke 1899-es számából. A lapokat a losonci Járási Levéltár bocsájtotta a rendelkezésemre. A Losonc-Poltári vasút tárgyalása Az egész vasútvonal hossza, természetesen beszámítva a Bemencze-szinobányai kiágazást is, mely úgy mint a fővonal rendes nyomtávú lesz, 36 kilométer, s teljes fölépítése 1240000 forintba kerül, tehát kilométerenként 38750 forintba. Az építési tőke 25 ezer forint hiány megvan, a hiányt az állam fogja pótolni. Az építkezés igen szolid lesz, minden híd vasból épül. A sebesség 40 kilométernyire emelkedhetik óránként. Külön indulóház nem lesz, hanem a m. áll. vasútak losonczi állomásába csatolódik be a vonal s az állami vasútak kezelése alatt fog állani. Az építkezést az építési engedélyokmány kiadásától számított egy év alatt be kell fejezni. Újév napján A végtelenül tova mozgó időnek végmegsemmisüléshez jutott gyermeke az ó-év, reményeinknek emez egyik eltűnt tárgya fölött íme behantolva áll a sír, amely sírnál oly közömbösen állunk ma. Pedig e sír halottja mindnyájonknak mosolygó szeretettje volt akkor, mikor várhattuk, s vártunk is tőle mindent, a mit egyénileg úgy, mint egyetemesen üdvösnek, jónak gondoltunk magunkra s az összességre. Hányán virradtunk az elmúlt év első napján föl a legvérme- sebb s talán jogosult reményekkel, melyek áthatottak bennünket úgy úgy, mint hazafiakat, mint a magyar társadalom egyes tagjait, mint egyik vagy másik hivatási körnek munkásait, mint a szó legszorosabb értelmében vett egyéneket! S hova lettek e szép, e boldogító remények? Nem ott porladoznak- e túlnyomó részben abban a sírban, melyet a tegnapi nap utolsó perce hantolt be örökre?! Nézzük meg csak, teljesedett-e és menynyiben teljesedett hazafias lelkűnknek leghőbb vágya: boldog hazát látni boldog fiaival, meghozta-e számunkra, mint egyes hivatási körök munkásainak a számára az ó-év mindazt, mit felvirradtakor vártunk, teljesültek-e azok a remények, melyek bennünket, mint magán egyéneket érdekeltek?! ... Azonban az életnek ama virága, melyet fájdalmában szült a kétség- beesés: a remény, az életnek e fővigasztalása a múltnak minden siralma, fájdalma mellett is a mai napon ismét régi díszében, büszkén, érintetlen épségben, ragyogó szépségben virul. A megsemmisült remény új életre serkent, él úgy annak a szivében, ki már az ó- évet is eltemette, mint azéban, ki évről-évre mindig reményt vetett, de mindig csak fájdalmat aratott: A legszebb ünnepen. ... Az ártatlan gyermek repeső örömmel telt szívvel virrad e szent napra, hiszen még a legszegényebb család is igyekszik ez alkalommal a gyermeknépet szeretetének tőle telhető nyilvánulásában részesíteni. S a felnőtt ember, ki az élet ezernyi ezer viszonyai közt folytonosan küzd, fárad, szertelenül jól érzi magát, hogy erre az ünnepre letéve a világ küzdelmes gondjait, leverje magárói a küzdelem porát, sokszor sarát, lelke legnemesebb istenének oltárán áldoz a szeretet, a kiengesztelés istenének ...... A tiszta örömnek talán ez egyetlen napját egy évben meg is érdemli a parányi emberszív. Hiszen van nyomor, kietlen, pusztító nyomor bőven. Van végét csak a sírnál érő szenvedés, vannak csapások, melyek igaztalanúl érnek ártatlanokat, s vannak bűnösök, kik szennyes lelkűkkel és fölemelt fővel legeiül járnak a hiúság vásárján, kik a felszínen úsznak, mint a piszok, kik tolakodásukkal undort gerjesztenek. De mi ez mind, ha lelkűkbe száll, bár egy napra is a szeretet melege?!... Béküljünk ki, szeressük egymást! örvendezzünk egymás örömének s dicsérjük szeretettel telt szívvel a mindenség nagy Alkotóját, ki az emberszív mélységesen örvényző sötétségét a szeretet szelíd világosságával enyhíti, ki az élet zsibványos napjai közé olyan napokat is ékelt, melyeken mint az apostoli áhitat száll az emberek szivébe az apostoli jóság, az imádságos szeretet. Karácsony az óvóintézetben A megnyitó beszéd után egy kis leány üvözölte az egybegyűlteket és következtek a szebbnél szebb szavalatok. Igazán élvezet volt nézni a bátran szavaló apró, kis növendékeket és az örömtől ragyogó egybegyült szülőket. A kézügyesség bemutatására a fiúk, borsómunkával villákat készítettek, a leányok kézimunkái pedig ki voltak állítva. Most következett a szép karácsonyi mese, a mellyel az óvónő rendkívül ügyesen tudta lekötni a Jézuska eljövetele által annyira felizgatott kis sereg figyelmét. Kedves látvány volt az, amikor a mese alatt, mind nagyobb és nagyobb lett a gyermekek izgatottsága és már alig birták kivárni a csengettyű hangját. Végre megszólott a másik teremben a csengettyű és a gyermekek örömujjongásban állottak sorba és vonultak a karácsonyfához. A fáradhatatlan óvónő oly ügyesen és gyorsan osztott, hogy a 100 gyermekből álló kis csapat rövid idő múlva kielégítve és boldogan tért haza szüleivel. ...lehetelen őszinte elismeréssel nem adózni a mi köztiszteletben álló óvónőnknek. Szilveszter éjjel Hogy a kakas csípn^neg! - Vége van az ó-évnek - s itt az új - csak úgy híj - s mint egy vigécz így kiált: -’’Hopp, itt vagyok! Vivát! - Tőlem a világ csodát lát - Jobb leszek, mint akármelyik - és ha időm majd letelik: - rólam neveznek el egy századot, - betetőzvén szépet, dicsőt, nagyot - Magam adom az erőt, az alapot, - hogy kezdhessenek egy új századot, - s boldoguljanak a népek a míg élnek! így lármáz az új esztendő! - Pedig a kimúlt megvetendő - Beszélhetne erről Losoncz város, - a mely még kormos éjjel is világos -....- Regélhetne róla Losoncz sok mamája, - kinek férjhez került nem egy szép csinos leánya, - Beszélhetne róla akárki, - akár makámába írhatná ki! ... Mindenfelé terjedjen hit, - szeretet, áldás, béke - s Losoncz és Vidéke - viruljon terjedjen, - hogy sok előfizetője legyen, - s akadjon, ki megfizesse versem (Seres) Válogatta: Puntigán József Az amatőr lelkesedésre minden bizonnyal továbbra is szükség lesz ahhoz, hogy igazán értékes produkciók teremjenek Nemzedékek szervezete „Két férfi az ágy alatt" (1983/84) MIRIÁK FERENC 3200 lakosú Perbe- tén ünnepi megemlékezést tartottak a Csemadok 50. születésnapja alkalmából. Fél évszázad tiszteletreméltó idő. Az ötven évet megélt embert méltán tartják tapasztaltnak, a szervezet, amely ötven évnyi tevékenységet tudhat maga mögött, joggal tarthat igényt megbecsülésre. Különösen, akkor igaz a fenti megállapítás, ha öt évtized után is polgárok tömegei vallják magukénak a szövetséget. Mindjárt az első évben több száz településen robbanásszerűen indult a munka. A CSEMADOK alapszervezete a községben 1949. december 7-én alakult meg. Megalapítói: Szénássy Zoltán, Sütti József, Papp Béla, Gellérthegyi László, Héger Ignác, Héger Béla, Fazekas József. Az alakuló ülésre a Korbel-féle A szervezet, amely ötven évnyi tevékenységet tudhat maga mögött, joggal tarthat igényt tiszteletre, megbecsülésre. vendéglőben került sor és első elnökévé Sütti Józsefet választották. Később ezt a tisztséget Papp Béla vette át, aki hosszú ideig működött a szervezetben, mint a színjátszó csoport vezetője. A helyi szervezet elnökei voltak még az elmúlt időszakban, időrendi sorrendben: Fazekas József, Nyirő András, Benda Kálmán és Papp Benő. A kezdeti időszakban a Csemadok munkája főleg az öntevékeny színjátszó mozgalom szervezésére irányult. Ezek az ötvenes és hatvanas évek nevezhetők az amatőr színjátszás aranykorának a községben. A sok sikeres színdarab közül a teljesség igénye nélkül a követezőket említhetnénk: Özvegy Varga Áb- risné, Ludas Matyi, Pacsirtaszó, Dandin György, Ha az asszonyé a gyeplő, Annuska, A becsületes juhászlegény, A póruljárt bíró, Kubo, Találkozás, Férjhez adom az anyámat, Két úr szolgálja, Faragatlan férjek, Bolondóra, A fáraók, Ez a falu eladó, Dankó Pista, A fiam nem a lányom, A nadrág, KATI, Kisasszonyok a magasban, Két férfi az ágy alatt. E színdarabok rendezői a fent említett Papp Bélán kívül Papp István, Benda Kálmánná, Lengyel Tibor, a Szabó házaspár, Szlávik Gizella és Csík Zoltán voltak. A későbbi időszakban a tánccsoportok, irodalmi körök, citeraze- nekarok, éneklőcsoportok is sikeresen tevékenykedtek. A helyi szervezet tánccsoportját több éven keresztül Csicsai Ilona, majd később Százvai Istvánná vezették. 1966-ban alakult meg a citerae- gyüttes 9 lelkes taggal (Dobi Mihály, Ölveczky Dezső, Kalocsai István, Török István, Gál József, Jakab Gábor, Gatyás Béla, Pinke Benő és Seszták Imre). Az együttes 1969-ben sikeresen szerepelt Vychodnán, az országos dal-és táncünnepélyen, a népművészeti együttesek külön versenyében a harmadik helyezést érték el. Ugyanolyan jól szerepeltek Ko- lozsnémán a járási dal-és táncünnepélyen, Dunaszerdahelyen, a Bihari-napokon, a búcsi szüreti ünnepségen, Gombaszögön, az országos dal-és táncünnepélyen és Stráznicén, az országos népművészeti fesztiválon. 1967-ben megalakult a Petőfi Irodalmi kör 30 taggal, és több éven keresztül aktív tevékenységet fejtett ki. Az azóta is közkedvelt előadásforma, az irodalmi színpadi megoldások alkalmazása révén sok irodalomkedvelőt örvendeztettek meg színvonalas előadásaikkal. Az irodalmi esteket Szlávik Gizela, Szabó Csilla, Zálezsák Sarolta, Szabó Edit és Moncz János rendezték. A hetvenes években főleg az anyaországi Röpülj páva népzenei mozgalom hatására a községben is megalakult, először 1975-ben a férfi éneklőcsoport, majd 1978-ban a vegyes éneklőcsoport, amely mintegy tíz éven keresztül tevékenykedve sikeresen helyt állt a Tavaszi szél népdalverseny járási döntőin. A csoport hosszú hallgatás után 1997-ben újjáalakult. A hatvanas évek társadalmi, politikai mozgásai következtében változások álltak be a fiatalok Az ember számára az igazi fogódzó az a kultúra, amely az öt körülvevő világnak az értékeit anyanyelven fejezi ki. közízlésében. Ennek a korszaknak a pozitívuma volt, hogy sok zenés, táncos összeállítás került bemutatásra. Számos műsoros est rendezője -közreműködője volt Bélán Ernő, Sukola György, Jakab Erika, Pinke József, Lacza Béla, Dikácz Domonkos. Egészséges lokálpatriotizmust erősítő és nemzeti identitást fejlesztő, helyrajzi ismereteket közvetítő előadássorozatot szerveztek, ami bizonyítja, hogy az ember számára az igazi fogódzó, egyensúlymegőrző az a világ, amely szorosan körülveszi, és a kultúra, amely ennek a világnak az értékeit anyanyelven teszi érthetővé. A község kulturális életében fontos helyet kap az évente megrendezett Csemadok- bál, a szüreti felvonulás, a nótaest, a rendszeres kirándulások. Továbbra is tart a tagság fiatalítási folyamata, hiszen a ttöbbség túl van a hatodik ikszen. Határozott pozitívumként értékelhető a női éneklőcsoport és citeraegyüttes rendszeres munkája. Örvendetes az a tény is, hogy a kulturházban állandó otthonra lelt egy tánccsoport, amely vállalja a társas táncok előadása mellett a néptánc műfaját is, Jakab Erika irányításával. Hogy a jövőkép még biztatóbb legyen, a 480 tagú alapszervezet jövő évi munkáját már ezen a megemlékező ünnepi műsoron ismertette a szervezet elnöke. Ezek szerint a keresztény magyar állam megalakulásának 1000. évfordulója alkalmából egy emlékműsort szerveznek majd és államtörténeti előadásokkal szeretnék emlékezetessé tenni a jeles eseményt. Az amatőr lelkesedésre minden bizonnyal továbbra is szükség lesz, de igazán értékes produkciók ott fognak teremteni, ahol a lelkesedés töretlen akarattal, szakmai ráAz 50-es évek nevezhetők az amatőr színjátszás aranykorának. termettséggel, és nemzeti elkötelezettséggel párosul. Az ünnepi megemlékezés előtt a kultúrházban emléktáblát avattak az alapítótagok. Az elmúlt ötven év gazdag tevékenységét fényképek segítségével mutatták be a község lakosainak. Dékány György mérnök és Brath Tibor, az alapszervezet elnöke az alapítótagoknak, Dr. Szénássy Zoltánnak, Pike Pálnak, Jakab Gábornak, Nagy Lászlónak, Gyarmati Rezsőnek, Pinke Ilonának, Pinke Bélának, Pinke Miklósnénak és még 40 aktív tagnak emléklapot adott át. Utána Szabó Edit és Zálezsák Sarolta a magas színvonalú irodalmi összeállításában felléptek az alapiskola kilencedikesei, középiskolások, a NO IDEA zenekar, citera- zenekar és az asszonykórus. Az esztrádműsor méltó köszöntése volt az ötvenéves Csemadoknak. Ezek után talán illene azt kívánni, hogy az elkövetkező években gyermekeiknek, unokáiknak, dédunokáinknak is lehetőségük legyen anyanyelvükön művelődni. A citerazenekar (Archív felvételek)
