Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)

2000-01-12 / 8. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 12. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 1. számában feltett kérdésre a héten 627 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Papp Tibomé taksonyi, Tóth Katalin kéméndi és Sztribula Sándor kálnai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés:1965-ben. (A 286/ 1992 Tt. szá­mú adótörvény 36.§-a alapján a nyeremények összegéből 15% jö­vedelemadót vonunk le.) Szivárvány 2000 - pályázat A zánkai Gyermekalkotások Galériája - mint 1974 óta minden má­sodik évben - most is meghirdeti a nemzetközi gyermek képző- és iparművészeti pályázatot a világ minden gyermeke számára, Szivár­vány 2000 címmel. A versenykiírást a Magyar Köztársaság Pozsonyi Kulturális Intézete bocsátja az érdeklődők rendelkezésére, (ú) Üvegművészeti reflexiók kiállítva Pozsony. A pozsonyi Városi Galéria Pálffy-palotai kiállítótermé­ben a héten még megtekinthető az Üvegművészeti reflexiók II. cí­mű kiállítás, amely az 1998-ban ausztrál japán, amerikai, angol, holland, cseh, valamint hazai üvegművészek részvételével Lednické Rovnében tartott nemzetközi alkotótelepen készült mun­kákból mutat be válogatást, (tb) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Chioggiai csetepaté 19 KIS SZÍNPAD: Oleanna 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: III. Richárd 19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Jó estét nyár, jó estét szerelem (vendégjáték Somoiján) 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: ítéletnap (am.) 15.30,18, 20.30 OBZOR: Mátrix (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Két kéz (ausztrál) 15.45, 17.30, 20 YMCA: Stigmák (am.) 15.30, 18, 20.30 TATRA: Ideglelés (am.) 15.30, 18, 20.30 ISTROPOLIS: A 13. harcos (am.) 17.30, 20 ítéletnap (am.) 15.30, 18, 20.30 CHARLIE CENTRUM: Mindenki, akit szeretek (cseh) 17, 18.45 Amerikai pite (am.) 20.30 Tarzan (am.) 15.30, 17 A Thomas Crown ügy (am.) 18.30, 20.30 Tic-tac (svéd) 17.30 Apafej (am.) 16.15 Édes élet (ol.) 18Teljes napfogyat­kozás (ang.-am.) 20.30 KASSA DRUZBA: „54” (am.) 16,18 Tic-tac (svéd) 20 TATRA: ítéletnap (am.) 15.30,17.45,20 CAPITOL: ítéletnap (am.) 15.45,18,20.15 USMEV: Stigmák (am.) 16,18,20IMPULZ: Vad szív (am.) 16.15,19.15 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Két kéz (ausztrál) 17,19 LÉVA - JUNI­OR: Apafej (am.) 16.30,19 GALÁNTA-VMK: Star Wars: Baljós ár­nyak (am.) 15,17.30 NAGYMEGYER- SLOVAN: Háborgó mélység (am.) 19 Betekintés a tízéves ifjúsági magazin műhelytitkaiba 2000 - ünnepel az Ifi LAPAJÁNLÓ Szlovákia egyetlen ifjúsági lapja számára a 2000-es év beköszönté­se nemcsak az üj millennium kez­detét jelenti, hanem egyben az IFI tizedik születésnapját is. Az olva­sók részletes betekintést nyerhet­nek a mélyrepüléseket és emelke­déseket egyaránt megélt ifjúsági magazin műhelytitkaiba. Új soro­zatot is indít az Ifi, melyből átte­kintést kapunk az 1000 és a 2000 közti időszak legjelentősebb világ- történelmi, világirodalmi és tudo­mányos eseményeiről. A januári lap sztáija Hollywood üdvöskéje: Cameron Diaz és a magyar popélet koronázatlan királynője: Kovács Kati, valamint Bugár Béla, akiről most az is kiderül, hogy akár a kí­gyót is megeszi. Az Ifi suliba­rangolásai révén ezúttal egész Királyhelmecre is eljutott, a szín­házi élet szerelmeseinek pedig a tüneményes komáromi Benes Nagy Anna mutatja meg oroszlán- körmeit. Milyen a diákélet a távoli kontinenseken? És itt, Szlovákiá­ban? Mi az a homeopátia? Milyen volt a Franco Nérót is megkaparin­tó Pozsonyi Nemzetközi Filmfesz­tivál? Hogyan öltözködnek a me­nedzserek vagy ki az a Tony Black? Ezekre a kérdésekre is választ kap­hatunk a jubiláló Ifi januári számá­ból. A könnyűzene kedvelői a nyolcoldalas popmellékletben oíyan sztárokkal is találkozhatnak, mint a Metallica, Sipos F. Tamás vagy Cliff Richard. Akik pedig jó­ízű kacajra vágynak, biztos, hogy nem csalódnak Dr. Láz fergeteges oldalának olvasásakor. De nem­csak móka a világ - 2000-ben sem. Erről tanúskodik a somorjai teme­tőbe betekintő riport. Továbbá életmód, szex, szerelem, csábos fe­hérneműk, rocksztárok botrányai, rejtvény, játék, szórakozás, világ­járás... Az Ifi tíz év után is hozza önmagát. (O.N.) Visszhang az Új Szó 2000. január 8-ai számában a bábmozgalomról dr. Szőke Istvánnal megjelent interjúra Teljesen fölösleges a pánikkeltés A tavaly novemberben megtartott dunaszerdahelyi bábtanfolyamon a működő bábcsoportok vezetői is ott vol­tak, akiknek Boráros Szilárd prágai bábművész (középen) a bábkészítést tanította. (A szerző felvétele) Kár, hogy dr. Szőke István tü­zetesebben nem tájékozódott arról az állapotról, amelyről oly lesújtóan nyilatkozott. Ha megtette volna, akkor nem nosztalgiázik általánosan annyit az 1968 utáni időkről, amelyről köztudott, hogy a „konszolidációnak” mondott ideológiai normalizáció és diktatúra időszaka volt két évtizeden át. DUSZA ISTVÁN A kommunista pártállam ugyanis éppen a lelkek fölött megszerezni vélt uralom lehetőségét látva tá­mogatta az amatőr művészeti te­vékenységeket, köztük a bábját­szást is. Más lapra tartozik, hogy a hetvenes évek elején egyetlen báb- csoportunk, az általa vezetett kas­sai Glóbusz tevékenykedett. Akkor mindenre volt pénz, csak a lelkek szabadságára nem. Most szabadság van, s igencsak nagy erőfeszítésébe telik a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választ­mányának és a Pódium Színházi Társaságnak, hogy pályázatok út­ján előteremtse a Duna Menti Ta­vasz megrendezésére szükséges pénzt. Idén a bábjátszók tanfo­lyamára is jutott, amelyre 1999. november 25-e és november 28-a között került sor Dunaszerda- helyen. Méltatlan, hogy elhallgatja azokat a gyarapodásainkat, amelyek Kecs­kés Marikának a Komáromi Jókai Színházban ezekben a hetekben már második alkalommal elkezdett bábrendezéseiből adódnak. Mél­tatlan, hogy nem tér ki Badin Ádám és Ecsi Gyöngyi Meseszín­házára, de leginkább az zavar, aho­gyan megkerüli a gombaszögi Me­setábor sajtóban is olvasható sike­rének tényét. Arra, mint a Duna- szerdahelyen megrendezett bábos tanfolyam egyik szervezője, már egyáltalán nem tartok igényt, hogy tudomásul vegye a már említett dunaszerdahelyi tanfolyamot. Lel­ke rajta, ha nem méltányolja, hogy több mint harminc résztvevője volt, olyan előadókkal mint Mészá­ros Emőke, Boráros Szilárd, Badin Ádám, Zsélyi Katalin és Kecskés Marika. Az sem csökkenti a dolgok jelentőségét, hogy elfeledkezik azokról az intézményekről (Cse­madok, Pódium), amelyeket névte­lenül támad. Pedig kiadták A báb­játszás ábécéje címmel, Szőke Ist­ván gyakorlati tapasztalatait és el­méleti tudását közreadó könyvét, amelynek a terjesztés után igen kedvező a magyarországi szakmai visszhangja. Ugyancsak a Gyurcsó István Alapítvány Füzetek sorozat­ban jelent meg tanítványa, Himm­ler Zsófia Mindentlátó királylány című bábszínpadra írt népmese- dramatizációkat tartalmazó köte­te. Pénztelenség miatt sokáig nem rendeztünk tanfolyamokat, mert a DMT és a csoportok átmentése volt az elsődleges cél, de lám, amint le­hetőség nyílott rá, megtettük. Tu­domásom szerint egyes magyaror­szági fesztiválokra pusztán azért nem hívják meg amatőr bábcso­portjainkat, mert a megváltozott feltételek miatt az ottani szervezők nem pályázhatnak többletpénzek­re a határon túli magyar csoportok részvétele ürügyén. Ha érkeznek is meghívások, azoknak nem mind­egyik csoport tehet eleget, egysze­rűen azért, mert nincs a fenntartó­jának pénze az utaztatásra. Ennek ellenére számos bábcsoport vett részt a magyarországi regionális fesztiválokon is. Kiemelném a Csallóköz-Szigetköz Bábfesztivált, amelynek magyarországi és szlová­kiai eseményei is vannak, konkré­tan Nagyszarván. Működő együtte­seink rendszeresen szerepelnek Magyarországon, s közülük többen díjakat is nyertek. Kétségtelen, nem rózsásak az álla­potaink, de nem is annyira sötét színűek, mint amennyire Szőke Ist­ván lefestette azokat. Azt meg a csoportok vezetőinek és a folytató­dó tanfolyamok résztvevőinek ne­vében visszautasítom, hogy elszi­getelődnének, hogy önteltek len­nének, túlzott lenne az önbizal­muk, és hamis lenne az önértékelé­sük. Kár, hogy az önfeláldozásukat nem említette. Azt meg egyenesen rejtélyesnek látom, amit a fogal­mak ártalmai” alatt ért. A terveket, a tervszerűséget meg felejtsük el! Egy mozgalmat nem lehet megter­vezni, hanem a szükségletei és a le­hetőségei alapján segíteni, támo­gatni, divatos szóval: menedzselni kell. Ezt teszi a Csemadok Duna­szerdahelyi Területi Választmánya és a Pódium Színházi Társaság. Sajnálom, hogy mindannyiunk Pis­ta bácsi-ja igazából nem gondolta végig, hogy azokat támadta meg, akik vele együtt tették és teszik a dolgukat. Ma is, holnap is számí­tunk a segítségére. Kik vagyunk, honnan jövünk, és merre tartunk? 20. század végi gondolatok az Aréna Színház új előadásában Útvesztő: A kezdet és a vég - pantomim MISLAY EDIT Pozsony. Holnap tartja új bemuta­tóját az Aréna Színház, Útvesztő 2000: A kezdet és a vég címmel. Az előadás egy sikeres, Milan Sládek ötlete nyomán megvalósult nem­zetközi projekt folytatásaként jött létre. Milan Sládeket, az Aréna Színház vezetőjét szintén megihlette a 2000. év. Bár ezzel az esztendővel még nem léptünk sem a huszon­egyedik századba, sem a harmadik évezredbe, úgy gondolta, e kerek évszám kapcsán érdemes lenne el­gondolkodni azon, mi is történik velünk és általunk most, a husza­dik század végén; mi az, amit érde­mes lenne „átmenteni” a követke­ző nemzedékek számára, és mi az, aminek inkább el kellene tűnnie, meg kellene szűnnie. E témakör persze nagyon széles, és szinte képtelenség teljes mértékben ki­meríteni. A fő hangsúly eleinte inkább azon volt, hogy a különböző országok fi­ataljai megismerkedhessenek egy­mással, megoszthassák a világról alkotott véleményüket, érzéseiket. A Projekt 2000 ötletét Sládek elő­ször egy francia-német szervezet­nek ajánlotta fel, amely el is fogad­ta azt, és német, valamint francia főiskolásokat kért fel az együttmű­ködésre. Az utóbbi három év során az Aix-en-Provence-i és az avigno- ni Képzőművészeti Főiskola diák­jai, a lyoni Szépművészeti Akadé­mia hallgatói, a drezdai Képzőmű­vészeti Főiskola diákjai, valamint az Aréna Színház színészei kötet­len találkozások során próbáltak meg választ adni a már említett kérdésekre. Közös projektjük képzőművészeti része tavaly ősszel installációkkal, kiállításokkal és videovetítésekkel fejeződött be, az Aréna csapata vi­szont ezután is tovább folytatta a munkát. Az előadás felkeltette a berlini Deutsche Oper vezetőinek az ér­deklődését, sőt védnökséget is vál­laltak felette, így január folyamán nem csupán a pozsonyi, hanem 29-én és 30-án a berlini közönség is láthatja. Berlinben az Útvesztő MM úgynevezett „bővített” válto­zata kerül a közönség elé, ott ugyanis még négy énekes és öt mu­zsikus csatlakozik a mozgásszín­ház társulatához. A bemutató előtt rendezett sajtótá­jékoztatón Milan Sládek azt is el­árulta, hogy az Útvesztő MM-hez Gustave Flaubert francia író Szent Antal megkísérlése című regényé­ből is ihletet merített. Az előadás egyes fejezeteinek mottóját ugyan­csak ebből a műből választotta. És bár úgy vette észre, hogy a színhá­zak többsége mostanában inkább a könnyed szórakoztatást választja, reméli, hogy a nem kifejezetten kedélyes hangulatú Útvesztő MM is megtalálja a maga közönségét. Az előadás alkotói szerint az új év­század és évezred ugyanolyan lesz számunkra, mint az eddigiek vol­tak - a nagypolitika malomkövei között őrlődve ugyanúgy arra vá­gyunk majd, hogy nyugalomban élhessünk, hogy szerethessünk és szeretve legyünk, hogy megtalál­juk azt a helyet, ahová tartozunk. Továbbra is keresni fogjuk a mód­ját annak, hogy megszabaduljunk a magánytól, hogy jobbá, ember­hez méltóvá tegyük az emberek közötti kapcsolatokat, hogy új ér­tékeket teremtsünk, illetve meg­őrizzük azokat, amelyek veszélybe kerültek. Az Útvesztő MM panto­mimmeditáció az alkotók azon meggyőződéséből született, hogy expresszív, modem, világos szín­padi nyelv segítségével a „nagy té­mákról” is lehet beszélni. Jelenet az előadásból (Ctibor Bachraty felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom