Új Szó, 2000. január (53. évfolyam, 1-24. szám)
2000-01-12 / 8. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2000. JANUÁR 12. Oktatás A pedagógusok múlt decemberi Nyitrára hívása diplomahonosítási ügyben csupán lélektani mézesmadzag volt, amely az érintettek reakcióinak kipuhatolására szolgált. , ■ ■ —— - t Szakmailag megalapozott, jogkövető megoldást! van szó, hogy a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja, dr. Zlinszky János és a pozsonyi Komensky Egyetem Jogtudományi Karának dékánja, dr. Mojmír Ma- mojka 1999. októberében keretegyezményt írt alá a két egyetem jogi kara között 2000. szeptemberétől beinduló kombinált képzésről és a vizsgák kölcsönös elismeréséről. Igaz ugyan, hogy itt egyetemegyetem és nem főiskola-egyetem kapcsolatról van szó, azonban a jogoktatás speciális területe a felsőoktatásnak, hiszen minden országnak más a belső jogrendje. Ebben az esetben tehát hiába van ekvivalencia-egyezmény! Ezt tudja a két dékán is. Ezért jött létre a keretmegállapodás. A Pázmány Egyetem jogi karán végzett felvidéki hallgatók tehát nemcsak az ekvivalencia-egyezményből fakadóan lesznek jogi doktorok a Szlovák Köztársaságban, hanem mindenekelőtt a kombinált képzésnek köszönhetően. Ez a példa kitűnően érzékelteti, hogy a szlovák-magyar közeledésről nem beszélni kell, hanem tenni érte! Többek között ezért van igaza Sidó Zoltánnak, a Schola Comaromiensis igazgatójának, amikor „Hangulatkeltés helyett intézkedést!” sürget. Kívánalmainkban nem a készülő új magyar-szlovák ekvivalenciaegyezménynek a városi egyetemek „partikuláris elvárásaihoz” való igazításáról van szó, hanem arról, hogy szakmai alapokon nyugvó, jogkövető magatartást tanúsítson valamennyi illetékes szerv, intézmény, amikor a négyéves magyar- országi tanítóképző főiskolák diplomáinak honosítását kérjük. Lehet, hogy a Nyitrára összehívott több mint 150 pedagógus közül sikerül néhány naivabban meggyőzni arról, hogy vegyen részt a kétéves magiszteri képzésen, de ez sem rövid, sem hosszú távon nem oldja meg a diplomahonosítás problémáját. A megoldás kulcsa Nyílt levelünkben található, amely 1999. december 23-án jelent meg az Új Szó hasábjain. (A szerző pedagógus, újságíró) TARICS PÉTER A téma a levegőben van: diplomahonosítás. A probléma mesterségesen gerjesztett. A tisztánlátás jogán és a szakmai tisztesség nevében teszem közzé gondolataimat, a korrekt tényfeltárás céljából. ban mozdult el a diplomák honosításának ügyében. Az érintett pedagógusok Nyitrára hívása 1999. december 7-én lélektani mézesmadzag volt, amely az érintettek reakcióit kívánta felmérni. Ez sikerült, a reagálások egyértelműek voltak. Itt egyértelműen akadályok gördítéséről van szó az egyenértékű diplomát megszerezni kívánók elé, ami szakmai féltékenységgel párosul. Ennek forrásai a következők:- A nyitrai felsőoktatás 40 éves fennállása alatt nem tudta megoldani belső problémáit;- A Nyitrai Egyetem (és elődje, a Pedagógiai Főiskola) képtelen volt megoldani a magyar pedagógus- képzés problémáját. Minden korszakban a „magyar tagozat” kifejezéssel találkoztunk, melynek nincs és nem is volt soha jogi státusa;- A kilencvenes évek első felében a Komáromban létrehozandó önálló magyar egyetem elleni kampány; -1992-ben a Schola Comaromiensis létrejöttével megszűnt a nyitrai magyar nyelvű pedagógusképzés monopolhelyzete Szlovákiában;- A szlovák kormány akkreditációs bizottságának 1991. február 15-ei határozata alapján megkezdődött Nyitrán az egyetemalapítás, melynek során egyrészt kudarcba fulladt a Pedagógiai Főiskola és a Mezőgazdasági Főiskola fúziója, másrészt az új Nyitrai Egyetem Szervezeti és oktatási szabályzatában az önálló magyar kart még csak meg sem említették;- A Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának 1992-es és 1993-as kálváriája;- A Nyitrai Pedagógiai Főiskola Akadémiai Szenátusa 1993. június 21-én olyan tervezetét fogadta el a magyar pedagógusképzésnek, amely megszünteti a magyar tanárképzést;- Az elmúlt évtizedekben Nyitrán a „magyarul is tanulhatunk”, „magyarul is oktatott tantárgyak” szó- kapcsolatokkal találkoztunk;- Az utóbbi öt évben a magyar diákok létszáma egyötödére esett vissza a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Ezek tények. Mint ahogy az is tény, hogy az elmúlt tíz évben az egyetem elvesztette szakmai hitelét az egyetemre/főiskolára jelentkező hazai magyar fiatalok körében. Ezen a helyzeten még az sem segít, ha az egyetem „bekeményít” diplomahonosítási ügyben. Minden elismerésem és tiszteletem azoké a nyitrai magyar tanároké, akik az elmúlt évtizedekben segítették a magyar pedagógus- képzést. A mai helyzet azonban azt bizonyítja, hogy Nyitra szabályszerűen és tudatosan szabotálja a magyar pedagógusképzés lehetőségeLássuk az előzményeket! Az érintett pedagógusok 1997. október 20-án írásban kérték magyarországi főiskolai oklevelük honosítását dr. Szabó Ivántól, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Karának dékánjától. Az eredmény: három hónap múlva udvarias válaszlevél, amely türelmet kér. Ezt követően fél év hallgatás. 1998. június 10-én írásban kértem dr. Peter Liba professzort, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem rektorát, hogy honosítsa az érintett pedagógusok diplomáit. A rektor úr arra sem méltatott, hogy válaszoljon levelemre. Ezért 1998. szeptember 11-én ismét írásban fordultam Liba rektor úrhoz a diplomák honosítása ügyében. Az eredmény: dr. Wiliam Obert professzor, rektorhelyettes válaszlevelet írt 1998. október 13-ai keltezéssel, türelmi időt kérve (egy év múltán!). 1998. november 5-ei keltezéssel kérvényjellegű válaszlevelet írtam Wiliam Obert rektorhelyettesnek a honosítás kapcsán. Szintén 1998. november 5-ei keltezéssel - immár harmadA honosítás ügyében a Brüsszeli Emberjogi Bírósághoz fordulok. szór - kérvénnyel fordultam Liba rektor úrhoz, melyben felsorakoztattam jogi és szakmai követeléseimet, kértem, hogy saját kezű aláírásával lássa el levelét (tehát ne más személy válaszolgasson leveleimre), valamint leszögeztem: amennyiben nem teljesíti követeléseimet a diplomák honosításának ügyében, a Brüsszeli Emberjogi Bírósághoz fordulok jogorvoslatért. Az eredmény: 1998. november 20- ai keltezéssel (15 napon belül!) válaszlevelet kaptam Liba rektor úrtól, melyben a szakmai érveket mellőzve, politikai színezetű gondolatokat ecsetelt. Ezt követően úgy döntöttem, bírósághoz fordulok az ügyben. Közben rektorváltás történt. Bíztam Daniel Kluva- nec professzor úrban, az új rektorban, hiszen 1982-ben személyében az ország egyik legkiválóbb fizikatanárát ismertem meg. Benne megvan a készség a változásra, sajnos azonban ő sem pozitív irányNekik legalább a diplomájuk nem okoz majd problémát (Somogyi Tibor felvételei) Az idehaza tanuló leendő magyar pedagógusok Nyitra és Pozsony között választhatnak A nyitrai egyetem képtelen megoldani a magyar pedagógusképzést. A magyarországi tanítóképző főiskolák 1-4-es szaka tantárgyainak tartalma megegyezik a Nyitrán oktatott 1-4-es tantárgyak tartalmával. Példának okáért a szlovák nyelvet a Nyitrán kiadott főiskolai jegyzetből tanulták az érintett pedagógusok. A zenei nevelés módszertana is megegyezik a nyitrai tanterv tartalmával. És természetesen vizsgáztak, szigorlatoztak a Magyarországon végzettek gyermekbiológiából, általános lélektanból és morfológiából. Ezek is tények. Mindezek azt bizonyítják, hogy a magyarországi tanítóképző főiskolák oklevelei egyenértékűek a szlovákiai 1-4-es oklevelekkel, és nem csupán bakkalaureátusi végzettségre jogosítanak fel. A Szlovák Nemzeti Tanács 172/1990 sz. főiskolai törvényében (valamint a 284/1997 sz. módosító törvényben) és a Szlovák Köztársaság Oktatási Minisztériumának a pedagógiai erők alkalmasságáról és képesítéséről szóló 1996. január 26-ai 41/1996 sz. rendeletében használt „vyso- koskolské vzdelanie” szókapcsolat szó szerinti fordításban és értelemszerűen egyaránt „főiskolai végzettséget” jelent, nem tévesztendő össze más értelmezésekkel. Kitűnő és követendő példának hozom fel azt a kezdeményezést, melyet dr. Szabó Olga képviselő és dr. Szabó Marcell nemzetközi jogász (Magyarország) szorgalmazott a tavalyi évben. Nevezetesen arról VISSZHANG Tiszta vizet a pohárba! Rendkívül megörültem Hushegyi Gábor cikkének (Egyetemi és főiskolai képzés egy és ugyanaz? - Új Szó, 1999.12.29), hiszen a szlovákiai magyar felsőoktatás körül már évek óta folyik a herce-hurca, s az igazán érdekeltek - szülők és felvételizők - egyre kevésbé látnak tisztán ez ügyben A cikk nem kevesebbet tűzött ki célul, minthogy ennek az áldatlan állapotnak véget vessen .Tiszta vizet kell önteni a pohárba, s a vitát új mederbe terelni. Gratulálok H.úmak, hogy magára vállalta ezt a nagy és kényes feladatot. Külön figyelmet érdemel a cikk bátor stílusa, mely tekintélyt nem tisztelve még az MKP-t is kritizálja, bár félreértésre adhat okot, hogy név szerint csak Duray Miklóst, az MKP volt tiszteletbeli elnökét említi, és nem valamelyik most pályafutása csúcsán lévő politikusunkat Remélem, ez csupán merő véletlen, s a cikk lendületes stílusa is igyekszik meggyőzni minket arról, hogy egy objektív írással van dolgunk. De lássuk, mit is írt H. úr ilyen lendületes stílusban. A cikk terjedelme ellenére sajnos vajmi keveset - legalábbis ami a cikk fő témáját, a városi egyetemeket és a diplomahonosítást illeti. Az ezzel kapcsolatos problémákra két lehetséges megoldást lát. Az egyik, hogy olyan szintre kell emelni az ott folyó oktatást, hogy kompatíbilissé váljon az itteni egyetemekkel. A másik megoldási lehetőség a felsőoktatásról szóló törvény módosítása. Ez utóbbit, teljesen reálisan, elveti, mint megvalósíthatatlant, bár kissé furcsán az MKP (sajnos ténylegesen létező) szakmai felkészületlenségét hozza fel indokul, mintha a parlament máskülönben könnyen módosítaná a meglévő kereteket. Az első, reálisnak mondható megoldást egyáltalán nem fejti ki, csupán a változatosság kedvéért az MKP helyett a városi egyetemet csepüli (nagyrészt jogtalanul). Összegezve tehát: magáról a problémáról, amiről szólnia kellene, egyáltalán nem szól ez a cikk, ha nem számítjuk a két, már régóta ismert megoldási lehetőség újdonságként történő tálalását, ill. az MKP és a városi egyetem elleni kirohanásokat. De a cikk nem is ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében íródott, hanem az utolsó mondat kedvéért, a többi csak ehhez volt körítés. Az utolsó mondat egy harmadik megoldást vet fel: „Mindenképpen meggondolandó lenne, hogy a városi egyetemekre (valamint a SZMÖT keretéből a teljes nappali képzésre és a budapesti előkészítőre) fordított anyagiakat a hatékonyság nevében ne az országos, szlováldai akkreditált egyetemeken tanulók tanulmányi és szociális ösztöndíjrendszerének megteremtésére használjuk-e inkább fel.” Vagyis akadályozzuk meg tehetséges fiataljaink Magyarországon való továbbtanulását, s ehelyett a magyar állam fizessen szlovák egyetemeken szlovákul tanuló szlovák állampolgároknak. Kérdem én: milyen alapon tenné ezt a magyar állam?! Hát ez nem ennek az államnak a kötelessége?! H. úr célja sejthetően a következő: létrehozni egy kuratóriumot, s ez osztaná el a fent említett magyarországi pénzeket. Amolyan nehezen ellenőrizhető alapon, kényelmes szinekúrát biztosítva a pénzosztoga- tóknak. És persze meg kell szüntetni a rivális városi egyetemeket, nehogy oda menjen a pénz. Miközben jottányit sem változna a szlovákiai magyar pedagógusképzés gyászos helyzete. H. úr ezt nagyon jól kigondolta, de remélhetően másoknak is van annyi eszük, hogy keresztüllátnak céljain. Weygand Dávid Budapesten tanuló egyetemista it. És szabotálja - szakmai és jogi alapok nélkül - a magyarországi tanítóképző főiskolák okleveleinek honosítását is. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy senkinek nem áll szándékában összahasonlítani a hazai egyetemek nappali tagozatos hallgatóinak 4,5 vagy „6” tanéves felsőfokú képzését a magyarországi 3 éves levelező tagozatos főiskolai képzéssel. Itt egyértelműen a 4 éves (8 szemeszteres) magyarországi tanítóképző főiskolákról van szó. S még egy fontos szakmai kritérium: a magyarországi fóiskolá- kon/egyetemeken a nappali és levelező tagozatos oklevelek egyenértékűek; ami abból a szakmai megfontolásból adódik, hogy a nappali és levelező tagozatos képzés tanmenetei, feltételei és követelményei azonosak.
