Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1999-10-06 / 40. szám

brduló 1999. október 6. 9 Az aradi tizenhárom vértanú. A felső és középső sorban a kötél általi halálra, az alsó sorban az agyonlövésre ítéltek. Balról jobb­ra, felülről: Knézich Károly, Nagy-Sándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lehner György, Pöltenberg Ernő, Lei­ningen-Westerburg Károly, Tö­rök Ignác, Vécsey Károly, lüss Er­nő, Schweidel József, Dessewfíy Arisztid, Lázár Vilmos. tadsereg végigrabolta Magyarországot... „Az újságírók mind nekem fog­nak esni, kivált a derék angolok, nem bánom, a meggyőződésem tiszta, csak igazságot szolgálta­tok - és ami a legfontosabb, jól és nyugodtan alszom, mert meggyőződésem és kötelessé­gem szerint járok el.” Báró Julius von Haynau, a „bresciai hiéna”. Arcképcsarnok A tizenhárom vértanú Aulich Lajos Császári tiszt volt, a Sándor- gyalogezred alezredese, 1848- ban honvéd ezredes, 1849. február 16-ától tábornok. Részt vett a felvidéki hadjárat­okban, a tavaszi hadjárat során harcolt az isaszegi csatában és Buda ostrománál. Görgey híve volt, 1849. július 14-étől au- ■ gusztus 11-éig ő volt az ország utolsó hadügyminisztere. Damjanich János Szerb határőrcsaládból szár­mazott, a radikális reformok híve volt. 1848 nyarán csatla­kozott a honvédséghez. A dél­vidéki sikeres harcok után tá­bornokká nevezték ki. 1849. január 16-ától a bánsági had­test parancsnoka. Nagy sikere­ket ért el a tavaszi hadjárat so­rán: a szolnoki, hatvani, tápióbics-kei, isaszegi, váci és nagysallói ütközet győzelme elsősorban az ő és vörössipkásai bátorságához fű­ződött. Dessewfíy Arisztid Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szol­gált. 1848-ban belépett a Sáros megyei nemzetőrségbe, itt al­ezredes, majd ezredes lett. 1849 februárjában Kompoknál szétverte Colloredo seregét, és jelentős része volt a tarcali csa­tában is. 1849. június 1-jén tá­bornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztá­lyát török földre akarta átve­zetni, de Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére le­tette a fegyvert. Kiss Ernő Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-étől tábornok és a bánsági sereg főparancsnoka. 1848. december 22-én altábor­nagy, 1849. január 9-én orszá­gos főhadiparancsnok lett. Knézich Károly Tiszt volt a császári seregben. 1848-ban már századosként Damjanich parancsnoksága alatt részt vett a délvidéki har­cokban. 1849 márciusától a fő­seregnél dandárparancsnok- ezredesi rangot kapott. Buda­vár ostrománál a 3. hadtest pa­rancsnoka volt, a peredi csata után Görgey leváltatta. Kos­suth a felső-tiszai tartalék had­test parancsnokává nevezte ki. Lahner György Volt császári tiszt, majd 1848- ban a 3. honvéd zászlóalj pa­rancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelő lett. 1849 januárjától a szabadság- harc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-ától tá­bornok. Lázár Vilmos Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849. február 1-jétől őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége miatt csak ’49 nyarától vett részt a harcokban, Karánsebesnél tét- . te le a fegyvert. A börtönben írt visszaemlékezései 1883- ban jelentek meg. Leiningen-Westerburg Károly Császári tiszt volt. A honvéd- hadseregben Damjanich pa­rancsnoksága alatt szolgált. Részt vett a délvidéki harcok­ban, 1849 márciusában ezre­des és dandárparancsnok, júli­us 1-jén pedig tábornok lett. Kiváló katona volt, minden csatában kitűnt bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Nagy-Sándor József 1823-től a császári hadsereg­ben teljesített szolgálatot, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848- ban a magyar kormány szol­gálatába állt, őrnaggyá ne­vezték ki a Pest megyei lovas nemzetőrséghez. Október 31- étől ezredes, 1849 januárjá­ban Kiss Ernő altábornagy ol­dalán vett részt Pancsova megtámadásában, majd Dam­janich seregében lovasdan- dár-parancsnokként kitűnt a szolnoki, tápió-bicskei, isaszegi és váci csatában. Tá­bornokká léptették elő. A to­kaji átkelés után a dél felé vo­nuló sereg oldalát fedezte. Nagyváradon ismét csatlako­zott Görgeyhez, augusztus 9- én Aradra ment, és serege maradványaival Schlickkel készült megütközni, de Gör­gey parancsa ebben megaka­dályozta. Pöltenberg Ernő Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével Ma­gyarországra helyezték, s itt a magyar szabadságharc híve lett. Október 27-én honvéd őr­nagy, decemberben alezredes. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában a VII. hadtest parancsnoka, ezre­desjúnius 2-án tábornok lett. Részt vett a komáromi csaták­ban és a váci ütközetben. Gör­gey bizalmasaként ő közvetí­tette a cári hadsereggel folyta­tott tárgyalásokat a fegyverle­tételről. Schweidel József Császári tiszt volt, őrnagy a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után ha­zavezette Bécsből. Már 1848. október 5-én tábornok lett, Bu­da visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. Török Ignác A szabadságharc alatt Komá­rom erődítési munkáit irányí­totta, s 1849. március 10-éig ő volt a vár parancsnoka. Június­ban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgo­zott. 1849-ben nevezték ki tá­bornokká. Vécsey Károly Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848. október 12-én honvéd ezredes és a bácskai hadtest parancsnoka, december 26-ától tábornok. 1849. április 25-étől az Ara- dot ostromló sereg vezére, a várat július 1-jén foglalta el. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom