Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-18 / 33. szám
Politika 1999. augusztus 18. A polgár mást érdemelne: úgy, mint tavaly, az idén is tombol a politikai kánikula Kell az uborkaszezon GörfölZsuzsa ______________ Ha jói számolom, az idén kitelt a hét szűk esztendő. Nem úgy általában, hanem csak az elrontott nyarakat illetően. Hét éve, hogy a nyár kellős közepén Meciar és Klaus megállapodott Csehszlovákia felosztásáról - azóta nem volt egy nyugodt nyarunk. Tavaly hatványozottan rossz volt a helyzet: tombolt a politikai kánikula. Mire az akkori ellenzék feltalálta a meciari választási törvény ellenszerét, a pártosított koalíciót, földre ejtett fagyiként olvadtak el szép reményeink: az egyesülési hercehurcák olyan gusztustalanok voltak, mint az a kulimász a porban. De még reménykedtünk, hogy minden jóra fordul - mert még nem tudtuk, mi vár ránk a választási listák összeállítása során. Hagyjuk, spongyát és szódabikarbónát rá, a lényeg, hogy az ellenzékből kormánykoalíció lett. Készen álltunk minden áldozatra, adó- és áremelésre, kéznél volt minden nadrágszíj cirka öt új lyukkal, de az új kormány, a parlamenti alkotmányos többség le se fütyült minket: szidták az elődeiket, és marták egymást. A Jézuskától újabb adag ígéretet kaptunk, a tavasz pedig azzal telt, hogy megpróbáltunk rájönni, van-e különbség Tóthová és Fogas, Baco és Koncos, általában a régiek és az újak között. Kezdett elegünk lenni, vártuk a nyarat, a békés uborkaszezont parlamenti szünettel és szabadságon levő miniszterekkel, de újra csalódnunk kellett. Annyi mellébeszéAz orvosságot idő- ben és cseppenként szokás adagolni. lést, szemenszedett hazugságot, sárdobálást, sértegetést régen kellett végighallgatnunk és elszenvednünk, mint a kisebbségi nyelvhasználati törvény kapcsán. Vajúdott a koalíció, s dadogó gnómot szült. Közben szembetűnővé váltak a repedések a koalíció falán, a választók többsége is rádöbbent: már érdekházasságnak sem nevezhető az, amiről a családfő azt állítja, olyan, mint bármely família, amelyben akadnak kisebbnagyobb véleménykülönbségek. Nevesítetlen földek, orosz adósság, Nafta Gbely, mobiltelefontender, veszteglő repülőgépek, üres gyógyszertárak, túlzottan önállósuló miniszterek - a meleggel együtt ránk zúdult a szennyes. Minek köszönhetően alig maradt energiánk arra, hogy kellőképpen felháborodjunk az élet szégyentelen megdrágításán. Persze pontosan tudjuk, hogy a bajokra ez az orvosság, csakhogy az orvosságot időben és cseppenként szokás adagolni. Ehelyett Brigita ténsasszony befogja az orrunkat, szánkba önti az egész üveg csukamájolajat, közben kiüríti a zsebünket, és még csodálkozik, hogy prüszkölünk. Hát nyár az ilyen? Lubickolás közben a rádió híreire figyelünk, az újságot pedig nem arra használjuk, hogy a tűző napon a fejünket védjük, hanem kiolvassuk annak rendje-módja szerint. Üdítő hír: Palacka önként távozott. Ami bosszantó: nincsenek követői. Pedig a koalíció minden pártjának vannak tippjei, hogy kiknek kellene követniük a példát. Persze vannak kormánytagok, akikkel elégedettek. Pontosan annyival, ahányat ők küldtek a kabinetbe. Tippjeink nekünk is vannak, de a kutya sem kíváncsi rájuk. Majd három év múlva, rosszabb esetben hamarabb is véleményt nyilváníthatunk, de addig coki. Magunk választotta államfőnk is olyan, amilyet nem érdemiünk: egyértelműen koalíciós. Alighogy felesküdött az alkotmányra, máris azt fontolgatja, hogy megszegi. Hajlik arra, hogy legyen népszavazás a stratégiai ágazatok privatizálásának tilalmáról, pedig erről még két évig tilos. Mint ahogy az alapvető emberi jogokról, tehát a kisebbségek nyelvhasználatáról is. Azért jó előre kikéri az Alkotmánybíróság véleményét, pedig az alkotmány a törvények előzetes vélelmezésének intézményét nem rögzíti. Bízik abban, hogy az alkotmányos többség a parlamentben bármit megszavazhat. Esetleg azt a szerényjavaslatomat is, hogy a készülő alkotmánymódosítás során az alaptörvénybe kerüljön be: az uborkaszezon alapvető emberi jog. Valamikor csak kell pihennünk? Kosovska Mitrovicából még nem menekültek el a szerbek a hazatért albánok bosszúja elől, ez a város vált az etnikai megosztottságjelképévé. A két közösséget a várost kettészelő folyó választja el, a hídnál a nemzetközi békeerőknek naponta kemény kézitusá- kat kell vívniuk az albánokkal, akik szívesen átrándulnának a szerb oldalra. A KFOR-katonák tudják: nem baráti látogatásra készülnek. TASR/EPA Dömötör Ede felvételei Bárdos Gyula, az MKP frakcióvezetője: a kormányprogramban a magyarság számára fontos dolgok vannak Minden a koalíciós partnerek reagálásától függ Malinak István Nincs semmüyen évforduló, de a nyelvtörvény elfogadása, az első miniszternek a Dzurinda kormányból való távozása, a parlamenti szünet után mintha új szakasz kezdődne a parlament augusztus 24-i ülésével. Minőségében új helyzet állt elő, ez indokolja a számvetés előrehozását. Hogyan értékeli az eltelt kilenc hónapot? A kormánypártok közül az MKP kezdte meg elsőként parlamenti és koalíciós szereplésének elemzését. Elégedetlenek vagyunk a kormánykoalíció eddigi tevékenységével, mert határozatlan, nehézkes, kitűzött céljait csak nagyon lassan próbálja megvalósítani. Az MKP-nak is köszönhető, hogy a koalíciós tanácsban kissé felgyorsultak az események, hogy a közlekedési tárca élén változás történt, ugyanis nem egyeztünk bele abba, hogy október végéig még hagyjunk mindenkinek időt a bizonyításra. Végül is kiderült: ha van politikai akarat, akkor az ilyen dolgokat is meg lehet gyorsan, pl. péntektől hétfőig oldani. És a magyar frakció munkája? Nem választható külön a dolog, mert ennek a kormánykoalíciónak vagyunk a tagjai, s ha a koalícióval elégedetlen vagyok, akkor saját magunkkal is. A koalíció eddigi eredményei csak részeredményeknek nevezhetők. Tudjuk, mit örököltünk, de ez nem jogosít fel senkit arra, hogy kilenc hónap után még mindig arról beszéljen, miért nem tudjuk a dolgokat megoldani. Partnereink több alkalommal megszegték a játékszabályokat, s nemcsak a nyelvtörvényre gondolok. Ezért kell felülbírálni a koalíciós együttműködést, a mi javaslatunk alapján végre a többi párt is véleményezi szeptember 15-éig az együttműködési mechanizmust. Október végéig, amikor egyéves lesz a kormány, mindenkinek értékelnie kell saját ágazatát, tehát mind a minisztereknek, mind az őket delegáló pártoknak. Az MKP folytatja az értékelő-elemző munkát, szerintünk a kormányprogramot teljesíteni kell, ez a kormányprogram jó, a magyarság számára nagyon fontos dolgok vannak benne. Elég csak a tervezett közigazgatási reformra utalni. Még egy dolog: a nyelvtörvény elfogadásának módja, ahogy a koalíciós partnereink viselkedtek, természetesen nem maradhat „utózönge” nélkül. Jeleztük, hogy nem tartjuk lezártnak az ügyet, és természetesen más törvényeknél megpróbáljuk a nyelvhasználati kérdéseket rendezni. Több lehetőség van, ezekkel élni is akarunk. Az MKP először a költségvetési vita során állt látványosan a sarkára, az emlékezetes parlamenti „sztrájkra” gondolok. Volt ennek érezhető hatása a továbbiakban? Az MKP a kormánykoalíciós pártoknál szokatlan módszert, az obstrukciót választotta, amire nem lett volna szükség, ha nincsenek kommunikációs zavarok, ha meghallgatják, hogy mit akarunk. Az eljárásunk hasznos volt, komolyabban vettek bennünket. A nyelvtörvénynél miért nem alkalmazták az obstrukciót? Időt talán lehetett volna nyerni vele. A bennünket bírálók nem veszik figyelembe a parlamenti matematikát, az obstruálás lényegét. Ha a parlamentben az ellenzék a nyílt obstruálást választotta volna, akkor teljesen egyértelművé vált volna, hogy a mi segédletünkkel lehet elfogadni a törvényt, még akkor is, ha ellene szavazunk. De nem erről volt szó. Az MKP képviselői nem azért szavaztak nemmel, hogy elősegítsék a törvény elfogadását, ez félremagyarázás. Obstruálni senki nem akart, az ellenzékiek sem, hiszen szavaztak, s ők voltak azok, akik a harminc másodperc alatt korrigálták szavazásukat. Mi, az ellenzéktől és a többi kormánypárttól függetlenül, erről a törvénytervezetről mondtunk véleményt. Milyen kommentárok jelentek volna meg akkor, ha mindenki szavaz, egyedül az MKP obstruál? Az lett volna a kifogás, hogy nem tudunk nyíltan állást foglalni? Ami pedig az időnyerést illeti: végső szavazás előtt már nem lehet időt nyerni. Időnyerés az lett volna, ha a végső szavazást nem akkor, hanem most 24-én ejti meg a parlament. Csak a végső szavazás aktusát lehetett volna elnapolni. Jó három hete a párt vezetői azt mondták, a kormányban maradás esélye 50 százalék. Azóta több elnökségi ülés is volt. Változott valami, elbillent valamerre a mérleg nyelve? Ez még nyitott kérdés. Szeretnénk, ha a koalíció négy évig működne, de úgy, hogy teljesíthessük a kormányprogramot, amelyben nagyon fontos dolgok vannak, a mezőgazdaság, a kisebbségi jogok és főleg a köz- igazgatási reform tekintetében. Balgaság lenne eleve mindent feladni. Attól függ majd minden, hogyan reagálnak a többiek, mennyiben lehet hatékonyabbá, eredményesebbé tenni a kormánykoalíció együttműködését. Ha ezekben a kérdésekben nem tudunk megegyezni, ha továbbra is lesznek az egyenlőknél még egyenlőbbek, akkor felülbíráljuk részvételünket a koalícióban. A végső döntést az országos tanácsnak kell meghoznia. Kisebbségijogok Szerb szemüveg Iván Sedlak szerb kisebbségügyi miniszter nemrégiben azzal vádolta meg Magyarországot, hogy, úgymond, a Nyugat megbízásából nyomást gyakorol Szerbiára annak szétverése végett. Sedlak szerint Jugoszláviában a kisebbségi jogokat a legkorszerűbb nemzetközi normáknak megfelelően szavatolják. A kisebbségeket „saját civilizációs vívmánynak” tekintik, s előnyös megkülönböztetésben részesülnek a szerb és montenegrói népességhez képest. Olyan kiegészítőjogokat élveznek, amelyek teljes körűen lehetővé teszik nemzeti azonosságtudatuk kifejezésre juttatását és megőrzését - fejtegette Sedlak. Példaként az anyanyelvű oktatást hozta fel, megemlítette a zombori tanárképző egyetem szabadkai, magyar nyelvű kihelyezett tagozatát, valamint az újvidéki rádió háború előtti, egész napos magyar műsorát. „Egyes szomszédos országok azt a feladatot kapták (a Nyugattól), hogy további nyomást gyakoroljanak Jugoszláviára. Ezt saját kisebbségeik és pártjaik révén teszik, különféle autonómiát, sőt „autonómián belüli autonómiát követelve.” Kárpátalja Újjáépítés A kárpátaljai Beregszászi járás árvíz sújtotta településein teljes lendülettel folyik az újjáépítés. 410 család ingyen kapott építőanyagot, 235 pedig közel 4 millió hrivnya (kb. 1 millió USD) hitelhez jutott. Bihari András, a beregszászi járási közigazgatás elnöke elmondta: bízik abban, hogy a telet minden árvízkárosult a felépült otthonában fogja tölteni. Az alapvető építőanyagok tekintetében a járás igényei 80-90 százalékban már teljesültek. Közel háromszáz új lakóház felépítéséről és több mint négyszáznak a felújításáról van szó Mezővárin kívül Csetfalván, Kovászon, Orosziban és Benében.
