Vasárnap - családi magazin, 1999. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)
1999-08-11 / 32. szám
Vasárnap Szlovákiai magyar családi magazin 1999. augusztus 11. • 32. évfolyam Riport __________ Bá thory István kiemelkedő szerepet játszott Litvánia q történetében. O 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1999. augusztus 14-étől 20-áig Sport Villanófényben Kovács Ágnes, az isztambuli úszó Eb legeredményesebb női versenyzője. 16 „Jelenetek egy házasságból”, avagy: gondolatok a nyelvtörvényről Kudarc? Vereség? Barak László______________ Mics oda házasság az, amelyben valamelyik fél - feleség avagy félj— folyvást válással fenyegetőzik? Nem jó! Nem jó, mert ahol örökösen a sértődöttség munkál, ott az érintettek eleve elégedetlenek, aki pedig elégedetlen, azt lehetetlen boldoggá tenni. Ha valamely avatott, független politológus megvizsgálná a kormánykoalícióban levő szlovákiai magyar politikusok utóbbi hónapokban tanúsított magatartását, különös tekintettel az ominózus kisebbségi nyelvtörvénnyel kapcsolatos megnyilatkozásokra, minden bizonnyal akár egy teije- delmes tanulmánykötetben bizonyíthatná, hogy mit nem szabad csinálnia gyakorló politikusoknak, ha úgy tetszik, egy, a hatalom csúcsán levő politikai pártnak. Az persze eleve nem állítható, hogy az adott közegre - amelyben politizálnia kell - való tekintet nélkül. Főként ha természetes igényként könyveljük el, hogy a politizálásnak hatékonynak kell lennie. Mind a propaganda, mind pedig a gyakorlat szintjén. A hatékonypropaganda a politikusokat, a gyakorlat pedig megbízóikat, vagyis a választókat szolgálja. Az elfogadott kisebbségi nyelvtörvény - hangsúlyozandó, az indokolt és jogos fenntartásokat ezúttal félretéve - vitathatatlanul pozitív változásokat jelent a kisebbségek nyelvhasználata szempontjából ebben a nacionalizmus ballasztjától „elnehezült’'' országban. Enyhén szólva, nem egészen érthető ezért, hogy a Magyar Koalíció Pártjának környékéről miért aggasztják módszeresen azzal az érintetteket, vagyis a valós és potenciális választókat: a szlovák törvényhozás által júliusban elfogadott nyelvtörvény a kisebbségek „kudarca”, „Mohácsa”, „veresége”. Hiszen ha a nyelvtörvény valóban annyira diszkriminatív, csapnivaló és a gyakorlatban alTöbb mint ötszáz helységben lehetséges a hivatalos kisebbségi nyelvhasználat. kalmazhatatlan, akkor nyilvánvalóan az MKP politikusainak kell tulajdonítani a kudarcot, Mohácsot, a vereséget...! Annál is inkább, mert a parlamentben ugyan ellene szavaztak az MKP képviselői egytől egyig, ám épp azzal, hogy részt vettek a szavazásban, lehetővé tették a törvény elfogadását. Ez evidencia, amin nem illik polemizálni. Megérne egy misét a szlovákiai magyar sajtó és az abban rendszeresen megszólaló „közvéleményformáló személyiségek” viselkedése is. Az embernek az ide vonatkozó nyilatkozatok „emésztése” közben óhatatlanul olyan érzése támad, hogy - urambo- csá! - a nyilatkozók egyike sem olvasta, nem ismeri a szóban forgó nyelvtörvényt. Ellenkező esetben ugyanis jó szívvel senki nem állíthatná, hogy diszkriminatív, végrehajthatatlan és végzetesen elvetendő. A törvény szerint több mint ötszáz helységben a helyi önkormányzatokban és a helyi államigazgatásban lehetséges a hivatalos kisebbségi nyelvhasználat. Igaz, hogy ez nem minden, de az sem állítható, hogy mindez semmi. A kérdés az, hogy a minden akarása végett jobb-e a kisebbségek számára a sem- mi.Vagy, kinek áll érdekében, hogy a temérdek munkán alapuló „működőképes” részeredményeket eleve kudarccá, semmivé nyilvánítsa? Főként politikusként. Ahogy egy örökösen truccoló házastárs egy nyilvánvalóan rossz házasságban. S hogy maradjon-e a kormánykoalícióban az MKP? Anno, azzal kapcsolatban, hogy kormányba kell lépni, számtalan észérv hangzott el. Hogymiértké- ne kilépni, arra a nyelvtörvény miatti „önfölajzó trucc” valószínűleg nem elegendő érv. Továbbá, arról is kellene nyilatkozniuk az érintett politikusoknak, hogy az eseúeges kilépés után mi történne másnap. A küépést követően. Milyen pozitív változást jelentene a szakítás az MKP s nem utolsósorban a választók számára... Lásd egy házasság fölbontásának következményeit... Vezércikk Megy a roma, megy a roma... SókiTibor Az, hogy a szlovákiai romák lassan fél Európát bejárták, már nem újdonság. Az sem, hogy az általuk meglátogatott államok kénytelenek vízumkényszert bevezetni Szlovákiával szemben. A vasfüggöny helyett lehull a romafüggöny, avagy ha jobban tetszik, Damoklész schengeni vízumkardja lóg a fejünk felett. Honfitársaink most épp a svájci legelőkön keresnek menedéket a békésen legelésző lila Milka-tehenek között - eredménytelenül. A helvétek utódai megtalálták a módját, hogyan lehet rövid úton megszabadulni az álmenekültektől. Már azt is tudja mindenki, hogy jól szervezett akcióról van szó,. amelyből nemcsak a kiutazó romák húznak hasznot. Illetve majdnem mindenki tudja. Csak az nem, akinek legjobban kellene. A titkosszolgálat ugyanis mintha nem volna igazán tájékozott az ügyben. Már amikor cigányaink Finnország hűvösen szép tájait vették célba, egyre többen kérdezték, mire jó a SZISZ, ha nem volt képes felkutatni a szervezőket. Azóta utazni vágyó polgártársaink a norvég vízumot is sikeresen elintézték nekünk, de a titkosszolgálat titkosszolgái még mindig nem jutottak előbbre titkos utaikon. Ladislav Pittner belügyminiszter ugyan tett néhány homályos kijelentést arról, hogy az egész mögött valószínűleg egy budapesti központ áll, no de az ilyen kijelentések nem sokat segítenek. Pláne ha Budapestről kapásból cáfolják, mint ahogy az meg is történt. Ha valóban igaz, hogy a titkosszolgálat már a kanadai kalandozásoktól - tehát az egész romajárás kezdetétől - figyelemmel kísérte a folyamatot (ahogy azt a SZISZ vezetője korábban állította), már rég nem sejteniük kellene, hanem tudniuk és intézkedniük. Azért is, mert a romavándorlás nem csupán vízumkényszerek sorát hozza számunkra. Szlovákia legfontosabb külpolitikai célja az euroatlanti integráció, márpedig egy önmagából roma hadakat eregető ország aligha remélheti, hogy gyorsan felveszik a különböző európai szervezetekbe. Vagyis az etnoturizmus Szlovákia integrációs - stratégiai - érdekeit veszélyezteti, ezért a SZISZ-nek mindent meg kellene tennie az ügy mielőbbi felderítéséért, az államnak pedig a felelősök kézre kerítéséért és az egész undorító affér lezárásáért. Vagy ha erre nem képesek, legalább a következő áradat vélhető irányát előre jelezhették volna. De legalább addig eljutottak, hogy megállapították, tényleg szervezett akcióról van szó. Korábban ugyanis a titkos- szolgálat feje még tagadta Csáky Pál ilyen irányú feltételezéseit. Ebből a szervezett akcióból mellesleg sokaknak hasznuk származik. Például a légitársaságoknak, amelyeknek nem kell izgulniuk, hogy meg tudnak-e tölteni egy-egy nem túl sokak által igénybe vett járatot. Már csak az üzérektől lehetett jegyet vásárolni -jó borsos áron. Azok az utazási irodák is jól járhattak, amelyek az etnotúrákat megszervezték. És még ki tudja, ki mindenki. Vitathatatlan, hogy politikai téren a romajárásból azSZNP-nekés- elsősorban-a DSZM-nek származik haszna. Bár ezt valahogy senki sem emlegeti szívesen. Ez talán még a meciari uralom alatt elindult vándorlásokra is érvényes, hiszen az állítólag Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezére mindent elkövetett azért, hogy nyugat felé elszigetelje az országot, s ezzel a diktátorocskáknak kedvező orosz ölelésbe hajtsa Szlovákiát. A vándorlás tehát legalábbis kapóra jött az előző kabinetnek. Meciar azonban ellenzékiként is örülhet polgártársaink lankadatlan utazókedvének, hiszen az új kabinet soványka eredményei közül a legjelentősebb Szlovákia nemzetközi elfogadtatása, az országról lassan kialakuló pozitív kép, márpedig egy-két jól irányzott romainvázióval ezt ízzé-porrá lehet zúzni. Mindenesetre érdemes megfigyelni, hogy Finnországban a „menekültek” DSZM-es trikókban nyilatkoztak, s a Svájcból hazatoloncolt cigányok egy csoportja is a mozgalmat és annakvezérét éltetőjelszavakat skandálva szállt ki a repülőből. Ráadásnak pedig azt kiabálták, hogy „Na slovensku po slovensky”. Bizonyára Svájcban tanulták. Az ész a fontos, nem a haj... TASR/APfeivétei
